Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-07 / 45. szám

Vili. évfolyam. 45. szám. Vácz, november HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Klöfixet£si ára : évnegyedre ............................1 írt 50 kr. Házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . EffV'-s szám ára : iO kr Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ........................... ."0 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ménvben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czirnzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentet len leve­leket nem fogadunk el. i Elismerést az érdemnek. Az élet viszontagságos küzdelmei közepette kevés halandónak jut osztályrészül, azon sze­rencse: hogy fáradozásának babérjain tarthas­son még az életében pihenőt: hogy oly polczra vergődjék, honnan önelégülten tekinthet vissza befutott pályájára és végre az utókornak tisztele­tét kiviva, még életében tegye magát halhatat­lanná. •— Különösen mai napság, midőn az ér­dem csak ritka esetben nyeri meg jutalmát; mi­dőn csak az éri el az elismerés babérjait, kit nem a haza javára irányzott munkásság, hanem a feltűnni vágyás vezérel: szinte jól esik, ha az igaz érdemet megjutalmazva látjuk s főleg mi­dőn az elismerés a legfelsőbb helyről származik. Dr. Argen ti Döme orvostudor, kir. taná­csosról, „városunk és vidékének őrangyaláról“ van szó. Egyike ő azoknak, kik önzetlenül, hasznot nem remélve állanak a haza és tudomány szol­gálatában; kik nem vágynak a dicsőség és elis­merés babérjaira, hanem kik a szerény ibolyá­hoz hasonló elvonultságban pompáznak és rej- .fékükből t-2rje?.7fik a frissítő illatot. Ötven év nagy idő és azt még serény munkásság között tölteni oly göröngyös pályán, minő az orvosi, oly érdem, mely méltó arra, hogy megünnepeltessék. Ha mindazon érdemeket akarnók e helyen elsorolni, melyeket Argen ti a szenvedő embe­riség és különösen városunk betegei irányában szerzett, akkor hasábokat kellene tele tölteniink. Csak azon érdeméről szólunk, melyet a hason- szenvi gyógytudománynak Magyarországban való meghonositása körül szerzett; már ez is elég arra, hogy A rgen ti nagyságát, a maga valóságában feltüntesse. — A homoepathiának mindig voltak ellenlábasai, főleg egy félszázaddal ezelőtt, midőn Argenti a homoepaták hivei közé lépett, e mező még oly kietlen volt és oly kevés jövőt Ígért, hogy onnan még a legbátrabbak is viszszariadtak.— Argenti ismerte a göröngyös pá­lyát és ez csak növelte ambiczióját. — Evek hosszú során keresztül tartózkodott külföldön, tanult, búvárkodott és összegyüjtögette a homoe­pathiának elszórt magvait, hogy hazájába térve átültesse Magyarország talajába. A hasonszenvi gyógytudományról irt két vaskos kötetii mun­kájában tette közzé fáradozásának eredményét. E munka nyolcz kiadást ért meg és tízezer pél­dányban kelt el, mi oly feltűnő eredmény, minőt az orvosi irodalom terén senkinek sem sikerült elérni. Hogy a budapesti tudomány-egyetemen a •haeonsze-avéssot számára tanszék lett felállítva — minő még külföldön is elvétve található — ez csakis Argenti érdeme ; és hogy városunknak hány szegénye élvezte az ő tudományának áldá­sát -— még pedig díjtalanul — azt csak az ille­tők tudnák io-azán elmondani. ö Bizonyára mindenki örömmel vette tehát tudomásul azon kitüntetését, mely Argentit a Ferencz József rendnek adományozásával az imént legfelsőbb helyről érte. A kitüntetés annál nagyobb, mert tudtunkkal ő az egyedüli homoe- patha az egész Osztrák-Magyar birodalomban, kinek e téren kifejtett munkássága a legfelsőbb helyen is elismeréssel találkozott volna. A városi közegészségi bizottság számos tagja Csávolszky József kanonok vezetése alatt október 31-én küldöttségileg tisztelgett dr. Argenti Döme kir. tanácsos és Ferencz József rend lovagjának házánál, hogy őt legfelsőbb ki­tüntetése alkalmából üdvözölje.A küldöttség szó­noka C s á v o 1 s z k y J. kanonok volt, ki meleg szavakkal s lelkesülten üdvözölve a kitüntetett és ünnepelt férfiút, felsorolva sokoldalú bokros érdemeit, melyekkel nemcsak magának, de egyúttal szülővárosának, nemcsak e vidéken, de az ország határain túl is nevet szerzett ; meg- emlité, hogy nevének dicsőségén, fényén, szülő­városa is annál inkább örvend s őt joggal ünnepli, mert mig mások fényes névvel, dicsősséggel szegény körüket, szerény szülővárosukat el- hagyva a nagyvilágot kere.dk., hogy kiérdemcla- melt helyükön annál inkább ragyoghassanak., ő mindig, orvosi működésének delelőjén, annak fénykorában is megmaradt szülővárosának hű polgára és iiiven tartotta meg lakóházának de - vise-ét „dulce natale solum.“ A mostani kitün­A .VÁCZi KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Fényképek. Lefotografirozta : DEL ó>3za Lélek. IX. Most éli a mézesheteket! Alig egypár napja, hogy társult! És any- nyit mondhatok, hogy „jó parthie“-t csinált. No de szegény meg is érdemli. Töri magát nagyon, de nem a — szerepek élj átszásáhan, hanem a szerepek kiosztásába n. Bár mennyire töri is magát: jó szándéka sokszor hajótörést szenved ebben a tekin­tetben. Példának okáért, mikor nem-énekesnek énekes szerepet oszt és viszont, ügy látszik azt tartja ő kigyei me, hogy ilyen formán szerezhet csak biztos informácziót „fiainak“ sokoldalúságáról. Mert az kétségtelen, hogy mint igazgató nagyon praktikus ember, mint színész pedig . . . jó. Meg­látszik rajta, hogy a régi gárdából való. Ha olyan hangja volna az éneklésre, mint a milyen n i n- csen: derék legény lenne ö még a talpán ! Az énekes­szerep nem neki való ! Különben ő akkor játszik, a mikor neki tetszik. Hja, nem csoda! Nagy ur akar ő lenni a háznáJ, csakhogy van ám ott még valaki, a ki nagyobb, mint ő. Lelkiismeretesen szivén hordja mind a publikum­nak, mind a társulata tagjainak az érdekeit. X. Ő a választott, ő a boldog „társ“: Szabad­hegyi Aladár. Az ország elsőrendű vidéki tár­sulatainál volt mindig, mint első hős szerelmes. Legutóbb is Kassán. Dandy a szó szoros értelmében nemcsak a színpadon, de az eletben is. Nem csodálom, hogy a direktor szeme megakadt rajta, Csinos a termete, elegánsul öltözködik, kedvesen társalog. Félek, hogy galibát talál csinálni . - . akarom mondani „hatást“ fog előidézni az asszony-népek között. Routinnal játszik, jóllehet kiérezni, hogy négy év óta nem játszott; de ezt a második előadásnál már nem lehetett tapasztalni. Erinek a négy évi szünetelésnek is meg van a maga históriája. Játszott a szerelemmel a színpadon addig-addig, mig szegény feje az élet b e n i s beleesett ebbe a sötét verembe. „Bele estem, benne vagyok“ gondolta, s megkérte a leány kezét. Neki adták, de csak egy feltétel alatt, ha lemond a — színpadról. S ő lemondott. Hiába! ilyen a szerelem. Vak, mint a vakablak ! sötét, mint az — éjszaka ; Pedig ha ezt nem teszi, ma már a főváros első­rendű szinésze lehetne! Mert sok benne az önállóság, az alakitó képesség! Azért nem jó a szerelemmel játszani. Tűz az, a mely az embert megégeti ; viz, a melyben halálát lelheti. Keserűséggel telt pohár, a mely beteggé tesz; gyönyörrel telitett serleg, a mely elbódit. Hogy is mondja csak Petőfi : S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven, Midőn a fürj azt mondja: pity-palaty . .. Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt. Szép állat az asszonyi állat, Szép, de veszedelmes.... XI. A milyen kicsi termetű, szinte csodálkozik az ember, hogy, hogy hová fér bele az a sok esprite, az a sok humor, az a sok jóízű viczoz!? Különben talán ez az oka, hogy nem sokára szélesebb lesz, mint hosszú a mi komikusunk — K ö m 1 e y. Annyi bizonyos, hogy ő nem „szalon“, hanem „bur- leszk komikus“, de a — javából. Hogy hason­lattal éljek : kis Solymossi. Egy-két alakítása nagyon emlékeztet Solymossira. De azzal korántsem akarjuk azt mondani, hogy nincs önálló alakítási tehetsége. Sőt nagyon is van, de néha elhagyja magát ragad­tatni a „karzati“ publikum által. Csak ezt ne tegye. Olyan szinész, mint ő, nem szorult arra, hogy a tapsot a karzatról nyerje. Megkapja azt ő másoktól is! Csak a hangjára vigyázzon jobban, hogy ne legyen annyiszor berekedve. Talán ajánlatos volna, ha a „t o r o k - g y ó g y v i z“-ből — az igaz, hogy az orvos előirta neki — nem szedne oly nagy dózi­sokat. Mert hiába ! vigyázni kell az embernek a — torkára. Ha egyszer az embernek a torka véres... nagy baj van ám ! Fogadja meg a mi tanácsunkat. Nem fogja megbánni. Ha hamarabb nem, de jutalom játék a alkalmával biztosra veheti a hasznot. Ezt én mon­dom neki, a ki ismerem a publikum hangulatát, s tudom jól, hogy Kömley kedvencze neki. De lehet is kedvencze, mert megérdemli ! Amilyen a színpadon, olyan az életben is: sziporkázó humor és hozzá — jó czimbora ! XII. Olyan alakítást, mint Dóczi „Utolsó szerelmé“- ben a Ferenczy alakitása : még keveset láttunk. A haldoklási jelenet olyan volt, a milyent még e társulatnál csak egyszer — Andrási „Rip“-jében — volt alkalmunk láthatni. Ferenczy minden izében drámai szinész. Ilyen szerepet osszon ki neki, a direktor, mint az „Utolsó szerelemb-ben ; ez való neki, ezt állja ő meg becsülettel, ezt játsza meg meg művészien. Igazán sajnálhatja a publikum, hogy Ferenczyt olyan ritkán láthatja a saját szerep­köreiben játszani. Az a higgadtsággal párosult ügyes mozdulat, az a jeles hang-organum, az a he­lyes hangsúlyozás, az átérzett szenvedélyek pre- cziz elszavalása: mind arra mutat, hogy Ferenczy a társulat egyik legjobb szinésze. S vegyük hozzá még azt, hogy szerepeit mindig tudja — nem súgó után, mert ez nem virtus; — tudja szabatosan, vilá­gosan. A színpadon mindig a legjobb szivü apát szokta játszani. Ez a jószívűsége azért oly élet hű a szín­padon, mert ő azt már a természettől örökölte. Nincs a világon gyöngédebb férj, mint a milyen ő az élet­ben neje iránt. A társaságban is becsülettel megállja helyét. Barátságos modora pedig lekötelez mindenkit, a ki vele csak egyszer is beszél. Élénk társalgó, s az ember alig hinné, hogy olyan komoly léttére annyi vig és nevettető adoma kerül ki tőle. XIII. Andrási egyike azon alakoknak, a kiket mindig szívesen látunk a színpadon. A múlt évből eléggé ismeri őt a közönség; tudja jól, hogy milyen szinész. Jobb a hírénél.- Jól játszik ; ügyesen alakit ; kitünően maszkíroz. Egyben változott meg tavai óta. Én legalább úgy veszem észre, mintha pedig az idő múlt — megifjodott volna. Mikor egy pár hó előtt körünkből eltávozott : egész embernyi ember volt. (Kérem ne tessék félreérteni; nem a korát

Next

/
Thumbnails
Contents