Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-07 / 45. szám
V /V . . v tgjíéf pedig annál nagyobb büszkeséggeltölti el a tisztelgőket s küldőiket, mert olyan helyről jött, ifi elv; a Jegliivatottabb, az állam polgárainak ItölliPbyekbén tett szolgálataikat mérlegelni — njert áz Ordern, melyre hosszú életén át igen reá szolgált, humanisztikus téren tett szolgálatoknak nem jutalma, csak elismerése. — Egy szívvel, lélekkel fejezi ki küldőinek óhaját hogy: e felséges király ikitüntetést sokáig viselhesse azon hely fölött, hol eddig is szive minden jóért és nemesért oly forrón dobogott.“ Erre meghatottságtól reszkető hangon a megtisztelt a következőket válaszolta: „Igen tisztelt kanonok úr! Váczon születtem és most kétszeresen örvendek, hogy önök díszes, kedves körében maradtam, s maradok, ha isten úgy akarja, életem végperczéig. Nyilvánosan most szólok először életemben, azért ne kívánjanak tőlem modern ékesszólást, engedjenek meg igen tisztelt polgártársak, midőn csak röviden köszönöm meg szívélyes sze- szerencse kivánataikat; de legyenek meggyőződve, miként e pár szóval szivem belsejét tárom ki önök előtt egész őszinteséggel. Isten éltesse önöket is számos évekig a legjobb egészségben; tartsanak meg kérem jövőre is nagyra becsült barátságukban. Éljenek.“ Az A rgen ti t ért kitüntetés csak örömhír lehet reánk nézve. Mi vácziak csak büszkék lehetünk erre, mert ő városunk szülötte; itt él körünkben és a mieink élvezik első sorban tudományának jótékonyságát. Városi közgyűlésünk csak is kötelességét fogja tehát teljesíteni, midőn megemlékezik városunk e jeleséről, s ha tanácstermünkben mél- tólag kifejezést fog nyerni a nagy közönség érzete, melyet úgy is ritkán van alkalmunk érezni. Városunk szegény város, és fényes ünnepélyek helyett csakis az igaz tisztelet szivből fakadó érzetének tolmácsolásával fejezheti ki városunk nagy fia iránti elismerését. Mondja ki tehát a legközelebbi közgyűlés, hogy,, Dr. Argenti Döme orvostudor, kir. tanácsos, Ferencz József rend lovagja, városunk disz- p ''. ' F v'-sé1' és hogy kúüntetése városszerte mékdati xxi egünnepeltessék ! Városi kö^yüiás. Városi képviselő testületünk f. évi október hó 31-kén rendes közgyűlést tartott. Jellemzésére átalá- nosságban megjegyezhetjük, hogy kevés intermezzof»$l eltekintve, daczára annak, hogy a városi képviselők szép számban jelentek meg, csendes lefolyású volt. értem.) Most pedig a szó teljes értelmében „legényember.“ Hogy is mondjam csak!? Hja, olyan . . . gargon-ember . . . Játéka olyan, mint tavai volt: Sem jobb, sem rosszabb. Tavai népszinmű-énekes volt ; az idén drámai színész. A hangját ott hagyta valahol . . . Pedig kár érte. Már tudniillik a hangjáért. XIV. Kömley után K ö v y a társulat legügyesebb rendezője. Mindenféle szerepkört betölt. Eljátszik ő mindent; de megjátszani nem mindent tud. Énekes, nem-énekes szerep : az neki mindegy ! S meg kell vallani, hogy azt az igyekezet, a melylyel szerepeit átgondolva előadni iparkodik : dicsérendő benne. Könnyedén, elegancziával iparkodik játszani minden darabban, sőt azt merjük mondani, hogy a neki való szerepeket, mint egyike a legjobb színészeknek, szokta megjátszani. S valóban jó színész is. Úgy a kuliszszák között, mint az öltözőben a rendnek „dicső őre.“ (Nem „Mihaszna András“: erre megesküszik a direktora. Nagyon is lelkiismeretes : erre megesküsznek mások,) Máskülönben a direktor jobb keze ! XV. A társulat lyrai szerelmese ßaghi Gyula, a ki nemcsak a színpadon szokott szerelmes pillantásokat vetni, hanem a színpadon kívül is. IJiába 1 megbocsátunk neki, mert már a vérében van. Hátha még hozzá teszszük, hogy ő kelme j o g á s z-g y e r e k ! — elnézzük neki ezt a hibáját. Az ő lelke rajta, ha egyszer észre veszi azokat az epedő pillantásokat a direk . . . ho hó, majd kimondtam . . . Különben jó szinész. Alig két éve, hogy Thália papja s már is megállja helyét. 8 ha tanul komolyan, ha teljes lélekkel neki adja magát a színészetnek (az igaz, hogy sokkal rosszabb kenyér ez, mint a fiskálisság), szép jövőt jósolunk neki. Mert láttuk őt az „Utolsó szerelem“- hen úgy játszani, hogy e játék nem ilyen fiatal, de egy időseb!) színésznek is becsületére válhatnék ! Csinos íiozkó, csak egy kissé — rövidlátó. Pedig Az intermezzos állapotokat leginkább Udvardi Mihály képviselő idézte az által, hogy egy majdnem félórái felolvasást igénylő nyomtatott írásbeli szerződés felolvastatásával untatta a közgyűlést, holott ha ezen tisztelt képviselő úrnak kedve lett volna a vonatkozó szerződési feltételeket megismerni, hát jogában állott volna azokat a városi jegyzői irodában a hivatalos órák alatt bármikor is megtekinteni, és igy kár volt neki nemcsak előadó jegyző, hanem a képviselőtestület türelmét is a szerződés felolvastatásá- val igénybe venni. Egyébbként- a közgyűlés lefoh ása tudósítónk értesítése szerint a következő: A polgármesteri jelentés a városi egyesitett pénztáraknak a folyó év 111-dik negyedében történt megvizsgálásáról tudomásul vétetett. A bor, hús, czukor- és sör megváltására vonat kozólag megkötött a m. kir. kincstár által is jóváhagyott megváltási szerződést a közgyűlés helyeslő tudomásul vette. — A fogyasztási adókezelés mikénti meghatározása előtt azonban az összes iratok a pénzügyi és gazdasági bizottságnak kiadatni ha- tároztattak. A városi piaczi rendtartást sürgető beliigyminis- teri rendelet kiadatott a jogügyi bizottságnak eljárás végett. A hitel szövetkezetek tárgyában keletkezett megyei végzés véleményezés végett kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Gyergyámos község által a Szegeden felállítandó tápintézet részére a város által 10 frt megszavaztatott. A virilis városi képviselőknek 1887. évre összeállított névjegyzéke tudomásul vétetett. A város 1887. évi költségvetési előirányzata vé-‘ leményes jelentés tétel végett kiadatott a pénzügyi bizottságnak. A f. évben lejárandó bérletek árverési eredménye nevezetesen a városi sörregále, vám-, kövezet vám- és helypénz szedési jogok stb. bérbeadási eredménye helyben hagyatott. Vindisch Ferencz bolt bérleti szerződésének 6 évre leendő meghosszabitási iránti kérelmének hely adatott azzal, hogy a bérletből kifolyó összes adókat ő tartozik viselni. A váczi országos vásárokat illetőleg tett városi tanácsi előterjesztés elfogadtatott. Dr. Freysinger Lajos és Dr. Csányi János indítványozták, hogy Dr. Argenti Döme, városunk jelese, Vácz város díszpolgárává megválasztassék. Ezen indítvány örvendetes tudomásul vétetett ugyan, minthogy azonban előzetesen be nem jelentetett, tárgyalása elhalasztatott. Özvegy Lázár Istvánná kegydij pótlék megada- tási iránti kérelmének hely adatott. X. Y. Színházi szemle. Szombaton, október hó 30-án Bérezik Árpád fővárosi életképe „A veteránok“ került színre, meglehetősen gyarló előadásban. A darab már csak azért is, mert a főváros légkörében játszik, sohasem számíthat vidéken a fővárosban netán elért sikerre; helytelen szereposztás és szerep nem tudás mellett ez baj a szerelmeseknél. A szerelem úgyis vakká teszi még a jószemüeket is, hát még mivé teszi akkor a rövidlátókat ? 1 ? XVI. Viola József meg K é t h y. Amaz népszinmű- énekes ; ez utóbbi ... ez utóbbi . . . bajos volna megmondani, hogy mi? mert sok mindenfélét játszik. Az előbbinek szép, kellemes csengésű hangja van, de játéka nagyon darabos ; mozdulata nem korrekt. Az utóbbinak meg nincs hangja — már legalább színészhez illő — de elég ügyesen tölti be a kisebb szerepeket. Azt szeretjük énekelni hallani, ezt játszani látni. * * * A kis óriások között csak Német -ről aka rok megemlékezni. Sajnálom, lelkem-lelkéből sajnálom őt, meg a zongorát is (habár ez már olyan ócska, hogy czimbalomnak sem illenék be), a mely annyit szenved kezeinek általa. Szegény karmester ! Szegény Német! Úgy jár a feje, mint a rossz lónak; úgy jár a keze, mint a motolla. Fogadni mernék, hogy egy operette előadásnál ő jobban kifárad, mint azok, a kik azt végig énekelik. Pedig az énekesek „t a k- t u s tu tartanak, még ő kigyelme talán azt sem tudja mi az a taktus. Legalább azt kell hinnünk a játéka után ítélve. Talán falusi k á n t o r n a k jó lenne, de karmesternek még szükségből is rossz. Konzervatorinmot a szegénynek, konzervatóriumot 1 A társulatnak pedig egy jobb — zongorát! Egy uj könyvből.*) I. Simor János. Simor János herczegprimás Vitéz szellemével, Bakats Ízlésesével és Pázmány tevékenységével egyesíti a legnagyobbak emlékezetét. A mit három elődje megkezdett, Simor azt bevégezte. Érseki fővárost teremtett Esztergomban. *) Dr. Kőrftsy László „Esztergom múltja és jelene“ ezimíí munkájából, mely 15 ivén, .'10 illusztráczióval jelent meg. Mog- I rendelhető 1 frt ‘20 krért szerzőnél Esztergomban. Ajánljuk olvasóinknak. A szerkesztő. pedig végképen elveszti hatását, miként ezt jelen j előadás be is igazolta. — Ha hangzott is fel egy- egy taps az csak Ferenczynének szólt, ki Szöcske Julis szerepében ezúttal kivált környezetéből. — Jók voltak Kovácsicsné, mint Adél és Timárné, mint özvegy Mákuláné. — Viola ezúttal is jól énekelt, de szögletesen játszott. — JEtéthi talán a városligeti Paprika Jancsi bódéban képzelte magát és nem a színpadon, mert oly mozdulatoknak a minőket ő produkált csak — ott van a helye. Vasárnap, október hó 31-én Feleki Miklósnak „A ngy al Bandi, a haramia v e z ár “ czimű népszínműve került telt ház előtt színre. — Ezen előadásról csak annyit jegyziink fel, hogy a darab, mely úgy látszik, hogy a vasárnapi publikum számára készült, [ez alkalommal sem tévesztette el hatását, mert a garázdálkodó betyároknak ugyancsak tapsolt a karzat. Kedden, í. hó 2-án „Csókon szerzett vőlegény“ bohózat irta: Szigeti József. — Egyiue a legsikerültebb előadásoknak. A közreműködők mindegyike megkapta az egyéniségét megillető szerepet és mindannyian határtalan jókedvvel játszottak — a csekély számban jelen volt közönség pedig kitünően mulatott. —- Ferenczyné, mint szinésznő, mint számóczás leány, tót fiú, zsidó fiú és czigány leány elragadta a közönséget. — Ferenczy az akadékoskodó nagybácsit pompásan alakította és folytonos derültségben tartotta a közönséget. — Kömley A balti és Timárné a kóborszinészek hálás [szerepeiben, kitűnő maszkjukkal és egymást tul- liczitáló komikus játékukkal sok tapsot arattak. — Két h iné Rosa Cantifolia Andrássi (Béla), K ö v i (Trauer), B a g h i és K ö v i n é (Baranyai és neje) egyaránt hozzájárultak az est sikeréhez. Szerdán, f. hó 3-án Szathmári Árpád első vendégjátékául „A rongy szedő“ dráma 5 felvonásban irta : Félix Pyat. Szathmári művészi neve sokkal ismeretesebb széles e hazában, semhogy az e helyütt újabb dicséretre szorulna. — A czimszerep- ben oly művészi alakítást nyújtott, hogy a közönség- minden mozdulatát feszült figyelemmel kisérte. — — Különben ezen estét Szathmári vendégszereplésén kiviil még az is teszi emlékezetessé, hogy a többi szereplők is, mintha versenyre keltek volna, egymást igyekeztek a játékban felülmúlni. — Ez alkalommal láttuk F e renczy t egy oly szerepben melyben alkalma nyílt tehetségét teljesen érvényre emelni. — A többi szereplők is nevezetesen : K ö v i- né (Mari, Didié leánya), Timárné (Potárdné), Kaizné (Klára) szerepeiket olyan megkapó drámai erővel és hévvel játszották, mit a Curia színpadáról bátran lehet művészetnek 91 fogadni. Szabadhegyi a szerelmes Hanrit szintén kitünően személyesítette. Csütörtökön, folyó hó 4 én Szathmári Árpád második vendégjátékául „Rang és mód“ ssíntnü-3- felvonásban, irta: Szigeti József. — Bármennyire kitűnő volt is az előadás, mégis mükifejezésen szólva „nyomott hangulat“ uralkodott a színházban. Szomorú dolog is az, ha egy oly művész mint Szathmári üres ház előtt kénytelen játszani. S z a t h m á r i ma is excellált Köviné (Inna) ma is oly kedvesen és oly mély érzéssel játszott, mely előtt a kritika szigorának A kiváló szellemű főpap, a ki nemcsak püspöki negyedszázados jubileumát, de áldozó papsága ötven éves ünnepét, aranymiséjét is megérte, 1813-ban Székesfehérvárt született. Szülői jómódú, derék, becsületes iparosok voltak, a kik a kitűnő deákot papnak szánták. Az is lett belőle, s növendékéveit Pozsonyban, Nagy-Szombatban és Bécsben eltöltvén, 1836. okt. 28-án áldozó pappá szentelték. Első miséjét szülővárosában, Székesfehérvárt mutatta be túl- boldog szülei és rokonai körében, kiknek legédesebb vágya teljesült. Káplánkodással kezdte papi pályáját Budapesten, a Terézvárosban s innen két év múlva egyetemi hittanár és hitszónok volt. 1840-ben a bécsi Pasraa- neum tanulmányi felügyelője lett s ebben a tisztében avatták föl történelmi tudornak. Két év múlva már Bajnán találjuk, a hol szeretett és szerető magyar hívei között négy évig plébánoskodott. Kiváló tehetségei azonban nem hagyták falusi plébánosnak. Meghívást kapott az esztergomi semináriumhoz tanárnak. A szabadságharcz kitörésekor érseki titkár lett s 1850-ben bécsi Augustinusoknál igazgató. Simor János carriéreje akkor indul meg legszebben, mikor mint megkedvelt udvari káplán, 1851- ben, a birodalmi minisztériumban osztálytanácsos lesz. Tehetsége és tevékenysége még azon évben székesfehérvári katlanokká és széplaki apáttá avatta. Három év múlva már birodalmi miniszter tanácsos, a ki egyházi ügyekben döntő szavú. 1857-ben lett győri püspökké. Elődje Scitovszky prímás szentelte fel őt az uj bazilikában. És innét kezdődnek Simor János alkotásai. A Simor János emlékéhez fűződő alkotásokat magának a főpapnak élete két főcsoportra osztja. Tiz éves püspöki s azontúl terjedő érseki működésére. Mint győri püspök kis semináriumot alapított; a püspöki palota kápolnáját szépen restauráltatta ; rákosi nyaralójában, Sopron mellett, az első magyar üveg- festő intézetet alapította; Győrszigeten negyvenezer forintos alapitványnyal apáczazárdát létesített, ; segítő alapot teremtett hétezer forinttal elaggott papok részére ; a győri székesegyházat hatvanezer forintnyi áldozatkészséggel teljesen restauráltatta s a templom egyik ékességét, a Héderváry-kápolnát, eredeti góth sti Ijébe igazi ttatta. 1867-ben jan. 20-án kapta meg a királyi kinevezést az esztergomi érseki szék betöltésére. Május 10 én
