Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-12-11 / 50. szám
Vácz, deczembe^jll. 1887. 'c ES VIDÉKI ERDEKÜ Kloíi/.eíési ára : évnegyedre ...........................1 Irt házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Nyiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. B2& ./r-^ÄKaraauBätSSBi A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A kis sörház átalakítása. Mióta városunkban is beköszöntött a reform korszaka: a város háztartásában is rendezettebb viszonyok állottak be. Kiadásainkhoz mérten jövedelmi forrásaink is növekednek. E részben örvendetes tényként kell a városi képviselőtestületnek imént tartolt közgyűlésen letárgyalt jövő évi költség’ vetésből kiemelnünk, hogy a város tulajdonát képező ingatlanok az előző éveknél jóval magasabb jövedelmeket tüntetnek fel. S éppen ezen körülménynél fogva nem akarunk képviselőinknek a jövőre nézve utba- igazitásokat adni; — csak az úgynevezett ..kis sörház“-zal akarunk tüzetesebben foglal- kozni és arra képviselőink figyelmét is terelni. A káptalan utczai úgynevezett k i s^ sorházi épület a város tulajdonát képezi. Évtizedek óta elhagyatottan és kellő gondozás nélkül all ezen épület a város legélénkebb részében s .daczára tágas udvarának és helyiségeinek éven- kint csak 450 frt hasznot húz a város belőle. Többet jelen állapotában érte nem is kiván- hatunk. Mennyivel máskép állana a dolog, ha a nagy területüépületet emeletesre felépittetnénk s helyiségeit a kor igényeihez mérten átalakitatnók ? Ezáltal nemcsak az épület értékét és jövedelmét emelnők, hanem egyúttal városunk csinosodához is hozzájárulnánk. S ezt keresztülvinni éppen nem tartjuk nehéz dolognak. Mindenekelőtt a pénz kérdése jöhet szóba. E részben pedig a következőket terjesztjük elő. Az állandó szinház-épités eszméje, melylyel egy másik czikkünkben foglalkozunk, ez idő szerint oly stádiumban van, hogy annak megvalósulásáról hosszú időre le kell mondanunk. — A nem rég restaurált „Curia“ szálló nagy terme elég Ízléses ugyan, de szinházi helyiségnek teljesen alkalmatlannak bizonyult.Rövid idő múlva tehát azon kényszerhelyzetbejutunk, hogy alkalmas szinházi helyiségről kell gondoskodnunk. Első sorban tehát egy alkalmas és a mai kor igényeinek megfelelő szinházi helyiséget nyerhetnénk az átalakított sörházi épületben. Akkorában, midőn az ^llandó színház építése napirenden volt, a város 3000 irtot szavazott meg e czélra. Mindenekelőtt ezen összeget fordíthatnék a „kis sörház“ kiépítésére és remélljük, hogy az ugyané czélra aláirás által biztosított összeget az áldozatkész aláirók a a színház ily alakbani effektualására is rendelkezés alá bocsátanák. A helyiség berendezési költségeit a műkedvelői egylet mintegy 1000 frtnyi tőkéje teljesen fedezné. Ez által tehát nemcsak egy czélszerü szinházi helyiséget nyernénk, hanem a terem egyúttal estélyek és ünnepélyek megtartására is szolgálna s méltó konkurrense lehetne az egye- düliségének érzetében monopolizáló „Curiá“-nak. Másodsorban a C a s i n o-k ö r kaphatna az uj sör házi épületben alkalra as helyiséget. A Casino —- tudtunkkal — régebb idő óta keres alkalmas helyiséget. Jelentékeny rendelkezési alapja van ; és azon esetre, ha részére megfelelő számú helyiséget biztosítunk, saját érdekében szívesen hozzájárulna a sörház felépítési költségeihez. Végül a s ö r h á z i helyiségek kerülnének czélszerü átalakítás alá, miáltal a sörház forgalma s igy jövedelme is jelentékenyen emelkednék. Ha továbbá akként eszközöljük az építkezést, hogy az épület egy része bérházul szolgálna: úgy az építkezésre fordított tőke bizonyára dúsan meghozná kamatait. Természetesen a felsorolt pénzalapok talán negyedrészben sem fedeznék az építési költségeket. A hiányzó összeget tehát a város pótolná egy amortizaczionális kölcsön által, melynek törlesztését az épület jövedelmei teljesen biztosítanák nemcsak, hanem évenként szép hasznot is hajtana a városnak. Mi megtettük a magunkét. Utat és irányt jelöltünk a czélszerü építkezés végrehajtására. Most városunk vezérférfiain a sor, hogy az ügyet mágukévá tegyék. A színházépítés ügye. A XIX. század uralkodó eszméi végre városunkban is talajra találtak. Rövid 2—3 év lefolyása alatt oly szép eszméket láttunk ténynyé válni, amelyek megvalósulásáról még álmodni is alig mertünk. És méltán. Mert városunkban annyira befészkelte magát : ez indolenczia, a haladásnak ezen legfőbb ellensége, hogy annak megtöréséhez legalább is egy uj generácziót tartottunk szükségesnek. A kezdet nehézségein immár átestünk s a város sorsa oly kezekbe került, melyek a további czélirá- nyos működésre is elég garancziát nyújtanak. A város financziái, melyek szintén útjában voltak a reformoknak — rendezvék. A szabályrendeletek, melyek a város beléletét hivatvák reformálni, egymást érik. A város is kezd csinosodni úgy belül, mint kifelé. Uj életre ébred minden eszme, mely a részvétlenség következtében leszorult a közügyek szőnyegéről. Csak egy kerüli ki mindenkinek a figyelmét s ez: az állandó szinház építésének eszméje. Pedig elérkezettnek látjuk ázom időt is, hogy ezen. eszme is megvalósulhatna. Az életrevaló eszme még 3 év előtt fogamzott meg néhány nemesen gondolkodó polgártársunk agyában. Ezek maguk köré gyűjtötték városunk jobbjait A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Emlékkönyvbe. Zord tenger az élet, Remény a sajkája. Hajókat zúz össze, Csupán ezt nem bántja Haragvó hulláma. Kikötő a remény, Amelybe eveznek Szegény üldözötti A durva végzetnek. S végre horgonyt vetnek. Tenger, hogyha környez, Hogyha orkán támad A remény dagaszsza Lengő vitorládat — S zúghat vész utánad. Alpári Lajos. A söregi pap órája. Irta: Irén.. I. — Kis dombon C3tn03 templom épült, melyet sudár jegenye vesz körül. Alatta fekszik a falu s paplakja. A ház tisztára meszelve tágas udvarral, szép kerttel, tele virágokkal, gyümölcsfákkal és veteményágyakkal, végében egy-két sor méhkas dolgos méhekkel. — Valami nyájasabb képet festeni nem lehetne. — A rácsozott kapu a kertre nyilik s a mellette levő pádon iilt egy forró nyári délelőtt^ a plébános, csendesen pipázgatva, midőn a kapunál egy vándorló lépett be, kezében bottal, poros ruhában. A bodri egyet kettőt vakkantot, mikor meglátta, hanem aztán végig nyújtózkodva lehasalt. A mint a vándor a plébános urat megpillantotta, kalapjához nyúlva jó napot köszöntvén, kérdé : „Hány óra főtisztelendő úr?“ A pap gyámoltalanul kezét szemei fölé tartva a napra tekintett és találomra mondá: „Lehet vagy tiz 1“ — Ejnye de nyomorult egy falu — úgymond a vándorló — még órája sincs ? Van bizony, — mondá a plébános, — csakhogy a zsebórát nem hordom magamnál, az álló órám pedig Szombatban van Császárnál az órásnál, azóta már meg is csinálhatta; de nem értünk rá érte menni. A vándorló erre köszönt és tovább ment. II. A söregi pap tovább pipázgatott, a furfangos vándorló pedig egyenesen Szombatba ment és felkereste Császárt. Az órás egy középkorú kopasz gyér szakállu egyén volt, ott ült a műhelyben, csiptetőjével a szemén, szerszámmal kezében. — A vándor neki is köszöntött és kérdé váljon kész e már a söregi pap órája? — Kész biz az, úgymond; azt Ígérte, a főtisztelendő úr, hogy vásárkor elküld érte, már hetek óta hasztalan várom. A vándor azt ajánlotta, hogy ő éppen Söregre megyen és szívesen elviszi neki, ha az órás nem ellenzi. — Iíozott-e magával valami hamvast ? kérdezé az órás. — Nem hoztam biz én, — válaszolá a vándorló, — nem tudtam, hogy olyan raenykő nagy az az óra! — No ha nem hozott semmit, hát jöjjön kérem ide az ablakhoz ; nézze, itt szemközt lakik Samu, a kalapos, az neki közeli rokona, majd ad magának valami lepedőt. —- Erre az én emberem kifordult. III. — A vándorló erre Samuhoz ment, a kalaposhoz. A mint belépett a konyhába, a szolgálót egyedül találta éppen a kis gyermeket dajkálva, ettől kérdé tehát: „Itthon van-e Samu ur a kalapos?“ — Nincs biz úgy mond a leány neki, a vásáron vannak, az úr is meg az asszony is; csak magam vagyok ; mi tetszenék kérem ? — Szeretnék, tőle valami hamvast kérni, előadá a vándorló, a miben haza vinném a söregi főtisztelendő úrnak az óráját. A söregi pap nagy tiszteletben állott nemcsak a Samu családjában, hanem az egész városban. — Várjon, majd oda adom a tensasszony nagy kendőjét. Erre a ládát nagy készséggel kinyitván, belőle egy ujdonat-uj kendőt vett elő, s azt oda adta a vándorlónak. A vándorló pedig elment vele az óráshoz, az órát szépen becsomagolta s minden jókat kívánva a nagy kendővel tovább állott. — A söregi plébános néhány nap múlva a városba ment, hogy majd haza hozza óráját, de mily nagy volt bámulata, midőn az órástól megtudta, hogy az órát egy vándorló kinézésű ember haza vitte, a ki felül rá még a Samu, kalapos feleségének a nagy kendőjét is magával czipelte. Söregen azóta szintén megtudakozhatja az utas, a mivel Kis Gömöriben szokták az embereket bo- szantani, hogy hány óra a faluban bácsi ? — A tanúság pedig az egészből az, hogy senki se beszéljen szükség nélkül többet, mikor kérdezik, csak a mennyit elkerülhetleniil beszélnie kell.
