Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-05-03 / 18. szám
nak. Biztos adatok szerint az érintett iparlovagok és ipariovag- nük a kártyán szerencsét próbálni szerető vidékieknek, erre bő alkalmat nyújtani készülnek. A kiállítás idejére nézve nagy előkészületeket tettek, a kártyabarlangokat nagy biztonsági apparátusokkal és megfelelő őr- személyzettel látták el, hogy áldozataikat annál biztosabban kifoszthassák. Miután e veszedelmes üzérkedés elleni utólagos panaszoknak igen ritkán van a kifosztott kárvallottra nézve megfelelő eredménye: figyelmeztetik a t. ez. közönség, bogy minden -kártyába r lan got kerülj ön. A zsebmetsxök szintén nagy számban fognak felvonulni, mint a bécsi és más nagyszabású kiállításoknál is, tapasztalható volt. A rendőrség a rendelkezésére levő eszközök felhasználásával mindent el fog követni, hogy eme veszedelmes elem praeventiv intézkedések áltál lehetőleg ártalmatlanná tétessék, mindazonáltal a zsebmetszés teljesen megakadályozható nem lóvén, figyelmeztetik a t. ez. közönség, hogy főleg népcsoportosulás alkalmával értékeit és pénzerszényét folyton megőrizze és ily alkalommal a bizalmasan közeledő ismeretlenektől vagy erőszakkal hozzáto- lakodóktól is óvakodjék még ha az illető úriembernek látszik is, miután a aseMotvajók egyrésze sík elcgsuisczisu bizonyos jieinévei szokoíl fellépni. A zsebmetsző ritkán működik egyedül, ekkor karján összehajtott kabátot, piáidét visel. Rendszerint harmad-negyed magával működik.. A zsebmetszés műtété rendszerint úgy eszközöltetik, hogy a társak egyike a kiszemelt megfosztandót meglöki és ez által áldozatának figyelmét magára vonja, mit a másik felhasználva, ugyan ama pillanatban a zsebmetszést vagy a zsebtolvaj lást egy gyors fogással elköveti, nem ritkán ugyan az a ki áldozatát meglökte, a meglökéssel együtt az értéktárgyat • is magához ragadta. A zsákmányt a tolvaj rögtön egyik társának adja át, ki azt továbbítja úgy, hogy a zsebmetszést elkövető "egyénnél lopott tárgy csak ritkán található meg. A k á r v a 11 á s tehát rendszerint csak a zsebmetszés tettének pillanatában előzhető meg, az által, ha a meglökött, vagy szorongatott egyén rögtön értéktárgyaihoz nyúl, hol zsebmetszés esetén a tettes kezét is találta. A zsebmetszők kedvencz helyei a következők : vasúti- és gőzhajó-állomások, zsúfolt lóvonatu kocsik, panorámák, színházak csarnokai, szóval mind ama helyek, hol a közönség tömegesen összecsoportosul. Az úgynevezett sipistáik (hamis kártya és zsinór- j ájt é k' o s o k, p é n z- és a r a n y t a 1 á 1 ó le, csalók stb.) az alsóbb rétegbőli vidéki embereket, főleg földmivelőket szokták fogásaikkal kifosztani. A sipista rendesen jó öltözetben és többed magával szokott működni. A társaság egyik tagja a hívogató szerepét játsza; vasúti állomások és hasonló helyeken megjelenve, a rosszat nem sejtő vidéki embert szívélyesen megszólítja, neki tájékoztató szolgálatait felajánlja és bizalmaskodásai közben áldozatát a „sipista-barlangba“ vezeti, hol czimborái, kiket azonban szinleg nem is ismer, valamely játékkal (hazárdjátékok, „hol a veres, hol a disznó“) mulatnak. Majd a „kalauz“ is játszik és pedig roppaut ■— előkészített —- szerencsével. Ekkor a vidéki vendéget is rábírja a játékra ki csak hamar kifosztva a barlangból kiutasittatik. Hasonló módon •járnak eh a zsinór és szij- játé kosok is, kik áldozataikat főleg az alsóbb munkásnép soraiban keresik. Ezért szorgalmatos látogatói bizonyos harmadrendű ivó- és mulatóhelyeknek hol különösen a szeszes italok folytán kevésbé óvatossá jlett emberekhez csatlakoznak kifosztási szándékkal. A péssK- és sura-íny-íínlálók szintén a sipistákból kerülnek ki, és szintén a közönség alsó rétegeinek hiszékenységét zsákmányolják ki az által, hogy egyikök arany vagy más értéktárgy találását színleli, melyet aztán társai furfangos segélyével a vidéki embernek igaz arany gyanánt adják el, holott a szinleg talált tárgy rendesen teljesen értéktelen szokott lenni. A szédelgőknek számtalan nemeit felsorolni nem lehet, szükséges azonban a t. ez. vidéki közönséget figyelmeztetni, hogy teljesen ismeretlen emberek bizalmas közeledését és szolgálati kegységét óvatossággal fogadják. A szédelgők mindenféle alakban lépnek fel, mint lakásszerzők- vezetők, hordárok, kereskedő ügynökök, helyszerzők sőt hivatalos kiküldötteknek polgári biztosoknak is adják ki magukat, hogy a kiszeméit áldozat lépre kerüljön. A fővárosi rendőrség. CSARNO K. A spártai erkölcsökről. ..Mert régi erkölcs, spártai férfikar Küzdött s vezérelt förgetegid között : Birkózva győztél, s Herkulesként Érczbuzogány rezegett kezedben.“ Berzsenyi. Az edzettség egyik főkivánalom a katonánál, kinek — főleg háborúban — oly sok fáradalmat kell elviselnie. nagy pillanat mindkettőt szomorúnak, lesujtottnak találja. Végre a nő hozzálép a férfihoz, lehajlik, s meg- .simítja elborult homlokát. — Szegény, szegény Sándor ! A férfi, mintha ez érintésre villamos ütés érte volna, föláll helyéről s hideg érzéstelen hangon feleli: — Ne sajnáljon engem asszonyom ! Az utolsó szót alig mondhatja ki. Sóhaj sza kitja félbe s visszarogyik székébe. — Minek mondtad ki a hideg szót ? — kérdi sóhajtó szemrehányással a nő. — Uramnak szólítottál utolsó leveledben te is. — Hogy erre emlékeztetsz e pillanatban. Mikor én megbékülésre hívlak, eszembe hozod azt, ami bennünket ellenségekké tett! — Hát békülni hivattál? Én azt hittem, hogy szenvedéseimben akarsz gyönyörködni. — Sándor! rebegi a nő reszkető ajkakkal. •— Fáj neked ez a beszéd? Lásd, pedig az a levél, melyben eltaszitottál magadtól, igazat ád nekem. Ha nem volna meg benne a vágy: lelkem büszkeségét megtörni, sohasem gyalázhattál volna meg úgy. — Hát sohasem fogod azt elfeledhetni s nem boesátasz meg érte nekem, habár elátkozom a perczet is, melyben írtam ? — Minden szenvedést meggyógyíthat ez idő, csak annak a sebnek fájdalmát nem enyhítheti, amit te ütöttél a szivemen. Azóta ért öröm és bánat, a sors dobált magasra és mélyre ; a vihar ismét mng csapdosott sarával és a kisütött sugarak ismét meg- fényesitették arezomat, de azért sohasem feledhettem sem szenvedéseimben, sem kényszeredett vigságom pillanatában azt az éjt, melyen leveled kiűzött otthonomból, bogy félőrülten bolyongjak alá s föl a néma útezákon, oly fájdalommal keblemben, mit senkinek sem panaszolhattam el, hiszen tudtam, hogy részvét helyett gunynyal fogadtak volna. Ha élvek mámorába akartam bánatomat fojtani, üldöző rém gyanánt jelent meg lelkem előtt az az emlék, s ha magányban kerestem vigasztalást, ott is megjelent s hozott uj kétségbeesést, uj kínokat. Úgy rémlett A tornászainak nemzeti köznevelésünk rendszerébe kötelezőleg történt fölvétele által, némileg biz- tosittatik ugyan az, hogy ép testű, s aránylag edzett ifjak lépjenek haderőnk kereteibe. Be a hadra-edzésnek sarkalatos fontossága mindamellett megkívánja, hogy más úton is iparkodjunk azt előmozdítani. Tekintsük csak e végre : a világtörténelem példáit! Vájjon van-e kiválóbb (habár némileg rideg) példája a hadra-edzésnek a spártainál, ahol azt, már a gyermek világra jövetele előtt kezdették! ? A viselős spártai nő szobájának falaira deli s izmos ifjak képeit függesztették, hogy ezeknek folytonos szemlélése, kedvezően hasson a méhmagzat fejlődésére. A spártai anya gyermekét paizson szülte, s ha fiú volt, e szavakkal helyezték meztelenül a paizsra : „vagy ezzel, vagy ezen.“ A csecsemőt borban fiirösztötték, mert úgy vélekedtek, hogy a gyönge gyermek meghal benne, az erős pedig még izmosabb lesz . . . Ha aztán a, fiú egészséges s erő: volt, bei kirítták az állampolgárok lajstromába, a gyöngét ellenben, barlangba dobták . . . Szabad, de fölötte kemény életmódra szoktatták Spártában az ifjú nemzedéket. Hogy a leendő harezos az éhség eltűréséhez már korán hozzászokjék, a gyermek csak kevés eledelt kapott, — de ha nagyon megéhezett, csenhetett ugyan némi ennivalót, — de ám nagyon ügyesen, mert jaj volt neki, ha rajtakapták, ugyancsak spártai szigorral büntették meg. A fiúknak minden tizedik napon az „eforus“-nál (fő-előljárónál) kellett jelentkezniük, ki aztán oly kegyetlen volt, hogy az elhízott gyerkőezöt csúnyául megfenyítette. A figyermek kezdettől fogva bort ivott és kopaszra nyírott hajat viselt, öltözete alig födte el meztelenségét és minden pipere tiltva volt; felöltőt csak nagyon zord időben viselt; lábbelit soha! Kitüntető-jele volt a spártai sihedernek, ha testét sok kék fölt és minél több sebhely födte; fekvőhelyén is csak sás volt elterítve, melyet sajátkezű- lég gyűjtött össze az „Eurotas“ partján. A gyermekkor a hetedik évig tartott s eddig otthon volt a fiú, nők felügyelete alatt. Ezután el kellett hagynia az atyai házat s az állam nevelő intézetébe Jépett, ahol mindnyájukat egy tanterv szerint, rang- és vagyonra való tekintet nélkül, igen szigorúan nevelték. Az apa, ki gyermekét az állami nevelés alól kivonta, polgári jogait elveszítette. A gyermekévekben, főleg pedig az ifjúkorban a spártai nevelésnek legfontosabb tárgya a testgyakorlat volt, melyet: futás ugrás, vadászat, tányérhajitás, birkózás, ökölviadal s e két utóbbiból összetett gyakorlat képezett. Mindezt külön épületben (gymnasium) meztelenül végezték s ezenkívül: hadmozdulatokat és fegy- verforgatást (taktika) is teljesítettek. Tánczra — de egyúttal szemérmetességre is — oktatták a spártai ifjúságot; az úszást pedig oly szükségesnek tartották, hogy az abban járatlant egy- ügyünek bélyegezték. Az ekként nevelt fiúból férfiúvá nőtt spártai polgárnak legfőbb törvénye aztán igy hangzott : Engedelmeskedjél elöljáróidnak, tűrj el minden fáradalmat, és mindenek fölött: győzz vagy halj, mert a becsület legnagyobb kincsed. Ilyen volt a spártai nevelés, melynek legfőbb mintha újra ott ülnék ágyam szélén, mint ama hajnalon, midőn a barangolásból, szobámba visszatértem. Láttam lábaim előtt szétszórt leveleket, miket visszaküldtél s úgy véltem, mintha a félhomályban ismét olvasnám azt az utolsót ! De kezem hanyatlott, szemeimet köny lepte el és csak sirni tudtam, görcsösen zokogni. Vagy mintha azt hittem volna, hogy te mértföldek távolában meghallod, folkiálték, esküvő szavakkal könyörögtem hozzád, hogy hidd el ártatlanságomat! De szavaim elhangzottak, mint akkor, s nem volt ki biztatóiag válaszolt volna reájuk, hanem a kétségbeesés folytonosan azt suttogta : eltaszitva, msggyalázva, kigúnyolva vagy ! A vesztett boldogságért még találhatunk kárpótlást, de ha meggyalázott az, kit szerettünk e fájdalomnak tövise bent marad a szivben mindörökké. — Nem tudtam akkor, mit teszek ! — válaszol a nő. A csalhatatlanoknak látszó bizonyítékok,- miket kezembe játszottak, mind ellened szóltak, s kö- nyelmüséged hire, szerelmünk fölfedezett titka, a gúny, a megsértés, melylyel apám és anyám illettek, — elvették az eszemet, bizalmamat megingatták s engedtem a rábeszélésnek. Leírtam azt a levelet, úgy a hogy követelték, a hogy tollba mondották, de én nem tudtam, mit irtani! Ama kiszámított kínzás pokoli gondolata nem az én telkemből jött . . . s aztán azt hittem, hogy valóban vétkes vagy . . . de hogy arra meg fogod bánni tetteidet és visszatérsz hozzám bocsánat kéréssel . . . — És én meg tudtalak volna kérni, ha az elutazás után még közeledhettem volna hozzád. Ha névtelen senki vagy, lábaidhoz vetem magamat és megcsókolom ruhád szegélyét, úgy könyörögtem volna kegyelmedért. De ki voltál te, hozzám képest 1 ki mikor a gazdag nő nekem adta szivét, elváltam tőle, hogy messze idegenben keressem szerencsémet, mely közelebb emel hozzá. Nagyon magasan ragyogtál fölöttem, nem ésdekelhettem előtted, még ha hihettem volna is bocsánatodban. Mert ha arra gondol hím, hogy szivedhez forduljak,; eszembejutott hideg, gúnyos leveled s féltem, hogy válaszod is ahoz lesz hasonló. S hittél volna-e nekem akkor, midőn j czélja : minél edzettebb harezosok képzése volt, s e végre még az ifjúságnak a kifejezés velős rövidségére szoktatása (lakonismus) is, egyik eszköze volt: a lelki-erő fokozásának és a harczbeli találékonyság felébresztésének. Utánzásra méltó szép példák ! ........... Mindamellett nem kívánhatjuk, hogy a „Mindent a hazáért“ „A hazáért mindent“ szent jelszó, a spártai erkölcsök merev utánzásával, elfeledtesse vélünk az emberi érzelmeket. De kívánhatjuk azt, hog}^ nemcsak az államnak,- de mindenkinek saját érdekében is, sokkal több gondot fordítsanak a szülők: gyermekeik testének okszerű edzésére ; de ezt aztán mindenesetre megkívánhatjuk azoktól az apáktól, kiktől fiaikkal egyetem ben, ha kell Király és Haza minden pillanatban követelheti, hogy vérüket s éltüket is ontsák : a közjóért vívott szent csatáinkban ! . . . . E hazáért való véráldozatra is gondolt a spártai nevelés, mert a haza szeretetét s a közügyért föláldozást: lánglelkű nemzeti dalokkal folyton ébren tartotta. És vájjon — annyi évezred múlva, nem a hős spártai szellem hangzi'k-e, a haza szeretetére buzdító Vörösmartynk e szavaiból is : „Tűrj érte mindent, ami bánt, Kínt, szégyent s halált: De el ne szenvedd, el ne tűrd Véred gyalázatát.“ Domaniczky István honvéd őrnagy. Városi és vidéki hírek. = A székesegyház orgonáit renováltatja a székesegyházi, káptalan 800 írtért. A munkálatokat Kobza Ágoston egri orgona készítő vállalta el s már hozzá is fogott a javításhoz. — Bérmálás* Mint értesülünk, Nesz ved a István, felszentelt püspök pünkösd ünnepén városimban fogja kiosztani a bérmálás szentségét. = 35árvszsga Sftádosa. April hó 26-án volt a rádi ev. leány—egyház iskolájában a zárvizsga. A felsőbb hatóságot tiszt. Tornyos Pál lelkész és Heilerer István egyházi jegyző képviselte. A vizsga a templomban, rövid ima elmondása után tartatott meg. Tekintve a rövid szorgalmi időt — november- tői-áprilisig, a melyet még járványos betegség miatt 6 heti szünet is szakított meg a tanulók igen szép előmenetelt tanúsítottak. Dicséretet érdemel a fiatal tanító, ki a magyar nyelv teljes elsajátítására különös gondot fordított. Tanulói szabatosan feleltek, némi szláv accentussal de hisszük, hogy a jövőben erről is leszoknak. Csak kitartás s egy évtized múlva nem lesz szükség Kádon tót Abcére. = Kgy szerkeszt» loJjajítsilása. A szerkesztők helyzetét következőkben ismerteti egy angol lap: A lap kiadás nagy „örömu-mel és sok „éivezet“- tel jár. Ha a lap sokat politizál, a közönség zúgolódik ; ha keveset, akkor meg az baj. Ha nagy betűkkel van nyomva, akkor kevés közlemény fér bele ; ha aprókkal, megrontja az olvasó szemeit. Ha sok táviratot közöl, akkor azt mondják, sokat hazudik a lap; ha keveset, akkor meg az a baj, hogy sajnálják a pénzt a táviratokért. Ha hébe-hóba élezel a lap, azokat laposaknak mondják ; ha nem élezel, elcsontosodott vastagfejünek hiresztelik. Ida valakinek tyúkszemére hág, az illető felsziszszen, a többi jóízűen mosolyog ; ha ez utóbbiaknak mond kellemetlen igazságokat, lármáznak s dühösen nézik, mint el hihetted, hogy egy énekesnő után vetettem magamat s azért kerültelek, holott éjem-napom a hozzád méltó állásért való erős küzdelemben telt el. S igy végzetem volt, hogy boldogtalan, nyomorult legyek mindörökre! — S miért hiszed, hogy én nem szenvedek úgy mint te? — szólt a nő hévvel. — Miért nem mondod, hogy boldogtalanok; nyomorultak vagyunk mindketten? — Hát a te boldogságod csak fényes hazugság ? — kérdi a férfi keserű mosolylyal. — Vannak pillanataid, mikor eszedbe jutok, s fájdalommal gondolsz válásunkra? Miért titkoltad ezt úgy előttem ? Hiszen ha érzelmedből csak egy foszlányt juttattál volna számomra, ha csak egy halvány reménysugár világította volna is meg azt a sötét éjét, melybe taszítottál, én megmentettem volna a jövőt. De mit tettél te a helyett, midőn oly könnyenhivő voltál és sértett hiúságból rajtam állottál boszút a vélt sértésért. A nő remegve hallgatta a szemrehányás nélkül mondott szavakat. Aztán, hogy véget ér a beszéd, meg fogja egykori kedvese kezét. — Mi végre te néked az én bocsánatom ? Mit érsz vele, ha azt mondom, hogy elfeledtem a múltat? Még akkor tudtam, mikor leveleimet vissza- küldted, mikor oly szivteleniil el tudtál taszítani magadtól, — hogy egykor e pillanat is megjő. De a mit akkor mondhattam volna, azt nia nem mondhatom neked ; hiszen te meghaltál számomra örökre ! A nő szelíd tüzű kisirt szemeivel merengve néz a férfira, mint üdve első pillanatában, mikor az első vallomás hagyta el ajkait. Aztán mintha régi szenvedélye egy dobbanásra kigyulna szivében, arozát égő pír borítja el, keble lázasan kezd hullámzani, s alig hallható, suttogó hangon kérdi : — S valóban meghaltam számodra Örökre? A férfi nyugodtan felel : — Meg. Hangja szigorú és nem remeg. Arczán fájdalom nem tükröződik vissza, a csáb édes szavára vívódás nélkül adhatá elutasító válaszát.
