Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-02-27 / 9. szám
IX. éTfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési Jira: érnegyedre ...........................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ár & : lO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. My iit-tér sora .......................... 30 Bélyeg illetek minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzetc: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sx. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen láváié k e t nem fogadunk el. A kereskedelmi múzeumról. Az ipar haladásának föllendülésével, majdnem minden államban beállott a túltermelés, mi ezer és ezer gyári vállalatra nézve valóságos létkérdéssé vált. Mert immár nemcsak a túltermelt értékek megfelelő elhelyezéséről van szó, hanem arról is, hogy az egyes iparágak számára jövőre is biztosítani lehessen a nágyobbmérvű produkeziót. A brüsszeli kereskedelmi muzeum szervezése, a kivitel előmozdítására szolgáló o rendszeres intézkedések terén, valóságos forrongást idézett elő az európai iparos államok között. Németországban sokat foglalkoznak a kereskedelmi muzeum létesítésével; a londoni kereskedelmi kamara is elhatározta annak felkarolását; Olaszországban, Schwaiczban, Spanyol- országban és Portugáliában több helyen már is létesítették a kereskedelmi múzeumokat; Fran- cziaországban több helyen szintén ezt a szervezetet fogadták el. Bécsben a régi keleti muzeum kereskedelmi múzeummá változott át. Ily körülmények között tehát Magyarország sem maradhat vissza, ha közgazdáságunk és főleg iparunk virágzását és fejlődését óhajtjuk. A földmivelési, ipar és kereskedelemügyi magyar kir. ministerium, az országos iparegyesület, a budapesti kereskedelmi és iparkamara és még hét nagy testület kezdeményezése és hozzájárulása folytán Budapesten május elején az országos kiállítás nagy iparcsarnokában meg fog nyittatni a kereskedelmi muzeum. Hogy ezen intézmény sikere biztosítva legyen, szükséges, hogy a közgazdasági és az iparos osztály ezt saját érdekénél fogva, melegen és kitartóan támogassa és hogy annak czélja el ne tévesztes- sék. így például sokan talán abban a hiszemben vannak, hogy a kereskedelmi muzeum csakis a kiállítási czélokra szánt czikkek kiállítására fog szorítkozni. — Ez nem felel meg a valóságnak és annál kevésbbé felelne meg a czélnak! Mert a kereskedelmi muzeum állandó kiállítása nem egyéb, mint a hazai készítmények minta tára, melynek hivatása a kereskedelmi forgalomban szereplő czikkeket bemutatni ; s jjigy előre is ki van zárva az, hogy egyes tárgyak különösen kiállítási czélra készi- tettessenek ; ennélfogva a raktáron lévő készítményekből csakis egy-egy példány volna kiállítandó. Különben, hogy gazdáink és iparosaink a kereskedelmi muzeum czélja és feladatával teljesen tisztába jöjjenek, jónak látjuk annak szervezeti szabályzatából a következőket ide iktatni. A kereskedelmi muzeum czélja és feladata: megismertetni a közönséggel mindazon kereskedelmi czikkeket, melyekben a hazai ipar versenyképes és kivitelre számíthat; megismertetni a hazai termelőkkel mindazon kereskedelmi czikkeket, melyek a külföldön, főleg a keleti országokban piaczokra találhatnának; odahatni, hogy termelőink a bel- és külföldi szükséglet felől mindenkor tájékozva és eleve értesítve legyenek. — E czél elérésére szolgálnak a muzeum gyűjteményei, irodája, időnkénti értesítései és könyvtára. — A muzeum gyűjteményei két főosztályból állanak, és pedig: hazai gyűjteményekből, melyeknek az a czélja, hogy a hazai termelésnek lehetőleg teljes képét tüntessék föl és egyrészt a hazai közönséget a magyar iparczikkek fogyasztására, másrészt a hazai termelőket ter- melvényeink értékesítésére ösztönözzék, — továbbá külföldi és kivált keleti gyűjtemény ékből, melyeknek czélja iparunk exportképességét fejleszteni. — A kereskedelmi muz&urn irodája felvilágosítást nyújt a közönségnek: a kiállított iparczikkek árára és szállítására nézve; felvilá- ! gositást nyújt a vám- és szállítási feltételek felől; kívánatra informácziókat közvetít egyes külföldi ezégek megbízhatósága és hitelképessége felől; nyilvántartja a versenyképes hazai ezégek jegyzékét és gyűjti ezek árjegyzékeit; kívánatra közvetíti a megrendeléseket; értesítést ad az állami, hatósági, közintézeti és esetleg magánvállalatok által kiírt szállítási felhívások, pályázatok és verseny-ajánlatokról; a külföldi, főleg a keleti országok hasonló pályázati kiírásait figyelemmel kiséri és azok felől a hazai ezégeket idejekorán értesíti; tájékozza a külföldet, főleg pedig a keleti országokat iparunk versenyképessége és haladása felől; e feladatok könnyebb elérésére czéljából a muzeum értesítőt ad ki. Miután egy czikk keretében a muzeum szabályait közölni nem lehet, tájékozásul még csak az ideiglenes határozatok azon pontjait, melyek a tagok előnyeire és kötelességeire vonatkoznak sorolom fel. Minden kiállító, mint olyan, tagja lesz a kereskedelmi múzeumnak s a tagok minden előnyeiben részesül. Nevezetesen: szabad bemeneté van a múzeumnak összes már meglevő vagy jövőben felállítandó szakosztályaiba. Jogában áll árjegyzékeket, értesitvényeket, hirdetményeket, letéteméíiyezni, a melyeknek lehető terjesztéséről a kiáliitó érdekében az igazgatóság gondoskodni fog. — A muzeum (alapítandó) kereskedelmi irodáját igénybe veheti. — Joga van a muzeum kiállítási helyiségeiben tárgyainak megfelelő, de egy négyszögméternél nem nagyobb területnek díjtalan használatára, mely szabadon álló területeknél a normál-szekrények magasságáig száinittatik. — Joga van katalógusnak és minden egyéb a muzeum által kiadandó folyó közleményeknek egy-egy ingyenes példányára. Minden kiállító köteles 10 forintnyi évi járulékot előre lefizetni. Egy évnél rövidebb időszak egész évnek számittatik. —Minden tag legalább egy, deczember 31-ikével végződő évre köti le magát. — A tagság felmondásának kölcsönösen A.VÁCZI KÖZLÖM" TÁRCZÁJA. A csattogó fülmile. — Besiély. — Irta : . G-a.á.1 ICarolln(Folytatása és vége.) IV. Társalgás. Zsuzska sietett kifelé, alig zárta be az ajtót, rivalta nevét úrnője, a hogy 'csak torkán kifért. — Zsuzska te, Zsuzska! — Zsuzska visszatért s besietett. Eltátotta a száját. — Azt megmondom te, hogy be ne lépj ide a kész kávé nélkül. »Szépen rakd fel a zöld tálezára és úgy hozz be mindent. Fél óra múlva kész légy, már fél hatra. (Hálistennek fél órája, hogy beszélek, olyan pompásan kitágult a tüdőm. Isten áldja meg azt a derék orvoskáraat.) E pillanatban nyílt, fel a mellékszoba ajtaja. Lamnich úr tudatára jött, hogy nős!... Ki czammogott fél pongyolában. — Jaj kincsem, úgy jön ide, a szemem elibe, mint ha itt nő sem látná ! . . . Hogy hogy, édes csattogó fülmilém?! kérdé nevetve a férj, hisz tisztességes fehérneműm van és csak a feleségem látja talán ? Vagy itt van még valahol a Zsuzska ? — Hát mi jut eszébe, ilyen világos reggel szobámba lépni, cziczám ? Hisz még fekszem ! — Látom angyalom, de ha a fülmile csattog, akkor közelébe megyünk ám hallgatni. Hát nem árt az neked, ha igy énekelsz, ily korán, mint a kedves fülmile ? — Oh, te badar ember, hogy ártana ? Hisz ezt nekem megrendelte az orvosom. — Megrendelte ! És éppen igy reggeli hat órai bevevésre? Vagy hogy is mondjam ? . . . — Persze, reggeltől estig kell veszekednem a cseléddel, hogy tüdőm táguljon s megjöjjön az étvágyam. — Derék egy orvosod van az igaz, nem Dr. Bomlotti Jenő az ? — De ő. Isteni egy orvos valóbanj ha még nem perelhettem volna (mit miattad mulasztottam el kíméletből 14 napig) hidd el szivem, hogy már megpukkadtam volna! ... És nincs is azóta étvágyam! Külömben utánna pótolom, majd jobb lesz, ha ezentúl folyton perelni fogok ! Elvész e nélkül az étvágyam. Az Isten mentsen meg, gondolta magában Lamnich úr, hogy ez igy menjen reggeli hattól estig! Nincs az a vastermészet, aki azt kiállhassa! . . . Hisz a nő a szelídség mintaképe legyen s ne olyan mint egy------bak an esős katona! No de ha csak háromszor is igy megy, majd segítek én e bajon. A reggelizés alatt is folyton veszekedett ő nagysága a Zsuzskára férje előtt. Csörömpölt kezében a csésze, kanál, pohár! A korsót a leány fejéhez kopogtatta, állítva, hogy nem friss viz van benne a kávéhoz. A leány sírva ment ki. Lamnich űr nem mert szólni, főleg midőn igy csattogott fülmiléje : — Lássa, igy kell nekem vesződnöm a rossz kutya cselédekkel. Elfut az epe, de nióta kikiabálhatom magam s biztosított az orvos, hogy jót tesz ez nekem, csakugyan sokkal jobban vagyok ! Az ember igy tart ingyenélőt a saját házában, a ki semmit nem tesz az ember kedvére. Tör, ront, pisz- kol, eugedetlenkedik. Mert csakugyan kap ez tőlem olyan pofinkat nem sokára . . . — De édes drágám, akkor minden pofiért fizet majd magácska egy-egy 5 forintot! így van ez törvényileg. — Eh, ki tudja azt meg? Maga el nem árul, a lány egy maga nem bizonyít, ha senki sem tanúskodhat. — De a lakói meglátják édes! — Oh nem! Én csak itt bent fogom jól felpofozni. — De hát ezt is megrendelte az az ördöngős csodaorvos ? — Azt nem! Felkaczagott démonilag a nő, de hisz megtehetem anélkül is, ha kedvem tartja. — Ne rontsa azzal kis tenyeret ! Esdett szépén
