Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

község intelligens lakosságával karöltve a tűz tovább harapódzását igyekezett meggátolni, mi a szélcsend és megfeszítő munka mellett sikerült is nekik. — A veszély elhárítása körül különösen ÍSzlatényi Ede és Gosztonyi Miklós működtek serényen.

= Betörés és lopá*. A múlt vasárnapi or szágos vásár alkalmával éjjel ismeretlen tettesek Rosner Adolfnak városház épületben levő zsibárus boltját álkulcs segélyével felnyitván, onnan nagjmbb Összeget érő ruhadarabokat vittek magukkal és a boltot nyitva hagyták. *— Csodálatos!

= A/> országos vásár sokakat csalt meg jó reményükben, mert oly csekély volt, hogy alig ért fel egy látogatott heti vásárral. Ennek okát egy részről a nép szegénységében, más részről az esős időben kell keresnünk. -- Csak vigasztalódjunk ; a kilátá sok után ítélve, leszünk ennél még rosszabbul is !

= Pestmegye évnegyede» közgyűlése f. hó 11-én és következő napján ment végbe gróf Szapáry István, főispán elnöklete alatt. A felolvasott alispáni jelentésekből kiemeljük : hogy a lefolyt évnegyedben a közegészségi állapot kielégítő volt és hogy a kolera, melynek megakadályozására a kellő óvintézkedések mindenütt foganatba vétettek, eddigelé csak szórványosan lépett fel a megyében. E jelentések tudomásul vétele után az alispán a megyei Ínségesek segélyezése ügyében tett indítványt, melyről lapunk múlt számában már mi is tettünk emlitést. Az indítványt — mely egy tetemes kölcsönösszeg felvételére szorítkozik — a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és az inség mérvének kipuhatolására, valamint a kulcsnak — a mely szerint a nyerendő kölcsön összeg felosztatnék — megállapitására, a váczi felső járásban: Szentkirályi Albert, kerületünk országgyűlési képviselője és Gosztonyi János; — Vácz városában pedig : Csávói szky József és dr. Freysin- ger Lajos kérettek fel.

z: Az évi szokásos ellenőrzési .szemle csütörtökön, f. hó 14. és 15-én tartatott meg váró sunkban Lányi J. 32. gyalogezredben kapitány által a közös hadseregbeli tartalékosok fölött. — A honvédség helybeli szabadságolt állományú legény sége fölött az ellenőrzési szemle f. hó 30., a járásbeliek részére pedig a következő napon lesz a Szarva son megtartva.

= Kinevezés. A budapesti kir. törvényszék elnöke Hol man n József ügyvédjelöltet, városunk fiát, a vezetése alatt álló kir. törvényszékhez segély- dijjas joggyakornoknak nevezte ki. Gratulálunk !

= Hymen. S c h e 1 1 i n g Péter m. kir. postatiszt f. hó 14-én váltott jegyet sándorházi-menyői Nagy Török Ede jó nevű festőnk kedves leányával Izabellával.

= A közegészségügyi hizoitwág pénteken, f. hó 15-én délután 5 órakor tartotta ismét gyűlését a városház tanácstermében, melyben mindenekelőtt a városi főorvos tett jelentést a városunkban e hét folyamán előfordult kolera esetről. Ennek tudomásul vétele után a bizottság elhatározta, hogy a kolera nak esetleges elharapódzására való tekintetből a Lit felekezetek halottas kamrák felállítására utasittassa- nak ; majd az egyes utczák canalizácziója került szö- nyegre, melyre nézve a bizottság felkérte a polgármestert, miszerint oda hasson, hogy a ígérendő inaég- kölcsönből városunkra eső rész e czélra fordittassék. Néhány kevésbbé jelentékeny tárgy elintézése után a gyűlés véget ért.

— (Névmagyarosítás. Weisz Gyula helybeli lakos, Vada ss József szigorló orvos és lapunk belső dolgozó társának öcscse, vezetéknevét beiügylóval nem kezdi itt az ember, ez a népség mind ilyen. — Na hát mélyen tisztelt szemtelen Jean u r 1 ha valaki keresni találna bennünket, legyen oly kegyes és mondja meg, persze, ha csak ideje engedi sok teendői közepett, hogy nem vagyunk hon. Tudja! Nem szeretném, ha valaki zavarni találna minket. Érti! És ezzel igen jelentőségteljesen nézett rá. Senkinek se vagyunk itthon! mondá ingerülten.

— Oh kérem.

— Ugy-e lesz szives! És reá meresztő szemeit.

— Oh igen, szólt hirtelen a franczia Jean némi ijedséggel.

Szirontaki pedig a szobába tért és a kulcsot előbb reá fordította, az után kihúzta a zárból.

— Ej haj! Ez hát a borravaló? No hiszen majd móresre tanitalak én benneteket! Még fenyeget. De félek is tőled! Hogy paczkáznak velem, akár csak a pajtások lennék! — Itt készül valami az szent! Az ilyen embergyülölők, elszánt dühös emberek rendesen roszban törik a fejőket. Tessék a kulcsot is lehúzták már. Ketten vannak, pisztolyt hoztak, elkeseredettek, — itt biztos a halál.

A csinos nő, inig Szirontaki künn az inassal beszélt, addig az egyik karosszékbe ült, s lecsüggesztett fővel, gondolatokba merülve nézett a padlóra. Amint azonban Szirontakit bejönni látta, hirtelen felkelt s eléje sietett:

__ Oh Aladárom ! Oh mondd szeretsz-e még oly

nagyon, a hogy én imádlak ?

— Ne kérd ezt leányka. Hát nem olvasod ki szemeimből azt az örök igazságu szót, hogy: imádlak!

— No tessék, most már lamentálni kezdenek, gondolá János, mint a kik búcsúzni készülnek egy mástól.-— Az Isten most a legboldogabbá tett bennünket folytató a nő. — Oh de hát miért is oly kegyetlen egyszersmind a sors, hogy halálunkat kívánja? Miért nem élhetünk e földön határtalan boldogsá gunknak ?

i miniszteri engedélylyel szintén „Vadass“-ra vál, toztatta.

= A hamvaiból feltámadt „Mercur44I kör ügye egy lépéssel ismét előbbre haladt. — A szünetelő kör választmánya Reiser László elnöklete alatt tegnapelőtt délután tartott gyűlést, melyen a kör ismét életképesnek mondatott ki és a felvételre jelentkezett uj tagok beválasztattak. Az alakuló nagy gyűlés e hét folyamában tartatik meg, mely alkalommal az uj tisztviselők meg fognak választatni és a kör egy alkalmas helyiségben megkezdi üdvös működését.

= A vácz-liartyáui rabiógyilkost, P 1 e ssing ért, ki a pestvidéki kir. törvényszék börtönéből határtalanul vakmerő módon megszökött, f. hó 14-én Székesfehérváron elfogták és a vasúton visz szavitték Budapestre, a pestvidéki ügyészség fogházába, hol ezentúl jobban fognak reá vigyázni.

— Kitüntetés. K a á n János siketnéma intézeti tanárgyakornoknak Esztergomban lakó hasonnevű édes atyja legfelsőbb helyről a Ferencz Jó- zsef-rend lovagkeresztjével lett kitüntetve, melylyel Esztergom város képviselőtestületének f. hó 14-én tartott alakuló közgyűlésén díszítette őt fel az alispán. Este az ünnepelt tiszteletére bankettet is rendeztek, melyen a város szine-java volt jelen.

= Gyújtogató rab. A pestvidéki törvényszék hátsó börtönépületének első emeletén egyik zárkában Si m kó István a váczhartyáni rabló- gyilkosok egyike, kit a törvényszék 15 évi fogházra Ítélt, megyujtotta szalmazsákját, hogy az igy keletkezett tűz által okozott zavarban megszök- hessék. Az esetről a fővárosi lapok következőket jelentik : F. hó 11-én délután 2 óra után néhány rab a font említett folyosó kőpadlóját súrolta, miközben az úgynevezett inspekcziós rab vízért ment. Mikor Simkó István 8. sz. zárkája előtt elment, észrevette, hogy a zárka vasrácsajtaján füst tódul ki. Azonnal jelentést tett az egyik őrnek. Ugyanakkor a zárka fölött elhelyezett megyei közigazgatási levéltárban is megérezték az égő szalma füstjének átható szagát. Időközben a börtönfelügyelő és a börtönőrök felnyitották a zárka ajtaját, mire oly sűrű és fojtó füst tódult ki a folyosóra, hogy a börtönőrök alig bírtak a zárkába hatolni, hol a rab a földön eszméletlenül feküdt és a halóhelyét képező vastag é3 erősen tömött szalmazsáknak már csaknem fele elégett. Erre a börtönfelügyelő a folyosót súroló rabokkal a vízzel telt csöbröket a zárkába vitték, hol aztán az égő szalmazsákot eloltották és az elájult Simkót fellocs- kolták. Mikor a központi tűzőrség a helyszínén megjelent, már nem volt ,egyébb dolga, mint a szalmazsákot kihurczolni és végleg eloltani. Simkót addig meglánczolva levezették egy földszinti börtönbe. Fél 3 óra tájban gróf Szapáry István főispán is megjelent a helyszínen és behatóan tudakozódot az esetről.

— Az „Ország-Világ4* irodalmi pályázata. Az irodalmi muukakedv fölpezsditéséhez vél járulni az .Ország-Világ“, midőn anyagi erejéhez képest pályázatot hirdet különböző fajú szépirodalmi művekre. Előre bocsátva, hogy a beérkezendő pályamüveket két előkelő író és az „Ország-Világ“ felelős szerkesztője fogják megbírálni, az alábbiakban közöljük a pályázat föltételeit. Három irodalmi tárgyra van pályázat hirdetve, mégpedig: 1) Elbeszélés a mai magyar társadalmi életből. Terjedelme az „Ország-Világ“ 10—12 hasábja (1000—1200 sor). Pálya- dij tizenöt darab cs. és kir. arany. 2.) Tárcza, egy közleménye (300 sor) terjedő, mely lehet — a tárcza fogalmának legtágabb értelmében — elmefuttatás.valamely társadalmi kérdésről, életkép a fővárosi, kisvárosi, falusi életből stb. Pályadij nyolcz darab cs.

— Na lám — mondta rá János — szüleik alig ha egyeztek a házasságba s ők most ezért meg halni akarnak. Ez az oka az egész dolognak.

— Ne kutasd — mondá Szirontaki s átölelé a nőt — ne birálgasd édesem az ég véghetetlen tetteit. Bölcs az mind, a mit rendel. Ez legyen nekünk elég. A boldogság pedig kedvesem, jegyezd meg nincs helyhez kötve. Mert a valóban boldogok, mindenütt azok! De mondd nem lesz-e jobb, ha oda fönn hábo- ritlanul, az égi tisztaságban leszünk egygyé, mind ide lenn, a nyomor e kaján irigységgel és bűnnel telt földön ? Mi szép a halál, ha utána a valódi boldogság következik.

— Na tessék — dadogá János izgatottan, egykét perez s itt lesz a borzasztó mészárlás. Most már mit tegyek? De csak ismét , vissza dugta a fejét és hallgatódzott a legnagyobb figyelemmel.

— Hidd el édesem — szólt közbe a nő — bár mily édesek, megnyugtatók szavaid, azért még is oly nehéz megválni azoktól, elhagyni örökre őket, a kik életet adtak nekem.

— Ne tépd, oh ne Irén ismét szegény szivemet, mikor már a boldogsággal telve érzem. Ne vess árnyékot az isteni sugárra, a tiszta szerelemre! Szegény János már-raár nem nyughatott. Folyton fészkelődön ide-oda. Maradni is szeretett volna szörnyen, de menni is. Azonnal berohanok a portáshoz — gondolá — ez lesz a leghelyesebb és elmondok neki mindent, u majd intézkedni fog. Igen, igen, az lesz a leghelyesebb, mert itt tenni kell, még pedig mentül előbb ! Ezzel még egyszer bekukkantott a kulcslyukon és azután a lépcső felé rohant.

Oda benn pedig megszakítatlanul folyt az es- deklés.

— Aladár! mondá Irén érdeklőén és szőke fejét Szirontaki vállára hajtá.

— Nem ! és nem! Lennének bár száz ezrek a jutalmam, ha kegyetlen atyád előtt sértett önérzetemmel újra megaláznám magamat, volna tán a megbocsátás édes szava hiszem, de hogy azt könyörkir. arany. 3.) költemény, legföljebb egy hasábra terjedő, mely szintén lehet ballada, románcz, elegia, dal stb. Pályadij öt darab cs. kir. arany. Az idegen kézzel leiratott pályaművek, jeligés és a szerző nevét tartalmazó levélke kíséretében, „Pályamű“ felírással 1886 november 30-ig bezárólag Benedek Elekhez, az „Ország- Világ“ felelős szerkesztőjéhez (Bpest, zöldfa utcza 43. szám) küldendők. A pályázat eredménye az „Ország-Világ“ ez évi karácsonyi számában lesz kihirdetve s ugyan e számban lesz közölve a pályadíjnyertes tárcza, esetleg a költemény is, az elbeszélés pedig az „Ország-Világ“ jövő évi első számaiban. Pályadijat nem nyert, de irodalmi színvonalon álló művek — szerző beleegyezésével — a rendes tiszteletdij mellett közültetnek.

— Veres verekedés. — Az ellenőrzési szemlére tegnap városunkba érkezett vidéki tartalékosok rakonczátlansága részegségükben annyira ment, hogy az elébe jövőkbe belekötöttek és többeket bántalmaztak ; de végre emberükre akadtak, ki aztán társaival jól ellátta őket utravalóval. — Hazafelé menet ugyanis a főutezán Madár János helybeli jómódú gazdát bántalmazták, ki erre nem volt rest és néhányat közölük jól eidongetett egy fadoronggal. Erre nagy népcsödület támadt és véres verekedés fejlődött ki a Madár pártjára állott helybeli és vidéki legények között. Néhánynak a fejét ütötték be ; többeket véresre vertek. Még annyira is mentek, hogy kővel dobálták egymást és veszélyeztették az utczáu járók életét. A veszekedésnek a csendőrség vetett véget, mely néhányat közülük elfogott és a városházára kisért be.

= „Esztergom múltja és jelene44 czimü emlékmű jelenik meg a napokban Dr. Kőrösy László tollából. A nagybecsű munka Simor János herczegprimás arany miséjének emlékére készül. Tárgyalja Esztergom múltjának és nevezetességeinek történetét. Elmondja érsekei történetét, mely egyúttal a székváros története is; elmondja a legutóbbi félszázad eseményeit hatalmas alkotásaiban. Azután megemlékezik a mostani érsekről, a ki Vitéz szellemével, Bakáts ízlésével és Pázmány tevékenségével egyesíti a legnagyobbak emlékezetét. Végül a város mostani kultúráját, tanügyét, kereskedelmét tárgyalja. A tizenöt Ívre terjedő s harmincz eredeti képpel illusztrált kis könyv ára 1 frt. Ajánljuk e könyvet mindazoknak, a kik Esztergomot meg akarják ismerni, valamint azoknak is, a kik a kegyelet nyelvét megértik. Előfizetéseket e könyvre lapunk szerkesztősége is elfogad.

Hasznos tudnivaló.

A szénsav eltávolítása a pinezéböl.

ÉvrŐl-évre olvasunk szomorú esetekről, a miket a pinezékben a must forrása alkalmával képződő és a levegőben meggyűlő szénsav okoz. A múlt héten a fővárosban is három ember esett annak áldozatul. Pedig vannak módok, a melyek a bajt megszüntethetik. Nem is szólva a személyes biztonságról, a mely mindenkor egy közönséges gyertya segélyével megóvható, ha ugyanis ezt rúdra erősítve a pincze levegőjébe tartjuk és csak akkor hatolunk tovább, ha az még jó alacsonyan is égve marad, — de a szénsav maga is, a mint a pinezében fejlődik (ha már az erjesztést itt kell végeztetni, mert nincs más hely rá) onnan eltávolítható. Meg kell ragadni az óvó intézkedéseket és nem veszteg maradniok, a hol ember áldozatokról is lehet szó. Hogy mily nagy mennyiségű a szénsavfejlődés, legjobban mutatja az a számítás, mely szerint 100 liter oly mustból, a mely

gés, megaláztatás, rimánykodás árán nyejrem meg tőle — nem kell! Ha a tiszta szeretet, ha két szerető szív tartós boldogsága nem bírta könyörületre szívtelen szülédet, s nem lágyították meg könyörgéseid, fenyegetéseid, kétségbeesésed, úgy, oh mondd, mit várjak én tőle, ha újból kezdeném a rimányko- dást ? Alig végzé be Szirontaki szavait a szerencsétlen János futott az ajtó elé lelkendezve nagyokat lélekezve.

— Ostoba gondolat! mondá szaggatottan. — Hiszen addig megölhetik magokat, mig leérek. Jó, hogy az utón az eszembe jutott. Tehát odalenn se volt. Hanem alig ért az első emeletig, ismét vissza rohant. Szegény ember már azt sem tudja, hogy mi tevő legyen. — Nem szabad innen elmozdulnom. S hirtelen betekintett a kulcslyukon. Hála Isten, még élnek !

— De hátha megbánja mégis idővel — folytatá Irén — fogadását. Hátha végre belátja, hogy igy csak a sírba dönt, és biztos halál vár reám, ha nem ad hozzád, s megváltoztatja szándékát ? Ki remél, az sejt, s az erős sejtelem felér a fél valóval !

— Ah menj balga következtetéseiddel té gyenge nő ! Szirontaki erre megfogá Irénnek mindkét kezét és merően szemeibe tekintve folytatá — Mondd hát, miért hívtál úgy ide ? Miért engeded magadat hány- kódtatni a reménykedés, a bizonytalanság, a tétovázás tengerén ? Miért hitegettél kétes szerelmeddel ? Ha nincs erőd velem meghalni, azzal, a kit, mint mondád szeretsz, imádsz, s a kihez szüléd adni nem akar és nem is fog soha?! Vagy nem óhajtod ott a boldogságot, a hol Isten a védő?!

— Aladár! kiáltott fel kétségbeesetten Irén — az ég minden üdvére kérlek, ne siettesd a halált! Hátha állandó boldogságot nyújthat még nekünk a földi lét s akkor . . .

(Folyt, köv.)