Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-07-03 / 27. szám
n IX. évfolyam. HELYI ES YIDEKI ERDEKÜ HETILAP. Előfizetési stra : évnegyedre ...........................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (.városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora ........................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre! Jelen számunk az első ezen évnegyedben $ lapunk e számmal a IX. évfolyam utolsó előtti évnegyedébe lép. Az uj negyed küszöbén bátorkodunk felhívni olvasóink szives figyelmét, miszerint előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. A „Váozi Közlöny“ előfizetési ára helyben házhoz hordással, vagy vidékre postaküldéssel évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A helybeliek a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon eszközölhetik legczélszerüb ben az előfizetéseket. A „Váczi Közlöny“ kiadóhivatala. Az uj negyed küszöbén. Uj negyed : uj küzdelmek ! Ök eldobták a keztyűt s mi bátran fölvesz- szíik azt. Bátrabban mint valaha. Örülünk a versenynek, a mely mindenesetre kell, hogy a jólét, az előre-haladás rugója legyen; örülünk a versenynek, amely kell, hogy nemes és határozott legyen. Föltéve természetesen ezen állításokat azon esetben, ha egyáltalában lesz verseny. A sajtó, azt szokták és joggal mondani, a közvélemény kifejezője. Amilyen a közvélemény, olyan a sajtó. Ha beteges az egyik, ugyanaz a másik is; ha öldöklő mérget hord magában ez, r az sem ment attól. Es miért? Mert manap már nem a közvélemény hódol a s a jtónak, hanem megfordítva a sajtó a közvéleménynek. Pedig a közvélemény sok és különféle esetekben jaj heh’ könnyen beteggé tehető, megrontható! Csak egy-két szájhős kell, s a jók legjobbjai évek hosszú során át meg nem javítják azt, a mit a szájhősök egy-két nap alatt megteremtettek.-------Ez a hatodik nagyhatalom, a sajtó, manap már kezdi lejárni tekintélyét. Értem ez alatt legalább azt a tekintélyt, amely csak az elmúlt évtizedekben is sajátja volt. Mert hogy manap is van irányadó, döntő és vezető szava a sajtónak: az kétségtelen. De a mindinkább 1 ábra-kapó tisztességtelen modor — úgy hívják közönségesen hogy „revolver-zsurnalisztika“ ; — a mindent é 1 e s gún y n y a 1 m e g t ám a d ó, az igazságot elferdítő szokás; nemcsak a többségen, de az egyesen való folytonos nyagaralás a sajtó részéről, már-már oda viszi az embereket, hogy irtózni kezdenek a sajtótól. És jogosan teszik azt az ilyen esetekben! Jogosan, mert az ilyen eljárás sérti az önérzetes ember becsületét; sérti mindazt mi szép, jó és üdvös; sérti mindazt mi szent. Szóval: sérti az egész társadalmat. Pedig a sajtónak ilyetén eljárása legköny- nyebben megesik ott, ahol a közvélemény kife- ezői gyanánt két lap — mint mondják „uj ság“ — szerepel. Mert az bizonyos, hogy csakis az egyik lehet a közvélemény szava. Két közvéleménynincs, de nem is lehet. Legföllebb többségről és kisebbségről lehet szó. A kisebbség mindenestre kevésbé imponál. De a többség az megmarad, s az tud imponálni ! Tud, különösen akkor, ha nem hagyja magát elragadtatni a hévtől; nem engedi magát sodrából egy könnyen kijönni; higgadt, nyugodt marad. Más szóval, ha tárgyilagos lesz mindenkor. Lapunktól a tárgyilagosságot megtagadni senkinek sem áll jogában. Mi soha egy hajszálnyira sem tértünk el kitűzött proprammunktól. Amit tettünk a múltban: azt városunk jólétének emelésére tettük; amit a jövőben fogunk tenni: az csak ugyanaz lesz. Ez volt és ez lesz a mi program- műnk. Lapunk t. olvasói ezt már 6 év óta ismerik ; ezt bővebben fejtegetni fölöslegesnek tartjuk. Nem Ígérünk sokat; de amit Ígérünk: azt az utolsó betűig megtartjuk. Nem a nagyhangú szavak, nem az üres frázisok vezérelnek bennünket; hanem az igazság a maga m e z e ti e n s é g é b e n. Az igazság bátor kimondásától misem fog bennünket visszarettenteni, fogjon kezet ellenünk bárki! Erről kezességet nyújt munkatársaink névA .VÁCZI KÖZLÖNT TÄRCZAJA. Egy fiatal leánynak. Gyermek vagy még, kicsinyke gyermek, Kinek a föld egy boldog ég; Szép csillagán leukék szemednek, A szenvedély tüze nem ég. A gyermek boldogság derűje Örökké ott van arezodon. Maradjon is sokáig rajta: „Légy még te gyermek angyalom !“ Az életet nem ismered még: Az édes álom csak neked. S ez álomból a szenvedés, kín, Nem ébreszté fel lelkedet. Ha arezod elborul is olykor, Csak perczig tart a fájdalom ; A boldogság édesb utána . . . „Légy még te gyermek angyalom 1“ Ne tudd meg azt te, ne tudd, Hogy mi a forró szerelem; Borongjon az, mint édes álom, Ábrándos gyermek lelkeden. Sejtelme édes, ismerve Lehet bubánat, fájdalom ; Álmodjál róla, ám ne ismerd . . . „Légy még te gyermek angyalom !“ Ne tudd meg azt te, bogy szeretlek, Ne tudd te még azt angyalom. Lesz idő rá s nem is sokára; De még most el nem mondhatom. Lásd ! a vihar árt a virágnak. Az vagy te; féltelek nagyon. Őrizni kell a kis virágot . . . „Légy még te gyermek angyalom!“ Gyermek vagy még, kicsinyke gyermek, Kinek a föld egy boldog ég. Szép csillagán lenkék szemednek, A szenvedély tüze nem ég. Ám ha az évek elrepülnek, S elszállnak fecske szárnyakon : Légy akkor is mi most vagy : „Légy mindig gyermek angyalom !“ Kunfalvy. Kirándulók. Irta: "Vörös Julianna. Az 1884-ik év egyik derült júniusi délutánján a Budapest és Újpest között közlekedő személygőzös vígan úszott a Dunán. Fedélzetén válogatott közönség helyezkedett el, ki-ki ízlése szerént. Vermessiné úrnő uj fekete selyem ruhájában, melynek métere állítólag öt frt huszonhét kr., volt. Vermessiné jónak látta lehetőleg középen foglalni helyet; had lássák öltözékét az emberek ! Ellenben kedves leánya, a csak alig tizenhét éves, bájos, szöszke Lillike a fiatal hölgyek elevenségével hol itt, hol ott talált nézni valót, majd a kerék verte viz habjait, majd mást s nem mutatott hajlamot anyja mellett nyugodtan maradni. Napernyőjét minduntalan lecsukta, vagy felnyitotta, majd keztyűit húzta le, láttatva rózsás ujjacskáin a túl sok gyűrű ragyogását; majd picziny, gombos topán- káinak volt kínja, mert a lábacskák még ülés közben is tánezra voltak hajlandók. De volt is ok e bájos nekiszelesedésre, mert közvetlen közelében ült Füzesdi Gergely múlt farsangi báli tánezosa, kinek szintén gombos czipői voltak, ezenkívül szemüvege mindig érdekesen villogott. Vermessiné úrnő okvetlen megfedné a kicsinyt, nem mintha erre szükség lett volna éppen, hanem csak úgy társalgás kedvéért, mint ő mondani szokta; | ha e pillanatban nem lenne oly nagyon elfoglalva. ' Figyelmét ugyanis egy alak vonta magára, ki kissé elvonultabban ült a hajó oldalpadján. Már azon a ponton volt, hogy megszóllitja figyelme tárgyát, felismerte ugyanis benne azon egyént, ki tegnapelőtt csemege üzletében egy szelet vajas kenyeret s két fürt mézédes szőllőt költött el s távozott a nélkül, hogy fizetett volna. Már-már kitörni készült a vihar a hajó fedélzetén, tudniillik azon vihar, melyet Vermessiné úrnő zúdított volna amaz idegen fejére, de egy szerencsés véletlen jött közbe, mely kedvező alkalmat nyújtott az illetőnek elillanni, a hajó belsejébe. Mert vannak esetek, mikor az ember megérzi mások szemesugarának ömléséből, hogy a távolság is jótétemény némelykor. Ama szerencsés körülmény pedig, mely Vermessiné figyelmét perezre, de csakis egy perezre elvonta egy fiatal ember megjelenése. A fiatal Dérey is udvarias kötelességének tartotta, miután már a hajón volt ismerőseihez csatlakozni és Füzesdinek segítségére lenni a hölgyek mulattatásában s máig őket üdvözlő, e perezben természetesen elvonta másról a mama figyelmét. Jó az, két fiatal embert tüntetni ki, ne mondja a világ, hogy Vermessy Lillike csak egyre szorult. Dérey tehát társaságukban maradt, mint ismerős, de kalapját szemeire húzva gyakran tekintett más irányba, hol igénytelen, gyászruhás fiatalhölgy tűnt fel neki. Gyász ruhája, valamint komoly lénye egészen elütött a hajó fedélzetén levő többi kiránduló diszes öltözéke s hangosan nyilvánuló kedélyességétől. Most a hajó kikötöttt a szép Margitszigeten. Általános mozgalom keletkezett. Füzesdi Lillikének nyujtá karját, Dérey pedig kényszerült a mama szolgálatára állni. Ügygyei bajjal partra jutottak, Vermessiné für- készőleg tekintett körül. Meg van, ott megy amaz úr, ki reggelijével adós maradt, csak gyorsan utánna. 4
