Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-01-23 / 4. szám

IX. árfolyam.

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.

Előfizetési ára : évnegyedre

...........................1 frt 50 kr.

házhoz hordás vagy postai szétküldéssé1.

Hirdetések

Nyilt-tér

Egyes szám ára : 10 kr.

Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület)

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

sora

.......................... 30 kr.

Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr.

K

szerkesztőséi) és kiadóhivatal czimzete: hová a lap és anyagi részét illető közlemények küldendők Váez, Gaspaxik-utcza 151. sz. éziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leket nem fogadunk el.

szellemi

1 e ve H Vácz város díszpolgára M

A Dr. ARGENTI DÖME |

a Ferencz József-rend lovagkeresztese, kir. tanácsos, 50 éves orvostudor, a homoeopathiának Magyarországon meghonosítója stb.

Ma nyújtja át városunk képviselő testületének küldöttsége azon diszokmányt dr. Argentínák, melyben Vácz díszpolgárává történt megválasztatása van közhírré téve.

A díszpolgári oklevél szövege a következő:

Mi Vácz város közönsége adjuk tudtára mindazoknak, a kiket illet, hogy a midőn közügyeink elintézése végett alant irt napon és helyen rendes közgyűlést tartottunk, akkoron számos városi képviselő azon inditványnyal járult elénk, hogy Nagyságos Dr. Argenti Döme ur királyi tanácsos, a Ferencz József-rend lovagkeresztjének vitéze —• Vácz város díszpolgárának választatnék.

Ezen indítványt a városi képviselőtestületi közgyűlésünk annál nagyobb örömmel fogadta és elfogadta, mert nevezett Nagyságos Dr. Argenti Döme ur királyi tanácsos a Ferencz József-rend lovagkeresztjének vitéze és városunk hű fia, a haza és emberiség hasznára szentelt orvosi működésének ötve- | nedik esztendejét a folyó évben töltvén be, ennek emlékét a legmagasabb királyi kegyelem kitüntetése és a hazai sajtó osztatlan elismerése is ünnepeltté tették, s e félszázados fényes pályájának megfutása alatt Vácz városához, mint születési helyéhez változatlanul ragaszkodván, s közhasznú tevékenységét első sorban polgártársai javára szentelvén, nevének és működésének hire messze időkre e város nevéhez marad csatolva s annak fénye e városra szál Iván vissza : ez által a város közönségét örök időkre hálás elismerésre kötelezte.

Mindezeknél fogva Nagyságos Dr. Argenti Döme j királyi tanácsos urat, a Ferencz József rend lovag- j keresztjének vitézét, városunk szülöttjét és hü pol- i gárát, ezen város d i szpo'lgárá vá egyhangúlag j lelkesedéssel kikiáltottuk és megválasztottuk.

Minek hiteléül kiadtuk ezen szokott aláírásunkkal és pecsétünkkel megerősített oklevelünket.

Kelt Váczon 1886. évi november hó 21-én tartott városi képviselőtestületi közgyűlésből.

Jegyző : Polgármester :

Regele Károly s. k. Réty Ignácz s. k.

Városunk szegény s fényes ünnepélyek helyett a hála és igaz tisztelet szivből fakadd érzetének eme tolmácsolásával rótta le kötelességét Argenti elévtilhetlen érdemeinek.

Nevének fenmaradása örökre biztosítva van az orvostan történetében s mint díszpolgár csak diszére válik városunknak.

Ez ünnepélyes alkalomból kifolyólag a helyett hogy tömjénezzünk dicsérő szavakban, — az igaz érdem dicséretre nem szorul — teljes és hiteles életrajzát adjuk a következőkben.

Dr. Argenti Döme, orvostudor, s a ha- sonszenvi gyógymód fáradhatatlan apostola. Született Váczon, 1809-ik szeptember 26-án Atyja vallásos és igen becsületes polgár lévén, s ke- i reskedéssel foglalkozván, fiát is kereskedőnek akarta nevelni. Tanulmányait Váczon kezdette, j sott végezte a philosophiát is legkitűnőbb sikerrel. Tanuló társai közt első volt ő mindenkor és

e kitűnőségének köszönheté, miszerint érdemteljes tanárai közbenjárására édes atyja engedett azon kérésének, hogy Pestre mehessen, orvosi pályáját, mely iránt már zsenge korában különös hajlammal viseltetett, megkezdendő. Itt töltött öt évet, itt tette le orvosi szigorlatait 1835- ben ; de orvos-dortorrá csak 1836. márczius 4-én graduáltatott, mivel e formalitást illetőleg, a gradualis taxa letételere szükséges pénzösszege hiányzott. Mint orvosnövendék, szülőinek örömére, szorgalmasan tanult, példásan viselte magát, de legnagyobb figyelemmel kiséré (az orvosi cursus 4-ik és 5-ik évében) a betegségek gyógyításait nemcsak az egyetemi, hanem a Rókus-kórházban is. Akkori leghiresb tanárai orvosi rendeletéit egész pietással jegyzé fel magának, noha látta, miként a betegek ágyainál tartott tudományos értekezletek igen gyakran nem használtak a szenvedőknek úgy, mint tanárai auctoritásánál fogva erősen Ilivé a priori akkor, midőn még csak könyvekből tanulta, de nem tapasztalta ama mesterileg készitett „recipék“ állítólag erőteljes hatalmát.

Pesten nem maradhatván, mint szegény kezdő orvos, Váczon telepedett le kedves szülei kegyeiből élendő. Nyugodni nem tudván, mint szabad gondolkodású, a tudományok tágas mezején nem esküdve mesterei szavaira, itthon azonnal hozzáfogott a homoeopathia tanulásához, bár miként gúnyolák Hahnemann tanát tisztelt tanárai ... és azon logicai axiómánál fogva, mi zerint „tapasztalati tárgyakban nem lehet józan Ítéletet hozni a priori“, ckulva egyszersmind a pesti kórházakban szerzett nem igen hízelgő tapasztalati adatokon, tudós tanárai által tartott legszebb elméleti dissertatiók daczára, . . azonnal homoeopathice kezdett gyógyítani, éjjel nappal forgatván Hahnemann gyógyszertanát, melynek tanulása folytonos ernyedetlen búvárkodást igényel. Es e lelkes fáradozása nagy lelki vigasztalást szerzett mindjárt orvosgyakorlata kezdetén a még fiatal kezdő orvosnak, ki rövid idő alatt Vácz es környéke nagy részenek bizalmával méltán dicsekedhetett. Felbátoríthatva annyi fényes siker által, írói tehetségét pedig már diákkorában bizonyítván be „szépirodalmi gyakorlatai által“: emberbaráti kötelességének tartá a homoeopathia terjesztését édes hazánkban.

E végre a homoeopathia ügyében ő lépett fel legelőször nyilvánosan az akkori „Jelenkor“ melléklapjában a „társalkodóban“ Helmeczy szerkesztősége alatt. Itt küzdött ő mint óriás a homoeopathia ellenei ezreivel, kik közül némelyek nevetség tárgyává akarák tenni Hahnemann tanát, az itt használandó parányi adagai miatt,. . midőn mások azokat ugyanannyi mérgeknek hirdeték és ily nemtelen fegyverre) ijesztgeték a közönséget. De ezt soxaig amitani nem lehet! a magyar ember természetes okosságánál fogva, tapasztalati tárgyakban csak tényeket kíván és ezekkel megelégszik, mitse törődve a fecsegő tudósok henczegő álokoskodasával Az említett „társalkodóban“ 1838. jelentek meg e czikkei:

a) Mit tartsunk L. orvos ezen értekezéséről „mit tartsunk a homoeopathiáról.“ b) 1838. „Rövid értekezés a homoeopathiáról.“ c) 1839. „Hahnemann orvostanárságának hatvanadik évnapja és a homoeopathia.“ d) 1841. „Egy pillanata homoeopathiára.“ e) „Ismét egy pillanat a ho- inoeopathiára“ 1842. Argenti még más magyar

lapokban is irt e tárgyban, értekezett' többször a német hóm. folyóiratokban, nagy mesteiének

alapelvei mellett intrepide harczolva, mint ren- dithetlen homoeopatha quoad princípium.

1847-ben adá ki jeles és e tekintetben első magyar munkáját e czim alatt: „Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása,“ mely daczára az akkori nyugtalan időknek, nagy keletnek örvendett. 1855-ben bocsátá közre tetemesen bővített második kiadását, mindenkor rendesen 1000 példányban nyomatva. 1858-ban harmadszor adá ki e hasznos könyvét újra átdolgozva, Hahnemann életrajzával és több betegség leírásával gazdagon bővitve. (E kiadása 1860. németre fordittatott és e czim alatt jelent meg : „Homoeopathische Behandlung der Krankheiten,“ melyről a leghíresebb h. orvosok egyike dr. Meyer ekkép nyilatkozik : „Dr. Argenti’sehe Schrift hat allerdings eine schwierige Aufgabe, indem ihr Verfasser sie zugleich als L itfaden für angehende Aerzte bezeichnet. Trotzdem dürfen wir behaupten, dass Argenti hierin unter allen dergleichen Versuchen, die uns bisher zu Gesicht gekommen, die richtige Mitte getroffen hat. Gewiss hat Verf. einen Theil- des Dankes geärndet für das Verdienst, das er sich durch Herausgabe dieses Buches um sein Vaterland erworben und auch wir rufen ihm ein lautes „éljen“ entgegen.“ (Horn. Zeit. 1860. kivonatban). E német munkája rövid idő alatt elfogyott, de annak második kiadására szerzőnek nem volt ideje, miután minden alkalommal bővített magyar munkáival, azonfölül terjedelmes praxisával volt elfoglalva; mig végre többszöri felszólítás után e német munkájának második kiadása 1876. megjelent újra átdolgozva, tetemesen bővitve, 1500 példányban. 1862-ben a negyedik, 1864-ben az ötödik magyar kiadását láttuk, mely utóbbit O cs. és kir. apostoli Felsége legkegyelmesebben elfogadni, egyszersmind elrendelni méltózratott, miszerint szerzőjének a legfelsőbb köszönet hivatalos utón Írás b a n a d a s s é k k i. 1868-ban a hatodik, 1877-ben a hetedik magyar kiadását örömtelve üdvözöltük e czim Jatt: „H i.sonszenvi gyógymód és Hahnemann életrajza.“ Azonfölül gyakran utazó ügybarátai kérésére készité és adá ki 1863-ban e munkáját „Hasonszenvi ütitárs,“ melynek isméti kiadását fölöslegesnek tartá. Eszerint e többszöri kiadásban megjelent összes magyar és német példányait 10000 példányra tehetjük.

Ilyetén nagyszerű vívmányai által — haec facta loquuntur — Dr. Argenti neve ismeretes Ion a világ minden részében. Ö a homoeopathia alapitója édes hazánkban, melynek alig van egy megyéje, hol könyve és hasonszenvi gyógyszer- tára nem léteznék és méltó tiszteletben nem tartatnék egyes családok által, miután oly kedvezően segítettek szenvedő embertársaikon cho- lora uralgása alatt; orvos távollétében meglepő eredménynyel adják h. szereiket előforduló különféle más kóresetekben is e könyv népszerű utasítása nyomán anélkül, hogy árthatnának.

Dr. Argenti nem lakik Pesten, hol csak egyes főrangú családoknak lenne lekötve; ő most itt, most ott látható, amint a szükség kívánja, mert életének fő czélja nem a vagyonos- ság, hanem üdvös gyógymódjának terjesztése körömszakadtáig. Nyugtalan természetének igen kedvez a vaspálya és gőzhajó, és miután napjában hétszer rándulhat Pestre: senkinek le nem kötelezve különösen feloszthatja idejét úgy, hogy mindenfelé utazhatik bizalmas elvbarátainak