Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

> incompatibilis állás — noha ezek nem ritkán egymás kénytelennek harczolni, ha mindjárt az személyben is.-'— Reményivé tehát, hogy ezen nyilat- ~*kozatunk Dr. Csányi urat ki fogja elégíteni, ezen ügyet a magunk részéről befejezettnek tekintjük.

Színházi szemle.

E rovat alatt Pesti Ihász Lajos színtársulatának működéséről szolgálunk kimerítő tudósítással.

Pesti Ihász Lajost, mint buzgó, rendszerető és a közönség minden igényeit kielégiteni törekvő egyént már előbbeni működéséből ismeri városunk színházlátogató közönsége. Ezúttal tehát csak társulatával foglalkozunk, mely teljesen uj erőkkel megizmosodva kezdte meg az imént városunkban működését. Az udvariasságnak hódolva első sorban a társulat primadonnáit és nőtagjait mutatjuk be, kik között mindjárt egy ismerőssel, Raizné Amália asszonynyal találkozunk (őAndrássi, Abaffi és a Rét hi pár maradtak meg a társulatnak régi gárdájából.) Raizné t, ki a társulatnak legutóbbi itt időzése alatt a közönség kedvencze volt, előnyösen ismerjük. Csak annyit jegyzünk meg, hogy mint drámai színésznő most is a társulat egyik kiváló tagja ; szavalata és játéka, melyben a drámai erő és szenvedélyesség nyilatkozik, most is egyaránt jeles. — Kovácsicsné S. a legkedvesebb, színpadi alak, ki kedves megjelenésével már is a közönség kedvencze lett. Terjedelmes és iskolázott hangjával, úgy elegáns játékával, mint operette és népszinmű énekesnő bőséges tapsokat arat. — Eerenczyné Erzsi asszony is kedvező ómenek között jelent meg közönségünk előtt, mely őt mindjárt első megjelenésekor rokonszenvesen fogadta. Hangja iskolázott és szépen csengő, kifogástalan játéka pedig a színpadon való otthonosságát árulja el. Játszik szintén operette és népszínművekben. — K ö v i n é Julia igen rokonszenves alak, ki a társulatnak előbbeni naivájára Borosnéra emlékeztet. Játéka képzelhetőleg természetes, és ez oly érdem, mely magában véve is szép elismerésekre jogo- sitja őt fel a közönséggel szemben. T i m á r n é az anya szerepekben értelmes szinésznőnek mutatta be magát és szerepét otthoniassággal és jókedvvel játsz- sza végig. A társulat jeles tagjai még, Réthiné és Hódi Jusztin. — A férfiak közül első helyen említjük K ö m 1 e y Gyulát. Kitűnő maszk, pompás humor, melylyel túlzásokba sohasem esik jellemzik e tehetséges fiatal színészt, ki grotesk naivmozdulattal folytonos derültségben tartja a közönséget. Méltó helye hazánk nagyobb színházainál lenne, hol szép tehetségét érvényre emelhetné. — Eerenczy Béla, mint társalgási és jellemszinész megérdemli az elismerést. — K ö v y Ede és Viola József jeles tagjai a társulatnak, törekvő és ügyes fiatal emberek, kiknek — különösen az elsőnek — szép jövőt jósolhatunk a színészet terén. Mindketten jó énekesek és szép férfias alakok, kik úgy a népszínműben, mint az operettében egyaránt játszanak. Andrásai Mihályt már előbbeni szerepléséből ismerjük, ki akkor ügyes színésznek és jó énekesnek bizonyult. — Említést érdemelnek még : L e n d v a y Ödön, R é t h y László és Abaffy Albert, kik szerepeiket szintén szép igyekezettel töltik be. A társulat karmestere Németh, fiatal ember létére szép tájékozottságot és ügyességgel tanúsít hivatása körül.

Az első előadás, mely egyúttal az uj színházi helyiség megnyitásául szolgált, vasárnapon f. hó 10-én ment végbe. Ez alkalomra Varázséji Gusztáv, lapunk felelős szerkesztője prológot irt, melyet

az előadás előtt Raizné Amália, a társulat tehetséges tagja szavalt el. A költői szépségekben gazdag prológ, melyet a művésznő pathoszszal és átgondoltan adott elő nem téveztette el hatását, tőleg midőn a prológ hatásos végszavai után a társulat tagjai görögtűz fénye mellett a hymnusz dallamára zenditettek az akkor még csekély számban jelen volt közönség zajos tapsokban nyilvánította tetszését. Valóban sajnálhatják a későn érkezettek, hogy a prológ hallásától elestek, de ebből legalább megtanulhatják a késedelmeskedő színházlátogatók, hogy „ordo est anirna rerum.“

Mintegy 10 percznyi szünet után, mely alatt a közönség szép számmal töltötte meg a szintermet, következett Bérezik Árpád kedvelt népszínművének : Az igmándi ki spapnak előadása. Annyi dicséret és elismerés után, melyeket Pesti Ihász Lajos színtársulatáról, főleg a Nagy körösi színház megnyitása idejében a fővárosi lapokban olvastunk, a kiváncsisság és érdeklődés bizonyos nemével néztünk ez előadás elé. És mi már az első előadás után magunkévá teszsziik a társulatról hallott előnyös nyilatkozatokat, mert az újonnan szervezett társulat megmutatta a műértő közönségnek, hogy a komolyabb igényeknek is megtelel és hogy teljesen méltó a pártolásra.

Maga az előadás fényesen sikerült. A közreműködő tagok majdnem mindannyian a legjobb oldalukról igyekeztek magukat bemutatni. A czimszere- pet Kö vy Ede játszotta, ki daliás termetével szép bariton hangjával szerepét — különösen annak drámai részleteit teljesen érvényre emelte. Méltó párja volt Eerenczyné (Esztike), ki pajzán jókedvvel enyelgő csintalansággal játszott és szépen énekelt. Több dalát meg is kellett ismételni. F erenczy és T i m á r n é (Nagy János és felesége) nagy színpadi otthonosságot tanúsítottak és a gyermekük jö- vőjéu csüggő szülőket kitünően személyesítették. Raizné Amália, (Lazsák Zsuzsa) alakitása oly perfekt, hogy az további dicséretre nem szorul, elég ha annyit konstatálunk, hogy a közönség több izb mi nyílt jelenetben tapsolsa meg. — Viola József (Király Pista) úgy látszik ez alkalommal nem volt a legjobban disponálva, mert szerepébe nem tudott elég melegséget önteni. Köm ley Gyula, Peti szerepében kitűnő és önálló alakítást nyújtott; jóizű humorával folytonos derültségben tartotta a közönséget és kupiéival zajos tapsokat aratott. K ö v y n é Julia (Biri) elragadó kedvességgel játszott. A többi szereplők u. m. Réthi László, Lendvay Ödön, Abaffi Albert epizód szerepeikkel igyekeztek az ensemble hatását emelni. — Csak az énekkar nem járult az előadás sikeréhez, úgy látszik, az ismeretlen helyi viszonyok tették ingadozóvá. — Az előadást szép számú közönség nézte és mind végig jól mulatott.

Ke.dden, f. hó 12-én második előadásul „F e 1 h ő Klári“ Rátkay Lászlónak pályanyertes népszínműve, mint első bérletes előadás került színre. — Kovács i c s n é a czimszerepben egy tűzről pattant és férje bánatalmait odaadással eltűrni tudó menyecske szerepét játszotta, ki jóllehet szavalatába néha több péthoszt öntött, mint kellett volna, annak drámai részleteit mégis teljesen érvényre emelte és úgy játékával, mint szépen csengő hangjával magéival ragadta a közönséget. Raizné Amália (Viola Éva) sok erővel és mély érzéssel játszott és szerepét művészi magaslatra emelte. Viola József, mint Fátyol Ferkó ezúttal jobban volt disponálva és a társulat egyik tehetséges tagjának bizonyult. Köm ley a molnár- inas szerepében egy typikus alakot mutatott be és túlzásoktól menten játszott. Kövy (Aba András), Fere n c z y (Tenger Ádám), Réthi (Bálint), Kövy n é

tyával; úgy látszik azért czipelte a szerencsétlen dögöt magával, hogy együtt haljanak meg — éppen öt napja csak, hogy valami háromszor lőtte fejbe magát és kutyáját.

A harmadik öngyilkosság volt a legborzasztóbb. Ketten béreltek ki egy szobát. Egy alacsony igen derék müveit férfi, ki borravalót is adott és egy jól megtermett büszke, sűrűn elfátyolozott finyás nő, a ki pedig nem adott, szintén itt a 2-ik emeleten a numero 23-ban vetett végett életének. Eleinte egészen másra gondolt az én szemes kollégám, midőn magukra csukták az ajtót. Nagy betyár az! De bizony komolyabb vége lett a dolognak. Mert egyszerre brum ! brum ! és egy kis szünet után megint brum és brum! hallatszott. Erre hirtelen oda rohantak s az ajtót feltörték. S ime már együtt feküdtek a pamla- gon csendesen — meghalva — maustodt. Egy rövid negyedóráig csak vártak, hogy mi lesz, de bizony egyik se akart felébredni. Igazán kár azért a derék emberért, a ki borravalót is adott, hogy ilyen hamar meghalt. Végre megjött az orvos is, persze éppen jókor, de ő sem mondhatott okosabbat, mint kollégám, hogy már fucscs 1 végok van. Borzasztó ! mi lesz ebből a világból, ha már mindenki öngyilkosságra adja magát? és nekünk még borravalót se ad! No de ebben a házban „többet nem szabad még egy fél öngyilkosságnak sem előfordulni! jól figyeljünk meg mindenkit!“ igy adta ki a szigorú parancsot a princzipális is. És én azt mondom rá, hogy úgy is lesz. Mert ha ez igy tart az ördög se jön ide veszett hire folytán ; hát még olyan jóravaló becsületes ember, a ki nem öngyilkos, hogy is kerülne ide. Ébren is leszek, rnig el nem alszom. Itt ezen az emeleten velem gyűlik meg annak a baja, a ki meghal. Ezt én mondom ! Tudom istenem nem mer öngyilkos len ni, ha rá nézek. így fogok ránézni ni 1 És erre ki- mereszté szemeit s olyan éktelen fintort csinált, hogy ha most tükörbe bámul, maga is jóiziit nevet elfari csalódott pofáján.

A mint igy viesoritgatta a fogát, két halvány

arczu vendéget látott meg. Egy nőt és egy férfit. Gyors léptekkel haladtak egy más mellett s egy futó tekintetet vetve az inasra, szótlanul a 23-as szobába tértek. A nő csinos, nyúlánk alak, a férfi pedig erőteljes termettel, csinos fekete bajuszszal.

Mindkettőnek tekintetében volt valami elszántság.

— Nagyon gyanús alakok, mondá magában János. Egy szót se szólnak, mint a kik már leszámoltak a világgal és semmi közük se volna az emberekhez. Ezzel oda sietett az ajtóhoz hallgatódzni. — Még csak az kéne hogy ezek öngyilkosok legyenek. No hiszen szépen kezdődnék első napom. Mi lelhette őket, hogy oly különösek.

— Vetted észre hogy megbámult ez az uj szolga bennünket — mondá a férfi. —

— ügy látszik most látott először minket. Csak hogy itt vagyunk már 1 mondta rá a nő.

— Csak hangosabban beszélnének, motyogta az inas oda kün. — Mily jó lenne most ha a kulcslyukon átdughatnám a fülemet. Addig nem is tágítok innen mig a bizonyosat meg nem tudom. Átkozott kicsiny ez a kulcslyuk még átlátni is alig bírok rajta.

— Én nem tudom, hogy van az, de ismét el fog a félelem. Oly izgatott vagyok és felöltőjét egy székre veté.

— Nevetséges, már ismét tétovázol. Ugyan mire való ez a különös trémázás. Igazán csodállak. Ha egyszer rászántad magadat, úgy mitől tartasz? Túl kell esnünk rajta előbb utóbb mondta mogorván a férfi.

— De mikor a múltkor sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna.

— Hja akkor megzavartak. De most tudom senki sem fog háborgatni.

— Mintha csak tudnák — gondolá a kulcslyuknál János — bogy halIgatódzom, azért beszélnek oly halkan. Hál’ isten fülekkel megáldott a teremtő ! mondta magában.

— Ne félj egyetlenem, ne rettegi, egy néhány

(Felhő Katicza), Timárné (Rokkáné), Abaffi (Csik Vendel), Lendvay (Bencze) és Hódi Jusztin (özv. Abáné) kifogástalanul töltötték be szerepeiket. A szereplők játéka nagyobb közönséget érdemelt volna.

Csütörtökön, f. hó 14 én „N őemanczipáczió“ énekes vígjáték irta Szigeti József. Az est hőse F e- renczyné volt, kire nem alaptalanul hívta fel előre is a szinlap a közönség figyelmét. Flórája oly sikerült alakitás, mely a fővárosi színpadon is megállaná helyét. ízlése öltözéke, chikkes játéka és vervével elénekelt dalaival, de különösen az elegancziával lejtett „toborzó tánczczal“ a jó hangulatban levő közönséget, mely úgy dalait, mint a toborzót ineguj- rázta — az elismerés méltó tapsaira ragadta. A főbb szerepekben : Ferenczy, mint nyugalmazott tábornok, Andrásy mint öreg huszár, Kövy (Keilinger), Viola (Árpád) és Timárné (Fruzina) kitűnő ensemblét alkottak. Közönség csak közepes számmal volt jelen, pedig az előadás — kivéve a karéneket — egyike volt a legsikerültebbeknek.

Tegnap, f. hó 16-án Milöckernek világot bejárt operetteje : „A koldusdiák“ került kitűnő előadásban színre, melyről azonban tér3züke miatt jövő számunkban referálunk.

Aeskulap.

Városi és vidéki hírek.

= Kettő» eljegyzés. Galsai Kováé h Ernő orsz. fegyintézeti igazgató és neje született roskoványi Roskoványi Auguszta örömmel tudatják, hogy szeretett leányaik: Margit —- Dr. R á c z Béla kir. aljárásbiróval, köves Racz Pál köz- és váltó- ügyvéd és neje született bilkei Papp Veronika fiával ; továbbá: Elvira — Gajáry Géza, közigazgatási gyakornokkal, Gajáry Antal lovag, Pest-vármegye solti közép járási főszolgabíró fiával, csütörtökön, f. hó 14-én jegyet váltottak. — Fogadják őszinte szerencse kivánatainkat !

= Az első eset. Azon borzasztó szörnyetegnek, mely már évek óta rettegteti Európát és egy idő óta hazánkban is szedi áldozatait, úgy látszik nem lehet útját állani ; városról-városra vándorol és kíméletlenül elégíti ki vágyait. Bármennyire hitegették is magukat egyesek — a kolera meglepetésünkre mégis felütötte fejét városunkban. Rácz Istvánná szül. Szandányi Júlia az első áldozat, ki f. hó 12-én a kolera tünetei közt megbetegedett és nehány órai szenvedés után kisváczi lakásán elhalt. A helyszínén megjelent városi orvosok a hullát azonnal átszállították a felsővárosi temetőbe, hol a hivatalos bonczol atott megejtvén valódi ázsiai kolerát konstatálták. — A ragályozott házban a kellő óvintézkedések rögtön megtétettek és a hatóság a megye alispánját az esetről táviratilag értesítette. — Legyünk résen ! Működjünk kettőzött erővel, nehogy a kolera járvány alakot öltsön városunkban. Elvárjuk, hogy városunk lakossága saját érdekében fogja a közegészségi közegek utasításait lelkiismeretesen végrehajtani, annál is inkább, mert rendőrségünk bármily buzgó legyen is, csekély apparátusával nem lehet mindenütt.

= Kgy tőzesetröl értesítik lapunkat Vácz- Hartyánból, mely könnyen végzetessé is válhatott volna. Ugyanis f. hó 8-án Vezsenyi János v.-hártyáéi gazdának éppen háza tövében levő szérűjén egy szalma kazal ismeretlen okokból kigyuladt; szerencsére a szomszéd kertekben dolgozó munkások a veszélyt észrevették és mig egy része lángba borult kazal oltásához fogott, addig a másik része, a

perez — és végeztünk. Ezúttal jobb pisztolyt is hoztam magammal, nem gyermekjátékot.

— Nagyon helyesen mondta rá a nő.

— Mit hallok ? ! Pisztolyt is hoztak magukkal ? No ez jó! Itt van ni. Kész az öngyilkosság. Na ja, ma még egy se volt, ez lesz hát az első ! Borzasztó és éppen ide hozta őket az ördög ! Meg kell bolondulnom ! Ilyen pech v Ha ez igy tart még mérgemben megölöm magamat. Csak ne irtóznám annyira a holtaktól. Bánnám is én, ha az egész világ megölné magát. Fejét ide stova csóválgatva, járt-kelt az ajtó előtt. A mint igy tovább haladt s azon tépelődött, hogy most már mi tevő legyen, kinyílt a szobaajtó s a férfi, Szirontaki jött ki rajta.

— Hé! szolga! héf— pinCzér ! kiáltott János felé indulatosan.

János pedig impertinensen az elbámészkodott a te tőzeten, pedig jól hallotta, hogy hívják. Sőt még ezt mormogta magában : Ejnye de paraszt 1

Szirontaki pedig tovább szólitgatta: Hallja-e! No! —

Van nekem tisztességes nevem, — gondolá János.

Pszt! pszt! Hallani se akarja a himpellér. Ezzel melléje ment s a vállára csapott. — Ugyan kérem nagyságos ur, ha nem sértem meg, szabad kérnem egy két szóra, persze csak ha ideje engedi nagy elfoglaltságában. Úgy látom nagyon el van foglalva.

— Tetszik — kérem.

— Nem tetszik. Úgy látszik kelmed nagyot tetszik hallani, mert az imént már valami háromszor is voltam bátor zavarni, még pedig hangosan.

— Igen egy kicsit nagyot hallok. Családi betegség ez nálunk. Hanem ha a nevemen szólítanak, akkor meghallom, de ha csak úgy mondják hogy hé, nyete 1 — hallja! — akkor mindig azt hiszem, bogy a hausknechtet szólitgatják és nem engem. Ha valaki úgy szólít, kérem János avagy Jean, mert én fran czia vagyok, legyen szives, akkor megértem, ha mind a két fülem is bedugom.

A szemtelen — gondolá Szirontaki, ha borrava

5 :

4