Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-06-13 / 24. szám
VIII. évfolyam. J 24. szám. Vácz, június Elftíl*e(ísi ííril : é viiHtrycrtrp ............................I frt 50 |<r. házhoz hordás va^y post.ai szétküldéssé . Efiryog szám ara : 10 kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) és MILLMANN GEZÁNÁTj (kis piacz.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezmény ben részesülnek Ny ilt-tér sora ........................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr A szerkesztőség és kiadóhivatal czirnzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmen teilen leveleket nem fogadunk el. Váltsuk meg a regálét! E lopok folyó évi május 16-diki számában ( megjelent, „a regálé megváltásáról“ czimü czikk- ben hívtuk fel a városi képviselő testület figyelmét ozori üdvös mozgalomra, mely a regálék megváltása, illetve eltörlése iránt országszerte megindult ; ezen alkalommal röviden megemlékeztünk azon hátrányokról is, melyek városunkat a regálémonopol folytán, úgy pénzügyi, mint nemzetgazdasági tekintetben érzékenyen sújtják. De a regálé kérdés fontosságánál fogva megérdemli, bogy vele részletesebben is foglalkozzunk és hogy az egyedárusági rendszeren alapuló árnyoldalait közelebbről is megvilágítsuk. Hogy városunk érdekei mennyire kiváltják ! azt, hogy a regálé okozta abnormis állapotokat mielőbb megszüntessük, úgy hiszszük elég, ha Í rámutatunk azon jelentékeny veszteségekre, melyek városunkat csak a pálinka regálé czélsze- rütlen kezelése folytán érik. A szesz és szeszes ital manapság sajnos, már oly fontos kereskedelmi és élvezeti czikk, akár csak a liszt, hús, zsír stb. Éppen azért, szükséges, hogy e tárgynak egy kis időt és tért szenteljünk. Vegyünk egy konkrét esetet. A múlt év vé- • gén lejárt püspök uradalmi pálinka regáléjog, árverés utján a legtöbbet Ígérőnek adatott ki 3 egymás után következő évre. Ennek folytán a monopólium a város területének legnagyobb részére őt illeti. — Felhasználja tehát a regáléjog biztosította hatalmát; saját gyártmányú és drága szeszes italokat hoz forgalomba és azok elárusi- tására kötelezi az albérlőket. — Eltekintve attól, hogy ezen bérletrendszer mellett, hány szegény embernek apasztatnak meg jövedelmi forrásai, hol van aztán azon kiszámithatlan veszteség, mely ezáltal ipar és kereskedelmünket sújtja? Emlékezzünk csak vissza az előző évekre; midőn az albérlők nem voltak a főbérlő italaihoz kötve, hetivásárok alkalmával százakra ment azok száma, kik idetódultak hordóikkal, korsóikkal, edényeikkel messze vidékről, hogy maguknak jó minőségű és mégse drága italt vásároljanak háztartásaik és munkásaik számára. Ma, midőn az albérlők a főbérlő által nyújtott minőségéhez kötve vannak s igy a kereskedelemnek annyira előnyére szolgáló verseny meg van nehezítve a vidéki közönség belátja, hogy nálunk sem talál nagyobb előnyöket; nem kap olcsóbb és jobb szeszes italt. Csodálhatjuk e, ha a vidéki nép kikerüli városunkat és vagy falujában, vagy más előnyösebb helyen szerez be a szeszeseken kívüli egyéb háztartási czikkeket is így ezen kitűnő jövedelmű áruczikknek a vidékre kiterjeszkedő eladása lassanként teljesen leszorul piaczunkról. Ki számíthatná ki azon évi kárt, mily önnek folytán városunkra háramlik ? Az egyedárusági rendszernek más hátrányai is vannak. A pálinkafőző és nyerstermelő veszteségei érzékenyek. Minthogy a pálinkafőző áruját csak nagyban adhatja el, mi csak nagyon nyomott árak mellett és helyben vevő hiányában alig lehetséges, kénytelen a pálinkafőző is a termelőnél az anyag — törköly és seprő — árát meg- szoritani. így a mai viszonyok mellett egy hektoliter törkölyért alig adnak többet 50 krczárnál, holott évekkel ezelőtt 1 frt 20 krt is adtak akójá- ért; igy vagyunk részben a borseprővel is. A regálé jog kifolyásának lehet továbbá tekinteni azon zaklatásokat is, melyeknek a ma min-ember a bérlők részéről ki van téve. Az egyedárusági intézmény ad a bérlőnek jogot a mágánpinczékben levő italok ellenőrzésére ; az ily alkalomkor előfordulni szokott erőszakoskodásról csak annak lehet tiszta fogalma, ki ilyeneknek ki van téve. Az e részbeni kellemetlenségek leginkább azon termelőket érik, kik saját boraikat eladásra szánják. A regálé czélszerü megváltása által mindezen hátrányokat saját előnyünkre értékesíthetnénk. Első sorban nagyobb forgalmat lehetne általa városunkban előidézni és kereskedelmünket emelni. De kívánatos a regálé megváltása az adóképesség szempontjából is. Mert a szesz elárusitásával többen foglalkozván, többen is volnának megadóztatandók. Azon összeg pedig, a mely e czimen házi pénztárunkba befolyna, elég jelentékeny volna. A sör regálé megváltása is egy „piuru de- siderium.“ —A sör kezelés tekintetében is részben azon anomáliákat észleljük, mint a pálinkánál. — Itt is egy bérlő dominálja az egész várost. Meg is iszszuk a levét és fizetünk egy pofiéi- sörén, 9 krajczárt. — A sör regálé megváltása természetesen csak úgy lehetne előnyös városunkra, ha a sört házilag kezel nők. Ott vannak terjedelmes pinczéink, melyek most csak egy csekélységet jövedelmeznek a városnak, ezekbe helyezhet,nők a fogyasztásra vásárolt sört s annak elárusitásával egy felelősséggel tartozó egyén volna megbízandó. czimzettnek kézbesíteni ! — szólt Andris, és felmutatta a sárdi postamester felhatalmazását. Aurél szédülni kezdett. A milyen kimondhatlan örömet szerzett neki a levél, úgy lesújtotta őt e váratlan fordulat. Képtelen volt megérteni a dolgok állását. Jegyese hűtlen lett volna hozzá! Könnyelműen felbontotta volna a viszonyt melyet boldog órák édes emléke oly szorosra fűzött .... Alice pedig türelmetlenül várt Andrisra és a hajnal bibora már fenn ragyogott az égen, mikor az óhajtott levelet visszakapta. Egy pillantást vetett rá, A gyertya lángja mohón emésztette fel a drága sorokat . . . IV. Aurél már kora reggel átlovagolt Sárdra. A kínzó bizonytalanság nem engedte őt nyugodni. Meg kellett győződnie a dolgok mikénti állásáról. Alicet együtt találta apjával. A leány háttal ült az ajtónak és nem vette észre a belépőt. — Ah igazán nem vártuk önt! — kiáltá az öreg Bánfalvi felé, mig Alice arczát sötét pír boritá el. — Tudom, hogy nem vártak — szólt Bánfalvi komoran. De meg akarok győződni sorsom felől azért jöttem . . . — Aurél, micsoda hang ez ? — kiáltá Alice rémülten. — A legtermészetesebb. — Aurél! — Vagy talán nincs okom rá? — Épen semmi! — Alice ön tegnap levelet irt nekem és a kocsist szakadó záporban küldötte Harasztra, hogy a levelet visszahozza. Alice szeretett volna a föld alá bújni szégyen- letében. — Alice, miért tette ezt? — Nem mondhatom meg ! — Másnak szólt az a levél és a czimet tévesztette el ? — Nem ! A..VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Egy levél. — Novellette. — Irta: Szíriv^-szi. I. Alice meglepetve ugrott fel az ágyból mikor hírül hozták neki, hogy vőlegénye Bánfalvi Aurél névnapjára valami ajándékot küldött néki. Egy pillanat alatt magára rántotta pongyoláját, és átvette Jean tói — az inasok konvenczionalis neve — a dobozba csomagolt virágcsokrot. Gyönyörű szép bokréta volt. Sűrűn egymás mellé kötözött nefelejtsek között piros és fehér rózsákból egyes betű volt kirakva. Alice sorra csókolta valamennyi rózsát. Bánfalvi Aurél igazán kedves ember volt. Mint egészen jó módban élő földbirtokosnál a pénz nála nem igen nagy szerepet játszott és érzelmeit sohase belyezé az anyag alá, menyasszonyát rajongva szerette. Alice viszont igen jól ismerte jßgyese érzelmeit és olyan gyöngéd ragaszkodással viseltetett hozza, ami Aurélt végtelenül boldoggá tette. A délelőtt folyamán százszor meg százszor végig olvasta Aurél levelét, majd ajkaihoz szorította a kedves sorokat es volt dolga a szobaleánynak, amíg megértette vele, hogy mái’ az ebéd ideje itt megérkezett. II. — Aztán ird meg Aurélnak, hogy vasárnap okvetlen jöjjön el! — szolt Korna,y ur leányához, akit bálványozva szeretett.- - Megírom apám — szólt a leány — és szó bájába indult. Beült Íróasztalához, fürtös fejecskéjét kezére támasztá, és elgondolkozott. Nagy hőség volt. A leány szédülni érzi fejét. Valami szokatlan érzés vett rajta erőt. Kinyitotta az ablakot, és alkalmatlanná vált ruháját levetette, ügy ült ott íróasztala mellett a legkényelmesebb pongyolában. Még az ajtót is bezárta. Aztán megírta jegyesének, hogy végtelenül szereti őt. Hogy álmainak egyetlen képe, valójának egyedüli üdvössége csak az ő forrón szeretett vőlegénye. Hogy epedve várja a perczet, melyben Isten és emberek előtt övé lehet, élvezheti csókjait, viszo nózhatja ölelését . . . Egy kósza szellő tévedt be az ablakon, felemelte a levelet, és oda tapasztotta Alice kebléhez . . . Aztán kifutott. A levél szépen lassan csúszott alább, alább, és a földre esett. Alice felemelte, borítékba tette, aztán ruháit magára öltve, a levelet postára tette. Épen póstazárás előtt ért oda. Nagy zivatar volt keletkezőben. ILI. Alicenak nagy főfájása támadt. Vacsora közben szokatlanul izgatott volt. Hirtelen felugrott: — Apám, annak a levélnek nem szabad Aurél kezei közé kerülni! — szólt végre. — De hát miért? — Ne kérdezd apám, de azt a levelet okvetlen vissza kell szereznünk. — Már késő, elment! — Andris lóháton utoléri a postakocsit. Annak a levélnek nem szabad Aurél kezeibe kerülni. Az apa fel nem foghatta a dolgot, de teljesítette leánya kívánságát. A postamester meg adta a felhatalmazást és Andris szakadó esőben vágtatott a postakocsi után. Csak Haraszton érte utói a postamesternél. Vidám társaság volt itt összegyűlve. Aurél szintén jelen volt. — Neked is van leveled ! — kiáltá a postamester a leveleket átnézve. — Ide vele ! — kiáltá Aurél vigan. — Bocsánatot kérek, azt a levelet nem szabad
