Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-07 / 45. szám
Vili. évfolyam. 45. szám. Vácz, november HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Klöfixet£si ára : évnegyedre ............................1 írt 50 kr. Házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . EffV'-s szám ára : iO kr Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ........................... ."0 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ménvben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czirnzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentet len leveleket nem fogadunk el. i Elismerést az érdemnek. Az élet viszontagságos küzdelmei közepette kevés halandónak jut osztályrészül, azon szerencse: hogy fáradozásának babérjain tarthasson még az életében pihenőt: hogy oly polczra vergődjék, honnan önelégülten tekinthet vissza befutott pályájára és végre az utókornak tiszteletét kiviva, még életében tegye magát halhatatlanná. •— Különösen mai napság, midőn az érdem csak ritka esetben nyeri meg jutalmát; midőn csak az éri el az elismerés babérjait, kit nem a haza javára irányzott munkásság, hanem a feltűnni vágyás vezérel: szinte jól esik, ha az igaz érdemet megjutalmazva látjuk s főleg midőn az elismerés a legfelsőbb helyről származik. Dr. Argen ti Döme orvostudor, kir. tanácsosról, „városunk és vidékének őrangyaláról“ van szó. Egyike ő azoknak, kik önzetlenül, hasznot nem remélve állanak a haza és tudomány szolgálatában; kik nem vágynak a dicsőség és elismerés babérjaira, hanem kik a szerény ibolyához hasonló elvonultságban pompáznak és rej- .fékükből t-2rje?.7fik a frissítő illatot. Ötven év nagy idő és azt még serény munkásság között tölteni oly göröngyös pályán, minő az orvosi, oly érdem, mely méltó arra, hogy megünnepeltessék. Ha mindazon érdemeket akarnók e helyen elsorolni, melyeket Argen ti a szenvedő emberiség és különösen városunk betegei irányában szerzett, akkor hasábokat kellene tele tölteniink. Csak azon érdeméről szólunk, melyet a hason- szenvi gyógytudománynak Magyarországban való meghonositása körül szerzett; már ez is elég arra, hogy A rgen ti nagyságát, a maga valóságában feltüntesse. — A homoepathiának mindig voltak ellenlábasai, főleg egy félszázaddal ezelőtt, midőn Argenti a homoepaták hivei közé lépett, e mező még oly kietlen volt és oly kevés jövőt Ígért, hogy onnan még a legbátrabbak is viszszariadtak.— Argenti ismerte a göröngyös pályát és ez csak növelte ambiczióját. — Evek hosszú során keresztül tartózkodott külföldön, tanult, búvárkodott és összegyüjtögette a homoepathiának elszórt magvait, hogy hazájába térve átültesse Magyarország talajába. A hasonszenvi gyógytudományról irt két vaskos kötetii munkájában tette közzé fáradozásának eredményét. E munka nyolcz kiadást ért meg és tízezer példányban kelt el, mi oly feltűnő eredmény, minőt az orvosi irodalom terén senkinek sem sikerült elérni. Hogy a budapesti tudomány-egyetemen a •haeonsze-avéssot számára tanszék lett felállítva — minő még külföldön is elvétve található — ez csakis Argenti érdeme ; és hogy városunknak hány szegénye élvezte az ő tudományának áldását -— még pedig díjtalanul — azt csak az illetők tudnák io-azán elmondani. ö Bizonyára mindenki örömmel vette tehát tudomásul azon kitüntetését, mely Argentit a Ferencz József rendnek adományozásával az imént legfelsőbb helyről érte. A kitüntetés annál nagyobb, mert tudtunkkal ő az egyedüli homoe- patha az egész Osztrák-Magyar birodalomban, kinek e téren kifejtett munkássága a legfelsőbb helyen is elismeréssel találkozott volna. A városi közegészségi bizottság számos tagja Csávolszky József kanonok vezetése alatt október 31-én küldöttségileg tisztelgett dr. Argenti Döme kir. tanácsos és Ferencz József rend lovagjának házánál, hogy őt legfelsőbb kitüntetése alkalmából üdvözölje.A küldöttség szónoka C s á v o 1 s z k y J. kanonok volt, ki meleg szavakkal s lelkesülten üdvözölve a kitüntetett és ünnepelt férfiút, felsorolva sokoldalú bokros érdemeit, melyekkel nemcsak magának, de egyúttal szülővárosának, nemcsak e vidéken, de az ország határain túl is nevet szerzett ; meg- emlité, hogy nevének dicsőségén, fényén, szülővárosa is annál inkább örvend s őt joggal ünnepli, mert mig mások fényes névvel, dicsősséggel szegény körüket, szerény szülővárosukat el- hagyva a nagyvilágot kere.dk., hogy kiérdemcla- melt helyükön annál inkább ragyoghassanak., ő mindig, orvosi működésének delelőjén, annak fénykorában is megmaradt szülővárosának hű polgára és iiiven tartotta meg lakóházának de - vise-ét „dulce natale solum.“ A mostani kitünA .VÁCZi KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Fényképek. Lefotografirozta : DEL ó>3za Lélek. IX. Most éli a mézesheteket! Alig egypár napja, hogy társult! És any- nyit mondhatok, hogy „jó parthie“-t csinált. No de szegény meg is érdemli. Töri magát nagyon, de nem a — szerepek élj átszásáhan, hanem a szerepek kiosztásába n. Bár mennyire töri is magát: jó szándéka sokszor hajótörést szenved ebben a tekintetben. Példának okáért, mikor nem-énekesnek énekes szerepet oszt és viszont, ügy látszik azt tartja ő kigyei me, hogy ilyen formán szerezhet csak biztos informácziót „fiainak“ sokoldalúságáról. Mert az kétségtelen, hogy mint igazgató nagyon praktikus ember, mint színész pedig . . . jó. Meglátszik rajta, hogy a régi gárdából való. Ha olyan hangja volna az éneklésre, mint a milyen n i n- csen: derék legény lenne ö még a talpán ! Az énekesszerep nem neki való ! Különben ő akkor játszik, a mikor neki tetszik. Hja, nem csoda! Nagy ur akar ő lenni a háznáJ, csakhogy van ám ott még valaki, a ki nagyobb, mint ő. Lelkiismeretesen szivén hordja mind a publikumnak, mind a társulata tagjainak az érdekeit. X. Ő a választott, ő a boldog „társ“: Szabadhegyi Aladár. Az ország elsőrendű vidéki társulatainál volt mindig, mint első hős szerelmes. Legutóbb is Kassán. Dandy a szó szoros értelmében nemcsak a színpadon, de az eletben is. Nem csodálom, hogy a direktor szeme megakadt rajta, Csinos a termete, elegánsul öltözködik, kedvesen társalog. Félek, hogy galibát talál csinálni . - . akarom mondani „hatást“ fog előidézni az asszony-népek között. Routinnal játszik, jóllehet kiérezni, hogy négy év óta nem játszott; de ezt a második előadásnál már nem lehetett tapasztalni. Erinek a négy évi szünetelésnek is meg van a maga históriája. Játszott a szerelemmel a színpadon addig-addig, mig szegény feje az élet b e n i s beleesett ebbe a sötét verembe. „Bele estem, benne vagyok“ gondolta, s megkérte a leány kezét. Neki adták, de csak egy feltétel alatt, ha lemond a — színpadról. S ő lemondott. Hiába! ilyen a szerelem. Vak, mint a vakablak ! sötét, mint az — éjszaka ; Pedig ha ezt nem teszi, ma már a főváros elsőrendű szinésze lehetne! Mert sok benne az önállóság, az alakitó képesség! Azért nem jó a szerelemmel játszani. Tűz az, a mely az embert megégeti ; viz, a melyben halálát lelheti. Keserűséggel telt pohár, a mely beteggé tesz; gyönyörrel telitett serleg, a mely elbódit. Hogy is mondja csak Petőfi : S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven, Midőn a fürj azt mondja: pity-palaty . .. Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt. Szép állat az asszonyi állat, Szép, de veszedelmes.... XI. A milyen kicsi termetű, szinte csodálkozik az ember, hogy, hogy hová fér bele az a sok esprite, az a sok humor, az a sok jóízű viczoz!? Különben talán ez az oka, hogy nem sokára szélesebb lesz, mint hosszú a mi komikusunk — K ö m 1 e y. Annyi bizonyos, hogy ő nem „szalon“, hanem „bur- leszk komikus“, de a — javából. Hogy hasonlattal éljek : kis Solymossi. Egy-két alakítása nagyon emlékeztet Solymossira. De azzal korántsem akarjuk azt mondani, hogy nincs önálló alakítási tehetsége. Sőt nagyon is van, de néha elhagyja magát ragadtatni a „karzati“ publikum által. Csak ezt ne tegye. Olyan szinész, mint ő, nem szorult arra, hogy a tapsot a karzatról nyerje. Megkapja azt ő másoktól is! Csak a hangjára vigyázzon jobban, hogy ne legyen annyiszor berekedve. Talán ajánlatos volna, ha a „t o r o k - g y ó g y v i z“-ből — az igaz, hogy az orvos előirta neki — nem szedne oly nagy dózisokat. Mert hiába ! vigyázni kell az embernek a — torkára. Ha egyszer az embernek a torka véres... nagy baj van ám ! Fogadja meg a mi tanácsunkat. Nem fogja megbánni. Ha hamarabb nem, de jutalom játék a alkalmával biztosra veheti a hasznot. Ezt én mondom neki, a ki ismerem a publikum hangulatát, s tudom jól, hogy Kömley kedvencze neki. De lehet is kedvencze, mert megérdemli ! Amilyen a színpadon, olyan az életben is: sziporkázó humor és hozzá — jó czimbora ! XII. Olyan alakítást, mint Dóczi „Utolsó szerelmé“- ben a Ferenczy alakitása : még keveset láttunk. A haldoklási jelenet olyan volt, a milyent még e társulatnál csak egyszer — Andrási „Rip“-jében — volt alkalmunk láthatni. Ferenczy minden izében drámai szinész. Ilyen szerepet osszon ki neki, a direktor, mint az „Utolsó szerelemb-ben ; ez való neki, ezt állja ő meg becsülettel, ezt játsza meg meg művészien. Igazán sajnálhatja a publikum, hogy Ferenczyt olyan ritkán láthatja a saját szerepköreiben játszani. Az a higgadtsággal párosult ügyes mozdulat, az a jeles hang-organum, az a helyes hangsúlyozás, az átérzett szenvedélyek pre- cziz elszavalása: mind arra mutat, hogy Ferenczy a társulat egyik legjobb szinésze. S vegyük hozzá még azt, hogy szerepeit mindig tudja — nem súgó után, mert ez nem virtus; — tudja szabatosan, világosan. A színpadon mindig a legjobb szivü apát szokta játszani. Ez a jószívűsége azért oly élet hű a színpadon, mert ő azt már a természettől örökölte. Nincs a világon gyöngédebb férj, mint a milyen ő az életben neje iránt. A társaságban is becsülettel megállja helyét. Barátságos modora pedig lekötelez mindenkit, a ki vele csak egyszer is beszél. Élénk társalgó, s az ember alig hinné, hogy olyan komoly léttére annyi vig és nevettető adoma kerül ki tőle. XIII. Andrási egyike azon alakoknak, a kiket mindig szívesen látunk a színpadon. A múlt évből eléggé ismeri őt a közönség; tudja jól, hogy milyen szinész. Jobb a hírénél.- Jól játszik ; ügyesen alakit ; kitünően maszkíroz. Egyben változott meg tavai óta. Én legalább úgy veszem észre, mintha pedig az idő múlt — megifjodott volna. Mikor egy pár hó előtt körünkből eltávozott : egész embernyi ember volt. (Kérem ne tessék félreérteni; nem a korát
