Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-02-27 / 9. szám
november 15-ike előtt ajánlott levél útján kell megtörténnie. Fel nem mondás esetén a tagság egy további évre meghosszabitottnak tekintetik. Ha valamely kiállitó nagyobb területet vesz igénybe, négyszögméterenkint és évenkint 2 frtot köteles előre lefizetni. — A tárgyak, minőségük szerint, asztalokon, állványokon, szekrényekben, állíttatnak ki. — A muzeum rendelkezésére álló (szekrények, asztalok a kiállítóknak dijtalan használatra engedtetnek át. — Ha valamelyik kiállitó tárgyait saját szekrényeiben kivánja kiállítani, erre nézve a muzeum igazgatóságával külön megegyezés szükséges. Jól tudjuk, hogy sok iparosra nézve a 10 frt tagsági dij áldozat volna, de a budapesti kereskedelmi muzeum ez irányban is a lehető leg- nagyobb előnyöket nyújtja; és pedig: ha valamely társulat, vagyis szövetkezet a 10 frtnyi tagsági dijat befizette, annak tagjai a tagsági dij fizetése alul fel vannak mentve. Ezen intézkedés a kisebb iparosok és termelők érdekében azon okból történt, hogy belépésük megkönnyittessék. A nagy iparosra nézve a 10 frt tagsági dij csekély költség és nem képezhet akadályt a részvételre, mert ha átlag egy nagy iparos 3—4 Q méter területet igényelne, annak költsége nem rúg magasabbra, mint egy hirdetésnek valamely nagyobb lapban való egyszeri közzététele. És ha tekintetbe vesszük, miszerint a kereskedelmi muzeum katalógusa 30,000 példányban ingyen lesz szétosztva, ugyhiszem, czégének ennél nagyobb mérvbeni terjedését senki sem kívánhatja. Ajánlom t. polgártársaim szives figyelmébe ezen intézményt, melynek képviselését az imént j elválaltam. Részemről minden időben kész vagyok bárkinek nyomtatványokkal és felvilágosítással szolgálni. Reiser László. CSARNOK. A csókról. Elmélkedés. Irta: "Vör&s Julianna. Ha bár nem is teljesen biztos adatok nyomán, de úgy körül-belül még is megállapítható, melyik volt az első, a legelső csók a világon ; és pedig következő adatok nyomán, ugyanis : Az ur minekelőtte az embert teremtette volna : teremtett mindennemű úszó, csúszó-mászó, négylábú s továbbá szárnyas állatokat. Ha emlékezetem nem csal, igy tanultuk ezt valami „káté“ féléből. De megjegyezhetem nagyobb hitelesség kedvéért, hogy igy van az megírva a szent Bibliában is. Létezvén tehát a szárnyasok minden faja, tehát kellett lenni galambnak is. Mivel pedig az úristen maga a szeretet, több mint valószínű, hogy nem a hiú pávát, sem a büszke sast, vagy valamely egyéb vérengző madarat teremtett legelőször, hanem a galambot, mely köztudomásúlag a szeretet madara: mely pedig e szerint csókolódzik is, miről egész a mai napig meglehet győződni a valóságban. (Ide vágó hiteles Írásbeli idézéssel hamarjában nem erősíthetvén { állításomat, utaltam a valóra.) a férj, belecsókolva tenyere közepébe : csattogó fül- milém, az már nem lenne szép ; és azt az orvos is rosszalná! Micsoda? Talán bizony sajnálja ezt a falusi libát ? No csak kezdje el, mint boldogult második férjem tette! Az kellene, hogy férj-uram pártját fogja a cselédnek, a kit fizetek, a kivel én parancsolok. — Csattogj édesem ! Az még jól áll neked ! El- pirosodol és ég a szemed, mint a szerelemben ! . . . Csak ne vidd tulságba, mert én nem a cseléd mellett beszélek, de egészségedet féltem! — Ne féltsen engem, én erős leszek ha kell egy harmadik beteg férfit is ápolni, attól fél, hogy nem bírok erővel ahhoz ? — Oh, oh, nem kívánom, hogy mellettem ápolómmá legyen angyal. No de pá, szépem, én az irodába sietek. — Hát a kasszába mikor szokott menni? Ma már negyedik, nem kapja ki pénzét rendesen? — De ki kaptam most is elsején angyal, hanem az esküvőre készült öltözék elvitte most. A szabó, a czipész, a frizőr. . . . — No lám, mily könnyelműek ezek az urak ! ! Hisz nem szokás egyszerre ilyesmit kifizetni! — Jaj nem is fizethettem ki, édesem, soká lesz még az, mikor letelik! . . . Hisz tartozom a vendéglőben is három havi kosztom árával, édes angyal. — Ühm ! Hát a háztartásba semmit sem adhat herczedli nekem ? Mindezekből kiviláglik, hogy a legelső csók tehát még embernek megteremtése előtt elcsattant. Nagjmn régen volt s ezért bővebb adatokkal nem rendelkezik az utókor, csak annyit tudunk, hogy az első csók igen ártatlan természetű volt. A világ második nevezetességű csókja már az ember teremtése utáni időből való: azonban akkor még az irás nem lévén feltalálva, erről még csak megközelítőleg hiteles adataink sincsenek. Később aztán feltalálták az írást, de mivel papírgyárak nem léteztek, sziklákba, kövekbe vésték a csodabetűket; de ez oly nehezen ment s kevés volt aránylag a hely a betűknek, a csók esetek meg már oly gyakoriak lettek, hogy nem győzték volna feljegyezni. A tudósok mélyen hallgatnak ily féle Írásbeli jegyzetekről ; a mint a csókról tudunk azon időből, szájhagyományból maradt ránk. De már írásbeli utón bírunk tudomással a minden csókok közül jellemzően kiemelkedő J u d á s c s ó k-ról. Erről legfeljebb’ annyit jegyezhetünk meg utólag, hogy fájdalom mai nap is éget I Következnék: csók a középkorban, és csók az újkorban. Azt állítják, hogy mindenkor édes volt. Olyan édes, hogy a rég múltban azt se bánták, ha utánna az istenítéletet“ kellett kiállni, tudni illik izzó tüzesvasakon mezítláb végig szaladni ! Olyan édes, hogy a közel múltban azt se bánták, ha miatta egyenesen a pokol tüzébe kellett menni s ott sülni meg! Bizony! Végre nem mulaszthatom megemlitni a legújabb kor csókját. A változatosság igen nagy, felettébb nehéz osztályozni ; mégis úgy megközelítőleg három csoportban mutatható be. Először: a csóknak azon különböző sokasága, melyről a csalogány énekel. Másodszor: azon még érdekesebb különlegességek csoportja, melyről a szépirodalmi művek mutatnak j fel ismertetést. Harmadszor : a csók azon válfajai, melyeket a tudomány tárgyal, tudniilik az orvostan. ízlés dolga, ki melyik csoportot tanulmányozza, részemről ezúttal térszüke miatt egyikkel sem foglalkozhatom nagyon részletesen. Röviden álljon itt csak nehány sor. Minden nemzetnek van csalogánya. A mieink bűbájosán tudnak énekelni : Petőfi, Arany, Tompa, Kölesei, Vörösmarty és még sok-sok ! Mint énekelnek ezek a csókról, legyen itt egy példa : Hadd szívjam ki édes lelkét csókommal, Vessek számot sok keserű bajommal. És hogy írnak róla mások is még, nem merek idézni, csak halkan mondom és ne vigy a kisértetbe. És mit mond a tudomány ? Ne tessék megijedni. Nem tudóskodunk, csak egy kicsit gondolkozunk. Nem könyvekbe pillantunk, csak az életbe ! A csók a szeretet, de főleg a szerelem joga. Nem helyes tehát, midőn társadalmi szokásból máskor is osztogatják s veszik. Nem fejtegetve azt, hogy a mai azázad gyakorlati szelleme mindinkább kiszorítja az ábrándos felfogást, hogy a barátság eszmény marad s helyébe lép az érdek, hogy ily viszonyok között a csók csak komédia, képmutatás, — vegyük egyszerűen komoly oldaláról. Ha a gyümölcsöt érintik, elveszti hamvát. Ha a rózsabimhó nyomást szenved, szine foltot kap, a virág meghervad ; a mely tárgy sokszor van érintve, megkopik, legyen az érez, márvány, vagy ajk. De egyúttal veszt is e miatt értékéből. Míg egyfelől a csók általi érintkezés izgatja az ajkat, másrészt veszt éppen ez által üdeségéből és ! piros színéből. Kérdé Czelia elveresedve. — Nem bizony édesem, vagy két-károm hóig .. . Egy váltóm is van, de nem akarom a takarékpénztárba helyezett kis ötszáz forintomat megcsorbitani. Jó lesz az egykor az én temetésemre ! Olyan jó izűt nevetett. Czélia asszony elsápadt. — Hát azt hiszi lelkem, hogy én magát egy krajezár nélkül kitartom koszttal ? Lesz mindig malacz paprikás, sült pulyka, kirántott csirke ? . . . Hahaha. A jó feleség igen is kitartja urát, midőn az szerelemmel viszonozza babuskám 1 Én azon meggyőződéssel vettem el magát, hogy a boldogság révébe jutok. — De a boldogsághoz pénz kell uram ! — Van annak a kit én elvettem! . . . Felelt tréfásan integetve Lamnich ur, — csak egy hiányzott neki, férj, azt pedig adott neki a jó isten. Czelia megkapaszkodott a támlányba. — Maga vastagon tréfál Lamnich! Legalább mára ad nekem egy 5 frtost! — Én? Édes csattogó fülemilém, itt a tárczám. ha talál benne tiz erős krajezárt, hát én akár mi legyek ! Czelia felkutatá, semmi, de semmi se volt benne egy-két névjegyen kivül. — Uram, — — ez nem jól megy ! Én minden pénzt kiszórtam utazásunkra. — De angyal, hisz ön akart kéjutazást, én itthon szívesebben maradtam volna! Ha létezik igaz barátság, úgy bizonyára nem a csók az, melylyel bebizonyitjuk. Legyen a csók arra való, a mire tulajdonkép hivatva van. Legyen a szerelemé 1 Nehéz volna egyszerre szembeszállni minden társadalmi szokással. A csók lehet a homlokra öregektől adva, mint kegyelet jele. Lehet tisztelet jel a fiatalok részéről. De mindenkor veszélyes. Az emberi test folyton párolgásban van, legyen bármily finom és észrevétlen. És ha nem is sorolom elő, mimódon lehet orbáncz küteg, száz féle baj ily érintkezéssel beoltva s mint terjed az egész szervezetben, holott nemcsak önmagunk, de az emberiség iránt is mindenkinek kötelessége volna egészségét őrizni, tudvalevőleg az érintkezés e nemét kikellene küszöbölni. De nem folytatom, mert nem tudni a mai világban, hol rejlik torpedo, — — azért nem tanácsos tűzzel játszani. Városi és vidéki hírek. = Miuevezéi. A nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztériumnak folyó évi február hó 10-én kelt 6993 sz. magas rendeletével a közadók kezeléséről szóló 1883. évi 44. t.-czikk 19 ik §-a értelmében a váczi kir. adóhivatal területére nézve 1887—1889. évekre alakítandó adókivető bizottsághoz elnökül Zárai Niki tits Sándor úr, köz- és váltó ügyvéd, a váczi káptalani jogi tanácsosa lett kinevezve. Midőn e valóban megérdemelt kitüntetéshez szivünk mélyéből gratulálunk : kérve kérjük az uj elnök urat, hogy az adó kivetésnél az államérdekei mellett ne feledkezzék meg a szegény polgárokról. Mi általános elismert jószívűségére hivatkozunk s erősen hisszük, sőt meg vagyunk győződve, hogy most is jószívűsége, ember-baráti szere- tete fogja őt mindenben vezérelni. Városunk polgárai jól ismerik az uj elnököt; ismerik buzgóságát, ismerik mnnka-szeretetét, ismerik humánus bánás-módját: bízzanak benne, csalódni nem fognak. Midőn e magas helyről jött megtisztelő kitüntetéshez még egyszer öröm nyilatkozatunkat adnók : bizun k, hisszük és reméljük, hogy csalódni nem fogunk ! = Masziué-estélj. A farsang-háromnapok utolsója a keddi kaszinó-estély, bezárta az idei táncz- vigalmakat. Kritikánk rövid lesz, s csak azt mondhatjuk, hogy a jelen volt nagyon szép hölgy közönség nem panaszkodhatik arról, hogy ki nem tánczolta magát. Volt száz csárdás és száz egyéb 1 Nem is a fiatalokon múlt, hogy éjfél után 2 órakor már az egész társaság eloszlott, és — csodálkozzatok jó vá- cziak! — még férfi-kompánia sem maradt együtt. Hiába ! mióta puskapor szagú a levegő (no meg aztán kard-villogások is láthatók), jobbnak tartja mindenki védeni a — bőrét, ki hogyan tudja ? ! De most látom, hogy ez nem báli tudósításba való. Hol is hagytam el ? Ja, úgy 9 óra felé Dr. H u z e 1 1 a a már igen szép számban összegyűlt — közönség elé „éljen hangok s taps-vihar között lépett, sa „Váczi séták“ czirnü felolvasását megkezdette. Különösen a hölgyek figyelmét kötötte le a felolvasás azon része, melyben a nőkről van szó; a férfiakat meg leginkább a bevezető részben festett (és pedig hűen) városi állapotokat érintő rész. Sok helyen fején találta a szöget, s talán még többet is látott volna olyan színben, ha még egy sétára szánja el magát a tisztelt felolvasó úr. ö jobban rámutathat a bajra, mint mi, vácziak ; mi benne vagyunk, mi nem vesz- sziik ezt úgy észre. A szellemes felolvasást táncz követte. Az első négyest 30 pár tánczolta. A jelenvolt hplgyek közül a következőket sikerült feljegyeznünk : Asszonyok: Rappensbergerné, özv. Pencz Fe- renezné, Leitnerné, Vadkerty Mihályné, Reitter IstE pillanatban bejött a szegény Zsuzska. Seprőt, lapátot czipelt. — Te otromba! (neki rohant Czelia asszony) minek lépsz te ide be csengetés nélkül.? Nem tudod, hogy az úrral beszélgetéskor neked künn a helyed ? Tolakodó semmire valója ! (arczul üté jól) nesze, tanulj emberséget! — Jaj istenem, hiszen sepreni jöttem be, már nyolez óra, aztán a piaczra kell sietnem. — Már nyolez óra ! Szapper lapapp! Mondá sietve a férj, úgy mennem kell a főnök úrhoz, tisz- telkedni megyünk; tán oda is hívnak bennünket szivem ebédre. — Hallja Lamnich, ne tegyen bolonddá máskor, mert tegnap délután már töltött káposzta készítésével bajoskodtam! Pedig Cserjésnéhez kellett volna mennem egy kis vig ozsonnára. Maga máskor befogja nekem jelenteni, ha ebédre van kilátása ! . . . Hogy ne költsék hiába ! V. A katasztrófa. — Jól van csattogó fülemilém, úgy lesz máskor. Mára pedig csókolom szép kezét ! . . . (Ne verje meg többet azt a szegény leányt!) — Mi az? De még ma több is kijár neki. Ha maga védi, akkor meg tízszer annyi poffot. kap 1 A jó férj sietett kiosonni mielőbb a ház kapuján. A nyitva lévő ablakon át kiharsogott a fülrn i 1 e.
