Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-02-06 / 6. szám
IX. évfolyam. HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési álra s évnegyedre...............................1 irt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL ( városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Hyiit-tér 1 szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi sora .......................... o(J kr. ' anya?‘ részét illető közlemények küldendők-.-"'wy __ I! Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Bélyeg illetek jj Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen le v]em in den beiktatásnál 30 kr, ] leket nem fogadunk el. A korrupczió. Soha egy században sem ült a szellem nagy óbb diadalokat, mint a jelen században; soha egy században sem ünnepelték meg annyira a tudomány bajnokát és nem emeltek annyi templomot a művészetnek, mint a jelen században. A szellem hódit most mindenfelé. Jól fejezi ki a mai kor törekvését ezen most mindenfelé kíváncsiság tárgyává tett szó: „Excelsior.“ Tagadhatóan, haladunk mi is szellemileg, de egyúttal sülyedünk erkölcsileg. A mely állam a szellemet annyira előtérbe viszi és teljesen háttérbe szőrit ja az erkölcsöket, annál hiányzik az alap, melyre az állam erejét építhetné. — Minden állam talpköve: a tiszta erkölc. Hát a régi Róma és Athen sorsa nem győznek-e meg ben- nünket-e tétel igazságáról ? Mig Róma és Athén szellemi előrehaladottságának magaslatán erköl- cseinek épségét meg tudta őrizni: dominált és rettegtette a népeket. Mihelyt azonban erkölcseik sülyedni kezdettek: „Róma rabigába dőlt“ és a hatalmas Athén elbukott. — Fájdalom e szomorú jelenség nálunk is kezd felszínre jutni. — Lapunk kerete, de iránya sem engedi, hogy egy országos tárgy- gyal bővebben foglalkozzunk és hogy a korrupczió minden egyes nemét külön bonczolgassuk. Azonban egy kínos ügy, mely városszerte izgatottságba ejtette a kedélyeket és szomorú j képet vet népünk erkölcseire, késztet arra, hogy e tárgyhoz, a helyi viszonyokhoz mérten, mi is hozzá szóljunk. A személy- és vagyonbiztonsági szomorú j állapotok sajnos, nem hogy javulnának, hanem évről-évre ijesztőbb dimenziókat öltenek. — De . hogy a korrupczió már annyira befészkelte magát népünk életfájába, hogy a korrupczió már a csirleveleknél kezdődik : ez oly jelenség, mely minden embert és hazafit aggodalommal tölt el. Pedig a múlt heti véres eset e tekintetben elszomorító tapasztalatokat szolgáltatott. Egy fejletlen ipariskolás hentes inas előre megfontolt szándékkal oly veszélyes szúrást ejt egy másik tanulótársán, hogy az rövid idő múlva hörögve adja ki lelkét. — Nem oly tény-e ez, mely városszerte méltó felháborodást kelthet; nem oly tény-e az, mely népünk erkölcsi süllyedésére szomorú világot vet ? Hol keressük-e bajok kutforrását? Elsősorban népünk kellő vallásosságának hiányában és másodsorban az iskolák ferde nevelési rendszerében. A mióta nyugat kultúrája hazánkba is átszivárgóit, hazánk jobbjai dicsérendő buzgalommal láttak hozzá népünk czivilizácziójának nemes munkájához. Hogy az mennyire sikerült azt a mindennapi élet hirdeti. Mert ha már any- nyira mentünk, hogy minden községnek van rendszeres iskolája és hogy pórnépünk Írni és olvasni megtanult, ez oly eredmény, melyhez kétkedés nem fér. Szóval tanügyünk a czivilizált államok nivójára emelkedett. Azonban az iskoláinkban di'vó nevelési rendszer az, mely még kellő reformokra vár. A nevelés főczéljártak kiválóan az erkölcsi képzés volna szem előtt tartandó. És tanrendszerünk, mely csupán a növendékek szellemi életének kiképzését hangsúlyozza, a nevelésnek erkölcsi oldalát úgyszólván érintetlenül hagyja. Pedig alsóbb népünk, éppen a nevelésnek ezen oldalára szorul leginkább és csak csodálkoznunk kell a fölött, hogy legkitűnőbb paedago- gusaink elméleteikben annyira mellőzték, vagy kevés figyelemre méltatták az erkölcsi nevelést. A.VÄCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Poétái élet. Sosem bánom, nem biz én azt Hogy csak falun élek, Itt ragyog a felhőtlen ég, Itt a csinos élet: Poétának van keletje Hóditnak az eszmék, Hogyha újra kellne élnem Csak poéta lennék ! Nincsen annak, aki itt él Se búja, se gondja ; A vigadók kaczagását Sírás el nem rontja. Zene és vers, mely itt hódit, Mind, mind honi termék; — Hogyha újra kellne élnem Csak poéta lennék ! Nap uramnak ablakomon Bekukkan az orra Kora reggel. De piros, tán Szerelmes a borba ? Vele együtt jön is hozzám A sok kedves vendég, Akik nélkül csak favágó S nem poéta lennék ! Egyiknek a feje szédül Elromlott a gyomra, Orvos legyek, mi hasznosabb Savó-e, vagy torma ? Másikat meg az utszélen Szén de regve lelték, Ide hozzák mintha doktor S nem poéta lennék ! Ha a czigány gyilkos szeme Kis gyermeket megver, Elviszik a poétához, Mert az tudós ember ; Oyömbér, vagy tán szenesfürdő, Ezerjófü kell még — Mondjam, mintha vén kuruzsló S nem poéta lennék ! Én csak itt is panaszt hallok : Elsatnyul a répa, A búza meg üszögös lett S vékony mint a czérna ; Mondja az űr — kérdi tiz, húsz — Velünk hajh mi lesz még ? Óh csak nyelves vén anyóka 9 ne poéta lennék : Ki fáradtan, összetörve Este haza térek, Tán szobámban megpihen majd Az elfásult lélek ? — Igaz, hogy teljesen indokolt paedagogusaink azon törekvése, hogy, midőn az embert emberi feladatának minél inkább megfelelőbbé akarják tenni, azt mindenek előtt s minden áron csak a szellemi tulajdonok kifejtésével, tudása látköré- nek tágításával kívánják elérni, de nem gondoskodnak egyszersmind az indulatok és szenvedélyek kiműveléséről. És ennek roppant káros következéseit a jelenből láthatjuk. Az egyoldalú nevelési rendszer hátrányainak részletezése helyett ezúttal csak ipariskoláinkkal foglalkozunk. Tanférfiaink belátva iparosaink kellő ismerethiányát, ezen az ipariskolák felállítása által véltek segiteni. Ezen iskolákban sajátítják el a tanonczok azon ismereteket, melyek az életbeni előrehaladhatásra feltétlenül szükségesek. Tanulnak itt a tanulók magasabb számolási műveleteket, fogalmazni, rajzolni; tanulnak geographiát, pb isi kát, chemiát és tudja Isten mi mindent. — j De azt, a mire leginkább szorulnak : erkölcsi nevelésben, éppen nem részesülnek. Ennél az iskolánál is azon ferde rendszer uralkodik, mint a többi iskolákban. Pedig ez mitsem használ, mert ezeknél a végeredmény mindig a vadon tenyésző fákhoz lesz hasonló. Bármennyire műveltük is azokat, mitsem használ, mert mig be nem ojtjuk és meg nem nemesitjük azokat: addig élvezhető gyümölcsöt nem fognak pro. dukálni. Más szóval: a mellett, hogy a tanuló megta- i nulja azt, hogy hol van Kalkutta és hogy melyek a természettani tulajdonságok, még tanulja azt is meg: hogy miként viselje magát embertársával szemben és az utczán. Ily alapon kiindulva, nem is viszhangozná- nak minden egyes ipariskolai előadás után az De elfognak az ajtóban, Kik jöttömet lesték ; Oh ha rajtam állna téhbé Poéta nem lennék ! Lévay Mihály. Társadalmunk. — Elmefuttatás. — Irta : "N7". G- a, a. 1. A társadalmi élet mozzanatainak mikénti nyilvánítása jellemzi a nemzetet; világot vet szokásainak helyességére, vagy helytelenségére ; felmutatja műveltségi előhaladását. Vannak nemzetek, melyeknek életszükségévé, érlüktetésévé lett a fényűzés, kifogyhatlan mulatozás1 bizonyosan győzik pénzzel; de mindenekfelett megfeszített szorgalommal szerzik be a kiadáshoz való szükséges összegeket. Magyarhonunkban nem mondhatjuk ki, hogy átalánosságban volnánk gazdagok: mert bizony felülről kezdve lefele — nagyon érezhető a pénz hiány. Kivétel mindenben van. ügy hisszük máig is találhatók olyan családok, hogy ha nem is bírnak láda aranynyal ezüsttel, de „van mit apritni a tejbe. 5Z0
