Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-07-24 / 30. szám
legalább fakorlátot csináltatott volna, daczára annak, bogy e tíz év leforgása alatt nem ez az első „áldozat“, aki ott szerencsétlenül járt. De ők azt tartják: Mit nekünk Hekuba ?! Aki nem akar pórul járni, hát az ne menjen a dunapartra. Nem úgy van az egészen tisztelt uraim! A felnőttek kedvéért mi nem is szóltunk, de igenis a gyermekek érdekében emelünk szót. Vagy ha ez se tetszik: hát legalább vegyék az intézők a dolog szépészeti oldalát tekintetbe. = Életmentő munkások. F. hó 19-én d. u. 1 órakor a Hérmányok fölött nagy felhő szakadás vonult végig s a mint ily esetekben rendesen történik, kőhidi düllő-ut patakká változott. A szőllőbol taligán hazafelé törekvő Mizser Pálnénak a menyét és unokáját a rohanó viz elragadta. A halál martalékává lettek volna, ha Reiser és Oberländer téglatelepén a veszélyt meg nem látják és segitsé- gökre nem sietnek. A telepen jelenlévő egyik tulajdonos, Oberländer intézkedése folytán, az egész személyzet segitségökre sietett és megmentették a veszélyben lévőket. A mentés körül három fiatal munkás, névszerint: ftunesch Vincze, Fremuth Jakab és Bácsvány Ferencz különös bátorságot tanúsítottak életök veszélyeztetésével, minthogy a rohanó viz legalább is Vj2 méter magas volt. Mizser Pál 3 frtot küldött a telep munkásainak. Runesch Vincze már másodízben tüntette ki magát, minthogy f. é. május 17-diki felhőszakadás alkalmával is egy embert mentett. = A lőegylet múlt vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését. A pénztári számadások és évi jelentések megvizsgálása után a választmányi tagok választása következett. Ezek mind a régiek maradtak. A régi tagok közül elhunyt ez év folyamán iíj. Varázséji Gusztáv, akinek elhalálozása fölött jegyzőkönyvileg fejezte ki az egylet sajnálkozását. = Elhalálozás. Városunkban általánosan ismert és szeretett orvos költözött el az élők sorából, s ez nem más, mint Szenor Frigyes. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Dr. Szenor Frigyesné szül. Lattenberg Peitler Zsófia, a maga és gyermekei Mária, férj. volt özv. ifj. Bartoss Jó- zsefné, gyermekei Lajos, Mária, Nándor, József; Francziska férj. Bartoss Ferenczné és gyermekei Margit és Kornélia, Aladár és Julianna; úgy szinte a megboldogultnak testvére Ágoston és ennek neje, Francziska, férj. Kleibel Antalné és gyermekei, valamint számos rokonai nevében fájdalomtól megtört szivvel jelentik, a forrón szeretett felejthet- len jó férj, legjobb atya és nagyatya, szerető testvér illetőleg rokon Dr. Szenor Frigyes m. kir. nyugalm. fegyintézeti orvosnak, folyó hó 21-én, délelőtt fél 9 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 65-ik s boldog házasságának 39-ik évében, hosszas szenvedés következtében történt gyászos elhunytat. Az Istenben boldogult hült tetemei folyó hó 23-án, délután 5 órakor fognak a gyászszertartás végeztével a középvárosi sirkertbe Örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig a csendesen elhunyt lelki nyugalmáért folyó hó 27-én, reggeli 8 órakor fog a felsővárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutatni. Váczon, 1887. jul. hó 22-én. Áldás és béke lengjen a felejthetlen porai felett! Az örök világosság fényeskedjék néki! = Minevezés. Az egyesitett posta- és táviró- hivatal főnökévé Biringer János helybeli posta- hivatali főnök lett kinevezve. Fogadja jó kivánata- inkat e megérdemlett kitüntetéshez! I vagy győződve magad felől; annyira ismered magadat : nem az igazságosság követelménye-e akkor az, hogy ne Ítélj, mielőtt ítélhettél volna ? Legalább még ma ne nyilatkozzál visszavonhatatlanul. Megígértem Treu tanácsosnak, hogy bemutatod majd magadat D.-ben. Ha teljesíted ezen Ígéretemet : időt nyerek ; Treu várni fog váltóköveteléseivel s talán sikerül majd más födözetet találnom. Erősen hiszem, hogy sikerül! Ha most időt nyerek : mindent nyertem. Lásd, oly keveset kivánok tőled Armin ; úgyszólván semmit, csak azt, hogy ma ne mondj még határozott „nem“-et. Ne kötelezd magad irányomban semmire; ne ígérj semmit, csak azt, hogy elutazol D.-be, s ott maradsz egy ideig ; meglátogatod Treu tanácsost és leányát megismerni tanulod. Oly nagy volna-e ezen áldozat, hogy atyádért meghozni nem bírnád ?“ Armin nem válaszolt rögtön, hanem a padozatra szögezé tekintetét; rövid gondolkodás után igy szólt: — „Igazságszerető érzetemmel ellenmondásban áll az, hogy meglátogassam Treu családját s ez által benne — és talán leányában is — azon reményt keltsem föl, hogy eljöttem a közted és a tanácsos között létrejött megegyezést teljesíteni; holott erősen föltettem magamban, hogy azt sohasem fogom teljesíteni. Mindazonáltal ha engedek kívánságodnak: kikötöm, hogy mindenben szabadon cselekedhessek. Színlelni és hazudni nem tudok ! Másokban jogtalan várakozást kelteni nem akarok !* — „Azt nem kívánom. Csak azt Ígérd meg, hogy föltétien, meg nem másítható „nemu-et nem mondasz ; és, hogy a végérvényes nyilatkozatot e dologban fontartod még egypár hétig !u — „Legyen, ezt Ígérem; de egy viszontigéret fejében. Elutazom D.-be, de nem azért, hogy ott csupán egypár hetet töltsék, hanem azért, hogy ott magamnak állandó lakhelyet üssek föl. Magad mondottad : itt az ideje, hogy fölhagyjak a fáradságos vándorélettel. Elhatároztam magamat ekre. Néhány hét múlva visszatértem volna úgyis, ha te nem hívtál volna is. Leveled csak arra bírt, hogy hazajőve = A kis-vácziak által múlt vasárnap rendezett nyári mulatság különösen sikerült. A jó kedv reggeli 4 óráig tartotta együtt a kies Katalin-völgy- ben levőket. Ebéd alatt tósztiroztak, melyben összetartásra hívták föl a jelenvoltakat. = Gyászliir. A következő gyászjelentést kaptuk : Alulírottak úgy maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében a legmélyebb fájdalomtól megtört szivvel jelentik a feledhetlen kedves nő, gyengéden szerető anya, hálás gyermek, jó testvér s unokatestvér, illetve sógornő s jó rokon Miklósovits Sán- dorné szül. Kramstetter Josefinnek, Váczon, 1887. évi julius hó 21-ik napján, reggeli 6 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele s hosszas szenvedés után, életének 22-ik, boldog házasságának 4-ik évében bekövetkezett csendes kimultát. A megboldogult drága földi maradványai folyó évi julius hó 22-ik napján, délután 5 órakor fognak az alvárosi sirkertben a róm. kath. szertartás szerint örök nyugalomra helyeztetni. Az elköltözött szelíd lélek örök üdvéért mondandó szent-mise áldozat pedig 1887. évi julius hó 23-ik napján, délelőtt 10 órakor fog a Szt. Ferencz-rendiek templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Váczon, 1887. julius 21-én. Béke lengjen drága porai felett! Miklósovits Sándor mint férj és gyermeke: Ilona. Szampiás Andrásné mint anyósa. Szabó Imre és Szabó József mint fivére és neje: Streiter Laura. Miklósovits Alojzia mint sógornő és férje: Fehér Károly. Hanusz István unokatestvér. = A pestmegyei jegyző egylet Budapesten folyó évi augusztus hó 7-én reggel 10 órakor, a Fehérlóban, választmányi; augusztus hó 8-án reggel 9 órakor pedig a megyeház termében közgyűlését tartja, melyre a tagok titztelettel meghivatnak. = Szmliíiz-engcdély. Mint értesülésünkre esett, Dán ez Lajos színigazgató, aki társulatával jelenleg Újpesten teljes megelégedés között működik, innen városunkba szándékozik jönni. Engedélyért, amely f. évi október hó 1-től egész november hó 1-ig terjedne, már folyamodott is. Az engedélyt mint mondják, megkapja. = A magyar népdalok egyetemes gyűjteménye a „Magyar Dalalbum“, melynek hatodik folyamából épen most jelent meg a 9. füzet az 1161—1180. számú következő érdekes dallamokkkal: 1. Ne sajnáljad hegedíítet, se vonódat. — 2. Ne sírj lányka, hogy a végzés. — 3. IS incsen Győrött olyan asszony. — 4. Nincsen nekem feleségem. — 5. Nincs oly leány a nagy Tisza mentében. — 6. Nyugszik minden csendesen. — 7. Omni die, omni die vinum est bibendum. — 8. Ölelje által ki-ki a párját. — 9. ős Buda gyermeke föl szaporán 1 — 10. őseimnek háza, benne lakom én. — 11. Pajtás, öleld meg a menyecskét! 12. — Peng a kasza, mikor fenik. — 13. Piros szép hajnalban álmodott a rózsám. — 14. Rozmaringnak az a szokása. — 15. Rózsabokor van a kertemben. — 16. Rózsa, rózsa mit csinálsz, egyedül a kis kertben ? — 17. Rózsa virít, rózsa nyílik. — 18. Rózsa viríts, itt a nyár. — 19. Rózsáját, ki szereti. — 20. Rozzant csárda áldogál az utszélen. — Egyes füzet ára 25 kr. Egy-egy folyam ára zongorára alkalmazott 200 dallam tartalommal 1 frt 80 kr. Előfizetést a jelen folyamra, valamint megrendelést a már megjelentekre még mindig elfogad a „Magyar Dal-Album“ kiadóhivatala Győrött. CSARNOK. A székesegyház története. — A sz. Mihály-templom és egyebekre vonatkozó adatok. — 1755. nov. 4-kén, mint püspök ő nmlgának véd- szentje ünnepén, t. i. Borromei sz. Károly napján, midőn a tdő káptalan testületileg ő nmlgnál tisztelgett, fölemlité kegyesen a székesegyház sorsát és önkényt megajánlani méltóztatott, miszerint a székesegyházat a püspöki lak közelében, hol t. i. a tdő káptalan a Rózs a-féle és ehhez csatlakozó telkeket bírja földesúri jogánál fogva, építeni akarná, és ennélfogva azok átengedését kívánta. A tdő káptalan az ezen tárgyban tartott, a mlgos olvasó-kanonokon kívül, ki ekkor távol volt, valamennyi tagja által képviselt ülésén azt jól megfontolva, ama telke- keket oly világos föltét alatt, hogy ő nmlga azok helyett más ugyanoly terjedelmű, mennyiségű épület, jogok, szabadalmak és kiváltságokkal teljesen egyenértékű földet ad most vagy a jövőben a tdő káptalannak, ezt az emeltetendő székesegyház részére odaengedi, s az átengedési okmány még ugyanazon napon ki is adatott. 1755. nov. 23-kán az összes káptalani tagok jelenlétében ülés tartatván, olvastatott a nmlgu httó- tanács válaszirata a fölött, hogy a tdő káptalan aug. 5-kén, azon alkalommal t. i. midőn a nmlgu httótanács a fölállítandó két kanonokság fölötti véleményét tudakozta volna a tdő káptalantól, úgy nyilatkoztatta volna ki magát, mint az ugyanazon napon a nmlgú httótanácshoz menesztett s a Jegyzőkönyvbe bevezetett levél mutatja (hogy a kanoksá- gok fölállítása előtt a szerfölött roskatag székesegyház építtessék), miért, amint a tdő káptalannak értésére esett, püspök ő nmlga ő Fölsége által komolyan megintetett azon székesegyház épitettésére. Ő nmlga aztán indíttatva ő Fölsége ily parancsa által, ő Fölségéhez kemény, a tdő káptalan hitelességének méltóságát is sértő, oly folyamodványt menesztett, mintha azon egyház még századokon át is a legerősebben állhatna és éppen nem volna roskatag, hozzácsatolván az ő földesúri joghatósága alatti, két váczi és egy budai kőmivesnek ugyanazon egyház szilárd állásáróli bizonyítványát, az egyház számos és költséges kiadásokkali terheltségét, az általa ezen püspöki uradalomban emelt plébániák, püspöki lak, majorságok, malmok, serházak egész sorozatát, melyek mind oly végből tétettek át a nmlgu httó-tanács válaszirata mellett a tdő káptalanhoz, hogy azon pontok fölött bővebb tudósítást terjesztene a nmlgu httó-tanács elé, melyek a káptalan előtt felolvastatván, (noha ama kitételek többnyire megbirálandók volnának; de tisztelvén a püspök ő nmlga iránti fiúi hódolatot és szeretetet, melyekkel a tdő káptalan főpásztora iránt mindenkor viseltetett, a következő feleletet adta: „Nmlgu kir. httó-tanács! Legkegyelmesebb Véd- urak 1 *) Mind a nmlgu httó-tanácsnak e hó 3-káu Pozsonyban tartott ülésébőli válasziratát, mind pedig nmlgu főpásztorunknak ő cs. kir. fölsége legkegyelmesebb Asszonyunknak**) benyújtott folyamodványát, a kömiveseknek az itt építendő templom képe, vagyis lerajzolása bizonyítványa és a váczi püspökségben nagy költekezésekkel emelt egyházak és épületek felsorolása hozzákapcsolásával a szokott tisztelettel és hódolattal vettük, a melyben ezen székesegyház roskatag állapotáról a káptalantól bővebb tudósítás kívántatik; mily nehezükre esett pedig nekünk ama rágalmazó és vádoló, nem annyira, a mi legkegyelmesebb főpásztorunknak, mint inkább az ő saját kezének aláírásával ravaszul élőknek baltollal készített folyamodványa, a nmlgu httó-tanácsnak kegyes Ítélete alá bocsátjuk. De bármiképen legyen is e káptalan, amint a nmlgu httó-tanácsnak igaz és hű tudósitványt tett, úgy abban az egyházi és honi törvények szerint, jogszerűen állítandó uj kanonok- ságok előtt, a roskatag székesegyház felépítését illető *) Azaz : „Patroni,“ áll a latin szövegben. **) T. i. Mária Teréz-nek. telemet siettessem. Mint orvos fogok D.-ben letelepedni.“ — „Ezt sohasem fogom megengedni!“ — „Tudom, hogy ezen elhatározásom mélyen sérti büszkeségedet; tudom, hogy abban a véleményben vagy, hogy ha egy orvosi ezimeren ott diszlik a nevünk, ez által már meg van fosztva méltóságától. E büszkeséggel — amely hál’ Isten nem sajátom — már régen leszámoltam. Czimeremen ez egyszerű, felirat lesz csak: „Dr. Anthold gyakorló orvos.“ A bárói czim hagy nyugodjék; a polgári orvosnak nincs arra szüksége.“ — „Armin . . .“ — „Hallgass meg atyám, egész nyugodtan 1 Még ma meg kell beszélnünk ez ügyet, ha nem akarod azt, hogy megbeszélés nélkül haladjon mindegyikünk a maga utján. Nagykorú vagyok, s beleegyezésedre épenséggel nincs szükségem, hogy tervemet keresztül vigyem ; azonban nem akarok haraggal távozni az atyai háztól. Már akkor, amidőn határozott ellenzésed daczára a jogi pálya helyett az orvosira szenteltem magamat s hű is maradtam ahoz, jóllehet te, atyám, minden néven-nevezendő segítséget megtagadtál tőlem: már akkor határozottan föltettem magamban, hogy majdan, mint gyakorló orvos fogok megtelepedni valamely nagyobb városban. Csekély örökségem kamatjai lehetővé tették azt, hogy segítségednek igénybe vétele nélkül is kiállbattam a szigorlatokat és külföldre utaztam a czélból, hogy ott magamat minél tökélyesebben tovább képezzem. Azáltal, hogy segítségedre soha igényt nem tartottam: megőriztem elhatározásom függetlenségét. Midőn közvetlenül elutazásom előtt felszólítottál arra, hogy, ha visszatérek, vegyem át a családijavak egyrészét: megtagadtam ezen kívánságodat. Ma, talán teljesíteném ez óhajodat és gazdává lennék; fölhagynék az orvosi gyakorlattal, s leg- fÖllebb a szomszédoknak és a szegény napszámosoknak hoznám meg az első orvosi segélyt; de magad világosítottál fel arról, hogy javaidat megtartani lehetetlen. Csak azért vegyem át alsó és felső Lőzent, hogy ott a nyomasztó adósággal szemben kiküzdjem az utálatos harezot ? Ezt nem bírom, de nem is akarom ! Árverés lenne a vége, s vonakodva kellene megtennem azt,amit most örömmel teszek. Nagy igényeket nem kötök az élethez. Örökségem kamatjaiból megélhetek addig, amig orvosi gyakorlatot sikerül szereznem. Amint kívántad, elutazom D.-be, de ott mint orvos fogok letelepedni. Treu tanácsosnál — kedved szerint — mint báró Anthold mutatom be magamat: házát mint báró fogom fölkeresni; de törekedni fogok egyszersmind arra is, hogy magamnak orvosi gyakorlatot teremtsek s ezt nem is fogom Treu előtt elhallgatni. Erre kérem és akarom beleegyezésedet. Ha megtagadod: arra kényszeritesz, hogy örökre szakítsak az atyai-házzal, amelytől anélkül is — fájdalom — talán önhibám folytán, igen-igen elidegenedtem. Add erre beleegyezésedet annak fejében, hogy én meglátogatom Treu tanácso sékat.“ — „Te kinzasz engem! Visszaélsz szerencsétlen helyzetemmel, amelybe a viszonyok sodortak!“ — „Nem lehet másként cselekednem ! Tisztába kell jönnünk egymással. Nyilatkozzál !“ — „Nyilatkozzam! Hát van-e választásom ?“ kiált föl kétségbeesetten a báró. „Bele kell egyeznem. De ezt csak oly föltétel alatt teszem, ha Treu házát mint báró fogod fölkeresni, s határozottan nem nyilatkozol addig, mig Adélt megismerni meg nem tanulod. Ne hamarkodj el semmit! Megvagyok győződve arról, hogy fölhagysz ellemondá- soddal, ha megfordultál Treu házában. Három hónapot kérek tőled, három rövid hónapot! Megigéred-e, hogy vársz három hónapig, mielőtt teljesen elhatáro - zod magadat arra, hogy összeköttetésbejöjj Adéllal?“ — „ígérem.“ — „Úgy hát tégy, amit akarsz! Én úgy sem akadályozhatom meg!“ á
