Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-07-03 / 27. szám
sora, akik mindannyian független, önálló egyének; akik függő viszonyban nincsenek senkivel. Igaz, bogy a régi gárda egy-két tagja kidőlt; de a megmaradónak mellé sorakoztak : Bajza István, V. Gr áll Karaim, Findura Imre, IIuz el la Mátyás dr., K a p ás L. Aurél, L é- v a y Mihály, N i k i t i t s Sándor, P i v á r Ignácz, Rákos sy Béla dr., R é v é s z István, Szent- királyi Alberí, Várföl dy Elek, Varázs éj i Béla, Vörös Julianna. Munkatársaink elég garancziát nyújtanak programmunk életrevalóságáért, jóságáért. Ezeket akartuk röviden fölemlíteni az uj- negyed küszöbén akkor, amidőn egy újabb lappal kell szembeszállanunk. Mi lelkiismeretes pontossággal megteszünk mindent, hogy olvasóink igényeit mindenben kielégíthessük. Bátran, önérzettel nézünk a jövőre s a zászlóra., amit lengetünk, tiszta lelkiismerettel Írjuk fel a haladás, a jog és igazság jelszavát. Mocsoktalanul lengetjük a zászlót, a melyre teljes odaadással és igyekezettel irtuk : „E lőre!“ CSARNOK. Apa és fiú.*) Kapás. — „Ép most érkezett meg Armin báró úr“ jelenté egy öreg szolga Anthold bárónak. — „Armin?!“ — kiált ez fölugorva a zsölle- székből, amelyben kényelmesen hátra dűlve, szivarját szivta. — „Végre-valahára ! De hol jöhetett ide! A kastély-udvar kövezetén semmiféle kocsi zörgést nem hallottam.“ — „A báró úr gyalog jött.“ — „Igen ? Talán hátán tarisznya és kezében görcsös bot is van, mint a vándorló mester-legénynek ?“ — kérdé az öreg Dubois-tól a báróné, megvető gúnyos szavakkal. „Úgy látszik a te had- uradnak egészen Ínyére van az ilyen bevonulás“ folytatá bosszúsan, mialatt férjéhez fordult. „Ismét egy uj botrány a jó szomszédoknak.“ — „Ugyan, mama, én nem tudom, ki ütköznék meg azon, hogy Armin szivesebben jön gyalog az állomástól a kastélyunkig erdőn és réten keresztül vezető úton, mint a por-lepte ország-úton. Én úgy találom, hogy ez által épen jó Ízlését árulta el. Ha megérkezésének idejét tudom, úgy bizonyára eléje megyek és elhozom öt az állomástól.“ — „Természetesen, te mint mindig: most is .véded bátyádat!“ válaszolt haragosan a báróné a csinos fiatal tisztnek. „Valószínűleg az ö viszontlá- tási-vágya nem olyan erős. mint a tied, különben *) Önálló fejezet az „Antholdok csillaga“ czimü német regényből, melynek magyarított kiadása legközelebb sajtó alá rendeztetik. — Ugyancsak siet, már a sz'ókőkútnál van, siessünk Dérey, hogy utói érjük. — Azon urat nagysád ? — Igen. Tegnapelőtt adósom maradt, vajas kenyér 25 kr., szőllő húsz kr., összesen negyvenöt kr. Csak hallgasson, ön nem tudja hogy történt, csak jöjjön, mert különben kényszerülve leszek egyedül előre sietni. Dérey homlokán a veríték gyöngyözött, nem óhajtott azon jelenetnek tanúja lenni, melyet Ver- messiné üzleti ügybuzgalmától indíttatva szándékozott rögtönözni. Inkább visszatartani igyekezett őt, mint előre vonni, mi úgyis nagy feladat egy oly tekintélyes terjedtséggel biró alaknál, mint Vermessi- né volt. Az asszonyság pedig, vagy mint ő magát czi- meztetni szerette „Úrnő“ belátva, hogy Dérey csak késlelteti, kivonta kezét annak karjából s egyedül döczögött áldozata után, gömbölded idomainak bájos rezgése közben. A távolság mind nagyobb lett, a kérdéses Öreg úr ügyes volt. Futni szégyen, de hasznos. Fgyszerre eltűnt ott az egyik sűrűbe hajló úton és Vermessiné lihegve ült egy padra. Füzesdinek esze ágában sem volt Lidikét a gyorsan eliramodó mama után vezetni, sőt ellenkező leg a szigetnek a hid felől eső részére indult, hol kevesebb sétáló időzött. — Merre megyünk Füzesdi ? hiszen a marnáék egészen más útra tértek! — Instállom, LiIlike nagysád, az nem baj. — Menjen maga ügyetlen. — Hogy az ellenkezőt bizonyíthassam be, engedje, hogy ezúttal én vezethessem egy kellemes helyre. Nézze ott azon padot gyönyörő lombokkal körülvéve. Menjünk oda. — Igazán szép fák, hallja Füzesdi, csak az kár, hogy ott nincs hinta. — Öljünk hinta helyett e padra. nem bízta volna bejelentését a szolgára, hanem , már régen itt volna.“ — „Engedjen meg méltóságod“ mond tiszte- 1 lettel az öreg szolga, „a báró úr még nem lehet itt. A tornácz ablakából láttam őt, amint a kapuhoz vezető úton az udvarba jött; gyorsan ide futottam, hogy megtegyem alázatos jelentésemet.“ — „Megengedtem önnek Dubois, hogy beszél- I jen? Épen nem illő dolog, sőt vakmerő bátorság az ön részéről az, hogy beleszól az uraságok beszédébe anélkül, hogy kérdezték volna. Jegyezze meg ezt magának!“ — „Igazságtalan vagy, mama ! Dubois-nak kötelessége volt helyreigazítani tévedésedet, amidőn te Árminnal szemben alaptalan ellenvetéseket ho- zasz föl.“ A báróné ajkain éles felelet lebegett, de elnyomta azt; keg-yencze — a szép tiszt ellenében, akit még e perczben is anyai büszkeséggel szemlélt — sohasem volt kemény vagy barátságtalan; kezét nyujtá tehát neki e szavak kíséretében : — „János, te fölötte jószivü vagy ! Elkapatod az embereket, ha oltalmadba veszed!“ A báró, az anya és gyermeke között folyt eme rövid, közbevetett társalgás alatt, a nagy szobában járt-kelt föl s alá. Nem hallotta, hogy mit beszélnek; mély gondolatokba merülve nézett maga elé. Egy- pár nap óta várta már fiát és most mégis meglepte váratlan, hogy helyesebben mondjuk, hirtelen megérkezésének hire. Néhány perez múlva követi Armin a bejelentést és akkor . . . akkor világos lesz, vajon azon tervek, amiket a báró fiának visszatéréséhez kötött: csak légvárak voltak-e, amelyek a legkisebb ellenállásra rombadülnek; vagy pedig teljesülni fognak-e? Sok függ a legközelebbi óra lefolyásától! A báró szorongató aggodalom között várakozott. Hetek óta meghányta-vetette magában, hogy hogyan fogadja fiát; milyen szavakat intéz hozzá, hogy kemény akaratát megindítsa; most azonban, amidőn a teljesülés pillanata előtt áll: elfeledte mind. azon mesteri fogásokat és terveket, amiket kigondolt. A családi szobába vezető folyosón támadt lépések zaja viszhangzott; Dubois felnyitá az ajtószárnyakat és a régen várt ott állott a . . . küszöbön! Gyors tekintettel mérte végig a szobát s az abban összegyűlt családtagokat; azután atyja elé ment s kezét nyujtá neki. Komoly vonásait — mialatt atyját üdvözölte — nem vidámitá barátságos mosoly, s amidőn a báróné előtt — aki ülve maradt a szófán — mélyen meghajolt: úgy látszott, mintha arcza még jobban elsötétült volna ; de felvidult s mintegy mosolyogni látszottak beszédes szemei azon pár perezre, amidőn János, karjait Armin vállára téve, e szavakkal öleié keblére : — „Végre itt vagy kedves öregem !“ Armin hasonló szívélyességgel viszonozta az ölelést; kibontakozva az ölelő karok közül: arcza ismét a komolyság kinyomatát tükrözte vissza ; a báróhoz fordult: „Atyám, úgymond, visszajövetele- met kívántad. Fontos okoknak kellett lenni azoknak, amelyek téged arra utalnak, hogy engem a visszautazásra kényszerits !“ — „Valóban belátod ezt?“ vágott közbe gúnyolódva a báróné. O ez ideig* mereven ült a szófán és Ármin mély meghajolását csak egy alig észrevehető fejbiczczentéssel viszonozta; most azon ban előre hajlott: vonásai életet tükröztek vissza, s gúnyos mosoly játszott szép, finom ajkain. Ellenséges pillantásokkal mérte végig mostoha fiát. — „Mondhatom, te igenis siettél, hogy atyádnak oly fontos okokból származó kívánságát teljesítsd ! Négy napja vár már reád ! Nem tartottad ugy-e érdemes— Jól van, nőm bánom, de Füzesdi maga ne üljön oly közel, mert azonnal elküldöm innen. — De kérem Li Ilike nagysád . . . — Semmi kérem, most azonnal adja vissza napernyőmet és mehet! . . . — Nem hagyhatom egyedül, az tőlem udvariatlanság volna, hanem a napernyőjét visszaadom egy csókért. — Maga igazán tolakodó, Összegyűri napernyőm csipkéjét, a mama éppen ma vette ezt a szép napernyőt, eressze azonnal. — Eresztem, de a csókot mepkapom. — Mit gondol Füzesdi, ilyen nyilvános helyen. — Most éppen senki se jön erre, nem látja senki. — Maga vakmerő ! — Nem tagadom. — No ha már megcsókolt, legalább hallgasson, meg ne tudjam, hogy kifecsegte! — Egy föltétel alatt hallgatok az egészről. — Még maga szab föltételt? Vájjon mi az. — Föltételem az, hogy ma még több csókot is kapok Lilükétől, akkor becsületemre hallgatnijfogok, mint a hal. * * Dérey magában maradva nem tartotta kötelességének Vermessiné után fűlni, azt fogja mondani, hogy kereste, de nem találta, elég nagy a Margitsziget, hogy az ember egymást elkerülhesse. Nem is közel ismerőse ő Vermessiéknek, aztán meg minek állna Füzesdinek útjában. Komoly fiatalember lévén, inkább hajlott az ábrándos felé s igy szivesebben időzött a sziget romjai között egyedül. A. zavartalan csendben önkéntelenül gondolt vissza ama gyászrnhás lánykára, kit a hajón látott. Mit kereshet az itt a szí gél en egyedül, vájjon ki lehet? . Rajta kapta magát, bogy azzal óhajt találkozni. Meg voit győződve, hogy az sem keresi a népes kenek azt, hog-y levélben legalább egy-két szóval bocsánatot kérj tőle késedelmeskedésedért?!-— „Capriból megírtam, hogy jövök. Elveszett volna az a levél?“ — „Nem, a levél megérkezett, s ép azért vártunk is téged; te azonban többre becsülted a kéjutazást, jóllehet atyád világosan megírta, hogy jöjj minélelőbb. Szerető, engedelmes fiú vagy, mondhatom !“ — „Oly gyorsan utaztam, amint körülményeim csak engedték“ feleié Ármin tántoríthatatlan nyugalommal. „A személyvonatot különben is nem vehettem igénybe, miután azon harmadik osztály nincs !“ — „Harmadik osztály ! Hallottátok ? ITihető-e ? Egy Anthold báró a harmadik helyen utazik, s nem szégyenli azt kimondani!“ _ Armin ezen ellenvetésre csak vállát vonogatta; atyjához fordult, aki mogorván hallgatta e vitát. „Miért hittál vissza atyám ?“ kérdé nyugodt komolysággal. „Nem lett volna-e jobb, ha távol maradok az atyai-háztól? Békétlenséget nem akarok oda behozni! Hogy kérésedre visszajöttem : neked kötelességedben állana engemet az ilyes neheztelésektől megóvni, amelyeket semmivel sem érdemeltem ki. Ha nem teszed, úgy még ezen órában elhagyom a warniczi kastélyt.“ úgy beszélsz te atyáddal ? Bizonyosan....“ A báróné fölugrott; haragtól reszkető hangon mondá a fönnebbi szavakat, de férje félbeszalcitá beszédét. „Egy szót se többet, Janka!“ szólta baro sötéten szemei közé nézve nejének, s kicsi kezét erősen megszorítva. „Elfeleded, amit ígértél“ — eközben visszavezető őt a szófához, s suttogva mondá: „Gondold meg, mi függ a legközelebbi órától! Szándékosan akarod őt sértegetni?“ — „Nem viselhetem el tekintetét! Lelkem-lel- kéből gyűlölöm őt. Ha mélytüzű, haragos szemeibe nézek : nem tartóztathatom magamat. Barátságosan akartam őt fogadni : de nem tehettem; nem bírtam. Inkább meghalok, semhogy egy szeretetteljes szót is váltsak vele !“ „Akkor hallgass ; legalább a jelen esetben. Hagyj vele és Jánossal egyedül lennem. A te esztelen gyűlöleted mindent elronthatna. Menj, hagyj el bennünket. Kérlek; követelem ezt tőled.“ (Folyt, köv.) Városi és vidéki hírek. = IFeSlRívás. Lapunknak t. munkatársait e helyen is felkérjük: szíveskedjenek lapunkat b. dolgozataikkal minél gyakrabban szerencséltetni. = Személyi liir. Mayer Sándor jóhirű könyvnyomdászunk neje, dr. Bolgár Lajos városi főorvos rendelete folytán a napokban utazott fürdőre, hogy megrongált egészségét helyreállítsa. = Ösígyllkos. Tegnap délután egv ismeretlen, 60 évesnek látszó öreg asszony ugrott a Dunába. Már csak holttestét bírták a hullámok sírjából kiemelni. Valószinüleg a nyomor kergette őt a halálba. = MáisBeSÍjaííis. Nem lesz érdektelen a helybeli összes elemi tanulók statisztikáját megemlítenünk. E statisztika szerint volt a középvárosi leánytanodában I. oszt. 61; II. oszt. 58; III. oszt. 62; IV. oszt. 72; V. oszt. 40; VI. oszt. 23; VII. oszt. 11. Összesen 327 tanuló. A felsővárosiban I. oszt. 64; II. oszt. 35; III. oszt. 32. Összesen 131. Az alsóvárosiban I. oszt. 55; II. oszt. 25; III. oszt. lyeket s bizonyára távol sétál a fürdőtől. így elmélkedve jutott Dérey a Duua partra azon az oldalon, hol egy toronyszerű rommaradék kövei beérnek egészen a folyam vizébe. Nem csalódott a fekete ruhás fiatal hölgy, éppen ott állt, kis kalapját kezében tartva, merengve nézett a kéklő távolba, feledni látszott, hol van, talán a természet szépsége vonta magára oly nagyon minden figyelmét. Perez perez után múlt, némán álltak ott. Déreyt azonban megkapta egy gondolat, melytől nem tudott szabadulni. Szive félelemtől dobogott, de nem mert életjelt adni, nehogy megriaszsza a gyászoló leánykát s talán ez által siettessen egy borzasztó eseményt. A lányka most egy pár lépést tett előre, egy-két kövön lejebb lépett, majd czipőcskéje a nedves fövénybe kezdett sülyedni. Ragyogóan hömpölyögtek a Duna habjai. Az a sok ezer viz csillag a napfényben tündökölve olyan csalogatóan ringott tova. Dérey meggyőződött, hogy jól sejtett. Pillanat alatt odafutott. Már-már karjaiba zárhatta volna, hogy visszatartsa a kis szerencsétlent, de az, ha egyedül lett volna, talán lassan lépeget mindbeljebb, mig most megriasztva a rémület sikolyával rohant beljebb. Szemeit lehunyva dőlt a vízbe. Dérey kitűnő úszó volt. Megmenté a leánykát még mielőtt a viz alá süllyedt volna. Szorosan átölelve tartá, pár perez múlva fent a romok kövein állva, úgy érezte, hogy e pillanattól élete fűződik a leányéhoz, kinek halottsz.erű halvány arczocskájára úgy szeretett volna mielőbb életet lehelni. * $ * Vermessiné már kipihente magát s miután hiúban j várt, a gyerekek nem jöttek, épen indulni készült I keresésükre, midőn hangok üték meg füleit.
