Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-21 / 8. szám
3. szám VIII. évfolyam. HELYI S VIDÉKI ÉR DEKLI HETILAP. Előfizetési Jira : évnegyedre ......................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé1. Egyps szara ára : 10 kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..................... 30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspaxik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentotlen leveleket nem fogadunk el. A pletyka. A rágalom divata. E három szóval definiálhatni legjellemzőbben a társadalom e rákfenéjét — a pletykát. Mig gyűlölködés, irigység szenvedély lakik az emberek szivében addig annak tolmácsa, a nyelv is ápolni fogja a gyomrot, mely elburjánozza, elnyomja, a legvirágzóbb társadalmat is. Vannak, kik a pletyka szülőiül kizárólag a nőket tartják. Eredetét a legtöbb esetben ki sem lehet kutatni, e csak ritka esetekben lehet a rágalom első | terjesztőjét felfedezni; rendszerint akkor, mikor tönkre- téve a rágalmazott jó hire, a család becsülete. Nálunk ilyenkor úgy nevezett be9siiletsértési port szokás inditani, mely pörök tudvalevőleg annyi huzavonának vannak kitéve hogy elvégre is elposvá- nyodnak — s a rágalmazott semmi, vagy annyi elégtételt sem nyer. a mennyi elég volna eső után kö- penyegnek. A pletyka a legtöbb esetben nem pusztán a rágalom, a roszakarat szüleménye. — Az unalom idejében a hir után való vágy sokkal aktusabb, hogy sem könnyelműen tényül ne vegye az ember. u„ valami e^mizácziós dolgot, mint feltevést, vagy gyanút közöl, azt a második ember már mint elkerülhetlen valószínűséget beszéli el, mig a harmadik már tiszta tényül veszi s a negyedik, ötödik, hatodik aztán vetekedik a szenzáczió kibővítésében, úgy hogy a délelőtt csak képzeletben látott egérről, este már mint létező borzalmas elefántról beszélnek. S ebben a hibában nem csak a nők, de a férfiak is egyaránt osztoznak, bár kisebb arányban, s ez ! onnan van, hogy a férfinem mégis csak higgadtabb j képzelő erővel bir s komolyan meglatolgatja elébb a szenzácziós hirt. mielőtt terjesztené. A pletyka megszüntetéséről sokat írtak már. Egész könyvtárt lehetne összeállitani az e fajta müvekből. A német és olasz irodalmi piaczon zsákszámra árulják ezt a nyomtatott társadalmi nyavalyát s a francziák parlamenti szónokai kimondták a párbajtörvény revíziója alkalmával, hogy mindaddig, nem csak jogosultnak, de szükségesnek is kell tartani a párbajt, mig a rágalom gyors, a legszigorúbb megtorlására, a hamis hírek terjesztőinek oly mérvű meg- fenyitésére, mely a párbaj egyedüli büntetésével fölérne s igy azt szükségtelenné tenné, megfelelő törvény nem alkottatik. A pletykát a törvény, ha csakugyan el nem is ölheti, — de szükebb korlátok közé szoríthatja. Ezért szükséges a törvény ellene. Az amerikai törvénynek van ily irányú intézkedése de hogy a, Yankee, Járódé Imi utón is hatályt tud biztosítani annak, arról elmondunk üdvös tanúságul pár esetet. Nagy szenzácziót keltett New Yorkban s nem csak, de Amerika határain túl is nehán}^ év előtt az a pletyka, mely Grant Ulysses volt köztársasági elnök állami pénzsikkasztásairól beszélt. Mindenki tudta, hogy e hir valótlan, mert Grant tábornok becsületéhez kétely nem férhetett s igy az egészet alávaló választási manővernek tartották. A hírlapok hasábokat Írtak a megtámadott védelmére, maga Grant azonban hallgatott s keresetet sem indított ez ügyben. Párthívei azonban titokban utána jártak az ügynek s sikerült felfedezniük a pletyka első forrását. Mr. Hutchinson volt az, ki a „New-úork Democrat“ egy munkatársát felültette. Mr, Hutchinsont erre Roehesterben egy sörház udvarán — a nép agyonverte. A hirlapok talán még emlékezhetnek arra a rémregény históriára, mely az Oczeánon túlról, még csak nem rég oly izgalomba hozta Európát, s mely arról beszélt, hogy egy east-new-yorki lelkész egy tekintélyes család két leányát halálba üldözte volna. Vizsgálatot indítottak, s miután minden körülmény ellene szólt, a lelkészt elitélték. Már egy éve ült Sing-Singben, mikor a két testvér Floridából levelet irt szüleinek s hírül adták, hogy ott igen boldogok férjeikkel. A lelkész természetesen azonnal szabad lábra helyeztetett s a vizsgálat megifldjttatott. a hamis hiy terjesztői ellen. A pör vége az volt, hogy három new-yorki coronez élethossziglan való börtönbüntetésre ítéltetett. Maga az amerikai nép, mely pedig a humburg nak oly nagy barátja, a legkíméletlenebbül büntet a rágalmazót. Ha neve ismeretessé lesz, akkor kirekesztik í társadalomból, nem fogadják be semmi féle körbt Válás után. v. A szív ha kihűl s töbé nem dohban : A7, élet mécse utolsót lobban. Jön a nagy álom nem lesz ébredés, Nem tép a bú, nem kínoz, szenvedés. Borulj hát szememre örök álom -- Jobb lesz nekem, jobb a másvilágon, Mint élni e földön tőled távol, — Elszakítva az egész világtól! VI. Nem! nem meghalni akarok érted. Hiszen könnyű a meghalá«. Egy hitvány fegyver dörrenése ... És Nincsen többé feltámadás ! Nem ! Kit úgy szeretlek, birni vágylak, Mert ha más karjába dobna sorsod : Nem lelnék üdvót fönt az égben S a föld alatt sem lennék boldog ! Boiiyiiay Lajos. A sétányok szépe. — Rajz a fővárosból. — írta: kárpáti TámosTi, kik meleg téli kabátotokba burkoltan sétál- i gattok végig Budapest legélénkebb sétányain és mély megvetéssel tekintgettek le a társadalom ama szám- kiüzötteire, kik szorosan testükhöz simuló lenge öltözetben daczolnak a tél hidegével és kihívó tekintetüket jobbra-balra jártatják, — jut-e vájjon néha- néha eszetekbe, hogy e most oly kihívó tekintet valaha ép oly szende, ép oly ártatlan volt, mint azé, kinek képét talán most is szivetekben viselitek ? Jut e eszetekbe, hogy a sors lesújtó csapásainak mily végtelen iánczolata űzhette e szerencsétlen páriák némelyikét azon piaczra, melyen azt bocsátják áruba, a mi valaha ő előttük is a legszentebb, a legmagasz- tosabb volt: a becsületet. Jut-e eszetekbe, hogy a j gyöngéd nemnek e szégyen foltjai a részvétnek, a j nzánalofnnak árnyalatára is tarthatnak igényt azon erkölcsi felháborodás és megvetés mellett, melylyel 1 látások eltölt benneteket. Olvassátok el e sorokat, és ha addig nem jutott, ezután talán majd eszetekbe jut. A Tisza-vidék egy kis falujában született Esztike. Gyermekévei csendes egyformaságban teltek el, midőn egy ép oly súlyos, mint váratlan csapás érte őt: anyja — ki jobban szerette őt, mint saját magát — meghalt, árván hagyva az alig 10 éves kis leányt. Esztike azt hivé, hogy szive meg szakad a szörnyű fájdalom súlya alatt, — gyermek volt, még nem tudá, hogy a fájdalom megmérgezheti szivünket, elfásit- hatja kedélyünket, élő halottá tehet bennünket, — de nem öl meg. A szerencsétlenség pedig olyan, mint a hógörgeteg. Kis hólabda alakjában indul meg a hegy csúcsán és mikorra le ér a völgybe, mindent eltemető, mindent szétromboló iszonyú tömeggé válik, mely magával ragad mindent, a mi útját állja. Bokros uramat is, az Esztike édes apját egészen lesujtá nejének halála, kivel 15 évig oly boldogan és megelégedetten élt. Búbánata ellen a borban keresett menedéket ; eleinte csak saját pinczéjébe járt, de mikor a három akós nem adta többé, akár hogy is ! csavargatta a csap nyakát, el-el járogatott a korcs- J mába, napjában kétszer-háromszor is. Üthette a kő a gazdaságot! Más szántotta vetette a földeket „felébe,“ felezni is úgy felezett, a hogy neki tetszett, mert Bokros uram többet gondolt a kaczkiás csaplárosné tüzes pillantásaival, mint a világ minden buza- szemével. Addig-addig suttogtak a falubeli vén aszonyok egymás közt, hogy : „Meglássa komám asszony, az a. Borcsa annyim bele-hálózzá azt a szegény embert, ; hogy utoljára még elveszi“ — a mig jóslatuk beteljesült. Most azután igazán módjában állott Bokros uramnak elfeledni bánatát — ha ugyan volt még — bor, szép asszony, vendégek . . . minden meg volt, a mit szeme szája kívánt. Mert hát Bokros uram háza soha sem fogyott ki a vendégekből, mind addig, a mig már nem igen volt mivel kínálni őket. Akkor aztán lassankint elmaradoztak egy-kettő kivételével, a kikre Borcsa asszony kacsintásai elég büverőt gya- ; koroltak, hogy oda vonzzák őket Bokros uramnak i napról-napra jobban pusztuló telekére. Azaz, hogy nem épen a Bokros uram telekére. 0 rajta már csak gúnyként fityegett a „gazda“ név Borcsa asszony volt már ott az úr az ősi portán, — no meg a falu uzsorása. Bokros uram tehetetlen bál volt az ármányos asszony kezeiben ; hiszen ha nen lett volna az, nem nézhette volna el nyugodtan, hog] miképen bánik az ő kedves oldalbordája az ártatlar leánykával. De igy elnézte, — elnézett már Bokros urán mindent, csak neki meg legyen a pár pohár bora Esztike pedig tűrt megalázást, szitkokat, ütlegeket némán, önmegadással, mint egy angyal. Nem sirt nem panaszkodott, ha látta, hogy hasonkoru lány társai mint járnak fonókákba, morzsolóba, lakoda lomba, csak az fájt neki kimondhatatlanul, hogy va sárnaponkint nem volt szabad a templomba mennie Csak néha-néha rebegte el keservét és bánatát nag) titokban az isten-anya képe előtt, í^Ély kicsiny szc bácskájának falán függött. > így folyt el ez évek hosszú során át. A gazde ság napról-napra elhanvagoltabbá lön, a vágyó napról-napra össze olvadt, Bokros uram mindinkáb neki adta magát az ivásnak, Borcsa asszony meg kikapi életnek. Esztike időközben 17 éves gyönyör hajadonná fejlődött. Ekkor uj vendég érkezett a há; hoz, de nem a régi mulató czimborák egyike, — eze már rég ki maradtak örökre, miként a patkányo menekülnek a siilyedő hajóról. A falubeli telkes gazdák marha állományát néhány darab elhullott, a többin is veszélyes kórti netek mutatkoztak. A megye székvárosának álla orvosa képtelen volt a mindinkább terjedő kórna elejét venni, minek következtében a fővárosból á lami állatorvos küldetett le. Bokros uram háza maj( nem a legnagyobb volt a faluban, felesége köre: márosné korában meg tanulta, hogyan kell bánni vendégekkel, aztán meg — gondolá magában őre biró uram, ki komája volt Bokros uramnak — ug is rá fér fejére egy kis mellékjövedelem, s igy aztá hozzájuk szállásolák az állatorvost. Szegény Eszti dehogy merte volna arra e aranyos egyenruhája, hosszú kardos urra emeli szemeit 1 Kerülte a mennyire csak lehetett. De bizon nem kerülte Borcsa asszony. Neki mindjárt szem* szúrt a csinos ifjú és tejben vajban füröszté ő Mind hiába — a vendég érzéktelen maradt sokí jelentő kacsingatásai iránt, ellenben gyakian lege A ..VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZA JA. ‘
