Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-07-24 / 30. szám
„Csak sast nemzenek a sasok, S nem szül gyáva nyulat, Nubia párducza !u És most, a mint e szent sírok fölé helyezett virágfüzérnek szirmai, lombjai és gályái egy nagy mindent egyesitő koszomba folynak egybe, bogy hirdessék közel és távolban miszerint: nincs virág, mely eléggé méltó volna az elköltözöttek vitéz tetteihez, s nincs illat, melynél jobban ne illatoznék a hazáért kiontott élet végső lobbanása; akként, barátim, mi is e sírok fölött, s barátim a távol hajlékok szent tűzhelyénél, egy megszentelt nagy koszorúba egyesüljünk: dolgozni, mindig készek és serények, ha a haza jóléte s polgárok üdve azt tőlünk követeli. És most térjen vissza a megszokott méltóságos nyugalom örök rendje álmaitok fölé, nyugodjék csendes szender porladozó testeitek fölött és mi mondjuk el egy évre újra e szent hamvaknak : Molliter ossa cubent!“ Ezen beszéd után a dalkör az „Isten áldd meg a magyart“ énekelte s azután szép csendben szétoszlott a közönség, keblében felújítva a nagjr ősök iránt érzett kegyelet és bála érzelmet. így ért véget az az ünnepély, amelyre mi vá- cziak mindenkorra büszke önérzettel gondolunk vissza ! 1849 julius 17. — Kiegészítő közlemény. — Hétfőn, vagyis julius 18-án, csata-szünet lévén : Görgey tábornoknak hirül hozták, hogy Czvian Bazil posztó-kereskedő és ez utóbbinak segédje levelezésben áll az orosz táborral. Ez csak puszta hir volt. Ez egyszerű hírre a tábornok elfogadta a nevezetteket. Másnap, kedden, amidőn az oroszoknak ujabbi 30000 ember érkezett segély nyújtásra: a visszavonulást megkezdette a tábornok éjfél után s a két szerencsétlen teremtést magával hurczolta. Később kivégeztette, hihetőleg azért, mert o r o s z-h i t ü e k (ráczok) voltak. Úgy látszik a tábornoknak nem volt elég a két Hunyady- huszár áldozat; kivégeztette ezeket is, hogy könnyebben megáshassa a sirt az egész nemzetnek — Világosnál! Czvian és segédje árulást nem követhetett el; aki az árulást elkezdette: az elsőnek maga a tábornok volt a paradi- csom-utczában lévő kőről. Ha van még emlékező tehetsége, vagy egyátalában ha visszaemlékezni akar e szomorú napokra Görgey tábornok, jusson neki eszébe, amidőn julius 19-én reggel 9 órakor segéd-tisztjével a paradicsom utczán kifelé nyargalt s aBáader Já- nos-féle ház előtt (jelenleg a Nikitits Sándor ügyvéd úré) leszállva lováról, a szögletig gyalogolt 1 Ezt az akkori háztulajdonosnak, a Báade r-családnak és B a 11 h a-A 1 m á s s y grófnének szellemei mennyei boldogságukra való esküvéssel is megerősít endik. A tábornok, amidőn a szöglet-kőröl elkergette a huszárkáplár, felpattant a lovára s a péntek-utczán keresztül felnyargalt a sereg után. A társzekerek az A c s a y Vincze háza előtt fölállított lovas-üteg fedezete alatt — amelyek kartácsot és gránátokat szórtak az előnyomuló orosz hadseregre — a spinyéri és a hermán y i utón húzódtak fölfelé. A magyar-tábor elvonulása után Konstantin orosz fő- herczeg és Paskievits orosz tábornok beszállásolták magukat a püspöki palotába ; a testőrség pedig a diszkertbe, lovaikat odakötözve az akkor 78 év után virágzó Agave americana és czitrom fákhoz. Délután 1 óra felé az első napon tüzbe-vitt oroszoknak, akik az alsó-temető mögött táboroztak, megengedték, hogy rabolhassanak. Hűen teljesítették az engedélyt. E sorok írója a kő-kert lakossá lévén, neki legtöbb jutott az oroszból, Nem volt elég, hogy egy óra lefolyása alatt minden élelmi szertől megfosztották, de még párnáinkat is eltépték s a tollat szélnek eresztették. Ez az orosz-csorda furfangos eszétől űzve, öntöző kannákkal ment le a pinczébe, s ott öntözni kezdett. Ahol hamar eltűnt a viz: fölásták s amit ott találtak — elvitték. A kertben elvetett tö k, uborka s több ilyenféle egy perez alatt eltűnt. Hogy mit tettek a boltokban ? — arról a még életben levők adhatnak felvilágosítást. Elmondhatjuk méltán a költővel: „Meg- bűnhödte már e nép a múltat!“ Görgey hátrálása stratégiai szempontból megérdemli a figyelmet; de a világosi fegyver-letételt egy nemzetőr hazafiui fájdalmában igy örökítette meg : „Ki vagy ? Honvéd. Hová merre ? Mért tekintesz széjjel-szerte ? Hü anyámat keresem, De sehol sem lelhetem ! Mórt öleled a keresztfát ? Mért csókolod koszorúját ? Panni lelkem jegyesem E hant alatt vár engem ! Oda jegyes, oda anya, De mi több : a drága haza. Anyám, jegyes, drága hon Temettek el Világosan! Egy szemíanu. Városi és vidéki hírek. = Személyi SaSirck. Özv Schätz Istvánná és kedves leánya Margit, a múlt hét folytán Balatonfüredié; Vigyázó Sándor pedig Emsbe utaztak. = A lakbér szabályzat. Vácz rendezett tanácsú város lakbérleti szabályrendelete végre-vala- hára napvilágot látott. Ideje volt már, hogy eleje vétessék ama sok kellemetlenségeknek — és sok esetben viszálykodásnak, amelyek részben a költözködés ideje, részben a háziúr és a lakó, részben ez utóbbiak egymás közötti jog-viszonyaiból származott. A szabályrendelet úgy általában, mint egyes részeiben jó. Különösen helyes intézkedések : A költözködést meghatározó idők, amelyek egészen eltérők a régi szokáson alapuló időktől. (Gyertyaszentelő, Sz. György, Sarlós, Sz. Mihály a régi szerint; az ujabbi: febr. 1 -én, máj. 1-én, aug. 1-én és nov. 1-én.) Ez uj időbeosztás különösen a fővárosból hozzánk átköltöz- ködőknek szolgál nagy előnyére. Igen helyes továbbá az, hogy a bérlő tartozik kijelenteni, hogy kibérelt helyiségeit mire akarja használni. Ez intézkedés által a lehető legtöbb súrlódás el lesz kerülhető, mert a háziúr és a lakók jogai és kötelezettségei körvonalazva lesznek. Terjedelmes volna minden egyes pontot kiemelni. Csak röviden jellemezzük e szabályrendeletet: jó és üdvös! = gyilkosság. Újpesti levelezőnk Írja: A Károlyi Sándor gróf uradalmához tartozó istállók számára 30 kocsi széna szállításánál történt, hogy a felmázsáit kocsik oly közel álltak a meg nem mázsáit kocsikhoz, hogy egyik fuvarosnak lovai a már meg- mázsált szénát jóizüen „kikezdették.“ A fuvaros eme gondatlansága annyira dühbe hozta az ott közelben levő lovászt, hogy az egy vasvillával úgy ütötte halántékon a lovak tulajdonosát, hogy az menten meghalt. A nagyobb zavart csakis Tóth István higgadtsága hárította el. A lovász átadatott a csendőrségnek. A lovász is, a fuvaros is családos emberek ; az előbbinek 5, az utóbbinak 4 élő gyermeke van. = Hivatalos-órák. Amint a táviró-hivatal a postával össze lesz kötve, a táviró-hivatalnál az eddig szokásban volt hivatalos órák a további intézkedésig ugyanazok maradnak. A táviró-hivatal működését az uj helyiségben ma kezdette meg. A nap más órájában feladni szándékolt sürgönyök feladása a vasúti állomásnál történik. = Eső. Végre-valahára e hó 20-án megeredtek az Ég csatornái s az utczai bűzhödt csatornákat megtisztogatta az eső. A sebes zápor bevitte e pocsolyák tartalmát a szőke Duna hullámai közé ; megtisztította a megtisztitandókat s meghüvösitette a már elviselhetetlenné vált óriási forróságot. Alapjában lett minden megtisztítva. Égy látszik, erre vártak az intéző-körök akkor, amidőn sem az utczát nem öntöztették, sem az álló-pocsétákat meg nem tisztittatták. De most már sebaj ! Ez az eső rendbehozott mindent, majd ha ismét szükség,lesz reá: majd megjön az, hogy segítsen rajtunk! Úgy látszik az Eg jobban szereti városunk polgárait, mint az intéz ők ö r ö k ! De nem ezt akartuk mondani, hanem csak azt, hogy minden haszon kárral jár! A behordás ideje lévén, sok helyütt az asztagok egész fenékig áztak a nagy záporban ; az utak teljesen megrongálódtak; de a kukoricza, burgonya és bab áldásosán fog ez eső után növekedni. — Szeresicséílenségek. A múlt hét folyamán Weisz gőzcséplőgépe Gyebnár Pál napszámos jobb kezének mutató ujját első ízületében saját vigyázatlansága folytán elszaggatta. Ugyancsak a múlt héten Zimann József napszámos az Ipoly-Damazi mezőn saját fegyverével — véletlenségből — a jobb felső karját keresztül lőtte. Mindketten a helybeli irgalmas-rendiek kórházában feküsznek gyógykezelés alatt. = Egy komoly szó. A sáros- vagy vásár- utczában levő Hirsch féld M.-féle pálinkamérést, amelyet bátran „emberirtó“ tanyának lehetne nevezni, az igazság és emberszeretet nevében komolyan ajánljuk rendőrségünk figyelmébe. Vasárnapokon egész délután át ott lebzsel Vácznak egész naplopó és munka kerülő hada. A gyalogjárdákat egészen ellepik s igazán ember legyen a talpán, aki rajtuk keresztül utat bir magának törni. A jó szóra, hogy térjenek ki az útból: fenyegetéssel és gorombaságokkal felelnek. Aki ilyes kellemetlenséget ki akar kerülni : az kénytelen a kocsi-út közepén menni. N e m- csakmi vácziak, hanem a gőzkocsitól városunkba jövő idegenek is kénytelenek ugyanúgy cselekedni, ha egypár oldalba lökéstől és a legtrágárabb s legaljasabb beszéd hallásától meg akar menekülni. Mert a beszéd, a mit ezek itt hangoztatnak : megbotránkoztat mindenkit. Jó lenne végre- valahára ezektől a szemét-néptől, dologkerülő naplopó któl végkép megtisztani azon utczát, amely a közlekedést tekintve Vácznak majdnem a legforgalmasabb utczája. = A Duna titka. Múlt vasárnap egy alig 9—10 éves gyermek mesztelen hulláját lógták ki a a Dunából. Bonczolás végett beszállították a városi kórházba, innen pedig örök nyugalomra az alsóvárosi temetőbe. Valószínűleg szabad dunai fürdésnek volt az áldozata ez is, mint több mások, a mi intő példa arra, hogy a szőke Dunával nem jó tréfálni. = Tsgyázatlauságból-e vagy pajkosságból, nem tudjuk, pénteken d. u. egy 8—10 éves fiúcska a Dunaparton a korlát nélküli falról leesett. A korlát nélküli falról: ismételjük még egyszer. De úgyis hiába ismételjük. Már majdnem tiz éve áll korlát nélkül ez a fal s eddig még nem jutott eszébe a város nemes tanácsának, hogy ha mást nem, hát A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Apa és fiú. xz .a. f jL. s. (Vége.) — „Egyedül az én jövömét? És nem volt befolyással elhatározásodra az, hogy a meny gazdag sága a közelgő tönkrejutást megfogja akadályozni ?“ — „Armin, miért sértegeted atyánkat ?“ A testvér szemrehányó szavai gúnymosolyt csaltak Armin ajkaira. — „Ne hidd azt János“ feleié nyugodtan. „Atyánk nem érzi magát oly hamar megsértettnek, mert tudja, hogy sohasem voltam barátja a nagyhangú frázisoknak. Mi a legkönnyebben úgy érünk czélhoz, ha minden himezés-hámozás nélkül megtudom azt, amit tudnom kell. Hogy minden további beszédet mellőzzek, az illető hölgy nevét kérdezem tőled atyám !“ — „Treu .... Adél !u Szaggatottan és késedelmeskedve ejté ki e szavakat a báró; félelemmel tekintett fiára, hogy leolvassa annak arczárói a hatást, amit e név idézett elő. Aggodalma nem volt alaptalan. Armin arcza még jobban elsötétült s szeme kedvetlenül csillant föl e név hallatára. — „Treu Adél!“ kiáltott fel. „Ezt a nevet épen nem vártam. Treu Adél ! és épen azon embernek a leánya, akit“mély megvetés között oly számtalanszor neveztél szívtelen uzsorásnak, szívnélküli pénz- sóvárgónak ! Hogyan lehetséges az, hogy őt választottad menyedül V“ — „Treu kezei között vannak váltóim“ mondá halk susogva a báró. — „És ő irgalom nélkül fogja zaklatni a fizetést, ha Anthold báró el nem adja néki legidősebb fiát! Bárót akar vőül; elég gazdag arra, hogy ilyen gyönyört szerezzen magának ! Az ő nevét már folt szennyezi, amit még a „kereskedelmi titkos tanácsos“ czim se moshat le; azért akar legalább leányának tisztességes czimet és nevet biztosítani. Most már világos előttem ezen lélek-vásárlás benső összefüggése. Az atyák megegyeztek egymás között: megtörténik-e ez majd oly könnyen a gyermekek között is ? Van-e tudomása Adélnak ezen üzleti dologról? Kész-e ő arra, hogy atyja terveinek keresztül vitelében eszközül, tárgyul szolgáljon ? !“ — „Treu biztosított arról, hogy leánya a gyermeki engedelmességet meg nem szegi!“ — „Elhiszem! Ilyen atya magzatja aligha éri föl észszel, hogy mily aljas azon üzlet, amelynek ő leszen a — tárgya. Ismerem őt, anélkül hogy ismerném ! Magam előtt képzelem, jóllehet még sohasem láttam ; előttem áll a pénzére büszke uzsorás leánya, akinek boldogságából csak az hiányzik még, hogy előkelő családi-összeköttetésre tegyen szert. Ő, mindenesetre, művelt leány! Atyjának volt elég pénze, hogy melléje első rendű tanítókat fogadjon. Beszél francziául, angolul, talán még olaszul is ; játszik a zongorán és játékát énekével kiséri ; bizonyára még arra is vetemedett, hogy a festészettel foglalkozzék; átolvasott minden „hírhedt“ regényt és rajongva a régi Egyptomiakért, utálattal de mégis kéjelgéssel, dobja el Zolának piszkos alakításait. Összeolvasott és tanult tiiesköt-bogarat, s csacsog össze-vissza mindent, mint a kacsa ! Müveit és szellemdús ! És aztán szép és szeretetreméltó is ! Miért ne lenne szép ? a szépség minden eszköze rendelkezésére áll ; haja, fogai, magok a szemek a legteljesebb formában várják a . . . vevőt; a választékos öltözet pedig megteszi a . . . többit 1“ — „Tévedsz Armin“ jegyzé meg János. „Treu Adél valóban szép leány ; egy alkalommal találkoztam vele a társaságban, s szépsége nekem is szemet szúrt.“ — „Beszéltél is vele; megcsodáltad szellemét és szeretreméltóságát ?“ — „Nem ! Nem mutattam be magamat, jóllehet ő barátnője a menyasszonyomnak, aki sok szépet beszélt róla. Gyakran hallottam atyámtól, hogy üzleti összeköttetése Treu tanácsossal nem volt mindig örvendeztető természetű; ép azért jónak láttam azt, ha távol tartom magamat ama fiatal hölgytől ; de megfigyeltem őt, s sok dicséreteset hallottam felőle. Kollégáim közül sokan rajzoltak körülötte s rajongtak érte !“ — „Tehát elsőrendű szalon hölgy ! Bálszépség, aki a gárda tisztjeit maga köré gyűjti! Mondhatom hozzám illő asszony lenne belőle! Sajnos, Jánosom, hogy te már el vagy jegyezve. Hozzád jobban illenék, mint hozzám, az embergyülölő különezhöz, aki semmit sem utálok annyira, mint a nagy, előkelő társaságot. Sajnálom atyám, hogy a hozzám kötött várakozásoknak eleget nem tehetek. Én nem adhatom el, de nem is akarom magamat elárusítani!“ — „ Gondold meg Armin, hogy e nyilatkozatoddal atyád sorsa fölött döntöttél. Elvesztem, ha te meg nem mentesz !“ — „Ilyen áron nem akarlak megmenteni!“ — „Hajolj kérésemre, fiam ! Engedj időt, s ne törd össze reményemet ilyen határozott felelettel ! Treu Adélt nem ismered : tanuld őt megismerni; ne nyilatkozzál addig, míg atyja házában föl nem kerested, nem láttad s nem beszéltél vele !“ — „Mit használna elhatározásomnak ilyetén elhalasztása? Csak halogatás lenne, mert biztositlak arról, hogy sohasem egyezem abba, hogy becsületemet, nevemet s önmagamat eladjam! Ha mindjárt oly szépnek, oly szeretetreméltónak és szellemesnek találnám is Adélt, aminőnek te festetted ; én meg vetésreméltónak tartanám őt mindenkor csak azért, mert atyja leánya s mert beleegyezik ezen lélek- vásárlásba !“ — „Ó, amidőn atyja akarata előtt meghajlik, csak azt cselekszi, amit a gyermeki szeretet kötelessége parancsol.“ — „Ily messzire nem terjed sem a leány, sem a fiú kötelesége! Joga, sőt kötelessége, hogy ellen szegüljön atyja akaratának, ha az, ilyen hitvány kereskedés tárgyává szemelte őt ki.“ — „Másként fogsz ítélni, ha megismered !“ — „Nem, soha!“ — „Talán mégis! Aztán, ha már annyira meg
