Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-12 / 50. szám

VIII. évfolyam.

50. szám.

Vácz, deozember 12.

HELYI ÉS YIDEKI ÉRDEKŰ HETILAP.

Előfizetési ára : évnegyedre

............................1 frt 50 kr.

házhoz hordás vagy postai szétküldéssel.

Egyes szara ára : 10 kr.

Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.)

Hirdetések:

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Nyiit-tér

sora

........................... 30 kr.

Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czinizete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utczá, 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. Bér mentetten leveleket nem fogadunk el.

Vácz város jövő gazdálkodásáról.

Városunk pénzügyi bizottsága most foglalkozik a város jövő évi költségvetésével — s a városi közgyűlés egyik legközelebbi tárgya a város jövő évi háztartásának megállapitása lesz. A pénzügyi reformok életbe lépte óta ez az első költségvetés, mely tisztult alakban mutatja városunk jövőjének képét.

De a helyzetnek a város javára változott mérlege újabb kötelességeket ró képviselő testületünkre. A gazdasági mérleg jóra fordulásának nem szabad nyomtalanul elenyésznie, hanem a javuláson fáradozott nemzedék munkájának maradandó nyomot kell hagyni városunk történetében, Nem elég, ha a községi háztartásunkat a bukás örvényéből kivezettük s a városi gazdálkodás képét megváltoztattuk, hanem változtassuk városuk k é p é t is más virágzó városok képére. Ez lesz a pénzügyi mérleg megjavításán fáradt reform munka méltó befejezése.

Mert kell-e mondanunk, hogy az a rend- szertelen gazdálkodás, tenni nem tudás s a vele iáró nyomorúságos élhetetlenség szelleme, melyet a városházáról nagy nehezen kituszkoitunk, ott ólálkodik még most is utczáinkon, a példátlanul rossz kövezet, bűzös kifolyások s a betegségek csiráit termő pocsolyák képében? Az idegen, kit végig ráz kocsija városunk utczáin, csak a külsőségről Ítél meg bennünket és nyomorúságos utezáink láttára csakis egy hanyatló város kelletlen emlékével távozik körünkből. Kell-e mondanunk, hogy minden egyes kátyú és elhanyagolt uteza egy szegénységi bizonyitvány a város polgársága ellen? Ez az a minek meg

A ..VÁCZIRŐZLÖNY' TÁRCZÁIA.

A mamákról.*)

Irta: 3EZé-vész ^_d.oif.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! ügy hiszem, hogy stilisztikai fényűzést követnék el, ha hosszadalmasait magyarázgatnám, hogy nem a csecsemője mellett virrasztó kis mamát, ki egész leikével kisdede ábrázatán és fejlődésén csügg, választottam tanulmányom tárgyául. Egy magasabb, komplikáltabb álláspontot óhajtanék kisebb szempontból, közvetlen tapasztalatok szűk köréből kiindulva, megvilágítani. Merész, és siker esetében — hálátlan feladat.

Mamává válik az anya azon a napon, mikor tudatára ébred annak, hogy tövissel díszítendő rózsája, férjhez adandó leánya van. Az első bál előtt melybe leányát vezeti be, lepik meg az első anyai fájdalmak és a nagy terem sima parkettjén, a tánczra való invitácziók közepette lesz a mama: igazi mama.

Újból kezdődik az a fáradság, a melyen vagy tizenhét évvel ezelőtt keresztül ment. Újból oktatja szép gyermekét, hogy mint kell járni, hogyan kell beszélni. Okos leánya hamar megérti az anyai oktatás iránti finom fogékony eszével az útbaigazítást. A mama szeme sugárzó örömtől ragyog, midőn látja, hogy leánya utánozhatlan grácziával fogadja a fiatal gyárost és a közeledő éretlen gavallért egy ábrán dós tekintettel, mely feltűnő, félfeismerhetlen finomsággal egy más gavallérnak szól, tántorítja el a franczia négyes kegyétől, vagy pedig oly mereven tekint maga elé nagy szemeivel, hogy a váratlan vendég az igézés hatalma alatt megzavarodik és nem meri mondani, hogy mit akar kérni. A mama szive épen úgy repdes örömében, mint annak idejében, mikor gyermeke első lépéseit ujjongó felkiáltással fogadó : „jár a baba, jár, jár.“

*) Eelolvastatott ;x „Merkur kör“ nek í. hó 4 én tartott fölülvasó estélyén,

kell szűnnie s uj képet váltania a jövőben. A sors kezébe adta városunknakmeg ujhodása eszközét, úgy, mint az hosszú évek során ritkán adatik egy-egy városnak s most képviselőinken a sor megmutatni, kogy feltudnak emelkedni a helyzet magaslatára s megtudják újítani Vácz pusztulásnak indult külsőjét.

Egy nagy, távol nemzedékekre kiható munkához nem kell egyéb, mint tervszerűség és erős elhatározás. Ha a közgyűlés és a polgárság tisztába jön azzal, hogy a megnyílt jövedelmi forrásokat kizárólag csak is utezáink csatornázására és kövezésére fordítja és a közel jövő ezen egyetlen czéljának alárendel minden más érdeket és kiadási szándékot, úgy az eddigi költségvetés és pótadó keretében egy város életében rövid 5 — 6 év alatt csodákat művelhetni. Csatorna és kövezés legyen tehát a legközelebbi jövő programmja és törekvéseinknek kizárólagos czélja, mert rendszeres csatornázás és kövezés nélkül városunk hanyatló képét nem fogjuk újjá teremteni. És midőn e programmot kimondottuk s majd évek sora kitartó munkájával megvalósítottuk, eleget tettünk ama fő elvnek, mely T re fort miniszterünk szerint minden helyes közigazgatás fő elve : j ó- lét és jó egészség.

Hogy a jó közegészségi viszonyok első vagy is legprimitivebb kelléke a helyes csatornázás minden városban, arról még azokat is, kik nem sokat adnak az újabb tudomány jelszavaira, eléggé meggyőzte az idei járvány fenyegető veszélye alatt szerzett közvetlen tapasztalás. Járvány bizottságunk gyűléseinek állandó panaszos refrainje csak az volt, ha volnának

Úgy hiszem, most már teljesen meg lesznek nyugtatva az iránt, hogy tudományos apparátus nélkül, történelmi reminisczencziák mellőzésével óhajtanám önöket szórakoztatni. Habozás nélkül bevallom, hogy éppen nem ismerem az ó- és középkor mamáit sem közelebbről, sem távolabbról. Legfeljebb a Gfra- chusok anyját Corneliát, aki szép hangzású neve miatt, — no meg azért is, mert egykori boldogtalan szórakozottságom tárgya is ezt a nevet viselé, — maradt meg a memóriámban Ez úri dáma, jóllehet az ó-korban élt, a legnaivabb mamákhoz tartozott, amennyiben t. i. a naivitás már az ó-korban is létezett. „íme, — rnondá két fiára mutatva e tisztes asszonyság — „itt vannak kincseim.“ És e kijelentését, minden bájos, minden igéző mosoly nélkül koczkáztatá, úgy, hogy bátran hinnünk lehet, hogy nem tréfált. Egyébként lehet, hogy ezek a G-rachusok csakugyan gavarok voltak, vagy pedig, hogy ő nagysága bánatát akarta maszkírozni, hogy fiúk helyett lányokat nem mutathat be. Erre nézve a história még nem volt képes, a még eddig tartó homályt eloszlatni. A szegény história mindig akkor hágy cserben, mikor legnagyobb szükségünk volna rá. E tárgyat illető minden kutatásom eredménytelen maradt. Nem tehetek egyebet, mint Voltaire rel vigasztalódni, ki nem szerette, ha komolyan vitattak oly dolgot, mely nem érdemes arra, hogy észrevegyék.

Végre is, más korban élünk. Mai napság egy afféle Cornéliát szép hangzású neve daczára sem vennénk komolyan, mert az ó-kortól az uj-korig van olyan nagy lépés, mint az esküvőtől a másnapig, mint az érdekes és elmés madame de íStael mondá.

De tárgyamra térek, hogy hódolatomat a modern mamák lábai elé tegyem és pedig kellő reve- rencziával és kiváló tisztelettel, úgy, a mint azt megérdemlik. Első sorban a mama nevelési rend szerén akad meg szemem. Mint ügyes diplomata, az ész és szellem nevelésére, annak növelésére fordítja figyelmét. Ez a divat t?s kor szellemében való nevelést tartja jónak, minthogy az ész és szellem nevelésének jobban hasznát lehet venni, mint a szív nevelésének. Ez utóbai csak kárral jár. Ügyesen utcsatornáink; melyeken a fertőző anyagokat eltüntethetnénk. A gyakorlati angol ezt jól tudja. Ott hol várost alapit, még mielőtt az első ház felépülne, már ki van mérve és jelölve a csatorna hálózata.

De a csatornázás és kövezés városunk jövő jólétének is fő alapja. E lapok évekkel ezelőtt akkor, a mikor Vácz a bukás szélén állott, s a város jobbjai is kétségbe estek jövőjén, s midőn belső nyomorúságunkhoz társul szegődött a külső veszedelem is, a szőlőinkben pusztitó fyl- loxera : már egyedüli útnak jelezték a gazdasági válságból való kibontakozásra városunk szépítését és a fővároshoz való közelségének gazdasági hasznunkra fordítását. Az azóta letűnt évek jóslatunkat fényesen igazolták. A fővárosból mind többen keresik fel városunkat állandó lakásul, a még többen keresnék, ha rendezettebb utczák s üdítő ültetvények tennék kellemesebbé az itt létet.

A város pénzügyi bizottsága ezen elvből kiindulva s a távol jövőre gondolva a város csatornázását és kövezését mondotta ki legközelebbi teendőnek. A városi költségvetést meghagyta az eddigi keretben, minden uj kiadást mellőzött s azt a bevételi többletet, a mivel városunk jövedelme a régihez képest szaporodott már a jövő évtől kezdve kizárólag; kövező és csatornázási munkára kívánja fordittatni. így már a jövő évben 15 —16000 frtot lehet utezáink javítására beruházni. Igaz, hogy városunk utczái megromlott állapotával szemben ez nem valami sok, de gondoljuk meg, hogy 1876 óta utezáink kövezésére csak 2000 frt volt előirányozva, de tényleg csak 3 - 500 frt volt elkölthető, mert az előirányjába áll mindennemű pastoraliának, ügyel arra, hogy a kisasszony ne a szivével, hanem az eszével gondolkozzék. Hiszen azt hiszi, hogy a kisasszony úgy sem hal meg attól a régi történettől, mely mindig uj marad. Vagy ha a mamai gondviselés és nevelés daczára megesnék rajta az előre nem látott, divatból is kiment történet : azt oly művészileg tudja elpalástolni, hogy még a mama szemei sem veszik észre Az érzést csak a szív láthatja, hangját csak a szív hallhatja; a modern nevelésnél pedig a szív süket. A szive által félrevezetett szép leány tudja, hogy a mama csak a jó partié árnyalatában szereti a romanticzismust, s csak e keretben érti meg a szív regényét. A mamának csak akkor méltó tanítványa ő, csak úgy jár kedvében neki, ha többet és józanul gondolkozik és kevesebbet érez.

Olyan kifli ő diplomata a modern mama, mintha csak a Richelieuk és Macchiavellik iskolájában nevelkedett volna. Van is köztük nem egy Talleyrand, nem egy Metternich. Alapjából érti azt a hasznos művészetet, hogy sokat beszéljen a nélkül, hogy mondjon valamit. — Neki nemcsak a nyelvet, hanem az ábrázatot is azért adta az isten, hogy gondolatait elrejtse. Az élet megtanított arra, a filosofiára, a melyet a híres római bölcs a „nil admirari“-val juttatott plasztikus kifejezésre. Én bizony keveset csodálkozom, hanem ha két modern mama találkozás közben megcsókolja egymást, a nélkül hogy magukat elnevetnék, azon mindig tudok csodálkozni.

A mig a mamának nagy leánya nincs korlátlan ura akaratának : úgy tesz, úgy cselekszik, úgy beszél, a mint néki tetszik. De a felnőtt leány nyal megváltozik a világ és véle az emberek, A ki eddig számításba nem jött, egyszerre csak tekintélylyé változik át. Az a kopott kinézésű öreg ur, kiről azelőtt azt sem tudta, hogy létezett-e, egy barátságos kézszoritással provokáltatik. Meginvitálja, hogy jöjjön át estére a feleségével egy partié piquetre. Minek is hangsúlyozzam, hogy az öreg urnák kitűnő állásban levő fia van. Iparkodik az egész világgal jobb barátságban élni, mai napság minden ember