Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-02-20 / 8. szám
IZ. évfolyam. 8. szám. I í Vácz, február 20 Előfizetési ára : évnegyedre ...........................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé1. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható i DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Myiit-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A phylloxera elleni védekezésről. Napról-napra közelebb jutunk ama catastrophá- hoz, mely bennünket szőlőink teljes elpusztulásával fenyeget. Nincs már talán hazánkban egyetlen borvidék sem, hová a veszedelmes phylloxera magát be ne fészkelte volna. Valóban alig tudjuk elképzelni, hogy mi is lesz hazánk ama számos és nagy területeinek lakóival, kiknek főjövedelmi forrását a szőlőművelés szolgáltatta. Már most is szorongó érzéssel vesszük tudomásul azt, hogy Sopron és Pancsova vidékéről nagyobb számban kezd, a hajdan elég jólétnek örvendő nép, szerinte boldogabb hazába vándorolni. Eme szőlőpusztulás által bekövetkezendő csapás annál érzékenyebben hathat a szánalomraméltó szőlőmivesre mert végre valahára, nem is a tizenkettedik órában, hanem jóformán a szőlőszet alkonyán számos, mindenünnen jövő sarkallásra megfogja hozni a törvényhozó testület a kárhozatos bőrgyártást eltiltó törvényt. Csak aztán úgy lenne az alkotva, hogy ne lennének meg rajta-a szokásos kibúvók. Mindenki tudja, hogy eme gonosz élősdinek az őshazája Amerika, hol 1854-ben fedezték fel először ; innét az inyencz francziák szőlővesszőkkel hazájukba hurczolván, ott húsz év alatt 1885. végéig közel 500,000 hectárt pusztított el. Nálunk 1870. táján észleltetett először Pancsován s részint innét, részint pedig a lelkiismeretlen, vagy tapasztalatlan szölővessző-üzérek általmás góczpontokból is fokozatossággal jóformán egész hazánkban elterjedett, olyannyira, hogy mai napig több mint 400 község határát lepte el, elpusztítván mintegy 30000 hectárnyi szőlőterületet. Nem tartom szükségesnek fejtegetni ama véghe- tetlen káros következményeket, melyek szőlőink elpusztulásával közgazdasági és közegészségi szempontból különben is sorsüldözött hazánkat fenyegetik. Hiszen látja, tudja azt előre minden gondolkozó ember, 9 ellenére ennek mégis mily kevesen birnak érzékkel a bekövetkezendő roppant veszély irányában. Óhajtanám, hogy minden szőlész nézze meg jeles gazdánknak Laszkáry Gyulának mintaszerű, nagy gonddal, sok költséggel, s a legnemesebb asztali- és borfajokból alkotott romhányi szőlőjét, s ha látja, hogy mivé lett az rövid két-három év alatt, lehetetlennek tartom, hogy fel ne ocsúdjon közönyéből, s továbbra is megmaradjon többek ama balhitében, A..VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A csattogó fülmile. — Beszély. — Irtt: *V. Q-aé.1 DECarollxi. I. Harmadszor. Felviradt az érdekes nap hazánk egyik kisvárosi lakóira. Miért érdekes ? Hja az nagy dolog. Ezen a napon egy esküvő lesz a nagytemplomban. El megy azt boldog, boldogtalan megbámulni. Sorompy Czelia asszony harmadszor megy most férjhez í ó éppen 50 éves, a vőlegénye pedig 75. Mindketten teljes egészségnek, üdeségnek örvendenek és még — — érezni Í3 képesek, mintha csak 20 évesek volnának. S mi tartá a nőt ily késő korig oly üdén ? Megmondjuk. Egy igen okos orvos azt tanácsolta Czelia asz- szonynak, hogy minél többet társalogjon, mert pa- naszlá egyszer, hogy nincs étvágya. — De kivel társalogjak folytonosan ? Kérdé az orvostól. Mindig csak nem ülhetek ismerőseim nyakán, otthon pedig boldogult két férjem halála óta nincs senkim . . . Ha vendégeket fogadok is, azok sem maradhatnak kedvemért Örökké nálam. — No hát, csak vannak cselédei, beszéljen ezekhez, de nagysádnak folyton beszélnie kell, akkor fogadom, hogy megjön mindig az étvágya. — De cselédekkel diskurálni? Mit gondol orvos hogy majd a sok eső, hó, hideg, trágyalé, borostör- köl stb. elpusztítják a rovart. A kik ezt hiszik, nem ismerik a gonosz állat természetét, élettani viszonyait. C»ak a mi halálunk bizonyosabb, mint az, hogy ^ hazánknak utolsó phylloxerája, annak utolsó tőkéjével fog kiveszni. Igaz, hogy a gondviselés sokszor igen leleményesnek mutatja magát a segély nyújtásban, csak hogy néha nagyon is drasticus alakban adja azt, igy 1879-ben megszabadultunk ugyan a bosszantó, káros hernyóktól, de ki is fagyott velük milliókra menő gyümölcsfánk. Én még ilyen drasticus gyógymód reményében sem ringatom magamat. A kormány előrelátásában ama nagy veszedelemnek, mely a szőlők elpusztulásával államháztartá sunkat fenyegeti, eleget tett, s tesz a mivel a veszélyt kisebbíthetné vagy elháríthatná. Rendezett szőlőojtási tanfolyamokat, — kissé korán — felállított amerikai szőlőtelepeket Fehér-Templomon, Szé- kes-Fehérvárott, Szendrőn és Péren ; berendezett kísérleti állomást P.-Farkasdon és Istvántelken. Mindezen készítmények közt, első volt a p.-farkasbi kísérleti szőlőtelep, hol sok szerencsével, sikerrel van egyesítve minden, mi védekezési tekintetből a kísérlet eszméjének megfelel. Eme kísérleti szőlőtelep területének bérlete 1890-nel letelik, s miután újabb fajokat már nem igen vesznek kísérlet alá, a kor mány valószinüleg felhagy a bérlettel. A phylloxera elleni védekezésnek öt nemét álli- ták fel a szakférűak, t. i. a szénkéneggel való gyérítést, 2. vizalámeritést, 3. a futóhomokos területek kiültetését, 4 a directtermő fajok ültetését, 5. az amerikai alanyokra való ojtást az európai jó fajokból. Végre a hatodik nemét a védekezésnek én állítom fel azon tanácsom által, hogy a kinek módjában, tehetségében áll: tartsa meg borait. Azt hiszem sokan nem gondolnak arra, hogy vidékünkön pár év múlva már nem lesz szüret, s öt év múlva a középsorsú ember alig tiz év múlva pedig csak a nagy urak ihatnak természetes bort, éppen úgy kell majd elmaradnunk a gyümölcsök csemegéjétől a szőlőtől is. A mi a vétkezés első nemét, a szénkénege- zést illeti, nagy kár, hogy azt még legilletőbb helyén sem alkalmazzuk, vagy alkalmaztuk, pedig a mint ezt Puszta-Farkasdon láttam, vele szépen meg lehet menteni a szőlőtő életét. Ha nem irtóznánk a vele járó körülményességtől, az jól kifizetné magát, úr? Aztán csakis egy cselédet tartok, az is olyan buta, mint a csacsi füle. — Akkor nagysád veszekedjék vele folyton, ha buta, bizonnyal elég oka van rá perelni. Lármázzon rá, mint a hogy csak egy piaczi kofától teliki Meglássa, milyen nagyon használ önnek ez a kis nyelv- pergés, tüdőtágitás. — Kezdje el jókor reggel a mint felébred s gyakorolja estig, tudom istenem, hogy mindig éhes lesz, mint a farkas. A cselédjére úgy is rá fér, ha lármáz rá, — hát csak csinálja, legjobb gyógyszer lesz ez mindennél. Az asszonyoknak ilyen perlekedés nem is esik terhÖkre ! — Úgy ám, monda Czelia asszony, de most éppen elküldöm ezt a buta cselédet s ha jót kapok, ok nélkül nem perelhetek , rá. (Pedig dehogy nem!) — Hát kössön bele ! Édes istenem, mintha ojyan nehéz lenne nagysádkámnak valami okot találni ! Vágjon a földhöz egy tányért s fogja rá, hogy a cseléd haragította fel enuyire s kész a théma. Csak fogadja meg tanácsomat! Olyan jóizüket log enni és meghízni, hogy menyecskének fogja tekinteni mindenki. ( . íme, ezen tanács követésének köszönheti Czelia asszony, hogy most harmadszor megy férjhez, mert meghízott, piros mint egy menyecske. Tekintetes Lamnich Dániel, városi hivatalnok vette el* mert háza, földje, szőllőhegye is van Czelia asszonynak. — Lamnich úr pedig első neje halála után eladván házát, a pénzt takarékpénztárba helyezte, s élt úgy, mint nőtlen legény, másoknál, bútorozott szobákban. Ámde ez is bajos. Az ember ha már egyszer nős volt, megszokta a nagy kényelmet, megszokta az asszony népet maga körül. Tehát mivel egyszer Czelia asszonyt meglátta egy társaságban s valódi kedves nőnek ismerte tel, még költséges volta mellett is ott, a hol értékes, i finom fajbor terem, mellette azután űzvén a védeke- i zés más nemét is, pl. a directtermő fajok ültetését, | igy nem ébrednénk egyszerre ama szomorú tapasztalásra, hogy most már sem borunk, sem szőlőnk ! Az önfentartási ösztön, a combináló elmélkedés kitűnő módot lelt a philloxera ellen a szől/j területének víz alá való merítésében. Éppen az elmúlt tél bőséges légcsapadéka után tapasztalhattuk pusztuló szőlőinknek kellemes fellendülését, pedig mi ez ahhoz képest, midőn a megtámadott szőlőtök hetven napig pihennek a viz alatt ; csakhogy ez inkább elmélet, mint való ; mert eltekintve a nagy költségektől, hogy kivihető legyen, szőlőinknek ideális rónaságúaknak kellene lenni; mert a lejtők, partok, nem tudom felfogni, hogyan lennének eláraszthatok, a mellett szemben állnának a róna szőlők eddig minden ismert hátrányaival, t. i. a termény silányságával, könnyű lefagyásával, lerothadásával stb. A puszta-farkasdi vinczellér beszélte, hogy egyik tekintélyes szentendrei szőlőbirtokos nem rettenve vissza az anyagi áldozattól, szőlőjének rendszeres eláraszt- hatása czéljából, minden előmunkálatot megtett. Harmadik, legkomolyabban számbavehető nemét képezi a védekezésnek :a homokos területeknek a mi fajainkkal való kiültetése. Eddig mi, a hegyes vidék szőlőmüvesei termeltük elég egyszerű módon egyesek úgy, mint a piaczok számára a tüzes, tartós és zametos borokat; ezután a gondviselés igazságosságnál fogva, mi csak fáradságos s veritékes munkával tudunk valamit termelni, mig a lenézett s eddig alig használt alföldi homokos rónák fognak adni bort a mi részünkre is. Hogy az igazi, megkivántató minőségű homokos terület kétségbe vonhatlan immunitást nyújt a szőlőtőkére nézve, kézzel foghatóan tapasztaljuk Kecskeméten és az egész közelünkben levő Istvántelken. Csak a gondolkodó, szenvedélyes szőlőmives, a ki egész nagyságában látja szőlői veszedelmét és anyagi állapotának biztosan bekövetkező romlását, tudja kellően mérlegelni az alfoidi, b.-gyarmati s más vidéki homokos területek birtokosainak boldogságát, kiknek csak akarni kell s egy évtized alatt nagy jövedelművé tehetik az Ő sivár homokjukat. Az természetes, hogy az itt szűrt borok nem lesznek hasonlók a hegyek előbbi terményéhez; de hinni, várni lehet, hogy a pihenést nem ismerő s a tökéletes után törekvő elme módját fogja találni annak, hogy hogyan nem sokat teketóriázott, megkérte s el is nyerte kezét. Ót fogja neje hazavinni. . . . Az esküvőre temérdeken gyűltek össze. Megbámulták a vőlegény rengeteg Ősz szakállát, s 75 éves létére piros, ajánlatos arczát, délczeg alakját. Megbámulták az 50 érés fiatal kinézésű arát, s mert vett magára olyan fehér atlasz ruhát, hosszú virágos selyem fehér fátyollal és tett olyan szép myrthusz koszorút fejére, hogy mintha csak leányból lett volna arává . . . 8zép volt mind a kettő. Délelőtti fél tizenkettőkor esküdtek a nagytemplomban. Ebédre az „Ezüst lapát-1 czimű nagyvendéglőben téríttettek jó pénzért, melyet Czelia asszony fizetett. Nehány ismerős meg is volt hiva. Délutáni ötkor felült a pár a vonatra s bement Budapestre az operába.. II. A kéjutazás. A nemzeti szállóban töltötték a bájdús nászéjt ketten. Másnap reggel áthajóztak a császár-fürdőbe, itt voltak egész nap. Este a nemzeti színház volt szerencsés őket meglátni. Aludtak édesen a Pannóniában. Reggel kihajóztak a Margitszigetre, itt töltötték a napokat. Este a népszínházban voltak s pihentek utánna az Orient szállóban. Másnap megnézték a müvészházat, ebédeltek az „Oktogonénál, Kriz sorházában pompásan. Váesi TTriplnnvr ■ piväi ■■ 02iOH Y HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.
