Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-04-19 / 16. szám
VII. évfolyam. !€5. szám. Váoz április 19. 1885. ETILAP. Ki «fizetés5 íarífik : Évnegyedre ................................................................1 frt í»« kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : £0 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: NyiSt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. AL szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : , Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér men tétlen leveleket nem fogadunk el. Adjunk városunknak színházat. Add meg a királynak a mi a királyé és add meg az Istennek a mi az Istené, — ezt mondja a biblia. Alkalmazzuk ezen bibliai mondást városunkra is s mondjuk azt, bogy adjuk meg testünknek és szellemünknek is egyaránt a táplálékot, mert csak igy őrizhetjük meg egészségünk erejét és testünk-lelkünk egyensúlyát. — Testünkről gondoskodunk, mert kényszerít minket erre az önfentartási és életben maradási ösztön ; de megfeledkezünk — szellemi táplálékunkról. A mi úgy látszik azért történik, mivel a szellem enni nem kér. -- Megfeledkezünk pedig szellemünk táplálékáról akkor, midőn könyvekbe búvárkodni lusták, újságot járatni és olvasni restek, — színházakba járni fukarok vagyunk.— Igaz, talán az utóbbi tekintetben kissé elvetettük a sulykot. Igaz lehet ez azért, mert hát bizony színházzal nem dicsekedhetünk, s fájdalom az 1883-ik év nyarától kezdői eg még egyetlen szintársulat sem vetődött be hozzánk. Tóth Béla színtársulata volt az utolsó, mely ha nem mindig is, de minden esetre számbavekető színtársulatával igen sokszor élvezetes estéket szerzett. — Ezen idő óta két év telt le. Azóta még nyomát se láttuk városunkban még csak egy színésznek is, még kevésbé egy jóravaló színtársulatnak. — Pedig hát nem esünk a világ szélire, városunk nem fekszik oly félre eső helyen, hogy annak létezését a feledékenység homálya borítaná — Budapest fővárosunk közvetlen közelében van városunk forgalmi eszközei olyanok, hogy alig van város a világon, mely e tekintetben városunkat felülmúlhatná. Honnan van még is az, hogy hozzánk színészek nem vetődnek ? Honnan az, hogy szellemünknek egy jól szervezett szintársulat sem adja meg azt a szórakozást, a melyet az jogosam megkövetelhetné ? A kérdésre a felelet — igen egyszerű, szomorú, hogy ez igy van, — és ez az, hogy városunknak nincs se színháza, se oly vendéglő he- lyisége, melyben szini előadásokra engedélyt adhatna hatóságunk. Igen jó csak az annak egyszerű oka, mert mint biztos forrásból tartjuk azóta, hogy Tóth Béla színtársulata Váczról eltávozott több mint 4 mond négy szinigazgató folyamodott be városi hatóságunkhoz színházi engedélyek megadatásáért. El lett utasítva valamennyi és tisztán csak a felebb felhozott okból. De hát szabad-e városunknak e tekintetben a világtól elmaradnia? Szabad-e továbbra is e tekintetben tétlenségre kárhoztatnia magát ? Van ugyan szinügyi bizottságunk. Ez kezébe vette az ügyet. Azzal kecsegtetett minket, hogy teremteni fog színház helyiséget — tehát nem is színházat. Mit tett ezen szinügyi bizottság eddig- elé ? Semmit. — Mit fog ezután tenni ? Még kevesebbet. Tegyünk tehát mi valamit; mert városi hatóságunktól, miután felesleg pénzzel nem rendelkezik ez irányban gyökeres intézkedést nem várhatunk, nem kívánhatunk. — Lépjenek az ügy élére városunk lelkes hölgyei. Oly sokat, oly nemes dolgokat vittek már ezek keresztül minőknek keresztülvitelére még férfi bátorság sem vállalkozott volna. Ott van a kisded óvó, ott a vörös kereszt-egylet. Egy fillér nélkül alapították meg és fentartják mindezeket1 s ezren áldják jótékony működésüket. Városunk nemes szivü hölgyeihez áppelá- lunk mi is. Azokat kérjük a városi szinügy felkarolására. Felkérjük erre szépen. Felkérjük erre azért, mert fellépésüktől a sikert bizton várják. Elvárjuk tőlük, hogy városunknak, színházat — vagy legalább színkör helyiséget adnak, s ez által megadják nekünk a szellemi szórakozást, melyre oly rég vágyódik városunk zöme, megadják ezzel azt a lelki táplálékot — melyre mindannyian sóvárgunk. Tegyék meg hát nemes szivü hölgyek : És a történet lapjai ezen nemes tettükről — meg- lékezve, nem lesznek fukarok önök részére örök időkre maradandó emlék oszlopot emelni. Apróságok. Azt mondja Saphir, hogy a szatíra az irószohába, a jó kedv az ebédlőbe, az előzékenység a fogadóba, az élez a társalgóba s az igazság a hálószobába való. A szellem kis városi lakásában az ambiczió bizonyára a hideg konyhára esik. * * * Pedig igaza van Porzónak hogy az eszes ember, a kinek ambicziója nincs olyan mint a szép no, ha nem kaczér. * * * Nem tudjuk ambiczióból teszi e meg Bakk Domonkos ur minden nevezetesb alkalommal az utat Vácztól—Budapestig s vissza, néha vasúton, de annyi igaz hogy nem sokára hires emberré növi ki magát. Mikor Sarach Bernhardt előadását megnézendő gyalog jött haza Budapestről éjszakának éjvadján, még az amerikai lapok is megörökiték nevét. Nincs oly nevezetes alkalom, melyre ő le ne randulna a fővárosba, s ilyenkor a lapok rendesen megemlékeznek róla és viselt dolgairól. A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A fűző divata. Irta: IDr. mperén^ri József. (Folytatás és vége.) De nehogy a fűző-történet múltjában valamiképen eltévedjünk, azt hiszem, nem veszik zokon, ha a komoly jelenét is elmondom. így talán teljes lesz a kép. Bár ez nem kecsegtet annyi tarkasággal, mint a históriai rész, mert itt a puszta tények bizonyos állandóságot mutatnak ; másrészt itt az ember szervezetéről lesz szó, a mit sajnos, kótába foglalni nem lehet. Ha a fűző hatásának eredményét akarjuk megismerni, lehetetlen a mellkas élettanát mellőzni, még kevésbbé annak boneztanát. Azonban ne tessenek megijedni, nem oly alakban szándékozom ezt tenni, mint azt az ijesztő bon- czolók teszik; csupán röviden kívánom mindazokat ismétlésképen egybefoglalni, a mik bennünket érdekelnek. Hogy már most röviden a dologra térjek, mindenekelőtt vegyük szemügyre a légzés gépezetét. Ismeretes, hogy a tüdők működése a légzésben nyilvánul, azon ingerben, melyet a vér idéz elő, a midőn szénsavval van telítve, s a levegőből uj erőt, azaz élenyt kiván. Tehát az élenyhiány izgatólag hat a belégzési központra, a bordaizmofí felemelik a bordákat, a mellkas kitágul s minthogy a tüdők odafekszenek a bordákhoz, követik felemelkedésében s az orron és gégén át levegőt szívnak be. A kilégzésnél ellenkezőleg a felemelkedő mellkas ismét lesülyed, s a kitágult tüdők, mintegy Összenyomódva, a bennük foglalt levegőt, mely már, szénsavval telődött, kibocsájtják, hogy kis szünet után újra működve, helyébe ismét friss levegőt vehessenek fel. A tüdők működése, hogy közönséges összehasonlítással éljek, teljesen a kovács tüzet élesztő fúvójának szerepére emlékeztet. Hogy a tüdő mennyi levegőt képes belélegzeni és mennyit bir kilélegzeni egy erős belégzés után, ez erejét, illetőleg életképességét mutatja. Erre nézve Hutscbinson egy készüléket készített, az úgynevezett Spirometert, melylyel a légzés nagyságát meg lehet mérni. Hutschinson szerint a légzés nagysága az angolokra nézve, középértékben 3772 köb-cm. Haesser szerint a németekre 3222 köb-cm. Tanhoffer szerint a magyarokra nézve a minimum 2200, a maximum 4500, (tehát középértéke megfelel 3350-nek) a mi elég kedvező arány, sőt egy esetben 5600 köb-cm. volt. A tüdő életképessége az életkorral és nemmel változik, folyton nő, majdnem 35-ik életévig, mig azon túl csökken. A belégzésnél, vagyis a levegő beszivásánál akadályként leginkább a tüdő ruganyossági ellentál lása a mellkas súlya, a bordák ruganyossága szerepelnek. A mellkasban nemcsak a tüdők foglalnak helyet, hanem az életerő battériája is, a mi annyi bajt okoz az életben: a szív, mely a tüdők között kissé balfelé van hajolva, valamint a szívnek ki- és beomló fővéredényei. Mindezeknek működéseire a mellkas alkata befolyást gyakorol. De még ezen boneztani adatokkal nincs befejezve a mellkas feladata. Ugyanis a mellkas fenekén egy kifeszitett sátor van: a rekesz, mely elzárja a táplálkozási rendszer szerveit: a gyomrot, májat, a tüdőktől és szívtől. Tudjuk, hogy a gyomor valóságos konyhája az emberi testnek, a melyet a máj nagyrészt befed. A májról is tudjuk, hogy a tengéleti szervek között szintén fontos szerepet játszik, már csak az epe elválasztása miatt is, a mely a táplálék zsíranyagát finom szemcsékre osztja, miáltal azt a tápcsatorna felszívó edénj^ei a többi vértápláló anyagokkal együtt felvenni képes. Mindezekből következik, hogy ép egészséges testünk csak akkor lesz, ha ezen szervek működése semmi módon sem gátoltatik meg. Bármelyik szerv működését bármi módon is csökkentjük, valamint ha az órának egy kerekét elrontjuk, megáll az egész gépezet, úgy az emberi test egészsége is csorbát szenved. Tekintsük csak: mit okoz az erős fűzés? Az erős fűzés által a bordák leszorítják a tüdőket, de különösen alsó csúcsait, miáltal azok nem képesek működni. A mellkas által befogadott szervek részint fel- szorittatnak, részint le. A belégzésnél szereplő akadály, mint a mellkas súlya, az erős fűzés által rendkívül fokozódik. A bordák nem képesek a megfelelő emelkedést tenni, a tüdő nem képes kellőleg kitágulni, légbeszi- vási képessége igen csekély (körülbelül 5—600 k.-cm. kevesebb, mint rendesen); s mindezeknek végeredménye az, hogy a vérben a szénsav meggyülemlik, felfrissülni a kevés éleny hiánjmban nem bir. Ennek aztán az a szomorú és sajnálatos következménye van, melyet gyakran a bálok vig zajában tapasztalunk, a midőn az erős fűzés az elájulást idézi elő, a minek egyedüli segítsége a fűző gyors feloldása. Kár, hogy a statisztika ezen veszélyes ügyre ki nem terjeszti figyelmét; talán az adatok nagy számán kissé többen okulnának. De kérem, a szorosan fűzött hölgyeknél a szív se képes oly hévvel, oly forrón dobogni, mint azoknál, kik nem fűzik magukat. Hja, mit tesz az erős fűzés! A fűzőnek káros volta akkor nyilvánul legszem- beszökőbben, ha az állandóan alkalmaztatik a testre,
