Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-11-27 / 48. szám

Előfizetési lira : évnegyedre...........................1 írt

házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'.

Egyes szám ára : 10 kr.

Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület)

5« kr.

Hirdetések:

Nyílt-tér

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

.......................... 30 kr.

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

ményben részesülnek.

minden beiktatásnál 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetleű leveleket nem fogadunk el.

IX. évfolyam.

r

48. szám.

Vácz, november 27,

HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP,

Emberirtó fészkek.

Régi thema már ez, melyet lapunk hasábjain nem egyszer szellőztettünk. Felszólalásunknak végre meg volt az üdvös eredménye; városunk intézői szivükre vették feljajdulásunkat és megszületett azon szabályrendelet is, mely, ha az emberirtó fészkek üzelmeinek útját nem is állhatja, de a a szabályrendelet szigorú betartása mellett legalább korlátozni fogja az emberirtók működését.

Mint mindenben, úgy az iszákosság és a pálinka káros élvezetének korlátozásában is hazánk az utolsó. — Nem vesszük sohasem észre hibáinkat, mig arra a külföld bennünket figyelmessé nem tesz.

FrancziaOrszág már egy évtizeddel ezelőtt igyekezett a pálinka-ivás okozta métely terjedését megakadályozni. Zola „ Assomoir“-jában iszonyú szinekben ecsetelte a pálinkaivás áldozatait s magára vonta a köztársaság intézőinek figyelmét.

Francziaország példáját követte Németország. Bismarck, Németország vaskanczellerlárja régen kimondta, hogy a pálinka-ivás terjedését korlátolni kell; e végből újra fáradozik a pálinka-monopolium behozatalán.

Legutóbb az osztrák kormány is tör vény- javaslatot terjesztett elő, mely az iszákosság megakadályozását czélozza. Talán nem lesz érdektelen, ha a törvényjavaslat fontosabb helyeit ide iktatjuk. E szerint oly községekben, ahol a lakosok száma nem nagyobb 500-nál, csak annyi engedélyt lehet adni, hogy minden ötszáz lakosra legfölebb egy pálinkamérés jusson. A törvényjavaslat azt rendeli továbbá, hogy a pálinkaméréseket szombat délután 5 órától hétfő reggel 5 óráig zárva kell tartani s ép igy minden ünnepen az előtte való nap délutánjától az utána következő nap reggeléig. Még szigorúbb egy másik paragrafus, mely minden emberre, aki az utczákon, nyilvános helyeken, vagy korcsmában, kávéházakban és egyéb helyeken szembetűnően részegen mutatkozik, vagy valaki mást leitat, egy hónapig terjedhető börtönbüntetést, vagy ötven forintnyi pénzbírságot szab. Ugyanily büntetést szab a törvény azon korcsmá- rosokra és pálinkamérőkre, akik kiskorú ivóknak annyi szeszes italt adnak, hogy azok lerészegsze- nek. A 11. §. pedig ezeket mondja: „Akit egy esztendőben háromszor büntetnek meg iszákosság miatt, azt a politikai hatóság egy esztendőre kitilthatja a lakóhelyén lévő italmérő helyiségből. Aki a tilalmat áthágja, egy hónapig terjedhető börtönbüntetést kap, vagy ötven forintnyi pénzbírságot fizet.“

Hazánkban a pálinkaivás káros következményei szembetünőleg nyilvánulnak. Különösen rabja ezen undok szenvedélynek a földmivelő nép, mely pedig hazánk lakosságának zömét szolgáltatja. Evenkint felujulnak a sorozó bizottságok panaszai az emberanyagnak (?) csökkenése fölött. S mindezt első sorban a nép hiányos táplálkozásának, de különösen a pálinka mértéktelen élvezetének lehet tulajdonítani. Eltekintve attól, hogy a nép keresménye java részét a pálinkás-butikokba hordja, ennél még nagyobb baj az, hogy az anyák már a kisdedek szervezetét is pálinkával mételyezik meg. S mi következik ebből ? A gyermek fejlődése meg- akasztatik; elméje és idegei eltompulnak s egy kifejlődött ifjú helyett „rút sybarita vázat“ kap a haza.

A statisztikai adatok különben még ijesztőbb kimutatásokat szolgáltatnak. Ezek szerint az elmebetegek és a hülyék száma évről-évre szaporodik; a gyermekhalandóság pedig oly nagy, hogy az újszülötteknek alig egy harmada életképes s ez is oly satnya, hogy ma már az ujoncz jutalékot sem vagyunk képesek kiállítani. E szomorú jelenség okát sokan a nép sanyarú helyzetében keresik. És nem alaptalanul. Mert Magyarország lakosságának majdnem három negyede oly társadalmi osztályhoz tartozik, melyre a megélhetés gondjai legsúlyosabban nehezednek. Részint napszámosok, részint szolgálatban levők, részint munkások ezek, kik nem képesek a kisdedeket kellő gondoskodással körül venni. De az is tagadhatlan, hogy a nép elsatnyulásában az emberirtó méregnek: a pálinkának is nagy része van és határozottan merjük állítani, „hogy a magyar nép kifogástalan elevensége, vidorsága, épp életereje, ellenállási képessége ott végződik, ahol a pálinkagyártás felvirágzása kezdődik.“

Ideje volt tehát, hogy kormányunknak is végre kiterjedt figyelme ezen társadalmi mételyre és tanulmány tárgyává tette ezen nemzetgazdaságilag is fölötte fontos kérdést.

A megye szabályrendeletileg korlátozta az emberirtók bűnös üzelmeit. S végre városunk képviselő-testülete is megalkotta a pálinkamérésekre és korcsmákra vonatkozó szabályrendeletet, mely felsőbb helyen megerősítve már legközelebb fog életbe lépni. A 18. § ból álló szabály- rendeletnek csak fontosabb szakaszait közöljük. „11. §. Pálinkamérések a november—márczius hónapokban reggeli 6 órától esti 8 óráig, az ápril— október hónapokban reggeli 4 órától esti 9 óráig tarthatók nyitva s ezekben a zenélés egyáltalán tilos. Azonkívül a pálinkamérések országos vásárok kivételével vasárnapokon és ünnepnapokon reggeli 9 órától, délután 4 óráig mindenkor zárva tartandók s helyben ivóknak ez idő alatt ital ki nem szolgáltatható. — 12. §. A most megállapított kinyitási órák előtt az üzletek kinyitása tilos, a záróra eltetekor pedig az üzletek tulajdonosai, vagy vezetői kötelesek a vendégeket távozásra felhívni és üzletüket azonnal bezárni. — 13. §. Pálinka-mérésekben táncz- és más mulatságok tartása egyáltalán nem engedélyezhető. Más italmérési helyiségben arra, a városi kórház javára fizetendő 3 írt dij mellett, a városi kapitány ad engedélyt; az engedélyben a vigalom kezdete, zárórája is körülírandó. Azonban oly helyiségekre, melyekben közcsend vagy rend- háboritás már tapasztaltatott, vagy a hol a közerkölcs és köznyugalom érdekeit zavarná, vigalmi, vagy zárórán túli nyitva-tartási engedély nem adható.“ — A 16. §. ezen szabályrendelet áthágóit 2 frttól 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel és be- hajthatlanság esetén 6 órától 3 napig terjedő elzárással sújtja.

Hogy mit nyertünk e szabályrendelettel, azt a jövő fogja megmutatni. Részünkről nem sokat tartunk tőle. Mert a pálinkamérések számát a szabályrendelet nem korlátozza és a nyerészkedő emberirtók manipuláczióját sem akasztja meg. A lelkiismeretlen emberirtásnak egyedül a pálinkamonopólium behozatala tudna véget vetni; avagy oly szigorú törvényjavaslat életbe léptetése, mint a minő a fent ismertetett osztrák törvény- javaslat. Mindaddig, mig az állam ily fegyverekhez nem nyúl, addig törekvésünk meddő marad, mert nincsen eszközünk, melylyel az emberirtók működését megszüntethetnék, a pálinkamérést korlátozhatnók s a méreg készítését megakadályozhatnék. De egészségi és erkölcsi tekintetben elkerülhetlenül szükséges, hogy a városi hatóság a szabályrendeletet, addig mig a kormány a monopólium behozatala által szükebb korlátok közé szorítja az emberirtó fészkeket, legalább jelen alakjában hajtsa pontosan végre, annyival is inkább, mert most, mikor a phylloxera is közrejátszott, előre látható, hogy az emberirtó fészkek a föld népének kedves otthonává lesznek.

Az utczák megnevezése.

Lapunk múlt számában jeleztük, hogy az utczák megnevezése és a házaknak rendes számokkal való ellátása a jövő év folyamán foganatba vétetik. E czélra a város jövő évi költségvetésében egyelőre 200 írt van előirányozva. Megvalósul tehát végre azon fontos kérdés, mely évek óta vájudik a közügyek terén. S ezt első sorban a pénzügyi és jogügyi bizottságnak köszönhetjük, kik lankadatlan szorgalommal fáradoznak a város jövőjének előmozdítása körül.

Fontosnak mondhatjuk e kérdést, mert ez az első lépés városunk csinosodásához és mindenesetre megérdemli, hogy azzal tüzetesebben foglalkozzunk.

Hogy is jutottunk odáig, hogy a régi óhaj megvalósul ?

Azon ügybuzgó városi képviselő, ki az utczák megnevezésének kérdését már évekkel ezelőtt felvetette, de indítványa, mint időszerűtlen és kivihetetlen napirendre sem került, bevárta azon időt, midőn a felhozott akadályok el lettek hárítva.

Nevezetesen bevárta, mig a képviselő testület oly fiatal erőkkel izmosodott meg, kik a haladásnak ba- rátjai és bevárta, mig a város financziái rendezve lettek: most állott újabban elő szükebb körben indítványával. mely ezúttal köztetszéssel találkozott.

A pénzügyi bizottság magáévá tette e fontos kérdést és a költségvetés tárgyalása alkalmával ezen tételre is 200 irtot előirányozott.

E fontos tárgy most a közgyűlés elé kerül; a közgyűlés természetesen jóváhagyja a pénzügyi bizottság javaslatát és határozatra emeli a nélkül, hogy a kérdés praktikus oldala is megvitatás alá került volna. Nevezetesen, hogy az utczák minő alapon fognak elneveztetni és a számozás mily rendszerben fog keresztül vitetni?

Végezünk tehát Hübele-Balázs-féle munkát, melynek hiányaira későbben jövünk rá, mikor már nehéz lesz azokon változtatni.

Az ügy mindenesetre megérdemeli a tüzetesebb tanulmányozást. Í3 mielőtt a közgyűlés ez ügyben érdemleges határozatot hozna, küldjön ki egy bizottságot mely részletesebb javaslatot dolgozzon ki.

Részünkről az utczák megnevezését akként óhajtanók foganatosíttatni, hogy a mostani elavult és részben a nép által költött nevek akár hiszto- rikus alakok, akár városunknak múlt, vagy & jelenben szereplő férfiainak neveivel cseréltetnének fel. Miért ne lehetne pl. a „Halpiaczot* „Argenti-tér“-nek elnevezni? Avagy nem szerzett-e a boldogult Virter Bertalan kanonok annyi érdemet, hogy a „Szt. Miklós-tér“, melyen az ő áldozatkészsége folytán emelt leánytanoda diszeleg „V irt érté r“-nek nevezetessék el?

Hát az ilyen utczák, mint a milyenek : a Temető-, Göböl-, Kert-, Sáros-, (ennek pláne két neve is van) Szén-, Dézsmaház- stb. utczák nevei, nem cserélendők-e fel megfelelőbb nevekkel?

A mi a házszámozás keresztülvitelét illeti, e részben a fővárosi mintát tartanók czélszerü- nek. Vagyis a város kerületekre, vagy negyedekre osztatnék s a házszámok minden utczában az első számtól kezdetnének meg, úgy hogy minden házra kifüggesztett táblácskán a kerület, az utcza és a házszám lenne feltüntetve.

Lapunk szűk kerete nem engedi, hogy e tárgy- gyal bővebben foglalkozzunk ; csak képviselőink figyelmét akartuk e tárgyra terelni, kiknek megszivlelésül ajánljuk az elmondottakat.

Színházi szemle.

Színészeink az általános részvétlenség következtében a lefolyt héten alig tartottak előadást, mert még annyi pénz sem jött be a szinház pénztárába, mely a terembért födozte volna. így tehát csak a múlt szombaton és vasárnapon megtartott előadásokat regisztrálhatjuk. Szer-haton, f. hó 19-én „Franci Ilon“ Dumas-nak legriabb színmüve került színre. A szinház meglehetősen megtelt közönséggel, de csalódva távozott a színházból, mert közönségünk az ily fajta sikamlós színmüvekhez nincsen hozzászokva. Aztán az ily nehéz nyelvezetű színmüvek praecis előadása gondos tanulmányt igényel, mire pedig a folytonos játszással túlterhelt tagok nem képesek. A czimszerepet (Francine) Bizzáné játszotta a tőle megszokott kedvességgel és úgy látszik, hogy a szereplők közül ő fogta fel a legjobban szerepét. Úgy játékával, mint Ízléses öltözékével a közfigyelem tárgya volt. Kevésbbé volt szerencsés ez estén Bagi, ki sehogy sem tudta magát szerepébe beletalálni. ~— Szabóné (Smithné), mint mindig, úgy ezúttal is jól megállotta helyét. — Völgyiné (Anette) is kedvesen játszott. A többi szereplő inkább rontott, mint javított az előadás sikerén. A súgó kitünően működött.

Vasárnapon, f. hó 20 án két előadás tartatott. Délután 4 órakor Graál régi bohózata: „A peleskei nótárius“ került színre leszállított helyárakkal. A szinház teljesen megtelt olyan publikummal, milyen számára az előadás rendeztetett: gyermekekkel. Ily diadalt (?) még nem aratott színtársulatunk. Boltozatot repesztő éljenek szakították félbe az előadás menetét ; a hálás közönség a szereplők minden mozdulatát megtapsolta. — Ésti 7 órakor „A toloncz“ Tóth Ede népszínműve adatott elő, szép számú kö-