Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-21 / 47. szám

^alos személyzetét a szükség arányában, a kezelési költség számláiéra a pénztár terhelése nélkül szaporíthatja.

5. Nincs ok feltenni azt, hogy a mit a város polgárai a magán kezelőnek fizettek, ugyanazt közvetlenül a városnak meg ne fizessék, s ha a kezelő haszonnal folytatja a beszedést, ép a behajtásra több eszközzel biró város e mellett kárt vallhatna.

6. Az elleninditvány belső ellenmodásban szenved, mert a beszedésnél bizonyos kárral fenyeget a borra vetett fogyasztási adó jó részét behajthatatlannak állitván, de vállalkozótól mégis nyereséget kiván s igy a nyereség bizonyosságát maga beismeri.

7. De a kincstári szerződés egy év alatt felmondható lévén, a város eg y év alatt, ha a házi kezelésnek kárát látná, attól könnyen megszabadulhat.

8. A mi a vagyoni felelősség kérdését illeti, az helyén lett volna akkor, mikor arról volt szó,^ hogy a város a fogyasztási adót a kincstartói megváltsa-e vagy sem ? De midőn a megváltást a közgyűlés tudomásul vette, s a kezelésnek magánvállalkozó kezére adása csakis a törvény és szerződés kijátszásával eszközölhető, a törvényes alapon állóknak felelősségre vonását kimondani nem lehet.

Ép ezért a házi kezelésnek, mint a törvény és szerződés szerint egyedül lehető kezelési módnak inditványozói, előre is óvasukat jelentik ki minden oly határozat ellen, mely a törvényes szerződéssel ellenkező módon akarja a fogyasztási adó behajtását eszközölni.

így állván a dolog a bizottság egyértelmű megállapodásra nem juthatott.

A bizottság az esetre, ha a közgyűlés a házi kezelést életbe léptetné javaslatot, tett annak főbb elveire is, s indítványozza, hogy a kivetéssel és kezeléssel a közgyűlés által választandó 3—5 tagú bizottság bízassák meg és a bejövendő pénzek letéti pénzek módjára kezeltessenek, magára az adó beszedésére és biztosítására pedig az eddigi alapon a kiegyezési eljárást javallja.

Színházi szemle.

Szombaton, f. hó 13-án Gerő Károly népszínműve : „A tűnik ás leányok“ került kis számú közönség előtt előadásra. A szereplők közül különösen Pesti Ihász Lajost kell kiemelnünk, ki Kvárgli Johann szerepében egy tipikus pesti házmestert mutatott be. Kitűnő maszkjával, úgy jóízű humorával folytonos derültségben tartotta a közönséget.

Vasárnap, f. hó 14-én zsúfolt ház előtt adatott a „Peleskei nótárius“ czimű bohózat.

Hétfőn, f. hó 15-én utolsó előadásul és Kö m 1 e y Gyula, a társulat komikusának jutalomjátékául: „A kis-váczi huszárok“ czimű haszontalanság került színre határozottan gyarló előadásban. A színház zsúfolásig megtelt intelligens közönséggel. K ö m 1 e y ezúttal is kitünően alakitotta a bamba szerepét és a hatás sem maradt el, mert a közönség több ízben tüntette őt ki bőséges tapsokkal és egy csinos babér- koszorúval.

*

* *

Ez volt a társulat utolsó előadása városunkban, melyhez csak annyiban van szavunk, hogy attól a társulattól, melyet közönségünk a múlt télen és most is meglehetős pártolásban részesített, hálátlanság s illetlen dolog volt, egyszerre takaródét fuvatni, mikor még egyeseknek 10 — 12 bérletszelvényük volt.

Az igazgató azon pártolással, melyben a közönség részesité, nagyon is meg lehetett elégedve, ha

tekintetbe veszi a kényelmetlen ülőhelyeket, össze- tanulatlan társulatát, — melyben az egyes kiváló erők is alig voltak képesek valamit felmutatni — gyarló karénekeseit, iszonyú zongoráját s karmesterét, stb.

Ily viszonyok közt Vaczon nem is boldogulhat soha egy társulat sem. Kívánjuk Pestinek, hogy az ittenieken okulva kiegészített társulatával Kecske- , méten nagyobb anyagi és szellemi sikert arasson.

Még a t. színházi bizottsághoz van néhány szavunk, melynek kezébe az allando színház sorsa le van téve. ügy hisszük, hogy az imént eltávozott színtársulat sorsa eléggé meggyőzte őket arról, hogy a „Curia“ szinterme sem felel meg a czélnak ; be fogják azt is látni, hogy ezen állapotok tarthatatlanok. Ebből kifolyólag remélljük tehát, hogy a színházi bizottság városunk jó hírneve és társadalmi életünk érdekében oda fog hatni, hogy az állandó szinház építésének még 2 év előtt szőnyegre hozott és az indolenczia folytán már majdnem feledésbe ment eszméje végre valahára megtestesüljön.

________Aeskulap.

Városi és vidéki hírek.

— © Felsége a királyné magas névünnepe alkalmából, pénteken, f. hó 19-én ünnepélyes isteni tisztelet tartatott a székesegyházban, melyen dr. Virter Lajos kanonok fényes segédlettel pontifikáit. Ez alkalommal az Ulrich Károly-féle I. számú mise, — betétnek: a Veisz J.-féle „Salvam fac reginam“ adatott elő, mely utóbbiban a sopran-szólót: V örös Anna, a basszus-szólót Varázs éji Gyula énekelték. A mise fénypontját a Szentkirályi Al bertné úrnő ő nagysága által hegedű- és orgona- kiséret mellett offertóriumra énekelt Braga „Angyalok dala“ képezte, melyben a kiséretnek szabatos közreműködése mellett Szentkirályiné úrnő ő nagyságának ugyancsak volt alkalma csengő hangját és ragyogó énektechnikáját sűrűén csillogtatni. — A templom teljesen megtelt intelligens közönséggel, mely élvezettel hallgatta végig a misét. Az isteni tiszteleten Szentkirályi Albert kerületünk orsz. képviselője, a hatóságok, a honvéd tisztikar, az állami hivatalnokok és a főgimnáziumi ifjúság is jelen volt.

= A* előléptetett kanonokok beiktatása tegnap reggel 8 órakor a székesegyházban tartott ünnepélyes isteni tisztelet alatt ment végbe, mely alkalommal: dr. K o v á c h Pál pápai praelatus, dr. V i r t e r Lajos, Sponner József, Tanács János és M a 11 á r József előléptetett kanonokok Nesz- veda István felszentelt püspök kezeibe az ünnepélyes esküt letették.

= Személyi hir. A tegnap délutáni fél 5 órai gyorsvonattal érkezett városunkba gr. Szapáry István pestmegyei főispán és Eöldváry Mihály alispán, hogy a tegnap esti bálban résztvegyenek. A vasúti indóháznál: R é t y Ignác polgármester, Kemény Gusztáv főszolgabíró, Rudnyánszky László szolgabiró, Vörösmart hy János kir. járásbiró, és dr. Er ey singer Lajos kir. közjegyző fogadták a vendégeket. A magas vendégeket a vasúti indó- háztól egyenesen szállásukra a „Curia“ szállóba hajtottak és már ma a reggeli vonattal visszatértek a fővárosba.

= Veszedelem a Dunán. Csütörtökön, f. hó 18-án V i g József helybeli halász, mint rendesen, halaszuton volt a Dunán két ha lászlegénynyel. Vissza- jövet egy vontatógőzös haladt előttük fölfelé, melynek egyik uszályához hozzákötötték csolnakukat s igy vontatták magukat egészen a gőzhajó állomásig.

A „VACZI KÖZLÖNY" TARCZAJA.

Oh e remény nyugalmat ácl;

„Oda lenn már nem fáj semmi.“

Révész István.

Üszi dalok.

Kihalt a táj, elcsendesült,

Néma, mint a beteg gyermek ; Szép játéki összetörve Agya körül szét hevernek.

Erdő, mező, bokor, virág Hervad . . . haldoklik az élet ; Fájó szivem el-el zengi : „Letarolták már a rétet.“

Elrepült a dalos sereg,

Nem szól többé itt az ének,

A hol újra tavasz nyílik.

Szebb hazába költözének.

Egy itt maradt s ott zeng búsan, Talán vesztett párjára vár.

Fájó szivem uj dalba csap: „Bánatosan zeng a madár.“

Elnémult a bájló összhang,

El a pásztor furulyája,

Kis pacsirta vig éneke Nem visszhangzik fel reája.

Csak a szellő sir fájó dalt A lehulló falevélnek,

Olyan gyászos, oly bús e dal : „Temetésre szól az ének.“

*

* *

Kihalt a táj . . . elcsendesült, Néma, mint a szivem vágya;

Szép reményem összetörve Lelkem e kedves játéka.

Eltűntek a csalfa képek, Megtanultam mást remélni

Cserháti levelek.

Innen-onnan egy esztendeje lesz, hanem azért még most is olyan jól emlékszem mindenre, mintha csak tegnap történt volna

Különös bekezdése egy levélnek — gondolod szives olvasóm. Ahelyett, hogy azzal rukkolnék ki eleve, mily rettenetes fontosságú dolog hát tulajdonképen az, amire oly jól emlékszem, elég udvariatlan vagyok kíváncsiságodat függőben tartva, kérdésedre azonnal nem válaszolni. — Különben légy meggyőződve, hogy valami nagyon érdekes dologról most épen nem irhatok, mert minálunk mindig „saison morte“ van. Az egész história csak egy jelentéktelen utazás.

Ah ! quelle idée — sóhajtasz unalmasan e szavak hallatára, mily unalmas lehet egy cserháti tou- ristának élményekben sovány utazása.

Bizony magam is megvallom, hogy Stanley vagy Bourdon Mária hires utazásaihoz képest az enyém csak kis Miska, hanem hát e botrányosan csendes vidék látvány rajza talán mégis képes lesz egy kissé szórakoztatni azokat, kik a suttogó Duna mellett s a büszke Naszál tövében magasabb fogalommal bírnak a természeti szépről.

Borongó, rideg őszi idő volt. Egy igénytelen falucskából, mely praedikátumát hires Vácz városától bírja, hallgatagon indultunk a ködbe vesző messzeségbe, amelynek némasága mind közelebb szállott hozzám, megzsibbasztva amúgy is lehangolt kedélyemet. Csend mindenütt. Egyedül fuvarosom ostorpattogása s monoton hangja — melylyel lovait sietésre ösztökéli — mutatják, hogy kissé talán élénkebbek is lehetnénk, dó félóráig mehettünk már, midőn egyszerre szép tisztásra értünk. Balra maradt a füstölgő

Itt csolnakjuk hozzáütődött a visszafelé szaladó uszályhoz, minek következtében a csolnak felfordult és mindhárman a legnagyobb veszély között lebegtek. Szerencsére még jókor meghallották segélykiáltásaikat és mindhármukat kiszabadították a halál torkából.

= Szerencsétlenül járt szerdán, f. hó 17-én Szór esik Mihály berinkei lakos. Nevezett napon gabonát szál ütött be kocsiján Váczra, melyet miután a Duna mentén levő magtárba lerakott, a Dunára hajtatott, hogy abban lovait megitassa. Tudvalevő dolog, hogy a Duna partja a néhány év előtt eszközölt kotrások óta nagyon egyenetlen s igy az usztatás csakis a gőzhajóállomás melletti korlátokkal körülvett helyen van megengedve. Szorcsik az úsztató mellett hajtott be a Dunába és egy kicsit beljebb talált menni, de szerencsétlenségére, mert egyik lova egy gödörbe belebukott és bele is veszett. A másik lovát és a kocsit csak nagynehezen sikerűit kiszabadítani.

= Iskolák megnyitása. Tudvalevő dolog, hogy a tanács, a városban uralkodott többféle járvány következtében az összes elemi népiskolákat még a múlt hó közepén bezáratta. Tekintettel arra, hogy a járványok már megszűntek a városban, a tanács az összes római katholikus és felekezeti népiskolák megnyitását folyó hó 16-ától kezdve ismét megengedte.

= A pestmegyei inségkölcsön vissza- fizetése tárgyában a közlekedésügyi miniszter megengedte,^ hogy az ínségesek kölcsöneiket közmunkában való részvétel utján is visszatéríthessék s elrendelte, hogy az uthelyreállitás, árkolás és dombositás előleges tervezet nélkül házi kezelés mellett, mig a rendszeres útépítési munkálatok előzetes terv alapján hajtassanak végre. E tervek elkészítése végett egyidejűleg utasította a budapesti államépitészeti hivatalt, hogy ezzel egyik közegét bízza meg s a szükséghez képest megfelelő számú műszaki napidijasokat vegyen fel.

= Eljegyzés. R o m s i c h Károly a „Clayton és Schutieworth“ budapesti ezég tisztviselője f. hó 14-én eljegyezte Petter Karolin kisasszonyt. — Eogadják szerencsekivánatainkat!

= Kinevezés. Séra Károly, a helybeli kir. postahivatalnál alkalmazott levélhordót, a budapesti m. kir. postaigazgatóság a helybeli postahivatalhoz kezelő altisztté nevezte ki.

= Járvány. Mind a kolera, mind a vörheny- járvány szünőfélben van városunkban. A városi főorvos jelentése szerint szept. 20-ika óta városunk területén előfordult 10 koleraeset, melyből meghalt 6, meggyógyult 3, gyógykezelés alatt van 1. — Vör- henyeset augusztus 20-ika óta előfordult 61, melyből meghalt 17, felgyógyult 43, gyógykezelés alatt maradt 1.

= A járványbizottság legutóbbi ülésén előadatott, hogy október 27-ike óta 2 újabb kolera- betegedés fordult elő, melyek közül 1 meggyógyult s 1 gyógykezelés alatt maradt. Elhatároztatott, hogy a Rákóczy utezai hid eltávolítása iránt megkerestetik a tanács ; továbbá kimondatott, hogy a közvágóhíd meghagyandó a jelenlegi helyén, de egészen átalakítandó, mely átalakításhoz terv is készíttetett, melynek mielőbbi keresztülvitele végett a városi tanács megkerestetett.-= Festi és Szabadhegyi színtársulata f. hó 16 án hagyta el városunkat és egyenesen Kecskemét re a társulat téli állomására vonult be. A 8 tagból álló zenekarral és több működő taggal na- gyobbitott társulat már f. hó 18-án Kecskeméten Rrológgal és ..Ríp van Winkle“ operettel nyitotta

Mátra, sötéten, mogorván tekintve utánam, mintha csak szemrehányást akarna tenni könnyelműségemért, hogy oly hamar elhagyom, anélkül, hogy bár egyszer is figyelemre méltattam volna. Hejh pedig leveletlen fái között nem hevert mindig zörgő haraszt, nem bolyongott mindig ott a jajgató szél. Volt ott illatos virág, nevető szellő és mosolygó napsugár is. De én akkor se néztem feléje, most meg kerülöm, futok előle, nem akarom látni csüggesztő haldoklását . . .

Vigasztalóbb képet akarván látni előre tekintettem, ahol hire sincsen a hegynek s kutató, fürkésző vizsgálódásában csak egy két fa akadályozza a szemet, De bizony ezzel se sokra mentem; sárgult falevelek hevertek az utczaszélen nesztelenül haldokolva. Egyikét-másikát eltiporták gyorsan ügető lovaink, szennyes sárral temette be robogó kocsink s hogy ehhez a temetéshez köny is jusson, lassú Roppanással hullott alá a kopasz faágakról olykor egy-egy nehéz csepp. A pipázó Mátra mindinkább elmaradt. Előttem határozottabb körvonalakban kezdett kibontakozni az ismeretlen táj. Sötét fák tárgaly- lyai közül kibukkant a távoli falu templomának tornyán ékeskedő aranyozott kereszt, halvány ragyogással. Apró házikók szeszélyesen hányt-vetett rendetlenségben, barnás szalma-kazlak elmosódott képe egészítette ki e sajátságos rajzot. A fakó felhők között bolyongó varjuk egyhangú károgása kisért, hol elmaradva tőlünk, hol megelőzve bennünket. Terjedelmes síkság kellő középén haladt kocsink. Zoldelő vetések, égbe raeredező nyárfák, gyenge szőllővesszőkkel váltakozva szegélyezték az utat. S ha ezek nézésében elfáradtam, fölvetém szemeimet, néztem előre fürkészve, elgondolkozva, tudni akarván, mit rejt magában a lomha ködbe öltözött ismeretlen tájék.

Estére fordult az idő. Misztikus homály kezdé elfoglalni a borús, de mégis világosabb szürkeség helyét. Váratlanul erős, metsző szél támadt, kíméletlenül tépve a fákon maradt néhány levelet, pirosra festve az utas arczát. Már-már kezdtem unni ezt a nagyon is egyhangú utazást, kellemetlenül hatott reám e hangtalan, örökös csend és némaság,