Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-18 / 16. szám
VIII. évfolyam. 16. szám. HELYI S Előfizetési Ara : évnegyedre ......................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyos szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓKÁNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁINÁL (kis piacz.) VIDÉKI ÉRDEKŰ H ETILAP. Vácz, április I Hirdetések: Myilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora...................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. \ minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal ezimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gas-parik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen 1 e v e- * leket nem fogadunk el. És mégis mozog a föld. A nagy Galilei-nek e mondása kerül toliunk hegyére, midőn társadalmi sztagnáló viszonyaink közt egy megindult hasznos czélu és nemes feladatú mozgalomról van alkalmunk örvendetes tudomást nyújtani közönségünknek. Lapunk múlt számának e helyén azon nézetünknek adtunk kifejezést, hogy városunk társadalmának legfőbb s nagyon is érezhető hiánya az, hogy nincs úgynevezett szalóni életünk, hogy nincs oly hely, hol a valódi értelmiség nem- és rangkülönbség nélkül találkozhatnék, hol finom és müveit társalgásban beszélhetnek meg kisvárosi életünk szellemi üditésére és nemesitésére vonatkozó ügyeket, mely által társadalmi viszonyaink gyökeresen átalakulnának, s jó Ízlés, valódi erkölcsi felfogás s józan Ítélő tehetség alapján bizonyos h a r m o n i k u s • tónus feifőtljrm táv.-adn,lmunkban, mely kiirtaná belőle a kisvárosi élet átkát, a minden szellemes és tartalmasabb thémát nélkülöző, az ezer és ezer lényegtelenségről elfecsegő piety k ázó tehetséget. Ez a szalóni élet tenné becsültebbé és értékesebbé városunkat, magunk és mások előtt. Ennek a szalóni életnek azonban, városunk- b an egy nagy ellensége van : a szűk lakás- viszony, mely azon elemeket, —- kik felfogva a szalon élet kulturális fontosságát, szives örömest megnyitnák szalonjaikat a társadalmi élet előtt, — gátolja ebben, mert a kisvárosi szíikA ..VACZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZAIA. Csak azért van . . . Csak azért van a madár, hogy Felhangozzék dalolása ; Csak azért nyit’ a virág, hogy Illatozzék egyre-másra. Csak azért van az ajkad, hogy Az enyémmel forrjon össze . . . Csak azért van a szived, hogy Szeress engem — mindörökre ! Percnyi Kálmán. Beöthy Laczi éji zenéje Kecskeméten. Irta : Balázs Sá,nclor. 1846-ban JBeőty Laczi és Nagy Pista*) diákok voltak a hires kecskeméti kollégiumban. Jó diákok voltak-e avagy rossz diákok, arra nézve nincsenek adataim, de hogy már akkor jó mulató gyerek volt mind a kettő s kedvelt, vendég a leányos házaknál, azt már tudom tőlük is, másoktól is. Mindenütt szívesen látták őket, de sehol sem olyan szívesen, mint nemzetes Valy Tivadar uram házánál s ők sem mentek sehová oly szívesen, mint nemzetes Vály Tivadar uram házához. Hogy ne mentek volna szívesen, mikor abban a. házban virágzott a legszebb két leány egész Kecskemét. városában ! De nem csak a lányok szépségének nem volt messze földön [»árja, de még nemzetes „Nemzet“ munkatársa. Szerk. séglethez mért lakásaikban alig volnának képesek két-három családot elfogadni. E bajt elhárítandó s városunkban ennek daczára is társadalmi szalón életet teremtendő megindult üdvös mozgalom az, melyről jelenleg szólni akarunk. Többekben ugyanis, kiknek szivén fekszik városunk társadalmi fejlődése, rég meg volt már azon eszme hogy elszigetelt s pangó társadalmi életünkbe némi pezsgést kell behozni, mit még inkább megérlelt a lefolyt téli évad igazán unalmas lefolyása. Ezen eszme kivitelének adott lökést múltkori felszólalásunk, mely a közoliajjal s a közvéleménynyel találkozva, az eszme híveit, annak megvalósítására inditá. Az eszme megtestesülése azonban, szalónok hiányában, csak is úgy várható, hogy ha a városi és vidéki értelmiségi elemek, mint inon- dók, nem és rang különbség nélkül egyletté tömörülnek, s igy egy közös szalón birtokában az óhaj főtt czél t: a t á r s a d a 1 m i köz m íi v e- lődést fejleszthetik és előmozdíthatják. Ezen „k özmüvelődési egyesület“- nek első sorban czélja : meglazult társadalmi viszonyainkat szorosabbra fűzni, mi eléretik az által hogy az egylet helyiségében a családok szellemes, kedélyes társalgás és kellemes szórakozások közt töltik el a napokat, illetve az estéket, s igy egymással érintkezve mindannyin közt mintegy családi s benső baráti viszony fejlődik ki; e mellett hírlapok, könyvtár s felolvasások Vály Tivadar uram borának és Vály Tivadarné asz- szonyom malaczpörköltjének és túrós csuszájának sem. De még annak a szives vendéglátásnak sem, melylyel mindezt vendégeiknek kínálni szokták. Az ilyen házakat pedig szereti a diák! Akkor is az ilyeneket szerette, most is az ilyeneket szereti s mindig az ilyeneket fogja szeretni. Az egyik leányt, a szebbiket, mint szegény Beöthy Laczi szokta volt mondogatni, Marikának hitták ; ez volt az ő „ő“-je. A másikat, a még szebbiket pedig — mint Nagy Pista beszéli — Juliskának, a hogy az angyalokat szokták. A Nagy Pista tyúkszemére pedig ez taposott reá. Gyönyörűséges virágszál volt mind a kettő. De azért még sem lett a Mariskából Beöthy Lacziné, sem Juliskából Nagy Pistáné. Nem mintha kölcsönösen nem akarták volna, hanem mert közbejött a nagy földrengés, a mikor egyébb dolguk volt a magyar fiuknak, mint házasodni. Az után pedig! . . . hej azután ! . . . akkor meg vége lett a világnak ! No de ne beszéljünk az azutánró 1, beszéljünk az akkorról, a szép akkorról. Akkor még virágból volt fonva a kert s hegedűvel volt tele az ég e vidám gyermekek számára, kik szerelmesek voltak, mint a cziczák és ártalanok, mint a kis báránykák. Már tudni illik a Mariska, meg a Juliska, mert a Laczit, meg a Pistát, habár az ő füleik sem látszottak ki a nagy szerelemből, bizony mar akkor sem lehetett baranykának nevezni ! Egy este a két barát a „Vasorru bábánál“ bo- rozgatott, abban a korcsmában, a hol a diákok „rovásra“ ehettek-ihattak még hónap elején is. Ezzel pedig sok van mondva. Ez a korcsmáros föltétien bizalmára mutatott s egyszersmind azt is bizonyította, hogy a vén korcsmárosnak fiatal felesége volt. Ez a hamiskás megjegyzés különben Beőthyre nem vonatkozik. () hivséges szerető volt és legalább iizletszerüleg nem donjuánoskodott, a mit barátjáról már akkor sem lehetett elmondani. rendezése által alkalom nyujtatik a szellemi művelődésre ; a hetenként egyszer-kétszer rendezendő zene- dalestélyek pedig kellemes szórakozásul szolgálandanak a tagoknak; végül a mi egyik közművelődési főczél: a m agyar nyelv terjesztésére jutalom dijak kitűzése által buzdítani a szomszédos községek nem-magyar ajkú lakosságát, s azokban a magyar szellemet fentartani és nevelni. Ha az egyesület ez alapon létesül, — a mi legjobb meggyőződésünk — akkor nem lesz okunk többé társadalmi elszigeltségünk s a tu- lajdonképeni társadalmi élet teljes hiánya miatt panaszra fakadni. Mi férfiak éreztük eddig legjobban, hogy társaságunkból a hölgy-világ hiányozott, pedig mint Gőthe mondja: „a nőkkeli társalgás a jó erkölcsök alapja“ s ha ez egyesület, melynek létesiilése f ő k é p hölgyeinktől fii g g, megalakul, nem leszünk többé megfosztva a hölgyvilág varázsa, költészete és melegétől, s meg lesz az alkalom, hogy estéinket, melyeket eddig — a kaszinói esti élet hiánya miatt — kávéházakban voltunk kénytelenek eltölteni, kellemes és szellemes szórakozás közt tölthetjük el. Midőn tehát az eszme megvalósításán fáradozó úttörőket társadalmunk nevében a legmelegebben üdvözöljük, nem mulaszthatjuk el az ügy sikere érdekében felhívni első sorban városunk lelkes honleányait s egyátalában minden művelt egyént, hogy e fontos és magasztos ezélú Ittak, búsultak és kétségbeestek, már a mint a szerelmes diákhoz illik. Pedig jól tudták, hogy szerettetnek, de nem akarták elhinni. Tizenkilencz éves diák boldogsága csak akkor teljes, ha fáj, ha ürügyet kaphat rá, hogy fájdalmas és minden földi vigaszt kizáró versekben panaszkod- katik a kegyes kegyetlensége ellen. Panaszkodtak is egymásnak, ha nem is versben, hanem csak prózában és pohárköszöntőkkel, melyeknek rövid értelme oda ment ki, hogy a Mariskának nincs szive, a Juliskának pedig van ugyan, de — kőből. Végre elhatározták, hogy szerenádot visznek “ő“-iknek. Minthogy azonban a czigány pénzbe kerül, — a mi csak akkor nem baj, ha van az embernek, de mindig baj, ha nincs, hát úgy segítettek magukon, hogy maguk lettek czigányokká. A diákból minden lehet a világon ; — miért ne lehetne czigány is ? ! Nem sokáig haboztak tehát, hanem azonnal útra keltek s szerencsésen meg is érkeztek a kedves ház elé. Itt azonban kis nehézségre bukkantak, a mire előre nem gondoltak. A ház úgy volt építve, hogy ablakai nem az utczára, hanem az udvarra szolgáltak. A kapukat pedig Kecskemét városában jóval tiz óra előtt beszokták csukni. Az utczára néző fal szép fehérre volt ugyan meszelve, de mégis csak fal volt, a ki érzéketlen és nincs szive, ők pedig érzékeny szivekhez jöttek ide hódolni. Azért hát nem volt mit tenniük egyebet, minthogy szép csöndesen átmásztak a kerítésen s zajtalan lépésekkel odalopództak a kedvesek ablaka alá, a kik ekkor már régen Morpheus karjai közt pihentek. Megtehették, mert szerencséjükre nem volt kutya a háznál. Itt aztán először is előlépett Beöthy Laczi és el szavalta „Botond vit.éz“-t. Nyomban útónná pedig Nagy Pista, ki a „Magyarok Mózesé“-vei ked*) a „Finist* jele« fordítója h a
