Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-02-20 / 8. szám
lebet a meddő homokban is értékes szőlőnedvet ssürni. Természetes, bogy ba az elmetszett fürtöket azonnal sotúba tesszük a helyett, hogy azokat megőrölve 2 — 3 napig kádban hagynék, hogy az által a kellő mennyiségű tannint és a zamatos olajokat kivonjuk, sem zamatos, sem tartós bort nem kaphatnánk, valamint eddig sem kaphattunk olyat, a minőt kaphattunk volna. Vagy ha pl. a sárga bajor, vagy margit helyett, mely tapasztalásom szerint a homokban jól terem, talán a sok, de silány bort termő Slampert ültetjük. A dolog természetéből folyik, hogy minden homokos, vagy homokosnak látszó talaj nem alkalmas czéljainkra, olyannak kell annak lenni, hogy alkatrészének 70—75%-át kvarcz képezze, hogy az legalább egy jó méter mélységre beterjedjen, s hogy olyan területet foglaljon el, melyen érdemes szőlőt ültetni. Nem szabad tehát kellő biztosíték nélkül neki hajtani, mert igy éppen oly haszontalan munkát végeznénk, mint ama szánalomra méltó emberek, kik még most is a régi fajokkal elletnek, mintha nem lenne minden községben pap, tanitó s más felvilágosodott ember, ki felnyitná szemeit, eszét az illető boldogtalannak. Szerintem, hogy fáradságunk kárba ne vesszen, g hogy czélunknak megfelelően járjunk el, a kiültetendő terület alaposan képzett szakértő által lenne minden alkalommal megvizsgálandó. Igen kívánatos lenne egy ilyen alkalmasnak talált homokos területen kísérleti telepet is felállítani, azon tapasztalás megszerzése végett, hogy jó bor és asztali fajaink közül, melyek lennének tenyészthetők ott jó sikerrel és melyek nem ? Hogy miért hat védöleg a jelzett minőségű homok a szőlőre nézve, még nincs teljesen eldöntve ; némelyek azt mondják, hogy hiányozván benne a kellő vízmennyiség, nines honnét pótolni az elveszett test-nedvességét a phiiiox érának. Mások el fogadba- tóbban azt hiszik, hogy részint a homoknak éles volta, részint főleg az a tulajdonsága, hogy omló természete miatt repedékeket nem képezvén, az állat tehetetlen állapotba jut. Annyi bizonyos, hogy ha átvitetik is a szőlővessző gyökerein, az ott nem tenyészhetek s rövid idő alatt elpusztul. A mi fajainknak az amerikai alanyokra leendő át oj fásáról, mint egyik védekezési módról, annak körülményességéhez képest csak röviden beszélek, nem akarván sem az olvasót hosszan fárasztani, sem pedig a t. szerkesztő jóságával, ki eme közleménynek helyett adott, visszaélni. Kezdetben eme védekezési mód igen eredményesnek Ígérkezett, hozzá sok reményt kötöttünk, mert a jó talajba ültetett amerikai alany gyorsan nőtt, fejlődött, oly gyorsan, hogy az elültetési éve utáni évben legtöbbnyire beojtható volt, s beojtása után harmadik évre már teljes termést adott; nyújtani látszott tehát mindazt, mit tőle a szívesen fáradozó várhatott. Azonban, eme hozzákötött reményekben, a p.-farkasdi kísérleti telepen szerzett tapasztalások szerint, csalódtunk. A megeredt ojtások gyors, szép fejlődése ugyanis, az ottani vinczeliér szerint továbbra lankadni, visszamaradni látszik, s imitt amott halni készülő, sőt már több kihalt tőkék láthatók, miről ez évi szeptember hó 31-én tett második látogatásomkor én is szomorúan, leverteu győződtem meg. Eme kedvezőtlen tapasztalásból folyó jelentését a telepnek a kormány megdöbbentő kétkedéssel fogadta s a többszöri ily értelmű jelentésvétel arra indította őt, hogy Molnár István budai vinczellérképezdei igazgatót és Ottlik Iván miniszteri fogalmazót egyéb tanulmányok és tapasztalások szerzése végett is Francziaországba küldje. Ezen urak már itthon vannak s előre is hisszük, hogy bosszú ideig tartó ta- nulmány-utjuk sok tekintetben haszonhajtó lesz sző lőazeti ügyeinkre nézve. A beojtott 8 megbetegült szőlőtökön tett tüzetes Onnan * városligetbe kocsiztak. megnézni és élv égni az artézi fürdőt. Ott künn ebédeltek a egész délutánt uz áíiaí- kíU'tbeu sétálták át. Este Bányainál vacsoráltak, sok jó baráttal találkozott ott Lamnich úr, szerencsét kívántak házasságához. Most a »Fehérló“ szállót választák éji nyugalomra. Reggel kikocsiztak a svábhegyre (bocsánat vagyis a Széchenyi begyre). Fele utat lóvonatún, felét pedig a fogaskerekűn tették meg. Ebédeltek a Fáczánnál, ozsonnáztak a Disznófd- nél, gyöngéden czipelve egymást karonfogva a felfelé nehézkes utón. — Este megnézték a várszínházát s megháltak a Tigris szállóban. Reggel bementek a múzeumi régiségeket nézni, ebédeltek a kecskeméti-utcza szögleti étkezőben. Kikocsiztak ebéd után az Orczy-kertbe, este vacsoráltak a Frohnerben, s ott is aludtak. Másnap kirándulást tettek Gödöllőre, Péczelt is megtekintették, mindkét helyen jól étkeztek és akkor este egyenesen városukig váltottak jegyet. Ámde ba az ember annyit jön-megy, elfárad végre s főleg ha keveset is aluszik a sok szinháza- zás miatt, tehát mindketten rendkívül elálmosodtak, annyira, hogy az állomásoknáli csengetésre nem is ébredtek fel. Czelia asszony feje férje vállán nyugodott, félig betakartatva a dús ősz szakáitól. Lamnich úr pedig ezen kéjes érzéstől elfogódva, hogy egész utón mindig nőcskéje űzetett — — boldogan szendergettt, gyönyörű kilátással a jövőre. Tán több pénze van ennek az asszonynak, mint a mennyit ő gondolt. Ilyen édes alvás közben egyszer jó hosszan állt meg a voaat és véletlenül mindketten fölébredtük. megfigyelés és vizsgálat azon leverő tapasztalást tette, hogy a párosítandó veszszök metszlapjai a leggondosabb összeillesztés mellett sem forrnak teljesen össze, azaz nem teljes az amerikai és a mi vesszőink közt a rokonszenv, miből aztán az következhetek, hogy egy kendermagnyi átmetszetű összeforratlanul maradt részecske elég okul szolgált arra, hogy az e pontból kiinduló, s fokozatosan elterjedő fenésedés megölje a szegény tőkét. Azt hiszem különben, hogy a további észlelések még más okokat is hoznak felszínre. De hát ezen igen kellemetlen árnyoldala az oj- tásnak ne hasson reánk elkedvetlenítöleg, annál ke- vésbbé riasszon el teljesen a védekezés eme nemétől, mert ha figyelembe vesszük a beojtott tőkéknek gyorsan 2 3 év alatt beálló termését., hogy az ilyen tőkék jó talaj, és mivelési viszonyok közt még is elélhetnek 10—20 évig, nem mondhatjuk, hogy az nem lenne elég hálás neme a gazdászatnak. Csakhogy ha eddig a sikeres szőlőmivelés czéljából szükségünk volt lelkiismeretes, higgadt ügyes szőllőmi- vesre s buzgó utánjárásunkra,‘ezután ezekre még nagyobb szükségünk iesz. A beojtást most már inkább végzik szabad kézzel, az angol nyelves párosítással, mint a kényelem szeretők által eleintén felkapott Despuyols ojtó ollóval; mert ez csakugyan nem metsz, hanem vág; tehát zúz. Az ojtást tavaszkor a nedvkeringés, tehát az életműködés beálltával végzik, s ha csak lehet mindig [szobában. Nagy figyelemmel kell lenni az ojtónak arra, hogy az egymással érintkezendő sebfelületek egyenlők legyenek, hogy azok jól összeil- lesztessenek s kiültetési idejükig nedves homokban s kellő melegben tartassanak. A kiültetés a mint az időviszonyok megengedik, azonnal megeshetik, kihagyván a földből vagy nyolcz centimétert a vesszőből, mely után. hogy részint a hideg, részint a túlságos légcsapadékok ártalmaitól megóvjuk egy időre, porhó földdel felfedjük. Az eddigi kísérleteket után legellentállóbb alanynak bizonyult be a vitis riparia, utána a vitis solo- nis; ha csak lebet, tehát mást ne használjunk mint a r i p a r i á t. Beojtásra legajánlatosabbak az asztali fajok, azon természetes okból, mert ezek gyümölcse igen magas áron lesz majdan értékesíthető. Jól rokonszenveznek a v. ri pari pávai: a mézes, mirkovácsa, szátoki, frankos, zölddinka, veltiini piros, tökös fehér — járdovány — tökös piros, sárfekete. A riziirigek, sárfehér sehogy sem diszlenek. Ismerve szerény anyagi viszonyainkat, ismerve a magyar ember természetét, melynél fogva minden körülményestől, fáradságostól, bizonytalantól kalandostól irtózik, azt hiszem mindnyájunkra nézve, legtetszetősebb a homokos talaj felkarolása, de hát mi. itt a felvidéken, vajmi kevesen bírunk ilyennel ; mily szerencse, tehát, hogy v a n n a k o 1 y d i r e c t- t er m ő faj o k, melyek hosszú próbák után teljesen vagy majdnem teljesen ellentállnak. Teljesen ellent- állanak : az Yor k-Madeira — nádor-izabella — hosszúmivelés mellett, bőven terem, bora sötét veres. -— A Herbemont, ccapra metszve, elég nagy termést ád Sillerből, bogyói nem könnyen rothadnak, mustja 1885-ben 24u/0 volt. — A Concord, szintén elég bőven terem, szállításra igen alkalmas, gyümölcse tartós, kék. — Jacques, sötétkék bogyói rendkivül gazdagok festanyagban. A York-Madeira és a Concord szépen szaporíthatok sima veszszök által, mig a Herbemont és Jacques vesszői nem könnyen erednek meg simán. A Herbe mont és Jacques minden kellemetlen mellékiztől ment, a York-Madeirának és Concordnak van némi róka ize, de bora lehúzás által ezt elveszti. A fehér fajok közül alkalmas talaj, és mivelés mellett elég jól ellentállnak az Elvira és Trinmbp húsos gyümölcsük elég él vezetes. — Ugyan melyik állomás ez? Kérdá Czelia asszony kitekintve. Olvassa az índóiiáz homlokán : ,8 z t g e d.“ — Jézus mindenszentek 1 Apikám, minket jól elhoztak 1 . . . Mi dolog ez ? — Hát bizonyosan elaludtunk édes lelkem ! . . . — Jaj nekünk 1 Mikor megyünk mi innen haza. — Nem oly soká kincsem, visszafelé még otthon lehetünk estig ! Most 1 óra délután. Kiszálltak aztán s megebédeltek, még a felfelé menő vonat megjön. Nokát addig van elég idő, nézzük meg Szeged városát, mondta Czelia asszony, úgy is mindig érdekelt a nagy vizár óta, itt halt meg akkor első férjem anyja, Isten nyugtassa meg. Összejárták hát délután Szeged városát. Jött az óra, kikocsiztak a vonathoz. Este volt már, akkor értették meg, hogy csak éjfél útán két óra tájban indul felfelé a vonat. Színházba mentek hát és kellő időben ott lehet tek, hogy vissza induljanak. Végre hazajutottak, vígan, boldogan, még az akaratlanul tett utazás is kedves volt nekik. Eleget tettek azon szokásos illemnek, hogy mint uj házasok kéjutazást is élveztek . . . Most hát visszatérni a rendes kerékvágásba. Lamnich úr az irodájába sietett, hol gratuláltak neki. ü végtelen boldognak vallá magát. Czelia asszony szinte feledte most a cseléddeli perlekedést, mely különben napirenden szokott lenni, mert elfoglalta az uj helyzet, rendezkedés. Azonban várta napról-napra, hogy férjecskéje majd csak megkérdezi tőle, hogy mennyibe került kéjutazásuk s megnyitja tározáját, mindent vissza- téritni feleségének. Hja, de ezt nem tette Lamnich úr. Hogyan bánismételve hangsúlyozom szerencsénket a négy fennebbi, teljesen ellentál ló faj birásában. Megvallom, hogy engem valódi gyermekies öröm fogott el, midőn nemcsak beszélni halottam ezen fajokról, hanem gyümölcsöt is ehettem, azok gyönyörű, buja fejlődésit tőkéiről a phylloxera egyik hazájában : P.-Fa.rkas- don. De hogy is ne, hiszen addig is, a inig szőlősze- tünk a mostani bizonytalan és veszélyes állapotából valamely kecsegtető, biztos irányba nem jut, legalább orvosságnak lesz borunk s legalább nem feledjük el a szőlőgyiimölcsuek finom, kedves izét. Ezen közleményt az ez év őszén P.-Farkasdon tett második látogatásom alkalmából irtára. Tudom jól, hogy e közleményben alig lehet valami olyan, mit a szőlészet iránt élénkebb érzékkel biró gazda ne tudna, de a sajtó is, visszhangjaképp az e téren való érdeklődésnek és mozgalomnak (jóformán feleslegessé tette ezen igénytelen czikkemet. A sajtó egyik ide vágó, mondhatom igen tökéletes termékét bátorkodom is ajánlani a tisztelt érdeklődők figyelmébe, ozime a műnek „a Phyloxera elleni védekezés“, irta : Kosinszky Viktor, kapható a szerzőnél Pozsonyban. ára küldéssel 50 kr. Ennél még tanulságosabb és körülményesebb a kísérleti állomás által évenkint kiadni szokott „Jelentés,“ de miután ehhez csak a választottak juthatnak, maradjunk az elsőnél. Peremi Gábor. Jelmez estély. Azzal kezdem, hogy ily zajos farsangra évek óta nem emlékszem; bőven kijutott az estélyekből és bálokból. — Mondja aztán valaki, hogy Vácz városában nem lüktet élénk magyar vér, mikor társadalmunk minden rétege hálózik. De a javára csak most került a sor. mert. igy hozza, magával a „chic.“ Még az ifjúsági bál mámorát sem -aludtak ki és ismét egy újabb érdekesnek ígérkező mulatság. Tudósítónknak ugyan csak meggyűlt a baja a bálok és estélyek felőli sűrűn ismétlődő referádákkal; szegény tatárnak akarva — nem akarva is Terpsichore szolgálatába kell állania. — Ezúttal egy jelmez estélyről szól az ének, melyet a helyben lakó vasúti tisztviselők csütörtökön, í. hó 17-én a „Curia“ szálló nagy termében rendeztek. Sikerült ez minden tekintetben. Sikerült szellemileg, mert oly igazán kedélyes és fesztelen mulatságot Váczou régen láttam; és hogy az anyagi siker sem maradt a szellemi mögött, azt azon nagy és distingvált közönség igazolta be, mely a helyiséget a zsúfolásig megtöltötte és. igazolja azon tekintélyes összeg, melyet a humánus rendezőség a váczi szegények között leendő kiosztás végett a városi hatóságnak átszelg á Itatott. A szépen feldíszített teremben a közönség esti 8 órakor kezdett gyülekezni és már fél 9-kor az egész terem oly tarka látványt nyújtott, mintha legalább is a ..Mikádóu szereplőit varázsolták volna beléje. — A 44. gyalog ezred vonós zenekarának fül és- lábcsiklandozó zenéje első hangjai körülbelül s/4 9 órakor szólaltak meg és ezek még azon kevés feszt és otthoniatlanságot is, mely még a terem egyes részein észlelhető volt. csakhamar eloszlatták. Én — mint nem tánezos — egy sarokba húzódtam azon szándékkal, hogy e tűnd éri látványt a „Váczi Közlöny“ hasábjain megörökítsem. — De mintha egy bűbájos kaleidoszkóp varázsa alatt állottam volna, annyira belemerültem a szebbnél-szebb jelmezekből ki világló szemek nézésébe, hogy egészen megfeledkeztem hivatásomról. És ha egy jó barátom fel nem ráz delejes álmomból, még megesik rajtam, hogy „Rómában járva — pápát sem láttam volna.“ Talán ezen édes álom utóhatásának köszönhetem azt, hogy az egyes feljegyzésre méltó jelmezek részben elmosódtak emlékezetemben s így csak arra szorítkozhattam, hogy azon szép hölgy koszorút, mely tana meg ezzel a bájos nőt? . . . Akkor úgy jönne ki. mintha öt szegénynek képzelne. Ezt nem teszi . . . Nyugodt, boldog ieikiisme.ivr.tei feküdt s kelt és ment irodájába is, meg haza is jött semmiféle sejtelemmel a felől, hogy „Czeiiácska“ nagyon nyomta már le bosszúságát, miért nem ád férje legalább két százast, ha má r nem is adja mindjárt »meg a többit. De óh ez nem történt. —- Adta mamiaszsza! —így háborgott a tenger Czelia beljében, — én annyit kiadtam a hitben, hogy mindent megtérít lovagiusan. Hisz mondták nekem, hogy van pénze a takarékban 1 . . . Aztán hallja, hogy naponta a cseléd két-három forintot visz tőlem a piaczra, hogy jól együnk, de ő erre nem is billenti fülét . . . Ili. Kitörő vihar. Ha az ember elmúlt egy hetes házas, akkor már megkérdezheti a nejét, hogy miből s mennyit adott ki a kéjutazásra ? Pedig bizony elég sokba került a budapesti kirándulás, a sok szállóbeli éjelezés, szinházazás stb. Ennyi pénzen egy szép bársonyruhát vehetett volna magának. Aztán nem is akart ő mindenért fizetni, hanem hát férjem uram sohse mutatott akaratot a számlák kiegyenlítéséhez . . . De már csak azt kérdezné legalább, bog}7 kell e a piarezra pénz? Pedig enni tud ám jól a kedves Lamnich ! . . . És a semmiből nem lehet jó ebédeket készíteni. És jaj, este a theába annyi ezukrot rumot tesz, hogy Czelia asszony három este sem annyit magának ! . . .
