Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-11-20 / 47. szám
küzdelmeknek. Legyenek tehát nyugodtak színészeink s ezen tapasztalt közönyt nem az ignorálasnak, ha- nem a nehéz időknek rój jak fel bűnül. :V Szombaton, november 12-én Zell és Genee társszerzők „Gáspárone, a siciliai bandita czimii operetteje került színre. Reiner Antonia^ (Karlotta) és Szerdahelyi (Erminio) szereplősök játékát megtapsolta. éneküket megujrázta a közönség. Különösen tetszett a viszhangot utánzó énekrészlet. Dobocsányi (Babolenó Nazoni) és Ferenezi (Szindnlto) elég sikerültén játszottak, csakhogy az apa és fiú közti viszonyt túlzott komikus jellegben tüntették fel. Kőszegi (Benodzó) ma nem rendelkezett normális hangja fölött. Völgyiné (Szóra felesége) csinos alak volt. Vasárnapon, november 13-án K. Angyal L „Az árendás, zsidóu czimii 3 felvonásos népszínműve adatott elő. Dobocsányi (Blum Dávid) jó alak volt s híven utánozta az élet hasonló „árendás zsidóját.“ Jámboriné Laura (Száli, felesége) ma kirívó ügyességgel szerepelt. Szerdahelyi (László) helyre legény, Völgyiné (Betti) ügyes alak volt. Felemlítjük még Szabón ét (Sáskáné, javas asszony), ki ezen genreben is megállta helyét. Hétfőn, november 14-én két egy felvonásos színdarabot nézett végig a közönség. „A váróteremben“ Hüller Hugó vígjátékéban. Bagi (Ősegei Sándor) oly alakot jellemzett, mely nem tartozik szerepkörébe, s azért nem is mondhatunk jót felőle. Figyelmeztetésül ide iktatjuk : ha nem akarja eddig elért sikereit koczkára tenni, ne vállalkozzék egyéniségéhez nem illő szerepekre. Ezt követte „A miniszter előszobájában“ dramolet egy felvonásban. Dobocsányi (Knabe Farkas J.) ezúttal szerepet cserélt. Bármi őt komikusnak ismerjük, e szerepkörben mégis kitünően mozgott s azt mondjuk ki bátran, hogy tehetségét a drámában s néma komikumban érvényesítheti igazán, miután élezés szerepei könyekig még eddig nem nevettettek meg, de mai szerepe részvétünk igaz könyét csalta ki szemeinkből. — Ez estén működtek közre Bianchi Eliza és Chinellato Santo énekesek, továbbá Pietro Bianchi hegedűművész meglehetős sikerrel. A jövedelem csekély volt. Másnapi előadásuk részvétlenség miatt abban maradt; szerdán pedig a „művészek“ a rendes belépti dijon kívül még a tányérozásra is voltak utalva. Csütörtökön, november 17-én Dumas „Denise“ je került volna színre, Bagi, társulatunk e kiváló és reményekre jogosító tagja jutalomjátékául. A közöny ez előadással szemben is harezra kelt és el is kellett maradnia. —T. Kereskedelmi múzeum, — Első közlemény. — A hazai ipar és kereskedelem előmozdítása újabban létesitett intézményeink közöl talán egyik sem bir olyan jelentőséggel, mint a fővárosban „Kereskedelmi múzeum“ ezim alatt rendezett hazai termékek állandó kiállításaSzembeötlő mindjárt az az örvendetes haladás, melyet a muzeum a gyakorlati találmányok terén felmutat. Főként nagy a száma a kiállításban azoknak a czélszerii újításoknak, melyeket Benedek Lajos és társai szabadalmi irodája (muzeum-korut 10. sz.) szabadalmazott, mely irodát a keresk. miniszter a hazai feltalálók figyelmébe ajánlott. A muzeum ezé 1 ját, a termelő és. vevő közönséget varra, lassabban mentem itt, mint egyebütt. S mert figyelmem nem ott volt, a hová léptem, hát bíz’ én akárhányszor meg is botlottam. Azt szokták mondani, ott van az ember kincse, a hol megbotlik . . . Az én kincsem is ott volt, ott a közelben. ■+• * * Ünnep volt. Délután a hársa'k és akáczfák között sétáltam ...; dehogy sétáltam, én oda elmélkedni jártam. E csendes helyen szívem legszentebb érzehrfeivei foglalkoztam, j övömmel és ... 0 vele. 0 is ott volt. Ott sétált anyjával, a zöld fák árnyékában ; hozzájuk csatlakoztam, ismerősök voltunk. A fák ágai közt madarak csiripeltek, távolról harangszó hallatszott, majd a temető csengetyüje is megszólalt, s nekem .... eszembe jutott L .............. Pál temetése, s a könyező szőke Milike. „Milike !“ szólék önkénytelenül . . . majd zavarodottságomat mentegetni akarván, így egészitém ki: „Nemde így nevezték kegyedet piczi korában?“ „Igen — Volt a felelet, — Önt, hogyan nevezték ?“ „Ergem ? oh nekem sok nevem volt, de leginkább Pistikének neveztek.“ S aztán beszélgettünk a gyermekek neveiről és másról, de lehetőleg soha L ..............ről, pedig, mindig előttem volt a könyező szőke Milike. * vS hogy tanári állomást nyertem, már csak meg kell vallanom az igazat, nem nagy kedvem volt tanítani. Soh’ sem volt ott az eszem, ahol kellett volna; vagy . . . talán éppen ott volt, ahol kellett . . . Oh e gondolat nem hirtelen; régen eljegyeztem én őt már szivemben. El mond ám neki,is, úgy a szemek nyelvén, s ő megérteit engem, mielőtt szóltam volna. Hogy pirult szegényke, a midőn megérté; s midőn mamája a madarak csicsergését hallgató, szí vünk dobogása már egymásé volt. # •* „Önnek neveltem, kedves . . . .; ismertem én légen szíve vonzalmát, s ismerem jó tulajdonait, Leegymással érintkezésbe hozni, előmozdítani óhajtván, e közlemény rövid keretében megismertetni kívánjuk azokat a főbb ezégeket illetve ipari és kereskedelmi czikkeket, melyek a vidéki közönség szempontjából is különösebb figyelmet érdemelnek. A férfi divatáru czikkek osztályában kétségtelenül az első helyet foglalja el Várady Béla tekintélyes kereskedő kishid-utezai nagy raktárának gyönyörű kiállítási csoportja. Meglátszik rajta a sikk, az esprit és az, hogy az előkelő világ legkedveltebb szállítója. Az egyik szekrényt csaknem kizárólag híressé vált védjegygyei ellátott gomblyuk nélküli fehér és színes patent ingei — melyek Budapesten kizárólag Váradynál kaphatók — foglalják el, s melyek már a téli és tavaszi idényre rendkívül praktikusan vannak módosítva. Ez ingek páratlan kedveltségnek örvendenek nemcsak az előkelő körökben, melyek ez ingeket azonnal felkarolták, hanem a polgári osztályban is, melyek olcsóságuk miatt (2 frt 50 krtól feljebb) szintén könnyen megszerezhetők, ‘őt már a külföld figyelmét is magukra vonták. Oct vannak továbbá kiállítva- a legkülönfélébb férfi divatezikkek mellett Várady egyéb fehérneműi törvény által védett gyönyörű Ízléses mintákkal, melyek csak nála kaphatók. Következnek azután elegáns ruházati czikkei a legfinomabb angol czilindertől, a zsebre dugható meleg utazó-sapkáig ; tiszta angol szövetű kifogástalan szabású öltözetek, melyek mérték után készülnek ; finom sétabotok, esernyők, takarók, úti ruhák, angol keztyíík, vadászöltözetek, stb. oly kivitelben, mint az a fővárosban csak Váradynál található. Érdekes csoportot képez a vasipari szakaszban S vadló Ferencz ismert fővárosi mii- és építő lakatos alsó erdősor 3. sz. alatti gyárának kiállítása. E csoportból mindenekelőtt felemlitendő Blazicek és Brecska-féle elismert töltő-kályhája, mely e téren a legjobbnak mondható. A fővárosi mérnöki hivatal e rendszerrel két hóig tartó kísérletet tett s 135 kőszénnel és kokszszal eszközölt fűtési próba után megállapította, hogy ez a rendszer a legjobb és szerkezet tekintetében páratlan. E kísérletnek az volt az eredménye, hogy e kályhákból, — melyek minden nagyságban és árban, szellőző készülékekkel vagy a nélkül, valamint légfűtésre is kaphatók — aránylag rövid idő alatt több mint 6000 darabot adtak el s úgy a főváros, mint a vidéken számos nagy középépület és bérházat szereltek fel vele. Évadiénak szabadalmazott Stauber-féle kémény - toldaléka szintén nagy érdeklődés tárgyát képezi. E kéménytoldalék, melyet az orsz. iparegjmsület szakbizottsága 3 év előtt megvizsgált és kitűnőnek talált, a kürtőben állandó léghuzamot biztosit, megakadályozza a füst visszaverődését még a legnagyobb viharban is s e mellett a legjobb szerkezetet képezi. Alkalmazható bármely régi kéményre és ára aránylag csekély, minélfogva nagy kedvességnek Örvend. Évadiénak zajtalan, önmagukat felhúzó zárredőnyei hullámos aczélbádogból, különösen a fővárosi kereskedővilág előtt sokkal kedveltebbek és ismeretesebbek', semhogy ezekről külön szólani szükséges volna. Az épület és műlakatos szakmába vágó mindennemű munkában pedig elismert tekintély, kinek gyára a legversenyképesebbek közé tartozik. Évadié ur szívesen ad minden szakmájába vágó ügyben bárkinek bővebb felvilágosítást. A Echlick-féle gépgyár és vasöntő részvénytársaság egyike azon hazai ipartelepeknek, a melyekre minden magyar büszke lehet, mert e gyár a magyar iparnak még a külföld előtt is tiszteletet szerez. E nagy gyáripartelep, sokoldalúságánál fogva a keresk. gyen boldog Műikével; hogy boldog lesz, azon nem kételkedem.“ Boldog is lettem. L...............né lett az anyósom. S midőn hármacskáu együtt ülünk kertünk árnyékában, nem igen van ott szó a botanikáról, leg- folebb a szerény ibolyáról. Hol Milike beszél, hol az anyósom, s én úgy szeretem őket hallgatni, hogy ki sem mondhatom. E olykor eszembe jut L...............Pál temetése, s a múlton elmerengve boldogít a szó: „Önnek neveltem . . . .“ — e. — De tetszel . . . Ina: GTSTTTILj^..-ífj! — Könnyű neked, barátom, te, ki zsákszámra irod a sok rossz irodalmi rémterméket, de én, ha már irok, akkor jót akarnék írni, oiyat pedig nem tudok, tehát inkább nem irok. — Dehogy nem írsz, mártsd be a tollat, a gondolat jő magától. — De . . . — Semmi de, annyira már csak megértél, hogy tudd, miszerint egy hősnek és hősnőnek kell lenni a dologban. — Jól van ám, mit tudom én, milyen legyen a hős? — írd le magadat; tanúid meg, úgy az irodalmi mint a művészeti termékek akkor igazi jók, ha életit tán készültek! — Hát hősnőt hol vegyek? — Látsz elég nőt, ha máshol nem ablakodból. — Mi legyen hősnőin neve ? ■— Mindegy, bármi; vagy ne is irj nevet, nevezd 6-nek. Tudod ez az „0“ sokat enged feltételezni, üresnek kell lenni, semmiből nagyot mutatni és nagy dolgot röviden, velősen fejezni ki, mint pl. ez az „()“ az barátom mesteri, klaszszikus czim. Józsi ír, múzeumnak több osztályában szerepel. Az egyik oldalon bronzöntő műhelyének gyönyörű müvei vannak kiállítva, s másik oldalon nagyszabású építészeti vasszerkezeteinek egyes részei láthatók, melyek különben a kiállítási iparcsarnokban, melyet szintén e gyár készített és állított fel, a legnagyobb mértékben és legméltóbban vannak bemutatva. Majd rácsozatok, mintaszerű istálló berendezések, építészeti és és díszítési .horgonymunkák és a miben e gyár az országban egyedül áll, gazdasági gépek következnek mintaszerű szerkezetben és kivitelben. Jelenleg a takarmánykészitő gépek és a hires Echlick-féle egy- és több vasú ekék kötik le különösen a múzeumot látogató gazdák figyelmét. Szecska-, répavágó- és zúzó gépei, kukoricza-morzsolói, csöves tengeri-darálói a legkisebbtől a legnagyobbig s a legkülönfélébb árakban sorakoznak a megelőző tárgyakhoz s ekéi, melyek már vagy 30 versenyen első dijat nyertek, itt is méltó érdeklődést keltenek. E gyár készítményeiről különben a gazdagon illusztrált árjegyzék ad bővebb felvilágosítást. . A bőripari csoportban Schmidt Adolf és társa, kerepesi ut 64. sz. a., m. kir. szab. bőrgyárának készítményei kötik le figyelmünket. E gyár, mely egyike hazánk legnagyobb ipartelepeinek, nemcsak idehaza, hanem egész Európában ismeretes. Budapesten kívül Nagy-Bossányban, továbbá Becsben és Münchenben is kiterjedt gyárakkal bir. E ezég az egyedüli az országban, mely a bőrt cserhéjjal cserzi, ami annak sokkal nagyobb tartósságot, szilárdságot és ruganyosságot kölcsönöz, mint a fenyőhéj, melyet a többi gyárak használnak. A gyár hadfelszereléssel is nagyban foglalkozik. Nagy súlyt fektet továbbá a gépszij- gyártóigra és e tekintetben valóban kitűnőt produkál. Gépszijait a legjobb sziubőrből készíti, még pedig egyenlítve, ragasztva, nyomva, varrva és szegecselve a legojcsóbbtól a legjobb minőségig, mire nézve a gyár árjegyzéke bővebb felvilágosítást- nyújt. Gazdáink gőzesé p 1 őgép - sz i j a ina k szükségleteit leginkább e gyárból fedezik, mely az úgynevezett blank bőr előállítására is nagy súlyt és gondot törd it. (Folytatása következik.) Röppentyűk. Az itt működött olasz zenetársulat hirdetéseiben „Violino so 1 o“-1 ígért. Be is váltotta volna Ígéretét pontosan, miután részvétlenség miatt az előadás elmaradván, egyedül egymagának (violino solo) hegedű 1 betett, volna az egyik művész. * Különczküdő a sors a maga nemében. Szinészcink- nél ott a karnagy — nagy kar nélkül, székes- egyházunkban a nagy kar — karnagy nélkül. * Mint halljuk, városunkból a pápa jubileumára heten rándultak le. Ismét heten! Rósz omen; még megérjük, hogy a mi specialis váczi Pápánk —- követ lesz. * * * * * Van városunkban egy bizonyos, biztosságágában nem biztosított biztosunk, ki az újságíróknak annyira barátja, hogy — mint mondja — alkalom adtával nem indít sajtópert ellenük, a költségek megkimélése tekintetéből, de botjával keres- majd elégtételt. „Kis ember nagy bottal jár.“ Félünk ugyan a nagy bottól, de csak akkor, ha nem oly kis ember kezében látjuk. * * * ,6“ — Nos, tovább, a czimet már felírtam! — Most hát irj valamit erről az „Ő“-ről. — Nem megy. Józsi leteszi a tollat, a feltárt ablakhoz lép, kinéz. E perezben halad arra Katicza a kecses kis varrónő, ki Józsinak még gyermekkori játszó társa volt s a bizalmas viszony megmaradt köztük, mikor már nagyok lettek is. Katicza fél kap egy kis kavicsot és bedobja az ablakon, a kis kavics Józsi úr nyakát találta s becsúszott az inggalléron belül. Józsi a pohárból kap ki egy szál rózsát s az ott elmeim Katicza nyakára dobja; a rózsa tüskéjénél fogva fennakad az elszaladó lány nyakfodrán. Józsi úr derülten kaczag, visszafordúl s meglátja barátját, ki ott áll a szobában és ki azért van itt, hogy neki magyarázatokat adjak, hogyan kell írni. — No látod Józsi, itt az alak, mintának, ird le milyen volt. — Pajkos volt, mondja Józsi, de nekem így is tetszik. . — írd le szóról-szóra ide a czim után a mit mondtál. Józsi úr leül és ir. A beszélyke eleje meg van cziine: „0“ kezdete „Pajkos volt, de nekem igy is tetszik.“ — Most folytasd. — Tudod, barátom, nem elég az a regényhez, hogy () nekem tetszik, úgy kellene, hogy én is tessem neki! — Szent igaz, ird le Józsi ezt is. Látod, mily könnyen megy ; egyik gondolat a másikat követi. — De már most segíts, találd ki, hogyan legyen enyim a hősnő ? — Olló, türelem, Józsikáin. Egy kis átmenetet is kell írni a végkifejlődés előtt. — Jó, hát itt a toll,, irj te ; barátom, én majd nézem és tanulok az által. — Nem bánom, irok, de te mondd elő, mit írjak. — No hát azt akarom, hogy hozd össze a hőst a hősnővel.
