Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-08-08 / 32. szám
VIII. évfolyam. 32. szám. HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP. 8. 1886. Vacz, au Előfizetési Ara : évnegyedre ......................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : lO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspai'ik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A haladás korszaka. (Két czikk.) II. (V.) „Minden kornak van Istene,“ mondja Berzsenyi. Minden kornak van uralkodó eszméje. A XIX. század uralkodó eszméi: a reform és haladás ! Lapunk múlt számában rámutattunk azon örvendetes eseményre, hogy városunkba is eljutottak a czivilizáczió harsány hangjai és hogy városunk is szakítva végre keleti indolencziájá- val a kultúra és haladás terére lépett. Ezt hirdeti azon számos korszerű intézmény és újítás, melyek városunkban az utóbbi években keresztülvitettek ; e mellett tanúskodik azon diszes épület, mely a szt. Miklós téren emelkedik. Azt mindnyájan kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a műveltség és kultúra terjesztésére a leghathatósabb eszköz az iskola; — de hogy manapság a szinház is egyik nélkülözhetlen tényezője a társadalomnak, azt bizton állíthatjuk. Amerre csak a polgárosodás terjed — Írja egy a dráma terén szaktekintélynek elismert író — iskolák, műcsarnokok és egyéb a műveltség fejlesztése végett épült intézetek mellett szerényebb és fényesebb szinházak is emelkednek. A I nép, még az alsóbb osztályú is, siet, ha szerét teheti e helyekre, hogy egy-egy estén feledve mindennapi gondjait és fáradalmait, az előadandó játékban kedve szerint gyönyörködhessék : most meghatva, könnyezve érdekes személyek szomorú sorsán, majd kaczagva a fonákságokon, botor cselekedeteken és az elme pattogó 1 szikráin. Az érdeklődés a színi előadások iránt általános. Igaz, hogy a szinházak látogatóinak legnagyobb része csak szórakozást, mulatságot keres Thália csarnokaiban, s magát a darabokban és ábrázolásukban, nyilatkozó művészetet csak kevesen fogják fel és élvezik egész jelentőségében, de az bizonyos, hogy a szinházak, ha hivatásuk magaslatán állanak, még azokra is mélyen művelődő hatást gyakorolnak, kiknek müérzékük kevésbé finom s kiket csak rövid ideig tartó élvezet vágya von a „világot jelentő deszkák“ elé. A szinház jótékony hatása az emberiségre tagadhatlan ; mert a mellett hogy „emollit mores, nec sinit esse feros,“ még a közműveltség iskoláját képezi és a prózai élet gondüzőjévé válik. Szóval a szinpad, oly társadalmi intézvény, mely Európa czivilizácziójára jelentékeny befolyást gyakorolt. Hogy nemzetünk előtt a szinköltészet, már a XVI. században sem volt ismeretlen arról részint a történeti nyomok, részint a fenntartott müvek is tanúskodnak. De a rendszeres szinházak meghonositása csak irodalmunk „renaissan- ce“-jával vette kezdetét. A nemzet milliókat költ a művészet emelésére; az ország szivében pazar kiállitásu paloták emelkednek, melyek mindannyian nemzetünk kulturális haladásának hirdetői. A vidéki városok nagy része szintén versenyez a szebbnél-szebb szinházak emelésében. Most, midőn a városszerte kiragasztott fal- raszok hirdették, hogy egy színtársulat készül városunkban tanyáját felütni, jut ismét eszünkbe vájudó szinház ügyünk. Maholnap egy éve lesz annak, hogy állandó színházunk ügye egy nagy lépéssel előre haladt. Városunk néhány derék, minden szép és nemes eszmeért lelkesülni tudó férfia felkarolta az ügyet és egy állandó szinház felépítésén fáradozott. Nemes fáradozásukat látszólag kellő siker is koronázta. Zászlójuk alá sorakozott városunk intelligens és vagyonosabb része. Már a terven is gondolkoztak és a megye is helyben hagyta a városi képviselő testület azon határozatát, hogy a felépítendő állaindó színházhoz a város is 3000 forinttal hozzájárulhasson. A Benkár Dénes és Piufsich Lajos urak által nagylelkűen felajánlott jelentékeny tőke és a kibocsátott aláírási iveken városszerte eszközölt előjegyzések által kilátásba helyezett körülbelül 23000 frtra rugó összeg elég garancziát látszott nyújtani arra nézve, hogy egy szerény igényeknek megfelelő szinházat sikerülend felépíteni. És mi ezt annál bizonyosabbra vettük, mert az ügy élén oly férfiakat láttunk, kik ismert erélyességükke) az elkezdett munkát be is tudják végezni. Sokan már lelki szemeik előtt látták Thália diszes templomát; hallották az élvezetes előadásokat és az ezeket kisérő frenetikus tapsvihart. De bizony csalódtak; — keserű csalódásra ébredtek. Lapunk f. évi január 24-diki száma volt az utolsó, melyben t. olvasóinkat az akkor még lángoló szinliázügy miben állásáról értesítettük. Akkor annyit tudtunk meg, hogy a szinház ügye a f. évi január 17-én, a városház tanácstermében tartott alakuló közgyűlésen egy örvendetes stádiumba lépett, mely az állandó szinház eszméjét a meg valósításhoz egy Hagy lépéssel közelebb hozta; hogy Piufsich és Benkár urak minden kamatbiztositás és garanczia nélkül hajlandók befektetni a felajánlott 10000 forintot s csak annyit kötnek, ki, hogy a várható jövedelem a kisorsoláskor oly arányban osztassák fel, hogy Vs Benkár 1/3 Piusich és Vő a többi aláíróra essék. Azt is hallottuk, hogy az alapszabályok kidolgozásával, a tervek elkészítésével és a színtársulat ideiglenes képviseletével a végrehajtó bizottság lett megbízva, mely bizottság utasitta- tott, hogy egy hó leforgása alatt intézze el a szükséges előmunkálatokat és közgyűlést hívjon egybe. Szóval kilátásba volt helyezve, hogy a szinház épitését már tavaszra meg lehet kezdeni. Hogy ezen idő óta mi történt, az mély titok A _VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Verses könyvemből. i. Jár, mint űzött, kergetett vad Viharszelén, vihardultán, S be-befutja az utczákat Az a szegény hárfás-leány. Kis kacsói végig futnak Elnyűtt kobza elnyűtt húrján, S haló hangja a tett útnak Fáradalmit hordja magán. Fölzeng a dal, amit nem irt Költő, se más emberfia ; Mi nem szerzett fényt, nevet, hirt; Mit nem kellett tanulnia. Mit a bánat, mit a kin szül S minden szívvel olyan rokon : A csalódott szerelemrűl Zeng oly édes-bús hangokon ! Nincs e dalnak, nincsen rímje ; Nincsen benne semmi árja . . . Nem cseng vissza — hogy kisélje — Ábránd-akkord: csak mi bántja. Szívhalottját mig siratja itt lenn az ablakom alatt: Belekezdek egy kis dalba . . . Vége? ... A nő mily ingatag! Kapás Lajos. Hogyan védekezzünk a kolera ellen? Közli: Egry szig-crló orvos. Az általános elismerés, melylyel az orvosi tudomány mivelői ma a czivilizált államokban mindenütt találkoznak, föképen abban leli magyarázatát, hogy főfeladatul tűzték ki maguknak nemcsak a betegségek gyógyítását, hanem azoknak az emberiségtől való elhárítását is. így tehát a közegészségtannak jutott ama nemes feladat, hogy a népesség egészségére ügyeljen, az egészségtani fogalmakat terjeszsze, — melyek jótékonyabb átalakulást okoznak az összes emberi társadalomban, mint bármily nagy politikai mozgalom, mely csak eszköz lehet a szellemi és anyagi jólétre, mig amaz a szellemi és anyagi jólétnek magának egy jelentékeny része. A modern orvosi tudomány legnagyobb vívmányaként tekintendő a fertőző bántalmak és járványok kórokozó tényezőinek kikutatása és fölfedezése. Ha ösmerjük az ellenséget, akkor annak hatalmához képest alkalmazhatjuk is a leküzdésére szükséges eszközöket, vagy pedig módját találjuk annak, hogy az ellenséget magunktól távoltartsuk. Már a régi orvosi tudomány is fölvette, hogy a fertőző bántalmak valamely ragályozó anyag (conta- ginm) által okoztatnak. Természetesen nem ösmerték, hogy milyen nemű ama méreg és csak üres elméleteket állítottak fel, melyek az emberiségnek hasznot nem hoztak, amennyiben a járványoknak gátat nem vethettek. Csakis a legújabb időben sikerült a tudomány férfiainak a fertőző bántalmak nagy részére vonatkozólag az azokat előidéző méreg lényegét rendkívül kicsiny szervezetű lények — bacteriurnok, élősdiek — alakjában fölfedezni. — A természet ezen élős- dieket sajátszerü alakkal és életviszonyokkal ruházta fel ; ezeknek élettartama és szaporodása épúgy bizonyos feltételekhez van kötve, mint a magasabb rangú növényeké és állatoké. Előfordulnak a világon mindenütt : a levegőben, a vízben, a földön és magában az állati szervezetben. Közülök némelyek egészen ártatlanok, mások ismét az ember egészségét aláássák és tönkreteszik. Azon tudósok közül, a kik ilynemű búvárkodással foglalkoznak, jelenleg Európában két kiváló férfiú szerzett magának e téren hallhatatlan érdemeket és egyszersmind az összes emberiség örök háláját is vívtak ki, és ez : K o c h és Pasteur. A miveit társadalomban alig találkozik valaki, a ki ezen lángelméjű tudósokat tisztelni és becsülni nem tanulta volna. Pasteur a veszettség elleni beoltásokkal szerezte meg az elismerés babérjait. — Koch ellenben úgy a gümökór (tuberculosis,) mint az ázsiai kolera kórokozó tényezőit sajátlagos bacteriumokban fedezte fel és exact kísérletek alapján bizonyította be, hogy ezek okozzák a bajt. Kutatásait jellegzi a legtüzetesebb észlelés, a tények pontos számbavétele, valamint a következte- tésekbeni óvatosság. Szükségesnek tartom, hogy a t. olvasót a koleraméreg lényegéről felvilágosítsam, mert csak annak alapján vagyunk képesek a kolera elleni óveljáráso- kat kellőképen felfogni és foganatosítani. Koch Róbert 1883-ban, augusztus havában indult el Egyptomba, hogy ott a német birodalom meghatalmazásából tanulmányozza a kolera-mérget. Ekkor ott már tűnő félben volt a járvány és semini- némü fáradságot sajnálva indult el Indiába a kolera góczpontjába. És ime itt sikerült néki a titkot felderíteni, amennyiben az ottani ivóvízben és a kolerás betegek ürülékeiben talált egy apró élősdit, melynek hosszúsága 1—2 ezred millimeter, szélessége pedig 4—5 tízezred millimeter és górcső alatt vastag és O 3-z£
