Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-24 / 26. szám

De még ha elfogadható lenne is ezen felebbe- zésnek czimzett „valami“, még akkor sem állítja vala meg s legkevésbbé sem késlelteti a dolgok természet szerinti menetét és befejeztét, nem kés­leltetheti azon „interregnum“ végét, a mely alatt a város egynéhány vezérfiának szives közreműkö­dése folytán s éber felügyelete mellett a város ügyei közmegelégedésre vezettetnek. Mindamellett azonban ezen abnormis állapot mielőbbi megszün­tetése kívánatos s feltétlenül kell, hogy városunk nem néhány nagylelkű egyén jóakarata, hanem a köz­hangulat által felemelt, fizetett, s törvényszerűen mielőbb választandó, erélyes uj polg-ármester által vezettessék. A vidék forradalma. Midőn 3 hóval ezelőtt a bérkocsi iparról alko tott szabályrendelet miniszteri jóváhagyás mellett városunkban életbeléptettetett: rámutattunk lapunk­ban azon visszhatásra, melyet a szabályrendelet egynémely pontja a b.-gyarmati bérkocsisok között keltett. A b. gyarmatiak, érdekeiket megóvandók, fel­folyamodtak a földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez a szabályrendelet sérelmes részének megváltoztatása iránt. És kérelmüknek volt is fo­ganatja ; miután a miniszter Vácz város képviselő- testületet a szabályrendelet sérelmes passusainak módosítása utasította. Az ügy közgyűlési határozat szerint most az illetékes városi szakbizottság ke­zei között van — és mindeddig nem nyert elin­tézést. Távol vagyunk attól, hogy a bizottság véle­ményét praeveniálni akarnók; de őket, valamint városunk képviselőtestületét egynémely körülményre miheztartásul figyelmessé tenni: mindnyájunk érde­kében helyén levőnek tartjuk. Ugyanis, mióta városunkban a bérkocsi iparról alkotott szabályrendeletet életbe léptetetett B.-Gyar­mat városa és vele az egész vidék azon vannak, hogy városunkat lehetőleg mellőzzék és más oly központot találjanak, melynek forgalmi eszközei ugyanazon előnyöket biztosítsák részükre, mint Vácz városa. Az e tárgyban tartott értekezletek egyhangúlag Verőcze községet jelölték ki a vidék forgalmi központjául s hogy a b.-gyarmati sajtó is mennyire pártolja az eszmét ide iktatjuk a „Nóg­rádi Lapok“ múlt heti számában foglalt következő sorokat: „Dunai hajóközlekedésünk ezúttal igen meg lesz könnyítve, mert miként velünk hivatalos utón közöltetik, Veröczén a hajóközlekedés f. hó 8-án megnyittatott s miután gondoskodva van arról is, hogy az utazóközönség részére ott jó ruganyos kocsik s kényelmes szálló és étkező hely álljanak rendelkezésére, az út pedig a vácz-naszáli part kikerülésével Verőczére rövidebb mint Váczra: mindenki­nek érdekében áll inkább a vármegyei verő- czei összeköttetést használni és szabadulni a vácziak szekatúrájától.“ Látható tehát, hogy a b.-gyarmatiak nagyon is komolyan vannak arra elhatározva, hogy váro­sunkat mellőzzék; s hogy ily utón mily kiszámit hatlan kár háramland városunkra: azt vitatnunk fölösleges. Azonban még nagyobb baj fenyeget bennünket a vidék részéről, mely a vámsorompóknál szedett, és túlságosan magasra csigázott vám- és helypénzek miatt kezd városunkkal strikkelni. S hogy az hová vezet, azt könnyen átláthatjuk. Csakis városunk húzhatja a rövidebbet. Korántsem okozzuk ezért a bérlőt. 0 nagyon is jogos téren áll, miután a vám- és helypénzeknek ily alapon való szedhetése mellett ment bele a rizikós bérletbe. Hanem okozzuk ezért városunk képviselőtestületét, mely meg vagyunk győződve, hogy annak idején a legjobb akarattal ugyan — de semmiesetre a kellő tapintat — és előrelátással járt el ez ügyben. És amennyire a vidék közhangulatát ismerem, teljesen osztjuk a vámoknál szedett helypénz tár gyában hozzánk Dukáról intézett nyílt levél azon kijelentését „miszerint azon esetben, ha az ügy­ben Vácz városa a vidék érdekeit nem támogatja: Vácz felső járásának községei a tűrhetetlen álla­potok miatt, kénytelenek lesznek a jövőben Vácz mellőzésével Uj Pest, vagy Aszód piaczát igénybe venni, mint hasonlókép Nógrádmegyében néhány község Verőcze községébe helyezte a kilátást.“ Nem akarunk fölösleges jó tanácsokkal szol­gálni, csak a veszélyt akartuk jelezni, mely jöve­delmi forrásaitól különben is megfosztott városun­kat fenyegeti. .Hisszük és remélljük, hogy városunk atyái ezek után saját érdekükben is sürgősen oda fognak hatni, hogy a forrongó vidék részéről fel­merült differencziák kiegyenlittessenek. Várkonyi. A tengeri kígyó. A minap egy krajezáros irka akadt kezeim közé, melynek előlapján Vácz város látóképe, hát­lapján meg leírása foglaltatott. A leírás többek között ezt a monumentális passust czirkalmazza ki: — A főváros közelléte nagy befolyással van e város (már t. i. Vácz városa) szépítésére és csino- sitására. No már ha ennek a leírásnak a szerzője nem városunk u. n. szépitőbizottságnak az elnöke, ' akkor nem tudom, ki más engedne meg magának ilyen liczenczia poétikát. Az is csak tündéri álmában láthatta ezt a befolyást, olyan egy álmában, mint aminőnek rózsás pillanatokban én szoktam látni ezt a mi városunkat — 50 év múlva. Milyen gyö­nyörű kis helységgé lehetne ezt 50 év múlva át­varázsolni. Északi határán a Büki sziget Vácz vá­ros Margit szigete, az utálatos szúnyogok raja helyet thearózsálc pompás illata tölti be a levegőt. A sziget közepén egy remek kis kioszk, hol egyéb csemegékkel együtt a sör literjét 12 krjával mé­rik. A város déli határán a most nagyon is hír­hedt füzestől kezdve egy népkert terjed egész a hét kápolnáig. Árnyas lugasaiban, terraszszerü emel­kedések közepette ünnepnapokon idyllikus családi képekben gyönyörködhetünk. E két mulatóhely felé a város közepétől egy csavargőzös közleke­dik hétköznap naponta 4-szer, ünnepnapokon dél­után minden órában, mig a másik csavargőzös Tótfaluról szállítja a vendégeket. A harmadik na­gyobb sétány az Eötvös téren (az uj utczamegne- vezés szerint) a Rókuskápolnától a zsidóiskolák és az ország út mentén egész a Templomutczáig ter­jed. Azonkívül van néhány kisebb park a Csillag- a Rákóczy, a Székesegyház téren, mig a kirándu­lókat, kiket ilyen kisebbszerü toura ki nem elégít, a 3/4 órára fekvő Migazzi féle parkhelyiségek (most a város tulajdona), vagy a cselőtei erdő, mely tar­kánál tarkább játék nemmel, mulatságos szárakoz- tatásokkal van felszerelve, csalogatják. Mindkét kirándulóhely felé több társaskocsi indul, a raenet- dij 20 kr. Ámde a városon magán is észlelni a főváros ama befolyását, melyről a krajezos irka regél. Az utczák mind sima járdával ellátvák, a főbb utczák kocsiútja szépen kikövezett, épített, fedett csatorna vonul végig az utczákon, melyek áprilistól októ­ber végéig naponta napfelkelte előtt öntöztetnek és sepertetnek. Tizenöt közkút a város különböző pontjain felállitatva szolgáltatja a lakoságnak a legjobb minőségű ivóvizet. Szürkületkor kigyullad­nak a villamos világítás lágjai bűvös fénynyel árasztván el a város minden zugát. Aki mindezt utópiának tartja, utalom Vácznál kisebb városokra mint: Szécsény, hol fedett csatornahálózat van, és Nyitrára, hol éppen most rendezik a villamos vilá­gítás ügyét. Jelenlegi viszonyaink tekintetbe vételekor min­dez persze pium desideriumnak látszik. Ma végig nyargal a város egész hosszán az a névnélküli szé­les árok, melyet legjobb volna büdös ároknak el­nevezni, ha ebbeli sajátságában nem osztozkodnék minden más árok, megmételyezvén köröskörül egy fél mértföldre egész környezetét. Ugyan nem lehetne más kisebb város mintájára ad módúm vivendum minálunk is minden háztulajdonost (legalább az előkelőbb utczákban) odaszoritani, hogy háza hosszában fedett csatornát építsen? Az egyest nem terheli annyira, s a város mégis könnyű szerrel jutna egy rendszeres csatorna há­lózathoz. S igy megérkeztünk volna szerencsésen a tengeri kígyóhoz. Valamint a forróbb időszak beálltával ez kisért évről-évre minden hajó födél- zetén, minden matróz agyában, minden újság ha­sábjai között: úgy furakodik be kiüzhetetlenül a mi agyunkba is 24 Reaumurtól fogva a meggyő­ződés, hogy az a más-más árokatmosphára váro­sunk lakosságának örökös megrontója. Én Istenem! Hány üdvös eszme pendittetett meg ez irányban annak idején, midőn az egészségügyi bizottság járvány bizottsággá alakulván, naponta ülésezett. Vájjon foganatosittatott-e csak egy is? Tessék csak kutatni a jegyzőkönyvekben, olyan egy me­morandumot lehetne azokból összeállítani városunk közegészségügyének purifikálása tárgyában, mely irányadóul szolgálhatna még unokáinknak is. Egy csekélységet azonban érintetlenül nem hagyhatok. Egy emlitetlen ülésben határozatba ment, hogy a Haltér délnyugati sarkában levő csa- tonanyilás vacsrácscsal látandó el. Hogy e helyen, mely bizonyos természeti proczessus végrehajtására az esti órákban hivogatólag kínálkozik, még bal­eset nem történt, az bizonynyal nem a rendőrség érdeme. Itt rögtöni intézkedés parancsoló szükség. Beh sok volna még a rovásomon városunk jövendő felvirágoztatását illetőleg, hanem elégel jük meg ezúttal, szem előtt tartva a bölcs közmon­dást : Ki sokat markol, keveset fog. Maximovics. A legalkalmasabb iskolai jutalmak. (K. L.) A tanév berekesztése alkalmából azt a helyes és méltányolandó szokást követik iskolai hatóságaink, hogy az évfolyamán kiváló szorgal­mat tanúsító tanulók közt jutalomtárgyakat oszta­nak szét. E tárgyak rendeltetése, hogy egyrészt a kitüntetett ambiczióját kielégítsék s további kitar­tásra sarkalják, másrészt pedig társait hasonló törekvésre és nemes versenyre buzdítsák. A jutalomtárgyak helyes megválasztása azon­ban épp oly lényeges, mint maga a jutalmazás ténye s mi sem képes veszélyeztetni a kitűzött czélt, mintha az iskolai érdemek elismerése oly alakban történik, mely az észszerű elvekkel ellen­kezik, s a mely talán az ellenkező eredményt ké­pes előidézni, mint a melyet a kitüntetéssel elérni szándékoztunk. Egyes iskolákban újabban azon eljárást köve­tik, hogy a szorgalmas tanulóknak szánt jutalma­kat postatakarékpénztári betét köny­vecskék alakjá-ban osztják szét. — Ez újítást a legmelegebben üdvözölhetjük. Az ily postatakarékpénztári betétkönyvecske a takarékosság erényének, symboluma, s mi sem kívánatosabb, mint ez erényt már jó korán az ifjúság leikébe belecsepegtetni s igy előkészí­teni oly tulajdonság gyakorlására, melynek az élet­ben kitűnő hasznát vehetik. Mert e betétkönyvecske nem pusztán jutalom s pedig oly jutalom, mely nem törékeny játékszer vagy üres tartalmú képeskönyv, hanem a reális élet oly tárgya, mely természeténél és tartalmánál fogva a jutáimazottra nézve valódi értéket képvisel s mely felette alkalmas arra,, hogy a jutalmazott előtt megérzékitse a takarékosság eszméjét, és e felett való komolyabb elmélkedésre és ennek alapján gyakorlatban való érvényesítésre rábírja ; mert egészen biztosra vehető, hogy az ily jutalomban részesült tanuló gyarapítani is fogja betétösszegét. Maga az eljárás igen egyszerű: Az iskolai ha­tóság vagy tantestület által megbízott tanító a jutalmazásra szánt összegeket a közvetítő hivatal­nál már előzetesen lefizetvén, a betétkönyvecskék ezen összegről mint elsőbetétekről a tanító által kijelölt névre állíttatnak ki, a betétkönyvecskék törzs- és nyilatkozat-lapjain azonban az. aláírásra szánt hely üresen hagyatik. Az igy kiállított betét­könyvecskék az illető tanítónak átvételi elismer­vény ellenében kiszolgáltatnak, mely elismervényen minden egyes betétkönyvecske száma, az első betét és a megjutalmazandó neve pontosan kitüntetendő. — Az átvevő tanító köteles azután gondoskodni arról, hogy a betétkönyvecskék törzs- és nyilatkozat­lapjai a jutalmazottak által akkor, a midőn azok nekik kézbesittetnek, aláírassanak s a személy- azonosságra vonatkozó, esetleg még hiányzó ada­tok is kitöltessenek, mig a kivágott nyilatkozat­lapok az átvételi elismervény ellenében a közvetítő hivatalnak lesznek átszolgáltatandók. Tekintve a kitűzött nemes czélt, bízvást remél­hető, hogy iskolai hatóságaink a magukat kitüntető növendékek szorgalmát a jövőben a postatakarék­pénztári betétkönyvecskék épp oly alkalomszerű, mint hasznos ajándékával fogják megjutalmazni. Városi és vidéki hírek. = Az uj évnegyed küszöbén felkérjük hátrálékos előfizetőinket, miszerint a hátralékot ide­jekorán beküldeni szíveskedjenek, mert elleneset­ben a lap további küldöse fennakadást szenved­hetne. = Személyi liir. Szentkirályi Albert, a mezőtúri kerület orsz. képviselője, f. hó 17-én jelen volt a Mezőtúron építendő uj gymnásium alap- kőletételi ünnepélyénél. = Érettségi vizsgálat. A kegyestanitóren- diek helybeli főgymnásiumában a szóbeli érettségi vizsgálat Dr. H ó m a n Ottó tankerületi főigazgató jelenlétében f. hó 27. és 28-ik napjain fog megtar tatni. == Kgyliázi kinevezések. Trag or Antal, püspöki titkár szödi plébánossá, Rózsahegyi Gyula, főgymn. tanár s a püsköki könyvtár őre püspöki titkárrá, B a 1 á s Lajos szentszéki igtató szentszéki jegyzővé és B a k s a y Károly püspöki szertartó szentszéki iktatóvá neveztettek ki. Fo­gadják őszinte szerencsekivánatainkat! — A püspöki palota restaurálása, illeté­kes forrásból vett értesülésünk szerint, a jövő hét elején veszi kezdetét. Ezzel kapcsolatban megem­lítjük, hogy a püspöki menyezet újjáalakításához is hozzáláttak már a székesegyházban, mely re- méllhetöleg egy hó lefolytával a templom egyik kiváló díszét fogja képezni. = I'apszeiitelés. Az évenkint tartatni szo­kott egyházmegyei papszentelés f. hó 27. 29. 30. és julius 1-én fog végbemenni, és pedig akként: hogy Neszveda István félsz, püspök ő méltó­sága a kisebb rendeket, megyés püspökünk 0 Excellencziája pedig a nagyobb rendeket fogja feladni. = Reilter István helybeli cs. és k. udvari kocsigyárosunkat legújabban ama szerencse érte, hogy a kereskedelmi múzeumban, hol tizenkét da­rab kocsija van kiállítva eladás végett, e hó 21-én a király ő Felsége látogatása alkalmával megszó litása által kitüntette. Midőn kocsigyárosunk ő Felségének bemutattatott, azt kérdezte Felséges királyunk tőle, hogyan megy üzlete s van e kellő megrendelése? Valamennyi kocsija megszemlélése után be lett mutatva, mint az országos vörös ke­resztegyleti sebesült-szállító kocsik készítője, s öt pereznyi időzés után ő Felsége megdicsérvén a kocsik szép kivitelét, távozásakor ezen szóval: „Or- vendek“ adott elismerésének kifejezést. Midőn de­rék kocsigyárosunk s városunk szülötte eme leg­újabb kitüntetését regisztrálni szerencsénk van, amaz óhajunknak adunk kifejezést, hogy az Úristen őt a hazai ipar fel virágozására sokáig éltesse. — Téi’ftxiiltc mialt tárczánkat ezúttal mel­lőznünk kellett, amiért olvasóink szives elnézését kérjük. = Nekrológ. Dr. Steiner Márton köz- tiszteletben álló orvosunkat mélyen lesújtó csapás érte Sándor nevű legidősebb fiának f. hó 21-én bekövetkezett halála által. A megboldogult már évek óta sínylődött gyógyithatlan tüdöbajban s orvosi tanulmányainak 3 év előtt történt bevégzése óta, a gondos apa kívánatéra, Gráczban tartózko­dott. De a gráczi hegyi levegő csak elviselhetőbbé tette a beteg állapotát és nem hozta meg a remélt kiépülést, mihez nagyban hozzájárult azon körül­mény is, hogy az ernyedetlen szorgalmú ifjú még a betegágyon sem tette félre kedvencz tanulmá­nyát. A sorvasztó kór utóbb már annyira elgyen­gítette a szívós természetű beteget, hogy atyja — a katasztrófa közeli bekövetkezésétől tartva — két héttel ezelőtt hazahozatta Gráczból. És sejtelme nem volt alaptalan, mert a 28 éves ifjú itthon rövid napok alatt kiszenvedett. A gyászbaborult család a követ­kező gyászjelentést adta ki: „Dr. Steiner Már­ton saját és gyermekei Jenő, Aladár és Lajos, valamint rokonai nevében mélyen szomorodott szív­

Next

/
Thumbnails
Contents