Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-13 / 24. szám

így elérhetnénk azt, hogy egy pohár sört 7 krczárért ihatnánk, másrészről, hogy a 2 krczárnyi árkülönbözet mellett nagyobb mérvű fogyasztásra lehetne számítani úgy a város, mint a vídék részéről. E mellett a sörházi helyiségek és lakások is czélszerübben volnának bérbe- adhatók.

A borregálé megváltása által elérhetnők azt, hogy a szabad bormérés behozathatnék. A jelenleg érvényben levő felsőbb rendeletek szerint: a termelő saját termésű borait, ha előzetesen, azaz szüret után hat hét alatt és minden esetre az eladás megkezdése előtt, az illető elöljáróságnak bejelentette, — saját helyiségében, de minden esetre az álló és ülő vendégek, a korcsmaszerü mérés és fogyasztás teljes kizárásával üvegenként, pecsét alatt eladhatják. De jaj annak, ki ezen törvény rendeletét megszegi és ha az ily cselekedetnek neszét veszi a bérlő. Következik erre a jogos feljelentés és egy hosszú proczedúra, melynek a karhatalom, utána az összes készlet lezárása, elkobzása és esetleg egy jókora birság a vége. E rendszer természetesen terhes a termelőre, másrészről kényelmetlen a fogyasztóra nézve is. Nálunk a közönség nem is igen veszi az ily palaczkolt borokat; kénytelen tehát a szegény termelő saját produktumát olcsó pénzért távol vidékre eladni és helyette a sokszor ihatatlan korcsmái bort élvezni. Látjuk tehát, hogy ezen anomáliákat egyedül a borregálé megváltása és az ennek révén engedett szabadmérési jog képes megszüntetni. A saját borát kimérő termelő szívesen fizetné meg az e czimen rá vetett adót, csak hogy a zaklatásoktól megmeneküljön.

A mi már most a megváltott regálét illeti, ezt a város a fő és több vidéki város mintájára érvényesíthetné. Vagyis, hogy az illető pálinkamérőkre, kereskedőkre és vendéglősökre regálé illeték czimén mérsékelt adót vetne ki; eként a szabad kereskedelem föltételeinek is elég volna téve és a város is könnyen előteremthetné a regálé kölcsön törlesztéséhez szükséges összeget.

Úgy hisszük, miszerint a regálé ügy megvilágítására, ennyi is elég. .Fontosságát mindenki kénytelen elismerni, mert ez oly tényező, mely ha szerencsésen megoldatik s a szabad kereskedelemnek tér nyittatik, hivatva van nagy pénz- forgalmat előidézni s a lakosság jólétét hathatósan előmozdítani. így érhetjük aztán azt is el, hogy országos és hetivásáraink régi hírnévé ismét helyre áll és hogy iparczikkeink ép oly keresletnek fognak örvendeni, mint az előtt.

Miután pedig minden városnak kötelessége, hogy az adózó közönség egy jelentékeny részének megélhetésére tért nyisson, városunk financziái pedig a 60,000 frtos kölcsön folytán legalább annyira rendezve vannak, hogy ezek e

— Hát miért kérette vissza?

— Valami volt benne !

— Valami? Hát az én menyasszonyomnak titkai vannak, miket tudnom nem szabad?

Alice sírva fakadt.

— Kérem, ne faggaszszon, mert nem mondhatom meg! — konyörgött összetett kezekkel.

— Alice, ön maga akarta igy. Igaz szerelemnek kölcsönös bizalom az alapja. E nélkül nem kell szerelme.

— Ugyan édes öcsém, hagyja rám a dolgot. Alice, azonnal mondd meg, mi volt a levélben ?

— Valami, édes apám, a mit nem mondhatok

meg.

— Parancsolom.

— Hát . . . hát . . .

— No nyögd ki már !

— Hát . . . Alice odahajolt az öreghez és valamit súgott fülébe.

Az öreg odahajolt Aurélhez és súgott a fülébe!

— Pongyolában irta !

Aztán mind a ketten hangosan felkaezagtak és Alice könyein keresztül is utat tört magának a visz- szanyert boldogság verőfénye.

V.

Olyan lakodalmat rég nem látott a vidék mint a minő az Alice meg Aurél lakodalma volt.

Az agglegények. *)

Abban különböznek a vén leányoktól, hogy nem annyira nevetségesek, mint szánandók, s mig amazok az „Eltévesztett élet őzéi" szomorú jelenségei, kik, mint a síremlékek, fájó melancholiával emlékeztetnek vissza a „volt“-ra, elmúltra, ezek egy eltussolt élet rombaszakadt marad ványai, melyeknek lá *) Mutatvány »Síkor Margit Apró cseprö Históriák ezimii legújabb kötetéből.

részben akadályt nem képeznek : reméljük, hogy erélyes képviselő testületünk végre meghagyja testesülni a regálé megváltásának régi eszméjét.

Meglehet a városi képviselő testület győződve, hogy a regálé ügy nehéz'munkájáért, a közönségnek még unokái is hálásak lesznek.

—s —f.

Adjuk e czikket, hogy az ügy minél több oldalról legjmn megvilágítva, úgy a mint beküldetett, a mennyiben azonban nem mindenben értünk egyet czikkiróval, jövőben reflektálni fogunk reá.

Szerkesztő.

Városi és vidéki hírek.

— I5ol<tog Piros Piisikösli ünnepeket kívánunk lapunk tisztelt olvasóinak.

= A vörös-kereszt egylet holnapi Pünköst hétfői nyári estélye igen látogatottnak ígérkezik, mert a mint halljuk nem csak városunkból, de a vidékről is számosán készülnek e jótékony czélu estélyre. Örvendetesen értesültünk arról, hogy e nyári estélyre hölgyeink minden nagyobb báli toilette-t mellőzve egyszerit nyári ruhákban fognak megjelenni Reméljük, hogy jövőre ez estély fényes sikeréről fogunk referálhatni olvasóinknak.

= A* érettségi vizsgalatok a helybeli főgymnasiumban f. hó 7. és 8-án Dr. Hóman Ottó kir. főigazgató és Dr. Kondor Gusztáv, egyetemi tanár, mint miniszteri biztos jelenlétében ejtettek meg. A 14 jelentkező közül az Írásbeliek alapján szóbelihez bocsáttatott 12. Ezek közül jól érettnek nyilváníttatott 3, egyszerűen érettnek 7.

= A kegyesrendi templom déli tornyáról a kereszt a gömbbel f. hó 7-én vétetett le. A gömbben találtatott a várva-várt doboz egy okmánynyal. De a kis doboz bádogból készült s annyira el van rozsdásodva, hogy a benn rejlett okmányt az idők viszontagságai ellen nem biztosíthatta. Az okmány egy többszörösen összehajtott papirosomé, mely egyszerű hozzányuláskor szétmállik s igy szét nem göngyölhető. írásnak nyomát sem lehet látni kívülről, csupán a pecsétnek látszik némi maradéka. A ház történtéből bizonyos, hogy a régi tornyok 1753- ban építtettek s igy 133 évig daczoltak a legnagyobb viharokkal.

= Adakozás a tornyokra. VI. kimutatás. Egy névtelen 20 frt, főtiszt. Szeitl Kamill pécsi zirczi tanár 10 frt, Dorcsák Imre kir. adóh. pénztárnok 5 frt. Fogadják a kegyesrend hálás köszönetét. Összesen begy ült 453 frt.

= A l>n na áldozata. Mint mindig, úgy ez idén is megkívánta a Duna áldozatát. F. hó 1-én d.

e. Kozma N. taligásnak 13 éves fia több társával az ismétlő iskolából kijővén, egyenesen a Dunának szaladt fürödni, de alig volt a vizben, ez elragadta és a fin nyomtalanul eltűnt. Jó lesz a rendőrségnek résen lenni.

= Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Pern dl Ignácz váczi orsz. fegyintézet! ellenőrt, a nagy-enyedi kir. orsz. fegyintézethez igazgatóvá nevezte ki. Gratulálunk !

= A pestmegyei lótenyésztési dijosztások az idén a következő 3 helyen s a következő időben fognak megtartatni, u. m. : Zsámbékon junius hó 12-ikén, délelőtt 10 órakor, Czeg léden julius hó 18-ikán d. e. 10 órakor és Kalocsán

tása egy szánakozó mosoly kíséretében azt a kérdést idézi föl bennünk : „mért van ez igy, mikor másként is lehetett volna?“

S miután az emberi természet logikájából következik, hogy a szánalom közé mindig egy kis gúny is vegyül, ha annak tárgya saját maga oka szerencsétlenségének : ennélfogva az agglegények, ha mindjárt a nagyhangzásu „teremtés urai“ nemhez tartoznak is, mégis csak szánandók és nevetségesek is egyszersmind.

Minden agglegényben van annyi büszkeség, hogy eltagadja a fölötti megbánást, hogy agglegény maradt ; mindegyik kigyót-békát kiállt a házaséletre s kárörvendve nevet a markába, ha látja, hogy valamelyik boldog férjnek hitt barátját megcsalja a felesége; mindegyik hangsúlyozza, hogy nincs ostobább intézmény, mint a házasság, mindegyik gúnyolja azt, a ki ez ostobaságot elköveti, hogy mintegy igazolja önmaga előtt saját nagy bölcseségét.^ a mely ilyen ostobaságot kikerültetett vele. — És mégis valamennyi mély megbánást érez titokban e rettenetes bölcseség fölött s siratja azt a letűnt időt, mikor már elérte volna a szőlőt, mely most fölötte elérhetetlen magasságban látszik lenni s csak annál inkább epedez utána, bár a férfibüszkeség éppen az ellenkezőjét mondatja vele, mint a hogy érez.

Rendesen gúnyolják a vén leányokat, mint a „gyengébb nem“ ez egyes, magára maradt, megöregedett, elhagyott áldozatait, mintha őket akarnák egész súlyával vádolni a saját fiatalkori — mulasztásaiknak.

Három fajtájú agglegények vannak :

• Azok, kiknek van szivük, de valami szerencsétlenség tartotta őket vissza a nősüléstől.

Azok, kik azt nagyon csekély anyagi körülményeik miatt nem tehetik.

És végre azok, kiknek nincs szivük, lelkűk, mely fogékonnyá tehetné őket a jónak, szépnek felfogására, élvezésére, kiknek vastag hályog fedi el rövidlátó szemük elől a nemes, eszményi törekvések idealizmusát, minden törekvések erkölcsi, magasztosan szép

augusztus hó 15-ikén d. e. 10 órakor a Kalocsán a juta lom dijosztással együtt az állam részére egy éves mén esik ó kát is fognak vásárolni

— lóskii vö. Szarnék Manó helybeli fiatal

kereskedő f. hó 16 án délután 3 órakor tartja esküvőjét a nagy oroszi imaházban a kedves és szép S transz Etelka kisasszonynyal.

= A Innia pest i állami közép-ipartanodában a gőzgépkezelők és gőzkazánfütők vizsgá- Jasara szervezett bizottság előtt ezután julius és augusztus hóban vizsgálatok nem tartatnak.

= Temetés. Múlt vasárnap d. u. 3 órakor ment végbe Sinczky Lajos kir. állami végrehajtó temetése. A boldogultat mint unitárius vallását a helybeli református lelkész Vörös Károly temette el. A ravatalnál lapunk szerkesztője, a városházi, járásbirósági, adóhivatali tisztikar volt képviselve, ezenkívül az elhunytnak jó barátai s ismerősei adták meg a végtisztességet az elhunytnak. Vörös Károly a ravatal fölött a következő fenkölt beszédet tartotta: „Gyásztisztességtevő gyülekezet! Nehéz szívvel jöttünk ide az enyészet ünnepére, hol egy ifjú testvérünk fekszik a bús ravatalon! Azok serege helyett kikhez őt a vérség és hitrokoni kötelék fűzte, mi adjuk meg átalános ember szeretetből azt mi néki e földön adható, a végső tisztességet! Az ő óhajtására állok itt hogy gondolkozzam veletek együtt a sorson, mely néki mig élt osztályrésze vala! Egyike előtt állunk e pillanatban az élet sok rejtélyeinek. Mert ez ifjú testvérünk élete egy nagy ellentmondás — paradokszon volt. Nemes, meleg érzésű szív. kemény szigorú hivatás. Lelke fenszárnyalt a hetedik égben, a költészet bűbájos országát kereste, gyógyító írnak a rideg kötelesség fájdalmira, s mig gyönyörködtette környezetét szelleme élénkségével, ő szegény úgy élt mint a kagyló, mely gyógyithatlan sebei árán termi a paloták büszke ékességét a gyöngyöket. Most már a rejtély rá nézve megoldva, nem bántja többé az őt megérteni, a család fentartásáért ellentétetes hivatásban kimerítő harezra kényszeritettnek sokszoros küzdelmét méltányolni nem tudók gáncsa! És hogy ilyen pályán, mint a mit kemény próbaként bízott rá, a gondviselés titkos akarata, olyan jó indulatot tudott gerjeszteni maga iránt annyinál, mutatja főleg szive nemességét. Most a próba letelt, a kincstartó cserépedény összetört, itt fekszik a küzdelemben ki- fáradott, s égi bírája helyben hagyása, jutalma várja ! Mi.st már boldog, mert kiterítve fekszik itt a ravatalon. De tinéktek kedves anya, hű feleség, sógor, barátinak serege itt hagyta a bút! Vigasztalódjatok élete kibékült, kínja lecsöndesült! Lelked szabad! Menj, repülj fenn a magasban, az élet gond messze mögötted maradt! Itt ború környezett, ott örök verőfény vár tereád !“

= Tisali lovagló laíifolyam nem tartatik ez évben, mert a honvédelmi miniszter kijelentette, hogy miután a féldandár szervezés legközelebb életbe íog léptettetni, a honvédgyalogsági tisztek csapatjaiknál fokozott mérvben lesznek igénybe véve s igy gyalog tiszti lovagló tanfolyamok a folyó évben össze nem állíthatók.

= ÜSóya M Sillily, több röpirat szerzője, néhány nap óta városunkban időz és itt árulja saját szerzésű röpiratait. Héya már több időszerű röpira- tával felköltötte a közvélemény figyelmét és számos oldalról elismerésben is részesült, azért is ajánljuk lapunk olvasóinak azon két röpiratot is, melyeket szerző most városunkban terjeszt. Az egyiknek czi- me: „Ezer éves jubileumunk fölötti elmélkedés,“ — a másik „a panslavisz m u s,

oldalát; az emberi lét magasabb ezé Íját, minden érző szív végső törekvését. Kik nem ismernek el más rendeltetést magukénak, minthogy az egyenlőség elvét annyira tökéletesítsék, hogy egy rangfokozatra sülyedjenek az állatokkal, elsajátítván azoknak ösz- tünszerü öntudatlan életét ; hogy minden este leigyák magukat a „búfelejtő“ drága nedvvel, áldozván Ba- chusnak, Vénusnak és minden magány isteneknek, kábult fővel botorkálván haza a csapszék gőzös levegőjéből, másnap reggel mámortól fátyolozott, tompult elmével ébredjenek a tegnapi nap ismétlésére.

Ez az ő dicső életük, melynek elmaradhatatlan kelléke az alacsony műveltségű s még alacsonyabb erkölcsi érzékkel bíró „gazdasszony,“ kinek uralma alatt nyöszörögnek, de nem mernek kibújni alóla (azzal vigasztalván magukat, hogy hát az ember a szokás állatja) s mig a törvényes feleség mellett tűrhetetlen állapot a „papucskormány,“ kedves dul- cziniájuk dresszirozó hatalma alatt még kísérletet se tesznek, hogy kibontakozzanak alóla.

S kik tán ifjú korukban válogatósak voltak, agglegénységük ködös alkonyán egy éppen nem válogatott igába kerülnek.

Ezek az agglegények leggyakoribb példányai.

Azok, akik azéit nem nősülhettek meg mert ezt anyagi körülményeik nem engedték, egészen más faj tájnak.

Ezek solidak, türelmesek, csendesek. Nem bántanak senkit, nem akadnak fel mindenen. Szelid re- zignáyzióval tapodják az örömtelen utat, mely sok tövist terem s kevés virágot.

Sokszor valami nagyobb czélt tűznek maguk elé, hogy szórakozzanak. Egy-egy csendes tanulmányba mélyedve, megtömik agyukat munkával, mely földolgozásra vár; gondolatokkal, melyek fölött töprengve, ne érezzék szivük ürességét.

Csak azáltal érzik, hogy élnek, mert szenvednek.

Néha önzőkké teszi őket az idő, az egyedüllét., az ápolt, vagy elnyomott fájdalmuk ; máskor hason