Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-06-19 / 25. szám
í IX. évfolyam. 25. szám. Vácz, junius Yácsi II HELYI ES YIDEKI EEDEKU HETILAP. Előfizetési ára : évnegyedre...........................1 frt házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 1© kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Myilt-lér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen lévaié k e t nem fogadunk el. Ä nagy nap. Mitszív-szorulvavártunk : elérkezett az óra! A polgárok meg nem vesztegethető, elfogulatlanul ítélő belátásától függ, hogy győzedelmesen kerüljön ki a zászló, a melyet Szentkirályi érdekében olyan fennen lobogtattunk mi édes mindnyájan. Most van itt az ideje, hogy megmutassuk nyíltan, világosan és semmi által meg nem rettentve azt, hogy mi vácziak mégis csak vácziak vagyunk, s nem a vidék fog bennünket vezetni; nem az fog nekünk képviselőt adni: hanem igenis mi vezetjük a vidéket; mi adunk képviselőt neki. De, hogy ezt megteliessük, tömörülésre, összetartásra van szükségünk! Igenis összetartásra, kitartásra, különösen most, az utolsó órában, amidőn kézzel-lábbal kapálózik az ellenfél; amidőn felhasznál minden kínálkozó alkalmat egy és más dolgok keresztül vitelére; amidőn jónak lát minden eszközt czélja elérésére. Haőkigy tesznek : kell tehát, hogy7 mi is résen álljunk, s megtegyünk mindent, hogy a győzelem révébe bejussunk. Az elfogulatlanul, a higgadtan gondolkozók ; a vas-következetességiiek; a dolgot őszintén és alapjában teljesen átlátók úgyis a mi zászlónkat lengetik. Ezek a mieink. Ezek tartsanak össze ! Nekünk csak azokhoz volna egy pár szavunk, akik a közönyösség átkos köpenyébe vannak burkolva; akik hideg-lakatos módjára még eddig semmi jelt sem adtak magukról; akik olyaténkép nyilatkoztak és nyilatkoznak, hogy ők a dolog egész lefolyásával vajmi keveset törődnek. Pedig törődniök kell! Először mint honpolgároknak, másodszor mint e város szülötteinek. Ezt a közönyt, ezt a nem-törődömséget kell, hogy levessék! Hanem teszik: bűnös mulasztást követnek el! Gondolják meg az illetők, hogy városunk jövője, emelkedése, talán szépülése is; polgáraink anyagi jólétének tovább-haladása; iparosaink munkáinak megszaporodása függ Szent- királyi megválasztásától. Mert a lefolyt a három év alatt is megmutatta, hogy nemcsak kieszközölte az inség-köl- csönt, a fillokszera pusztította szőllők dézsma adójának törlését: hanem közbenjárt, hogy iparosaink is munkát kapjanak. Hogy többet ne említsünk: ott vannak a bakkancsok! Jegyezzék meg jól ezt azok, akik még eddig tévedeztek, ingadoztak. Vegyék tudomásul, hogy ez az ember már sokat tett érettünk, s tenni a jövőben legszentebb kötelességének fogja ismerni és tartani. Ezt akartuk röviden elmondani. Elmondani akkor, amidőn küszöbén állunk a küzdelemnek, amidőn csak egy lépés választ el bennünket a tett megkezdésétől. Rajta! tömörüljünk. Szent meggyőződés, a diadal biztos tudatába vetett édes remény kisérje küzdelmünket, amely küzdelem kell, hogy ami győzelmünkkel végződjék, mert az igaz ügynek győznie kell! Ne hagyjuk elragadtatni magunkat heves. ségünk által; de jogaink csorbítását sem hagyjuk : akkor kell, hogy győzelmesen lengjen fenn a zászló, melyre diadalmas betűkkel van írva: Éljen Szentkirályi Albert képviselőnk! Csapás csapás után. Hideg őszi szél fagyos lehelete czikázott végig az elmúlt héten hazánk ékes virányain. A természet bórongós látképe nagyon is szomorúan deprimáló hatást keltett a kedélyre, amely még remélt, s mely a tavasz virágain s a zöld kalászt hullámzó beláthatlan térségeken ujongva örült. A torony harangját hiába kongatta a vészt előre látó őr. A haragos felhőkoloszszusokat nem oszlathatta el a jajveszéklő harang zúgása; a mezőgazda hiába hitt és reménykedett; a dermesztőén hideg fúvallat siró hangjában rejlő kárho- zatos jóslat beteljesült. Egyet bömbölt az orkán, a vihar felkorbácsolta a föld szemetjét, és a kavargó káosz fölött mint ijesztő kisértet, fehér piszkos lepedőben jelent meg a nyíló természet legutáltabb réme: a jégfelhő. Kinzatos sustorgással ömlött alá a jégeső. Nem sokideig szokott tartani az ilyen fékte len pusztítása a természet eme kicsapongásának, de egypercznyi művelete is elég, hogy elsöpörje, szétszaggassa, összefagyaszsza a legerősebb ágat is,hát még a zöld pompában diszlő gyenge galyjat, a lenge szirmon büszkélkedő ékes kalászt. Az ország legtöbb részén irtózatos pusztításokat okozott a jégeső. Csapás után csapás éri szenvedő hazánkat. A tavasz irtózatos játéka kétségbeejtő! Tűz után árvíz, azután jégeső. Városainkat elpusztítja a tűz, vagy az árvíz és ahová a romboló víz piszkos árja el nem ér, ott a haragvó ég jégtakarója dermeszti feketévé a mezőgazda legszebb reményét. Kétségbeesőbb sorsnak alig nézhet elébe ember, mint a véres verejtékkel földjét mivelő mezőgazda, ha összes jövőjét, összes reményeit, mely itt női föl előtte — tönkre teszi a szeszélyes természet haragja. S a sors játéka ellen van-e biztosítás, menekvés, van-e kibúvó? Van. Sajnos, hogy Magyarországon még ma is sok a könnyelmű hazardjátékosok contin- gense. Az elemi csapás által sokat szenvedett, vagy tönkrement gazda első sorban az állam iránt való kötelességének teljesítésétől szabadul meg, amennyiben adóját reclamátió utján elengedtetni kéri. Tehát egyesek csapásai miatt szenved az ország is, amikor bizony ez elkerülhető volna. Schvaiczban nincs egy talpalatnyi termőföld, amely elemi csapás ellen biztosítva ne volna. Nálunk a tűz ellen való biztosítás már meglehetős népszerűségre vergődött, de a jég ellen való biztosítás még ma sem áll azon a ni- veaun, a milyenen egy agrikultúr államban kellene lennie. Az első magyar általános biztosító társaság a múlt évben üdvös fölhívást intézett hazánk gazdaközönségéhez, amelyben felhívta őket, miszerint egymásközt jégbiztositó szövetkezetei létesítsenek, hogy a minél nagyobb számú résztvevők egyesülése által a jégbiztositási dijakat leszállíthassa. A szövetségbe lépett tagok terményei 20°/0-al olcsóbban biztositattnak, s a szövetség jégbiztositási üzletéből eredő tiszta nyeremény a szövetségi tagokat illeti. Arad, Csanád, Hajdú, Szabolcs, Szathmár, Bács, Csongrád, Zala, Somogy, Zemplém, Borsod stb. gazdaközönsége fölismerve a biztosítás horderejét, egymásközt szívesen lépett szövetségre, a természetnek előre nem látható csapásai ellen. Óvatosságra kérjük az előrelátó gazdát. A jégverések ellen kellő időben bármikép is biztosítani termését el ne mulassza. A bevonulás. Szentkirályi Albert, a váczi kerület jelenlegi képviselő-jelöltje, vasárnap, f. hó 12-én tartotta a vidéken programm- és beszámoló-beszédét. A képviselő lakó helyéről, Váczról, reggeli 6 órakor 20 úrifogat indult el, amelyeken az intelligenczia, az iparos- és földmi ves-osztály több tagja foglalt helyet. Maga Szentkirályi egy ötösfogatra ült, amely virágokkal és koszorúkkal volt diszitve. Az impozáns menet legelőször S z ő d községbe ment. A község határában lovas-bandérium csatlakozott a menethez, amely a plebánia-lak előtt állott meg. Itt a választó polgárok nagy száma előtt óriási lelkesedés között tartotta meg a jelölt beszédét. Majd Rátóth, Kis- Szent-Miklós, Veresegyháza és Szada községeken haladt keresztül a menet, mindenütt kisérve a falvakból hozzá csatlakozott lovas-bandérium által. A nevezett helységekben a község-háza előtt tartotta meg beszédét Szentkirályi. A nép meg nem vesztegethető lelkesedéssel hallgatta mindenütt az eddigi képviselőjét és jelenlegi jelöltjét. Szerete- tét, ragaszkodását a legkézzelfoghatóbban mutatta iránta lépten-nyomon. Gr ö d ö 11 ő n és B ens s n y ő n át a 30 kocsira fölszaporodott diadal-menet Aszódra ért, ahol a vendéglő „disz-terméb en“ előkelő hölgy és férfi közönség jelenlétében kezdett Szentkirályi beszélni. Beszédét többször lelkes éljennel szakitották félbe. Három óra után indult a menet vissza, útjába ejtve Ikladot, Mácsát, a jelölt egykori lakóhelyét, Kisuj falut és Vácz-Hartyánt mindenütt nem remélt és nem várt lelkesedéssel fogadtatott. A lovas bandérium egész Vác z-H arty ánig jött a menettel; a váczi lovasok pedig a „csörögi“ határig jöttek eléje. A legszebb és leglélekemelőbb fogadtatásban azonban a vácziak részesitették szeretett jelöltjüket. A város bejáratánál, az u. n. alsó vámnál és a lövő-ház előtt nagy néptömeg várta. A fő-utczán, amerre a menet elhaladt, az ablakokból kiváncsi női fejek néztek ki, kendőket lobogtatva. A székesegyház terén Vácz legszebb leányai virágokat, csokrot és koszorút nyújtottak át a jelöltnek. Itt egy sajnálatra és megrovásra méltó tettet észleltünk. Az ellen-párt szóvivőinek, főkorifeusainak, kolomp- vivőinek egynémelyike, aki szereti magát intelligens embernek nevezni, ép úgy viselte magát, mint az általuk felheczczelt suszter inasok. Sőt ezeknél is gyalázatosabban. Mert az inasok csak ordítottak, de ő kigyelmék még esernyőkkel és botokkal is hado- náztak ordításuk mellett. Ezzel nemcsak a pártot, hanem önmagukat is nevetségessé, sőt utálatossá tették. Be ez megbocsátható nekik. Miért? Mert nem tudták mit cselekszenek. Különben az ilyenek szereplésére csak azt mondhatjuk: Spongyát rá! Nem is érdemes vele foglalkozni. A menet végig ment a fő-utczán, egész a felső vámig, majd átért a Vámsorra és a Rákó ez y utczába. A S z t. Jáno s-közön pedig újra a fő- utczára jött ki. Az egész menet a jelölt lakása előtt állott meg, ahol szűnni nem akaró éljenzés között szállott ki kocsijából.
