Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-12 / 37. szám

/ • s^bb emberek is kénytelenek lesznek inasoknak í; f fszegődni, vagy elejét veendők ez eshetőségnek áfaként induljunk el azon utón, amelyen akarva ^Aneiu akarva végig kell haladnunk.

Rajtunk áll az is, hogy csak akkor és úgy mozogjunk, amikor és amiként a szükség parancsolja; rajtunk áll az is, hogy a viszonyok kellő számbavételével öntudatosan cselekedjünk. A bárgyú az előbbit, az okos az utóbbit cselekszi.

Nem akarunk azon nyomorra mutatni, amelyet azok élnének meg, kik a végszükséget bevárnák; nem akarjuk ecsetelni azon nagy nehézségeket, melyekkel ezeknek megküzdeniök kellene: hanem egyszerűen arra utalunk, hogy a város polgárságának kötelessége az, hogy jövőjéről öntudatosan gondoskodjék. Ezzel tartozik magának, városának, nemzetének és hazájának.

Igen, de hogy megmutassuk azt, hogy a szükségszerűség megváltoztathatlan törvénye által elénk szabott czél megvalósitásáról öntudatosan gondoskodunk, első sorban azon kell lennünk, hogy azt a kettős akadályt: „a műveltség hiánya“ és „a közönyösség“, melyek mellett iparunk a nyugati nemzetek iparával sikeresen nem versenyezhetik, — mihamarabb letörhessük.

Igaz, hogy nehezen megy; mert szegények vagyunk ; nehezen megy, mert még az is, amire eddig támaszkodtunk, szőlőmivelésünk, rohamosan elpusztult.

De nem szabad visszariadnunk semmiféle nehézségtől, semmiféle áldozattól.

A műveltség hiányának megszüntetésén és a közönyösség kiirtásán kell fáradoznunk minden törvényes eszközzel, egyaránt az iskolában és kinn az életben.

Városunk közönsége az ipariskolák felállításával meghozta az első áldozatot. Az ipariskolai tanitótestület buzgó fáradozásai folytán — hál’isten — az ipariskolai oktatás harmadik évében, a most kezdődő tanévben, az iparos tanonczok száma és képzettsége annyira kedvező, hogy az ipariskolai tanítók számának egy tanítóval való felemelése vált szükségessé.

Az ipariskolai bizottság eleget tett ezen követelménynek is, sőt a modern követelményeknek megfelelő rajzoló termet is rendezett be, hogy e részben is eleget tegyen azon kötelességének, melylyel városunk jövőjének tartozik

Mindezen áldozat azonban mindaddig csak csonka eredményre számíthat, mig az ipariskolai igazgatónak arról keilend panaszkodnia, hogy mindegyik osztályban van több olyan iparos tanuló, akik részint mestereik által gátoltatva, részint saját hanyagságuk miatt 35—40 előadási napot is elmulasztanak igazolatlanul, sőt vannak olyanok is, akik beiratkoztak, de egyszer sem jelentek meg az iskolában.

így természetesen alig lehet szó arról, hogy jövőben kellő miveltségű és iparügyek iránt meleg érdeklődéssel biró iparosaink lesznek.

Mindazok, akiknek akaratával történik az, hogy valamely iparos tanuló csak egyetlenegy előadási napot is mulasszon, bűnt követnek el a város és a haza ellen és megérdemlik azt, hogy mint b ű nö s ö k méltóan büntettessenek. Ezt követeli a haza java, ezt különösen városunk jövője.

Büntetni egyaránt a bűnöst, akár önálló iparos, akár tanuló! Ezt parancsolja a törvény.

De mozduljon meg a társadalom is. M i n d- nyájunk érd eke az, hogy a műveltség napsugara a tudatlanság ködét mindnyájunk agyáról eloszlassa; azért mindnyájunk kötelessége is az, hogy a műveltség hiányának megszüntetésén fáradozzunk.

Ha örömestebb érintkezik mindegyikünk a műveltebb elemekkel, mint a vastag tudatlansággal, nincs okunk sajnálni az áldozatot a tudatlanok oktatásától.

Azért a társadalom segítségére mehet a törvénynek, népies felolvasásokkal, lépten-nyomon való buzdítással sokat tehet a műveltség hiányának megszüntetésére. Es ha a műveltség hiánya megszűnik, megszűnik a közönyösség is; mert a művelt iparos nem lehet közönyös saját sorsa iránt.

Dunai Szél.

Városi és vidéki hírek.

= A jövő évi képviselő választások

foglalkoztatták Pestmegye központi bizottságát a múlt szombaton Földváry Mihály alispán elnöklete alatt. A gyűlés tárgyát a választók névjegyzékének végleges megállapítása képezte. Amint a beérkezett

számos reklamáczióból következtetni lehet a jövő évi képviselő választások iránt nagy az érdeklődés; a választók névjegyzékéből azonban azon szomorú tapasztalat világlik ki, hogy a választók száma jelentékeny csökkenést mutat az előző választási czik- lushoz képest, minek oka természetesen — az adóprés!

= ISangverseiij Penczeu. A m. kir. operaház P o s a u n-Quartettje f. évi szeptember hó 3-án az alsó-penczi erdőben L it er át y Ödönné úrhölgy, a Penczen nyaraló Literáty Ödön országgyűlési képviselő nejének tiszteletére hangversenyt rendezett. A hangverseny délután 6 órakor vette kezdetét a következő műsorral: 1. Impromptu,

Kazinszkytől ; — 2. Vadász-induló, Beckertől ; — 3. Die Thräne, Vittől; — 4. Die Kapelle, Kreutzertől ; — 5. Solide Brüder. Polka Zettelmanntól; — 6.Verlassen, Kosehattól ; — 7. Schäfers Sonntagslied.

Kreutzertől ; — 8. Hymnus, Müller Verrától ; — 9. Waldandacht, Abttol; — 10. Grebetaus ,Das Nachtlager in Granada,“ Kreutzertől ; — 11. Ständchen, Abttol; — 12. Cavalleriegalopp, Zettelmanntól. — A hangverseny, melyet az operaházi tagok szép énekrészletekkel is fűszereztek, a jelenvoltak tapsvihara és általános tetszése mellett folyt le ; ezt az erdőben társas vacsora követte, melyet az ünnepelt rendezett vendégei tiszteletére. A jelenvolt nagyszámú férfiakon kivül, tudósítónk a következő hölgyek neveit küldte be : Muzslay Sándorné Margit és Alice leányaival, Mocsáry Sarolta kisasszony, Bene Gyu- láné, Droppa Mihályné és nővére Berger Karolin, Bakan Lajosné és nővére, Velser Andorné, Velser Ella stb. Vacsora után Szalay Mihály ügyes rendezése mellett tűzijáték is volt. A vendégek csak a késő éjjeli órákban oszoltak szét és mindegyik a legkellemesebben töltött est emlékét vitte magával.

= Dr. Herc/eg Mihály budapesti tudomány egyetemi jogtanár családjával e g y ü 11 múlt vasárnap meglátogató városunkat és vidékét nyaraló keresés czéljából. Melegen üdvözöljük a tudós jogtanárt, mint egyikét azoknak, kik felismerve városunknak s vidékének nyaralóul kiválóan alkalmas tájait ide telepednek.

= Ipariskolai értesítés. A vácz-városi ipariskolákban az 1886—7-iki tanév előadásai a következő napokon fognak megkezdetni: szeptember 15-én az I. és III. osztályban ; szeptember 17-én az előkészítő- és II. osztályban. Az elmúlt iskola évben már beirt, és még fel nem szabadult iparos-tanonczok minden újabb beiratkozás nélkül kötelesek a nevezett napokon az iskolában megjelenni ; az eddig még be nem Írott tanonczokat pedig mestereik személyesen tartoznak az igazgatónál f. hó 15-ikéig beíratni, magukkal hozva nemcsak tanonczukat, hanem a városházán már belajstromozott tanoncz-szerződést is. Ipariskolai-ügyekben az igazgatóval, ha az akadályozva nincs, értekezni lehet annak papneveldéi lakásán az egész iskola éven át naponta délelőtti 11 tői 12 óráig. — Kelt Váczon, az augusztushó 31-én tartott üléséből. — Az ipariskolai bizottság.

= Harc/, a reezeptek ellen. — Az or vosok most azon fáradoznak, hogy a reezeptek megismétlését, melyekkel a közönség részéről annyi visz- szaélés történt, megszorítsák. — Ennélfogva egy feliratot szándékoznak a belügyminiszterhez intézni, miszerint rendeletileg kimondja, hogy a reezeptek csak a rendelő orvosnak újabb és kelet melletti ellenjegyzése mellett legyenek megismételhetők.

Egy öcsém van szeretném behozni diurnistának. Sovány koszt biz az, de annak sem való, olyan vásott rósz.

* Mosolygott . . . mosolygott! . . .“ vagy úgy ?

• Küldje el . . . holnap . . . ma . . . nem, küldje azonnal. Akczeptálva van ! Akar előleget . . . egykét hóra V . . . egész évre ? ! . . .

Mosolygott! . . . dörzsöli sovány kezeit öröm- ittasan Száraz uram, ki észre sem vette, hogy a szép nő kiosonva, protegáltjával már vissza is jött.

„Terringettét ! szép csinos ficzkó! — Mindegy ... ! Mosolygott, nem mogorva, mint a többi! . . .

Mitt áll itt? Menjen hivatalába; dolgozzék ! . . . Nem tudja, hogy mit? . . . Hát pipáljon addig! ahhoz csak ért? Itt a pipám, ott a dohány. Szép pipa, jó dohány ! Menjen !

Ez a mosoly nagy változást szült Száraz uram életében. Hivatalát elhanyagolta.

Hogy ne!

Hiszen a tükör, falevél, habok s kavicsdarab mind azt mondja: „mosolygott!“ Életedben először mosolyogtak reád !

Az örökségre váró rokon havi kijárója egyre soványabb lett, mig az uj diurnista havonta fizetés- emelést kapott, pedig nem erőltette meg magát a munkában, lévén egyedüli dolga a pipázás. A szép pipából, jó dohánynyal, „p ersze".

Száraz uram gondolkozott.

így telt nap, nap után, év után év.

Száraz uram most szorgalmasan jár hivatalába, mint susogják : „végrendeletet Írni.“ Minden új nap széttépte a már megirottat. írt másikat. Egy oldalon fogyott, más oldalon nőtt az összeg.

A végrendeleti tanúk szomorúan rázták a fejőket, ha a rokon örökössel találkoztak.

Végre elérkezett a szomorú nap, midőn Száraz uram rezideneziáját a mennyekbe volt átteendő.

Szomorúan gyülekeztek ágya mellé az ismerősök. Az öreg nyugodt. Elbúcsúzott tőlük.

Kis női arczképet nyom száraz ajkához. „Mosolygott . . . 0 mosolygott.“

Midőn a végrendeletet felbontották, általános volt a csodálkozás (kivéve a két tanút.)

„Minden vagyonom Fodor Berta úrnő s rokona, Fodor Géza diurnista közt egyenlően osztassák meg. Rokonomat sem akarván kizárni, részére hagyományozok 50 forintot, mely összegből vegyen egy sirkövet nekem.“

A végrendelet utolsó passzusa igy szólt : „Azért az egy mosolyért!“

„0-ö.u

Az utczán.

így szeretlek látni téged :

INémán büszkén, hidegen;

Hogy mid vagyok én tenéked,

Ne sejtse más, idegen

Titkainkat eltemettük Ezer édes csók közé,

Nem tud róluk, csak a rózsa,

Amely kebledet fődé.

Tépjed szét a rózsa szirmát,

Árulónk igy nem lehet,

S szivünk hangos dobbanását Nem értik az emberek.

Nézz reám, — ha találkozunk —

Némán, büszkén, hidegen :

Hogy mid vagyok én tenéked,

Ne tudja más, idegen

Kenipelen Farkas.

Ma egy éve.

— Elbeszélés. —

Irta: KiiVPAS.

Mintha ma történt volna, olyan jól emlékezem reá ! Hűvös szeptemberi este volt. Az eső cseppek

szakadatlan egymás utánban hullottak alá; a csillagtábort sűrű leplével vonta be a felleg ; élesen futott keresztül a leveleitől megfosztott fák ágain a szél ; a természet lépten-nyomon — mint a lemondó ember reménye — haldokolni látszott. Mintha egy ütésre némult volna el minden. Nem csoda ! Olyan hirtelenül, oly váratlanul köszöntött be az ősz, hogy alig mert hinni az ember saját szemeinek. A még csak egy héttel ezelőtt oly élénk utczák elcsendesedtek ; az esti sétálók a kandalló mellett vonták meg magukat; nem volt egy csepp kedvük sem a a szobát elhagyni.

Magam is úgy voltam.

Kis szobámban ültem, íróasztalom mellett görnyedve. Dolgozni akartam : nem ment. Mintha meg lettem volna babonázva. Százszor neki fogtam ; százszor félbe hagytam.

Egy szál „g a v a 11 é r - r ó z s a „feküdt Íróasztalomon : az volt az, ami figyelmemet, kedélyemet, eszemet oly erősen lekötötte. Hiába vettem elő Schiller „Orleansi Szüz“-ét: sehogy sem tudtam megérteni azt, hogy Johanna, a gyöngéd szűz, fegyvert visel kezében. Miért, nem rózsát? Shakspear kegyetlen „Macbet“-jének keblén is rózsát látott kép zelő tehetségem. Elővettem kedvencz költőmet, Dante-t, de örök életű szonettjeit nem tudtam élvezni : mindig a rózsa kisértett.

Összecsaptam a könyvet.

Magam elé tettem a rózsát, százszor megcsókoltam, százszor megkönyeztem.

Eszembe jutott a története.

Talán nem volt a fold hátán „blazírtabb“ terem tés, mint én, még ma egy éve is ! „Sportsze r ü e n* * * űztem mindent, de azért nem kedvvel, még az ud varlást is. A rossznyelvek reám fogták, hogy pil langó vagyok, s egyik virágról a másikra, erről a helyről amarra száldogálok. Pedig nem volt igazuk !