Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-16 / 38. szám

sak jó szót nyer. Esőben, viharban készen kell álla ^ ia, hogy a betegnek, ki az orvos puszta látására is )bban érzi magát, segélyt nyújtson, vigaszt adhasson. Öreg orvos vagyok, fél lábbal a sírban állok, nem adom, mely perczben szólít cl a nagy Isten! Sok ajon, nélkülözésen mentem keresztül, mig állást sze- ezhettem magamnak, de a szenvedés nem keserített 1 és ha még most is éjjeli utaimból betegen térek aza, azzal vigasztalom magam, hogy betegségem árán alán emberéletet mentettem meg. Fiatal orvos voltam, telve reménynyel, szép re- aénynyel a jövő iránt, rózsás színben láttam a jövőt s kétszeres nélkülözések között szerzett tudományomat ángoló kebellel az emberiség javára akartam szen­eim . . . B. kis városban telepedtem meg. Hány kétség- )eesctt órát, napot töltöttem el, átkozva a sorsot, mely ; pályára űzött, hányszor villant meg agyamban a nerész gondolat, hogy otthagyom e terhes és nyorno- ult létet, midőn várva ültem kis szobám csendjében, mrva az első beteget, ki számomra Messiás lett volna! la szólott a csengetyű, dobogó kebellel hallgatóztam, lem hozzám jön-e a látogató ? Mily nagy volt örömem, ía ajtómon kopogtattak s mily nagy boszánkodásom, ía a látogató — ajtót tévesztett! — Nem, e kínokat lem tudjátok ti megérteni, ti, kikre dúsan terített asztal /ár mindennap, kiknek nem kell gondolnotok a hol- lapra, mert tudjátok telve az éléskamra, Csak az érzi is érti ezt, ki alacsony származásból sok akadályon is még több szenvedésen át küzdötte magát emberré! Nem volt még egy betegem sem, nem hívtak sen­kihez, nem jött senki tanácsomat kérni, midőn egy borongós délután kis szobám ajtaján halk kopogás hallatszott. Dobogó szívvel, aggódó várakozással mon­dám ki a „szabad“ szót. Az ajtó megnyílt és azon jól megtermett, tekintélyes külsejű paraszt ember lépett be. Oly szívesen fogadtam az érkezőt, a mint csak sok baj enyhítőjét, rég várt barátot és vigasztalót fogadni lehet. Mivel lehetek szolgálatára ? — kérdém. Hát, jó uram a fogam fáj mindétig — szólott a pacziens — sem aludni, sem enni nem tudok, úgy szaggat, majd szét reped a fejem! Mióta fáj a foga bácsi? Már lehet kérem ássan, vagy három hete, de nem akartam az orvoshoz menni, gondútam eláll magától is; de most mán muszáj! Betegemet (mily büszkén mondom ki e szót) meg­vizsgáltam és fájdalmakat csillapító szert rendeltem. Szívélyes búcsúzás, erős hálálkodás után emberem magamra hagyott, magamra, tépelődni a jövővel, aggódni az életért! Első pacziensem nem fizetett — ez malum omen volt! Nem fizetett, de legalább a re­ményt hagyta meg számomra, azt Ígérte, ha legköze­lebb bejön, fáradságomat megjutalmazza! Bizony szo­morú sors, ha csak ily Ígéretekkel lehet az embernek jóllakni, mikor nincs egy falat kenyere sem, melylyel éhségét csillapíthatná. Elmúlt két nap kínos várakozások között és ismét megjelent az első pacziens. Háláját és köszönetét fe­jezte ki a hathatós gyógyszerért, mely mint mondá, fogfájását teljesen megszüntette és távoztakor egy bo­rítékot adott át, melyben aranyokat éreztem. Arany! Szivem hangosan dobogott e gondolatra, alig vártam a látogató távozását, hogy az aranyat, amit még ke­veset láttam, közelebbről szemlélhessem. A látogató távozott, reszkető kézzel bontottam fel a boríték szélét, hogy a drága pénzdarabot meg ne sértse. A boríték megnyílt és — tizenegy krajezár hullott ki belőle! Ez volt első honoráriumom. K. K. estélyt a 115 magyar touristának, kik szerencsések voltunk annak részesei lehetni. Rokonszenvből vala­mennyien a festői török fezt viseltük. A kiváncsiabbak számára idejegyzem a menüt is : DINER DU 3. Octobre 1887. 15. Mouiiarem 1305. Hors d’oeuvre Scherry. Potage consommé, Royale Beurecks a l’Orientaíe Nierstein. Bar ä la remoulade St.-Julien. Filets de Boeuf finaneiére Hermitage Götelettes des Cailes aux Pois d’Erenkeui. Haricots panachés Champagne. Dinde, Perdreaux, Bécassines rőtis Saladé Parmentier Piláf aux Truffes Croűtes aux fruits supreme Chypre. Genoise glacée framboises Liqueurs. Dessert. Úgy halljuk egy teríték, húsz forintjába került a szultánnak. Az estebédet fényes tűzijáték követte időnkint ágyú szóval. Konstántinápoly amúgy is már csoda­szép. Sötétzöld magas Cyprus fái, melyeken a felkelő és letűnő nap alig képes áttörni, a színes görögtü- zekben égve, olyan képet adtak, melyet nem lehet feledni. A török-magyar barátkozás s a kölcsönös szere­tet áradozása a tűzijáték után érték el a tetőpontot. Cliéfik bej, a jól megérdemlett érdemjelekkel ékes mellű fiatal, nőtlen ezredes (a nők nagy tiszte­lője, kedvence), örömben úszott, hogy velünk egyen- kirit is szólhatott, kezet szoríthatott. Nagyon rokon­szenves alak; mindjárt megszerettük, jól tudva, hogy ő is szeret minket. Álomként tűnő rövid órák, vig perczek voltak ezek. Elmúltak. A tőrök népet nagyon megszerettem. Egy-egy népes kávéházban, együtt nárgilézve, órák hosszáig Városi és vidéki hírek. = Személyi liirek. Reitter István udvari kocsigyáros családjával együtt Tátrafüredre, Dr. R á c z Béla kir. aljárásbiró nejével együtt pedig Koritnyiczára utazott. — Gallé József városunk ügyésze betegségé­nek helyreállítása végett három havi szabadságidőt kért. = l'iisjiöSuiiik O lAvcellcníiájánál teg­nap nagy ebéd volt, melyén a káptalan összes tagjai rész tvettek. = A székesegyház «»náeképeiasek reno­válása már megkezdetett. A mint a nagy oltárképet levették, előtűnt a régebbi falra festett s Mária menybe­menetelét ábrázoló kép, melyet még sokan nem láttak s melynek kivitele művészi kezekre vall. = Mözgyülés. Vácz város képviselő testületé a városház tanácstermében folyó évi szeptember hó 16-án, délután 3 órakor közgyűlést tart. — I®lébáJM»s-iR8ö!íek. A plébánosi vizsgára (prosy nodále), mely múlt kedden és szerdán Neszved a István fölsz. püspök ő méltósága elnöklete alatt tar­tatott meg, megjelentek: ft. R ib é n y i Antal kispesti lelkész, nt. S z t o i c s Károly hatvani, nt. I g a z Péter ecseri, nt. H a 1 m a y József lőrincz-kátai, nt. Révész István dunakeszi adminisztrátorok, továbbá nt. P r o- h ás zka Pál és nt. Szír m á k Béla szentesi, nt. T amásy Pál kecskeméti segédlelkészek, és nt. dr. G; a 11 o v i c°s Viktor újpesti hittanár. A vizsgát mind­annyian sikerrel állották ki. Gratulálunk! = Uj hií oktatók. Dr. Kazal y Imre hitta­nár az elemi iskolák hitoktatásáról lemondván, a hit­oktatás vezetésével az iskolai év kezdetével a követ­kezők bízattak meg : nt. S c h m i d t János a közép­városi III. IV. leányosztályban s a II ipariskolai osz­tályban, nt. Bucsek István a középvárosi V. VI le­ányosztályban, a női ipariskola I. II osztályában, s a felsővárosi I vegyes s II. III. leányosztályokban, nt. K u b i n y i Endre a középvárosi I. II. leányosztályokban, nt. Forgó György a felsővárosi II. III fiu-osztály- ban s az I. ipariskolai osztályban, végre nt. B o s k o Fausztin sz. ferenezrendi áldozár a középvárosi I. II. III. IV. V. VI fiúosztályokban s az alvárosi iskolában. = A jó ii dók. „A váczi kath. Legényegylet “-nek ngos Újhelyi István kanonok 10 frtot és ftdő Karcsú A. Arzén volt házfőnök „Harmincz év után“ czimű egyházi és hazafiúi költemények 12 példányát — a jelesebb tagok közötti kiosztás végett — kegyeskedtek ajándékozni, mely adományokért hálás köszönetét nyil­vánítja az elnökség. = karcsú A. Arzén búcsúja. „E folyó hó 11-kén d. e. 11 órakor szerencsésen megérkeztem ren­deltetési helyemre, a szolnoki kolostorba, a melyben egy Tiszára néző szobácskába behelyezkedvén, innét üdvözlöm ezennel a váczi minden rendű és rangú is­merőimet és a jó híveket, a kiknek egy negyedszáza­don át sz. örömmel hirdettem az Úr igéit. Áldja meg mindnyájokat a kegyes Isten s olykor-olykor gondol­janak rám a meszsze-távolból. Én sz. imáimban is megemlékezni fogok rólok, kik közt életem oly jelenté­keny részét töltöttem és megöregedtem. Isten mind­nyájukkal !“ ? = A vasárnapi Imxalaordás. Megfoghatlan, hogy még ez is megtörténik ott, a hol mindenre van szabályrendelet alkotva. Nem lehet annak érvényt sze­rezni éppenséggel? Vasárnap reggeli 9 óráig Pvoller Ármin magtára előtt oly annyira összetorlódnak a buzásszekerek, hogy a közlekedés még a járdán is vég­kép el van zárva. Rendőr sehol sincs. És emez utczán számtalan szülőnek egyedüli reménye és öröme jár a leány-iskolába. Mi történik akkor, ha egyik vagy má­sikat szerencsétlenség éri ? Jó lenne elejét venni e vasár­napot szentségtelenitő üzérkedésnek, vagy legalább arra kell utasítani az illetőt, hogy a járdát szabadon hagyja is elbarátkoztam velük. Pia azt kérdezné tőlem valaki mondjam meg egy-két szóval, milyen a török nép ? azt felelném: becsületes, vallásos. Nem siet, de nem is ideges. Pia a török és magyar már századokkal ezelőtt egymást jobban megérti, bizonyára mindkét népnek ma jobb sorsa volna. Éltettük Abdul-Hamid szultánt, mikor a plevnai hős, Ozmán pasa társaságában szelámlikra ment az általa épített Hamidié mecsetbe. Fuad pasa által meg is köszöntette éljenzésünket. Kegye következtében, meg- nyiltak előttünk a Dolma-Bagdse, Beyler bej s más császári márványpaloták is, hogy keleti pazar fényes­ségükkel szemünket kápráztassák. Mint varázsszóra pattantak le előttünk a régi szeráj zárai is, hogy láthassuk a török császárok gazdag kincses tárát. Szolimán szultán fényes bogiára, égő gyémántok, nagy darab rubinok, fényesen zöld smaragdokkal most is tündököl, mint tündöklőit egykor ura fején, mikor nálunk hódított. Gigarette-el, rózsamézzel és fekete kávéval kí­náltak meg fényesen öltözött teremszolgák a régi sze- rájban. Csak úgy csillogtak az arany findzsa tartók ékkövei kezünkben. Itt is éreztük és kellemesen ta­pasztaltuk, a török és magyar rokonszenv melegét. Az orosz érzületű lapoknak természetesen mindez nem tetszett. A Konstántinápolyban töltött emlékezetes napok alatt, utazó társaságunk kisebb része az osztrák-ma­gyar nagykövet: Galice Henrik báró vendégszerető asztalához is meg volt híva. Kik ott voltunk a nagy­követ barátságoskodását, a ház úrnőjének szeretetre- méltóságát, lekötelező nyájasságát szintén szebb em­lékeink közé fogjuk mindig sorozni. 1887. Október 4-dikén a honfiúi kegyelet adóját róttuk le: megkoszorúzva Rákóczi Ferencz fejedelem sírkövét. A díszes koszorú széles, nemzeti szinti szalag­ján ez a felirat áll: „R. Rákóczi Ferencz szabadsághős emlékének, a Keleten járó magyarok.“ Mindezekről bővebben egy másik kötetben. és a háza előtti szemetet embereivel tisztittassa el. Ennyit csak megtehet! — A cscrepe/.ök szemetje. Rég akartuk rendségünk figyelmét felhívni a cseréprakók által a járdán napokon fii ott hagyott törmelékre, mely nem­csak akadályozza a közlekedést, de az utczának sem válik díszére. A járda nem arra való, hogy azon a törmelék a járókelőket botránkoztassa s ezért a rend­őrség szigorú kötelességévé tegye az illető mesternek, hogy a törmeléket még az nap eltakarittassa a járdá­ról. Vagy nincs erre szabályrendelet? — Tűz. Kosdon folyó hó 9-én éjfélelőtti a/4ll órakor gyuladt ki a róm. kath. plébános K ölen a Endre szalma asztagja s reggeli *3 óráig földig égett. A tűz gyújtogatásból eredt s ugylátszik a bosszú müve. = McgSuu’üät ló í\s kocsi. Múlt számunk­ban említettük már, hogy Pertik Gyula siketnéma intézeti segédtanárnak fiatal kocsisa a lóval és kocsival együtt f. hó 2-án eltűnt. A tolvajnak azonban nem sokáig kedvezett a szerencse, mert már 3-án elfogta a csendőrség O-Gyallán. A ló és kocsi már visszakerül­tek gazdájukhoz. = Tűzi íáriiiii. F. hó 11-én délután 4’/2 óra­kor a harangok rémes kongása ijesztett meg bennün­ket. A piaczról tekintve délkelet felől vastag és sötét füst oszlop vonult felénk s sűrűsége nem csekély vészt gyanittatott. Kezdetben a városon kívül levő Piufsieh féle majorban véltük a tüzet, de kiérve a városból lát­tuk, hogy az sokkal távolabb van. Duka helységben égett le a Kemény testvérek szalmapajtája, mely mint halljuk biztosítva volt. — A lölifizi íáucxvigalom ez évben semtagad­ta meg magát. Annyi szépséget láttunk ott a terem­ben, mely még kipróbált férjeket is képes lett volna, holmi összehasonlitgatásokra csábítani. Szerencsére, hogy a legtöbb ott levő fiatal házasnak egyúttal szép felesége is ott volt s igy a veszély a minimumra szál­lott alá. A jó kedv s fürge tánezosok felvillanyozták még a levegőt is s Marczi bandájának ez alkalommal nem igen kellett kedvre deríteni senkit. Az első négyest 34 pár tánezoita s velük a lőliáz terme teljesen meg­telt. Ott voltak: Havass Vilma (N.-Oroszi,) Hollmann nővérek, Intzédy Irma, Jakabovits Veronka, Kaczér Margit és Sarolta, Korpás Róza, Korpás Bajtai Katicza, Krakker Róza, Kresák Gizella, Kmegy Mariska, Meiszner Hermin, Merka Ida, Németh Ilona, Ottó Riczi, Pencz Laura, Stefanek Anna, Schätz Margit, Stein Irma, Staudinger Anna, Velzer Anna; továbbá Velzer Lajos- né, Velzer Kálmánná, Terstzanszkyné, Schátzné, Szaák- né, Stein Ida úrnő (Bpest), Stefanekné, Staudingerné, Réty Ferenczné, Racsek Jánosné, Reiser Henrikné, Pécs Sándorné, özv. Pencz Ferenczné, Ozoróczky Bé- láné, özv. Némethné, Meiszner Jánosné, Dr. Kiss Já­nosné, Korpás Mártonná, Kresák Ferenczné, Korpás Jánosné, Krakker Gézáné, Intzédy Sománé, Haidféld Gyuláné, Haidfeld Alajosné, Huber Józsefné, Bezdek Jánosné, özv. Bállá Istvánná, Dr. Bronkula Lászlómé (Verőcze), Bocskainé, Schmiedt Ferenczné s még töb­ben. Részt vett a mulatságon kerületünk országos kép­viselője Majthényi István is. A mulatság virradtig tar­tott s ha a tánezosnökön és tánezosokon állt volna, még ma is húzná a czigány. = Uj-Tislra-FiiredesB a 13. kimutatás szerint 2320 vendég volt. E kimutatásban fordul elő városunk­ból Ursziny Arnold neve is. = Talált kettő« látcső. A napokban két fiatal ember a Naszál hegyen egy kettős, látcsőt talált, _ mit valószínűleg valamely kiránduló társaság feledett ott. A tulajdonos lapunk szerkesztőségében megtud- i hatja a találók czimét. = .1 utalom játék. Ságliy Zsigmond színtár­sulatának primadonnája, közönségünk kedvencze Kö- vessyné ív. Mariska jutalomjátéka kedden lesz, a mely alkalommal „Faust és Margaretha“ czimü Ope­rette kerül színre. A jeles művésznőnek egyúttal ez lesz búcsú fellépte is. Kívánjuk neki, hogy számos hallgatója legyen. — A !>aaua árad. Alig egy hete jeleztük Du­nánk áradását s azóta a viz — 48 órai apadás után — újólag rohamosan emelkedik. Ugylátszik Duna védfalunk építése aligha veheti az idén kezdetét. = MeS^re Igazítások. Múlt számunkban emlí­tés tétetett, bogy a verbászi táborba indult 150 önkéntes nemzetőr Mária napján múlt 40 éve, hogy szerencsésen hazaérkezett. Egy közülök azonban elmaradt. Freysin- ger György ugyanis Kis-Kéren Jausz Albert századossal történt szóváltása következtében zászlóalját elhagyta és a rendes honvédségnél keresett dicsőséget. Ugyanacsak múlt lapunkban a személyi hírek közt említve volt, hogy Intzédy Soma ur egészsége helyre állítása végett Balaton- Füredre ment. Mint később megtudtuk nem oda, hanem a Bécs melletti Kaltenliedgebenbe utazott. •= Strike. A nagy templomi óra hetek óta 9-et - mutat úgy látszik strikol. Mi az oka, hogy ezen költ- , séges órát senki sem gondozza? — iBoriiyáiiMzk'V Viktor kiadásában meg fog jelenni a „Magyar Nyelvtörténeti Szótár“ a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia megbízásából több szakférfi előzetes közreműködésével*) szerkesztették Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond akadémiai tagok. A nyelvészek, az irodalombarátok, az iskola emberei s a szaktudomá­nyok művelői rég érezték egy nyelvtörténeti szótár szükségét, mely biztos fölvilágositást adhasson mind­azon esetekben, melyekben a magyar kifejezések ko­rára, vagy történetére nézve kétségek merülhetnek föl. Hogy az égető szükségnek eleget tegyen s hogy nyelv­tudományunknak megvesse a legbiztosabb alapot, a Magyar Tudományos Akadémia megbízta föntnevezett szakembereinket a „Magyar Nyelvtörténeti Szótor“ szeM kesztésével. A nagy mű, melyet számos évek munkája érlelt, immár elkészült, úgy hogy gyors megjele­nése biztosítva van. Számos régi szavunk e szótárban *) E szakférfiúk a »Források« jegyzékében vannak megnevezve.

Next

/
Thumbnails
Contents