Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-05-03 / 18. szám

* mosolyog az előbbi. Ha valakit dicsér, pártoskodó- nak mondják a lapot ; ha nem dicsérjük, azért mégis pártoskodó marad. Ha a nőket dicséri, a férfiak gyalázzák a lapot; ha megfordítva a férfiakat dicséri, akkor meg a nőkkel gyűlik meg a baja. — Azt hisz- szük, hogy ezen félj aj du lás nem c s a k az angol lapszerkesztő sok-sok baját körvonalozza. = Mymen. Orczy Seraf báró huszárfőhad­nagy e hó 23 án vezette oltárhoz Diós-Jenőn Piret Eugénia bárónőt. — Siittő Antal főt ni földbirtokos s a gödöllő kerületi függetlenségi párt alelnöke, a napokban vezette oltárhoz néhai firey berger Ala­jos fővárosi kereskedő özvegyét, Freyberger Katalint. — Szegzárdon e hó 25-én vezette oltárhoz Rasaovsz'ky Paula kisasszonyt Baross Kál­mán baranyamegyei árvaszéki jegyző. = A kataszteri mérmokük közül elhelyez­tettek D o mj án György III. osztályú mérnök Nagy­váradra, Székely Ferencz III. oszt. mérnök Sze­gedre, Mayer Vilmos II. osztályú mérnök Aradra, Kovosecz István segédmérnök Eszékre. — „Az országos IclcncxSaAzat létesíti» egyesület“ tagja^ közé beléphet bárki ki évi 10 kr. tagdij fizetésére kötelezi magát; külön adomá­nyok is elfogadtatnak. E czélra gyűjtésre alkalmas tárgyakul ajánltatnak: szivar végek, papír, Virginia szivar-szalma, ón pecsét, bé­lyegzett levél jegyek, staniol hüvelyek stb. Ezen tárgyak a fiók egyleti, illetőleg megyei szövetkezeti főnök utján Otto Herrmann úrnak Bpest sugár-út 13. sz. küldendők. = Előléptetések a kataszterinél. A hely­beli állomásozó kataszteri felmérési felügyelőségnél előléptettettek : L o k o t a Adolf I. osztályú, H o- ley Ferencz, Cerha Antal II. osztályú mérnö­kükké. = A váezi jótékony nőegylet, által a „magyar gazdasszonyok egyletének budapesti árva­haza javára elhelyezett perzselyeket a nőegyleti vá­lasztmány a múlt héten nyilvánosan felbontván s a begyült összegeket összeszámlálván a gyűjtés ered­ménye a következő volt az egyes perzselytartóknál: Almássy Albertné 5 frt 7ü kr., Jakabffy Ká- rolyné 5 frt 33 kr., Krenedits Matild 4 frt 44 kr., A lberty Ferenczné 3 frt 95 kr., Ulrich Ká- rolyné 2 frt 97 kr., Karcsú Arzén 2 frt 73 kr., Dobró czky Jánosné 1 frt 88 kr., Ugyanaz 68 kr., Nőegyleti ovo da 2 frt 53 kr., Funk Jánosné 1 frt 70 kr., Dr. Freysinger Lajos 1 frt 18 kr., Korpás Jánosné 1 frt 14 kr., Gyíirky Károlyné 1 frt 09 kr., Trag or Ignácz 1 frt 5 kr., Heiser Edéné 73 kr. Összesen 37 frt 10 kr. mely összeg rendeltetési helyére a nőegylet titkára utján elkül­detett. A szives gyűjtők pedig fogadják a nemes czél érdekében gyűjtésűk eredményének ezennel tör­tént nyilvános nyugtázása mellett az érdekelt jóté­kony egyletek legmelegebb elismerését. = Veszelt eb. czim alatt lapunk legutóbbi számában azt irtuk volt, hogy valami kőbőr eb utón útfélen szaladgálva több embert és kutyát is megha­rapott ; s téves informaczió folytán azt is állítottuk, hogy az eb veszett volt. Ezen hírünk kapcsában most örömmel konstatáljuk, hogy noha igaz az, hogy az eb csakugyan többeket megharapott, s kutyákat is mardosott, azonban mint ezt az idő közben megejtett orvosrendőri vizsgálat kiderítette, az eb veszett nem volt, hanem valami mezei egeret nyelt le elevenen, s valószínűleg ez okozott a kutyának oly harapási ingert melynél fogva nem csak embereket, hanem ku­tyákat is megharapott. Egyébként dicsérőleg kell A nő elfödi arczát. — Oh, mennyire megvethet engem! sóhajt föl kétségbeesetten. — Miért hivatott magához, miért akart velem találkozni? Miért nem hagyott magamra; hiszen én kerültem volna, és egyetlen szemrehányó szavamat se hallotta volna sohasem! — Mert szeretlek, még mindig szeretlek ! — szól a nő kitörő szenvedélylyel, s oda omlik kedvese lábai elé, kit egykor ő taszított el magától. — Mit érne, ha a múlt örömeinek én is meg­nyitnám a szivemet ? — válaszol a férfi, fölemelve a térdelőt. — Mi erény volt akkor, bűn volna ma. Te jóvá akarod tenni mindazt, mit ellenem vétettél, s nem gondolod meg, hogy amely pillanatban keblemre ve­ted magad, eszményi szerelmünk tisztaságát éri szenny ............Váljunk el itt. Ma csak boldogtalan vagyok, de e sebbel szivemben még találok nyugal­mat. Szerelmünk emlékét tisztán, fényesen látom ragyogni a múltban, s e hideg sugár oly jól esik az én szemeimnek. Ne csábíts most arra, hogy sárba tiporjam az eszményt; mi marad nékem, ha ezt is elvesztettem ? — Én boldogságot kérni jöttem hozzád, — mond a nő. A férfi arczán az első gúnyos mosoly jelenik meg egy pillanatra. Aztán elsimul az is. — Tévelygő boldogtalan, — szól szánalommal. Azt hiszed, én az asszonyt szerettem benned s nem az eszményt? Hogy engem egy élet boldogta­lanságáért kárpótolsz, ha karjaimba veted magadat ? Nem pillanataim megédesitéseért szerettelek én, de szived dobogásának szakadatlan vallomásaira, szerel­mednek lelked mélyéből fakadó kiapadhatatlan for­rására voltam én szomjas, m i n d e n szavad hallá­sára, minden mosolyod látására. Ezért küzdöttem én álmatlan munka mellett átvirrasztott éjeken, s ezért jutottam oly közel a bukáshoz. Ha ettől meg­fosztottál, váljunk el, kerüljük egymást; látásod csak veszteségem nagyságát juttatja eszembe, s e veszteségért nem kárpótolsz — soha többé! kiemelnünk rendőrségünk azon eljárását, hogy az al­kalmat felhasználva mintegy 18 kőbőr ebet agyonlö­vetett. = Színészet. Gerőfi Andor a legjobb vi­déki színtársulat igazgatója járt városunkban a na­pokban s előadások tartására kért concessiót a vá­rostól. A „Curia“ terme szakértőiig megvizsgáltat­ván jelen állapotában nem bizonyult alkalmasnak az előadások tartására, s csak is uj lépcső s szélesebb ajtók készíttetése után engedhető át színteremnek. Úgy halljuk Gerőfi hajlandó az átalakításokat meg­tenni, s ez esetben kilátásunk lesz a legújabb szín­darabokban a vidéki legjobb színtársulattól előadva gyönyörködni. = A vAczi első isItalÄBBOS ipartársiaiat folyó hó 17-én nyári mulatságot rendez a cselőtei erdőben, melyre a meghívók jövő héten szét bocsát­tatnak. = Tiíos kavics szedés. A Duna parton a füzes alatt egész szokássá vált már, hogy mindenki kénye-kedve szerint hordja a kavicsot, s oly éktelen gödrök támadnak ennek folytán a Duna parton, hogy azoknak elegyengetése a városnak tetemes költségébe kerül, figyelmeztetjük tehát közönségünket, hogy ki­vált most a fürdő idény közeledtével tartózkodjanak a füzes alatti Duna partról hordatni kavicsot, mert a támadt gödrök a fürdő gyermekekre nézve életve­szélyesek, s a hatóság által szigorú pénzbírsággal fognak büntettetni az ily tilos kavics gödör ásók, annál is inkább, mert a hizlalók mellett ott áll min­denkinek rendelkezésére a kavics bánya. Irodalom. = A spártai erkölcsökről46 czimmel mai lapunk­ban Domaniczky István honvéd őrnagy úr tollából közlünk egy érdekes czikket, mely szerző szívességéből egyidejűleg jele­nik meg a „L u d o v i c a Akadémia Közlönye“ IY. füze­tében s lapunk hasábjain. Érdekesnek találjuk e czikket a köz­lésre, hogy minél szélesebb körben legyen ismeretes azon irány és szellem melyben a magy. kir. honvédségnél a hadi ismeretek terjesztése a sajtó utján kultiváltatik. Tudnivaló. Egy csodálatos orvosi műtét története. Egy amerikai nagykövet Kasson ur Bácsben, kormányának nemrégiben egy csodálatra méltó orvos sebészi műtét érdekes tu­dósítását küldte meg, mely ezelőtt nem rég Billroth professor ur által lön végrehajtva Bécsben; ez egy csodálatra méltó módon történt gyomorkivágásból állott, melynél a gyomornak csaknem egyharmad részét kelle eltávolítani, s a mi még csodálatra mél­tóbb a beteg ismét felgyógyult, oly eset, milyen eddig még soha elő nem fordult. A betegség, mely miatt ezen műtétet alkalmazni kelle, gyomorrák volt, mely az alábbi kórtünetektől kisértetik : Az étvágy felettébb rósz; a gyomorban valami sajátságos, leírhatatlan, felettébb gyötrő érzés uralkodik, melyet leginkább valami meg nem határozható zsibbadásnak lehetne nevezni; a fogakra különösen reggelenkint bizonyos tapadós nyák rtkódik le, mely igen kellemetlen utóizt hagy maga után ; táplálékok él­vezete nem látszik ezen sajátságos zsibbadt érzést eltávolítani, sőt ellenkezőleg azt inkárb még fokozzák ; a szemek beesnek, s megsárgulnak, kezek és lábak hideg s tapadósakká válnak, mint­egy hideg verítékkel fedve. A beteg folytonos bágyadtságot érez s az álom nem ad neki uj erőt; uemsokára rá a beteg ideges, ingerült s roszkedvüvé válik; balsejtelmek gyötrik; ha fekvő helyzetéből hirtelen felemelkedik, elszédül, fülzugást kap s meg kell fogóznia valamibe, hogy össze ne rogyjon : belei eldugulnak, bőre legtöbbnyire száraz és forró lesz, vére megsürüdik és olva- dékossá válik s nem czirkulál rendesen. Későbben a beteg az ételt evés után csakhamar ismét kihányja, melynek olykor sava- nyús poshadt, néha pedig édeses ize van ; gyakran szenved szív­dobogásban s azon hiszemben van, hogy szívbajban szenved ; végre azonban már semmiféle táplálék nem marad meg benne, miután a bélcsatorua nyilasa vagy már tökéletesen vagy legalább nagy részt egész el van dugulva. De bármily eleiasztó legyen is ezen betegség, mind a mel­lett a fenti kórtünetekben szenvedők még ge csüggedjenek el, — Ha úgy meghűlhetett a szíved, akkor én mégis forróbban szerettelek! válaszol a hölgy szen­vedélylyel. —- Forróbban-e ? Ezt bizonyítja kegyetlen tet­ted, mire metitséget nem találsz, ha még bűnÖsebb lettem volna is, százszor és ezerszer, mint a minőnek hittél. Mert érted küzdöttem s ha buktam volna is, neked volt legkevesebb jogod, követ dobni reám. — Hiszen nem én tettem, esküszöm neked, nem én! Kényszeritettek rá s a megcsalt, kijátszott csak ezen az áron adták bocsánatukat. Én gyönge leány voltam, kinek sem akarata, sem ereje, s úgy elha­gyatva éreztem magamat mindenkitől! Téged veszve hittelek, s nem volt, ki részvéttel forduljon hozzám, de mindenki gunynyal figyelmeztetett a meg nem hallgatott intő szavak igazságára s mert minden el­lened bizonyított, én azt hittem igazuk is van. — És elitéltél — in eghallgatás nélkül . . . De ha kívánták is, szerelmedet megőrizhetted volna számomra titokban. Hinned kellett volna, hogy egy­kor lesz idő, midőn megtisztulva léphetek eléd, én nyugodtan vártam volna e pillanatra, ha éveken át hirt sem hallottam volna is rólad. — Szüleim áldását sohasem nyerhettem volna meg. Én ösmerem szivüket. Soha sem bocsáthatták volna meg, hogy egykor megcsaltuk őket s titkolt szerelmünk bűnéért, örök átkuk kisért volna . . . s ez úgy el csiiggesztett. — Kellett nekem az ő áldásuk, beleegyezésük ? Ha zárva tartanak, éjjel raboltalak volna el s más­nap vissza küldtem volna nekik a ruhát, mit maga­don hoztál. Hiszen egykor azt ígérted, hogy akarat­juk ellenére is követnél s én oly boldog voltam, hogy értem el tudtad volna hagyni az ő gazdagságukat, a fényt, pompát, kényelmet; érettem, kinek oldalán küzdelmes élet várt reád. Vagy csak az mondva volt ? — Oh, csak ama vallomások őszinteségében ne kétkedjél ! Ha valaha megtudhatnád, hogy elválá­sunk óta titkon mennyit szenvedtem. Mikor inoso- lyogni láttak, rejtett bánatom ott rágódott életem i mert ezer közül kilenczszáa kilenczvenkilencz esetben nem szen- I vednek gyomorrákban, hanem pusztán csak emésztetlenségben, [ oly betegségben, mely igen könnyen gyógyítható, lia helyesen gyógykezeltetik. A legbiztosabb s legjobb , szer ezen betegség el­len a „Shäker-kivonat“ növényi készítmény, mdly az alább fel­sorolt gyógyszertárak mindegyikében megszerezhető. Ezen kivo­nat a bajt alapjában támadja meg s azt gyökeresen kiirtja a testből. Oly egyéneknak, kik dugulásban szenvednek, a Seigel- féle Sajssíija.ji«'* labdiiesokríi is van szükségük, a „Shäker- k ivón at tál “ kapcsolatban. A Seigel-féle hashajtó lahria­cs«k meggyógyítják a dugulást, elűzik a lázt es' a meghűlést, megszabadultuk a főfájástól s elfojtják az epekiöinlést. Ezek a legbiztosabb legkellemetesebb s egyszersmind a legtökéletesebb labdacsok minden eddig készíttettek közt. A ki ezekkel csak egy kísérletet is tett, azok használatát bizonyára nem fogja abban hagyni. Enyhédében s minden legkisebb fájdalom előidézése nél­kül hat. Ára egy palaczk „Shitker-féle kivonatnak,“ 1 frt 25 kr. 1 doboz „Seigel-féle hashajtó labdacsoknak“ 50 kr. — Magyarországi főraktár: Budapest, Török Jözseí gyógy­szertára Király-utcza 12. Vácz : Irgalmas renn «5 gyógy- szertílra. N y i 11 -1 é r.*) = layers selyem bast rssbAk (egész se lyem) 9 frt 30 kr. egy egész ruhára való, úgy szin- tim^ nehezebb minőségben, legkevesebb két ruhára való bérmentesen házhoz szállítva kapható Henne- ^ e, (k‘r- oda vari, s a német császárné udvari szállítója) selyem gyári raktárában Zürichben. Minta kívánatra ingyen. Levelek bérmentesítése Schweiczba 10 krba kerül. A falun vagy pusztán lakóknak nem ajánlható eléggé, hogy a háznál mindig készletben légyen egy doboz Brandt R. gyógyszerész-féle svájezi labdacs, hogy a rögtön föllépő bajoknak (székrekedés, kólika, vértolulás, máj- és epebajok stb) e biztos és legkisebb fájdalmat sem okozó házi gyógyszert (egy doboz ára 70 kr. a gyógyszertárakban) azonnal használhassák. Minthogy Magyarországban Brandt R. gyógysze­rész svájezi labdacsainak különféle utánzatai léteznek, arra kell gondosan figyelni, hogy minden dobozon ezégjegyül, egy fehér kereszt vörös mezőben s Brandt R. névaláírása meg legyen. Köszönet nyilvánítás. Fogadják mindazok, kik boldogult férjem Bállá Istvánnak temetése alkalmával mély fájdalmamat részvétük és szives megjelenésük által enyhítették, forró köszönetemet. Vácz, május hó 2-án, 1885. özv. Bállá Istvánná. Vendéglő-kert megnyitás! Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni miszerint az azelőtt Síöscb Mö- berí-féle vendéglő udvarát KERT - IIIÓILYI- SÉGOÉ alakítottam át s azt f. évi május hó 4-én ünnepélyesen BANDA MÁRTON zenéje mellett fo­gom megnyitni, mely megnyitási ünnepélyre a n. érdemű közönség számos látogatását kérem. — Jó ételek, italok s kellő kiszolgálásról gondoskodva leend. SSodendorfer Rélu vendéglős. Szerkesztői üzenet. = &t. íáy. egy hss olvasóim!*. Szíveskedjék nevét megírni, akkor helyt adunk közleményének lapunkban nevét ti­tokban tartva. Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos : VARÁZSÉJI GUSZTÁV. gyökerén — nélküled nem lehettem boldog. Hogy el nem emésztett a szenvedés, csak egy remény akadá­lyozta. Reményem, mely a találkozással biztatott.. . — S én e találkozáson csak arra kérhetlek, ha akkor lemondhattál, mikor még lehetett volna re­mélned, mondj le ma, mikor a jövőtől nem várhatsz semmit. Váljunk el, térjed azóta vár reád ! — Te gyűlölsz, Sándor! kiált fel a nő kétség- beesetten. — Szánlak, és szánom magamat — válaszol reszkető szavakkal a férfi. Aztán felállva folytatja. Ne kínozzuk egymást tovább... Váljunk el örökre... A nő szemben áll vele s kezeit Összekulcsolva nyújtja felé. — Isten veled, feledj el — mondja amaz, búsan intve s megfordul, hogy távozzék. — Sándor!! — hangzik a nő velőkigható siko­lya, mire visszanéz és szemben fogadja az utána rohanó nőt, kinek kikelt arczán a könyek egész pa­takja omlik alá. E látvány megrendíti, s pillanatra meglágyítja szivét, s karjait kitárja, hogy magához ölelje a bűn­bánó hűtelent. De a másik pillanatban már alália- nyatlik mindkét keze. Aztán még nehány kinos másodperczig mereven, szótlanul nézik egymást. — Nincs kegyelem? kérdi végre a nő a kétség- beesés fuldokló hangján. Soha többé! felel a férfi s a következő pillanat­ban kinyitja a szoba ajtaját. Egy sikoltás, egy zuhanás, hátra néz s eszmé­letlenül elterülve látja a földön a nőt, kit oly na­gyon szeretett mindig. Hirtelen odasiet az elalélthoz, nyaka köré fonja karjait s szenvedélyes hosszú csókot nyom ajkaira. Aztán fölemeli, ölében oda viszi a puha pamlagra, még egyszer megcsókolja ajkát, bezárult szemeit, piczi kezét . . . egy künycseppet letöröl arczárói . . . Aztán sietve elhagyja a szobát, hogy ne lássa a nőt soha többé, akit szeretni fog mindörökké.

Next

/
Thumbnails
Contents