Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-07-29 / 31. szám
Elölir.elési ára: évnegyedre...........................1 frt házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára : 12 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Nyílt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. || A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Ami sok, az sok! A lefolyt héten kedden (f. hó 24-én) ismét rendkívüli közgyűlés megtartására késztette képviselőtestületünket Réty Ignácz, 5 hónap óta hivatalon kívül levő polgármesternek, újabb 2 havi szabadság engedélyezése iránti beadványa. A képviselőtestület csupa loyalitásból ismét készséggel adta meg az egészségében megrendült, agg polgármesternek a kért szabadság- időt. A polgármester tehát elérte czélját; s jóllehet előre tudjuk, hogy a megtörtént dolgokon alig változtathatunk, de időszerűnek látjuk, hogy az immár hónapok óta vajúdó s még bizonytalan időig elhúzódó ügyhez ezúttal hozzászóljunk. Első sorban azon kérdés merül fel, hogy tulajdonképen mit szándékolt a polgármester azzal elérni, hogy a nagylelkű képviselőtestület által a nyugdijat megszavaztatta és mi a czélja a további szabadságoltatás által? Mert, hogy valaki azért kérjen nyugdijat, hogy in infinitum szabadságidőt élvezzen ; esetleg, — mint azt beadványában kilátásba helyezi — hogy a várost továbbra is hivataloskodásával boldogítsa, azt felfogni nem tudjuk. A dolognak mindenesetre oly háttere van, a mely a képviselőtestület részéről komoly megfigyelést igényelt volna. A nyugdíj megszavaztatása által talán az volt a polgármester czélja, hogy a képviselőtestület gondolkodásmódját próbára tegye? Most már arról is meggyőződött a polgár- mester, hogy oly loyális képviselőtestülettel van dolga, mely azt, hogy a város szolgálatában öregedett meg, méltányolni tudja s jóllehet a városnak nincsen nyugdíjalapja, áldozatok árán oly tekintélyes nyugdijösszeget szavazott meg részére, mely által tisztességes megélhetése lehetővé van téve. Mit szándékol tehát ezek után a polgármester űr még elérni és mire akarja további szabadságidejét felhasználni? Talán arra, hogy újabb intrikáival még nagyobb áldozatokra kényszerítse a várost, melynek zilált anyagi helyzetét ő a legjobban ismeri? Igaz, hogy a helyzetet a polgármester dominálja, miután mandátuma még 2 évre terjed, mely idő alatt a lemondásra őt senki sem kötelezheti; — de ne feledje, hogy a város kötelezettsége is megszűnik akkor, ha lemondását még ez év folyamán be nem adja. Vagy talán arra vár a polgármester úr, hogy 500 frtnyi előlegét is nagylelkűen a város szegény kasszája fogja helyette megfizetni, avagy hogy szabadságidejét addig fogja hosszabitgathatni, míg előlege tisztázva lesz ? Ha ezt várja, úgy bátran tanácsolhatjuk neki, hogy hagyjon fel további szabaclságoltatásával; foglalja el hivatalát és álljon helyre a status-quo ' ante. Miheztartásul ezeket akartuk a polgármester urnák elmondani. Az általunk tisztelt képviselőtestület részéről pedig csodáljuk, hogy a város jövőjét annyira érdeklő kényes ügy fölött oly könnyen siklik át és oly kevés érdekeltséget tanúsít, hogy azt 19, mond tizenkilencz tagjának bölcs belátására bízza. Részünkről, támaszkodva azon körülményre, hogy a közgyűlés a legutóbbi alkalommal nem volt határozatképes: mindnyájunk érdekében fölötte kívánatosnak tartanók, ha a képviselőtestület a polgármesternek ujabbi szabadságolA.VACZI RŐZLflNY'TARCZÁJA. Gyalogösvény. Elbújva szótalan bolyong Öreg fák titkos, mély homályán; Csak néma csend hajol fölé, Sorsát övéhez ez szövé, A rengetegbe’ véle járván. Óh! e szeretetnek nemes gondolatja Lelkemet még most is annyira meghatja. Gondos, áldott szülők őrködtek felettem . . . Csak az Isten tudja! őket mint szerettem. Kis kacsóim, hogyha kulcsolák imára, Imám, mint a viszhang, kis szobánk’ bejárta. Forró csók, ölelés volt az osztályrészem. Boldog gyermek voltam teljesen, egészen. Ma a szép valóság nem egyéb, mint álom S rózsafátyol, mit ez a szememre rá von. Amerre jár, bokor, virág Szegődik hozzá útitársnak; Szeretve mind reá borul S ha jő az est, az alkonyul, Álmát megőrzik régi hársak. Unalma nincs ; a félelem Felé sem téved, ismeretlen! Neszelve hallgat a vihar Ajkán szitok, zsivaj kihal, Ha rá talál sötét berekben. — Kígyózva siklik, fut tovább S ha fáradottan megpihenne, Ahol pályája megszakad Locsogva várja hűs patak, Nyugalmát megtalálja benne. — Pályám is igy lejt csendesen, Nem ül meg bűnök durva szennyén; S ha küzdve, bízva czélhoz ér Magas,, dicső ezért a bér : Üdítve várja tiszta eszmény ! Lévay Mihály. Múlt és jelen. Mint a bolygó csillag odafönn az égen, Akként ragyog felém boldog gyermekségem.' Föl föltűnik néha a múltak ködében, Nem is csoda, hiszen régen volt az, — régen. — Gyermek voltam egykor, játszi, picziny gyermek, Akit még ölelnek, akit még szeretnek . . . ._. . Itt bolyongok most a kietlen világban. Össze-vissza sebzett, ahány tüskés ág van. Összetépve lelkem tündéri világa S most is csak a szülő könye hull utána. Aki összetépte, el is felejtette . . . Talán szebb az a kép, amit nyert helyette. Visszaemlékezni fájó, mégis édes, Hisz’ a szív szeretni, csupán egyszer képes. Szomorú kebellel emlékszem reátok Boldog gyermek évek, boldog gyermek álmok ! De a szép múlt elmúlt . . . csupán csak szép álom S rózsafátyol, mit ez a szememre rá von. Alpári Lajos. Fürdői levél. Koritnicza, 1S8S. juh 24. Szinte borsódzik az ember háta, mikor ilyen borongós, hűvös időben, mint aminő a mostani is, arra adja az idejét, hogy fürdői levelet olvasson. Mindez azonban még hagyján! Hanem téli kabátban asztalhoz ülni, hogy az ember gémberedő újjai között csak úgy reszketi a toll, csak az teheti, a kit Koritnicza annyira elbájolt, mint jó magamat. No de nem is árt ezt a kedves helyet a nyilvti- nosság előtt egy kissé megemlegetni, mert mig többi fürdőinkről itt is ott is olvashatni egyetmást, addig Koritnicza híre inkább elvonulva bujkál. Pedig úgy fekvése, mint természeti szépségeire tatása iránti határozatát revokálná és őt nyilatkozattételre hívná fel. Mert végre is: ami sok, az sok! Rendkívüli közgyűlés. Városunk képviselőtestületét Korpás Márton polgármester helyettes kedden (e hó 24-én) d. u. 3 órára rendkívüli közgyűlésre hívta össze, a melyen azonban nem igen nagy számban (összesen 19) jelentek meg a város atyái. Pedig a tárgysorozat, jóllehet csak 2 pontból állott, mégis elég érdekes és fontosnak tűnhetett fel, mert arról volt szó, hogy Réty Ignácz polgármesternek, a ki f. évi márczius 1-től fogva hivatalon kivül volt s ezen időn belül már 3 havi szabadságot is élvezett, — újabb 2 havi szabadságidő engedélyeztessék és jóváhagvását adja képviselőtestület ahoz, hogy a város még újabb 2 hónapon át (s igy összesen 7 hónapon át) legyen bizonytalanságban. A közgyűlés az újabb 2 havi szabadságot (a mihez különben mai vezérczikkünkben is hozzá szólunk) — természetesen — megadta Réty Ignácznak. A tárgysorozat második és utolsó pontja volt a megyei közgyűlés határozata Réty Ignácz nyugdi jaztatása ügyében, mely határozattal városunk képviselőtestületének f. évi 45. sz. határozata hagyatik jóvá, azon kis czimváltoztatással mégis, hogy a „gyógyítási költség“ czimén kizárólag a nyugdíjazandó személyére szóló s le nem foglalható 300 frt a megye által „lakbér czimén“ ugyancsak a fenti megszorítások mellett szavazta- tik meg. Ezen határozat tudomásul vételét Dr. Frey- singer Lajos azon kijelentés mellett ajánlotta, hogy jövőre e rendkívüli körülmények okozta pre- czedensből elvi következtetés ne vonassék; azaz: hogy lakbér czimén a hivatalnokok, sem szolgálatban, sem nyugdíjaztatás esetén igényt ne tartsanak. Dr. Csányi János a megyei határozatnak megfelebbezését indítványozza; Gajáry Géza főjegyző ellenben nem látja indokoltnak, a felebbe- zést különösen Dr. Csányi részéről, ki ezzel csak nézve bátran nevezhetnénk Liptómegye gyöngyének. Sokan magyar Karlsbadnak szeretik nevez- getni, s hogy ezzel nem is lőnek valami nagyon túl a czélon, mutatja az a kiváló gyógyhatás, amely miatt messze földről évről-évre több ember keresi föl Koritniczát. Liptó megye déli határán, a Kárpátok tövén, mintegy 2619 lábnyi magasságban a tenger színe felett vadregényes völgyben fekszik Koritnicza. Három oldalról fenyőkkel koszorúzott magas hegyek ölelik körül, melyek közöl a legmagasabbat Prassivának (kopasz hegy) hívják; tetején gyalogfenyők és világos zöld szinü mohvirágok mutatják a tenyészetet. Rózsahegyről szeszélyesen kanyargó utón mintegy két óra alatt juthatni ide azon a völgy-nyiláson, mely a külvilággal összeköti Koritniczát. A hatalmas hegyek lábainál pihenő épületek csak akkor tűnnek fel a kiváncsi utas szemei előtt, mikor már áthaladunk a fürdő-hely kapuja gyanánt szolgáló nemzeti szinü zászlókkal ékesített diadalív alatt. Szüntelenül kisér bennünket a Koritnicza nevű patak locsogása s még akkor sem hagy alább a csacsogással, mikor a nagy szálloda előtt megállva, jobbról-balról élelmes emberek beszélik tele a fejünket, hova menjünk lakni. Én a „püspök-hegy“ aljában húzódozó Budá-ba vonultam ; pap vagyok hát kell, hogy a püspök-hegy érdekeljen s emellett mint magyar ember csak nem hagyhattam oda Budát holmi Amerika, Schweicz, Pompéji és Herculanum, meg mit tudom én miféle idegen nevű szállodák miatt! Megérkezésünk után egy pár nap múlva jobban körültekintettem Koritniczán s a püspök-hegy tetejéről nyíló remek kép láttára önkénytelenül is eszembe jutottak a német költő szavai: „Kennst du das Land, wo die Citronen blühen?“ — ámbár itt a czitromok helyett suttogó sötét fenyők és szelíden bólintgató nefelejcsek környeznek mindenütt úgy, hogy Koritniczát méltán nevezhetnénk a fenyvesek és nefelejcsek hazájának. ES éU/lf
