Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-21 / 47. szám

VIII. évfolyam.

47. számHELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ II

Vácz, november 21.

?8

ETILAP.

Előfizetési ár(l: évnegyedre

......................1 írt 50 kr.

Házhoz hordás vagy postai szétküldéssé .

Egyys szám ara : 10 kr

Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.j

Hirdetések:

Nyilt-tér

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora...................... 30 kr.

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

mént ben részesülnek.

minden beiktatásnál 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leket nem fogadunk el.

szellemi

1 e v eA fogyasztási adó kezelése.

A város mai közgyűlése fog határozni a városi fogyasztási adó kezelésének sorsa felett, s ha minden jel nem csal — a kezelésnek egyedüli törvényes módját, a házi kezelést fogja kimondani. Ezzel a város régi gazdálkodási rendszerének utolsó hagyománya lesz eltörölve.

Mert a fogyasztási adó kérdése is egyik szomorú fejezete Vácz város pénzügyi történetének, — mely kezdődött, adósság csináláson, folytatódott a város haszonvételének és jövedelmi forrásának gondatlan elharácsolásán és kellő ki nem használásán, végződött pedig fegyelmi vizsgálattal és tönkkel való fenyegetéssel. E két évtizedes válság alatt sok mindennek képe változott meg, csak egy minden más, még oly szerény városnak is hasznot hajtó jövedelmi forrás maradt meg ne nyúlj hozzám virágnak : a város árnyában névtelen czimen egy magánvállalkozó által saját hasznára szedett fogyasztási adó.

Igaz, hogy akadtak egyes képviselők, kik magukban töprerkedtek ezen jövedelmi forrás ilyetén eljátszásán, — mások meg gyanakodtak is, de szólni egyik sem mert, meg nem is tudott, mert ezen ügy mindig ügyesen Ion a nyilvánosság elől elbújtatva s titokban egy teljhatalmi bizottság titkos tanácskozásai homályában eltüntetve.

De midőn a pénzügyi bukás örvényéből, egy a város jövőjén kétségbe nem esett, hanem érte vállvet.ett munkára kelt párt segélyével, megifjodva bontakozott ki Vácz városa, és életképességét a bérleti árverések fényes eredménye készpénzben is bebizonyította, a megkezdett újítások történeti szükségességül fejleménye a fogyasztási adó kérdésének napirendre tűzése és kezelésének megváltoztatása volt. A teljhatalmi bizottság titkos tárgyalásai helyébe a városi közgyűlés nyilvánossága s az önkormányzat megerősödött szelleme lépett, s most már a magánkezelő helyett a város maga kívánja szedni a hasznot és jövedelmet. Ez a fejlemények szükséges logikája.

Két évtizede múlt, hogy más városoknak e hatalmas jövedelmi forrását, a város nevében és képében egy magán vállalkozó szedi s a városnak magának e kezelésből egy fillér haszna sem volt. Ha csak 2000 forintra tesszük is az évi hasznot ez idő alatt, — pedig ennyit a kicsi Szentendre is tudott produkálni — negyvenezer forintnál több az, a mit a város e nyilvánosságot kerülő kezelési tárgyalások révén vesztett; vagyis ép annyit, a mennyi az időközi kamatokkal együtt a város G0000 forintos adósságát egy csapásra kifizetné. Ráadásul megtörtént még az is, hogy midőn a város fogyasztási adójából a kormány évközben engedett, a leengedett összeg is nagylelküleg. a magát magasabb összeg beszedésére kötelezett vállalkozónak lön átengedve.

És ha kérdjük, mi volt oka e példátlan gondatlanságnak, hogy ne mondjuk élhetetlenségnek? Csak egy válaszunk van. A város jövőjében való bizalmatlanság és a mesterségesen táplált kishitűség. Más városokban mindenütt pezsgő tetterő lüktetett, alkotott és szépített; minálunk pedig lomha tétlenség s a közérdek kárán élodő haszonlesés folytatta a sült galamb várás politikáját, s nézte egykedvűen a város

, pusztulását. Elhitették, hogy e városnak nincs jövője, javadalmainak nincs jövedelme, s bérleteinek folytonos apadása ellen hasztalan a jobbak próbálkozása.

Midőn e lapok hat évvel ezelőtt kimondták I a város pénzügyi reformjának tervét, s az időközben a város pénzügyi kormányát magához ragadott pénzügyi bizottság előterjesztette az uj jövedelmi források szükségét, kétkedve csóválták sokan fejőket s a nagy községet emlegették. Vácz legyen faluvá, de dologhoz és munkához ne lásson érdekében senki, mert a dolognál kényelmesebb a semmittevés. E város hadd pusztuljon, a zavarosban halászás s a közvagyon morzsáin élődés hadd virágozzék.

De a mit n m hitt senki, megtörtént, A város megmozdult Hosszú tespedés után nagyot fordult a javulás utján. S a javulás tünetei nem maradtak elszigeteltek. A társadalom is munkára ébredt — s az a tény, hogy Váczon, a hol évtizedek óta épités vagy csinosítás nem történt, az utolsó két év alatt egymásután épülnek a házak s az építésnél a külcsín szabályai is megtartatnak azt mutatja, hogy a polgárság magán körében is uj életre keit.

Ez a társadalom és ez a polgárság nem hisz a régi jelszavakban, s nem hiszi el, hogy a hol egy helyben nem lakó magán vállalkozó szedi a hasznot, a városnak pedig nem juttat semmit : ott a városnak továbbra is az legyen feladata, hogy tovább hagyja élvezni a magán vállalkozót a várost jog szerént illető haszonban. Az elég erélyt érez magában arra — hogy a mi által a szomszéd városok gyarapodtak— az által ő is gyarapodjék a fogyasztási adó házi kezelésére.

Es abban az órában, midőn a város közgyűlése a régi kezelővel szakítani fog, a nyilvánosság előtt fogja ünnepélyesen elitélni azt a kis hitű pénzügyi politikát, mely a magán érdeket előbbre tette a közérdeknél, s önmagában bizni nem tudva, dolgozni nem akarva két évtizeden át magán vállalkozás prédájára dobta a város ezen jogos jövedelmét.

Nem e vezérczikk keretébe való aprólékos taglalása a kérdésnek, s részleges czáfolgatása az érveknek, melyek a régi visszásság és élősdi- ség érdekében gyártatnak. Csak jogi ténykép Írjuk ide, hogy a városnak a fogyasztási adóval szemben csak két útja van. Vagy meg nem váltani a kincstártól és nyilvános árverésre bocsátani, vagy pedig ha megváltotta házilag kezelni.

A vállalkozónak való albérbe adást, vele kötött titkos egyezményeket tiltja a megváltási szerződés, tiltja a törvény, s ez ellen nincs fellebbezés. Mi pedig azt akarjuk, hogy Vácz városa járjon a köztisztesség és törvény útján. Vegye a fogyasztási adót önkormányzata körébe, és szedje be saját közegeivel.

Mi bízunk Vácz város polgárságában, hogy a mit a magán vállalkozónak fizetett, örömestebb fogja megfizetni saját városának. S ha a magán vállalkozó meglelte jövedelmező számadását, lehetetlen, hogy „vesztesége“ legyen a városnak is. Pedig ezzel a várható veszteséggel való fenyegetés az a mi a múltban is mindig felhangzott valahányszor a város pénzügyei pusztulásán akart, valaki változtatni. Újra az a nóta a mit az előtt fútták minden jóakarat elfojtására és az elcsüggedés és tespedés állandóvá tételére. Elakarják hitetni, hogy a mire Újpest, Esztergom,

Czegléd, Kőrös, Sopron, Pápa s isten tudja hány más város képes, arra Vácz város nem képes, mert Vácz város csak a magán vállalkozók gazdagítására van teremtve.

De képviselőink ne ijedjenek meg ez ijesz- gető vész kiáltásoktól, s jelszavuk legyen „segíts magadon s az isten is megsegit.“ Járjunk az egyenes utón, a nyilvánosság verő fényénél, emelt homlokkal és egyenes hátgerinczczel, s ne essünk a titkos egyességek kelepczéjébe, hová az önzés és kishitűség akarnak csábitani. Még ha a városnak valami vesztesége volna is a házi kezelésből, a házi kezelés indítványozói és pártolói bizonyára emeltebb homlokkal és nyugod- tabb lelkiismerettel fognak a közönség itélőszéke előtt állani, mint azok, akik két évtizeden át a vausra eső minden haszon nélkül e nevezetes jövedelemforrást egy magán vállalkozó kezére játszották. A fogyasztási adó két egész évre kivetett összege nem annyi mint a mennyi ez utón a városra elveszett.

E tudatban határozzanak ma képviselőink, s a fogyasztási adó kezelésével koronázzák meg a város pénzügyi reformálásának szépen megindult munkáját. Legyen e nap a közérdek napja

és ünnepe az önzés és kishitűség ellenében, s a házi kezelés elhatározóisa a várost pénzügyi bukásba vezető múlt ez utolsó emlékének ünnepélyes eltemetése úgy, hogy e múlt soha többé fel ne támadhasson, se jelenné vagy jövendővé ne válhasson.

A fogyasztási adó tárgyalások.

A fogyasztási adó kezelés módja iránti javaslat- tétellel meghízott városi pénzügyi és gazdasági bizottság folyó hó 2-ika óta csaknem minden nap ülést tartott s behatólag vitatta meg minden irányban e kényes kérdést, mely a homályt kedvelő ne nyúlj hozzám virág volt a múltban, és a városi képviselőket két pártra osztó izgalom tárgya a jelenben.

A bizottság tárgyalásainak eredménye egy hosz- szabb jegyzőkönyvben van a közgyűléshez beterjesztve, melyből kitűnik, hogy a bizottság egyetértő megállapodásra nem juthatott, mert az egyik rész (Dr. Freysinger Lajos, Dr. C s á n y i János és P é t s Sándor) feltétlenül a házi kezeléshez ragaszkodik és nézetükhöz feltételesen csatlakozott Vitt Manó bizottsági tag is, mig a másik rész (0 1 g y a i János, Csereklye István és Kre- zsák József) csak „elvben“ barátai a házi kezelésnek, de az adott viszonyok között illő haszon mellett az eddigi kezelőt akarják megbízni az adó beszedésével.

Könnyebb áttekinthetés végett adjuk itt mind a két párt jegyzőkönyvbe vett indokainak kivonatát.

Az eddigi kezelés hívei az e d d i g i gyakorlat fentartását azzal indokolják, hogy :

1. a szőlők fillókszera által pusztittatván, a borra vetett 13000 frt és 15°/0 városi pótlék I960 írt összesen 14950 frt be nem hajtható és e czimen a veszteség bizonyos;

2. a házi kezelés hivei biztosítsák a várost, hogy a házi kezelésből a város háztartását kár nem éri.

A házi kezelés híveinek főbb indokai pedig a következők:

1. a kezelő jogi állása meg nem állapítható, mert albérlőnek nem vehető, minthogy ezt a törvény és kincstári szerződés tiltja, kezelőnek sem vehető, mert számadás nélküli kezelésre a község semmi haszonvétele senki áltál ki nem adható.

2. a város erkölcsi méltóságának és a közérdeknek a házi kezelés jobban megfelel.

3. Ha m á s városoknak a fogyasztási adó kezelése állandó j ö v e d e l e m forrását képezi, nincs ok feltenni, hogy épp Váczon legyen az veszteségre

vezető. ( .

4. A város a házi kezelés utján saját polgárainak tisztes keresetet adhat, másrészt a város hiva