Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-03-29 / 13. szám
HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 13. szám. Vácz márczius 29. 1885. Klöfizetésí áruk : Évnegyedre ................................................................1 frt. 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték mindpn beiktntásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmenteti en leveleket nem fogadunk el. 1 Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed kezdetével bátorkodunk olvasóink szives figyelmét felhívni miszerint előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. A „Váczi Közlöny“'előfizetésre ára az April—júniusi évnegyedre . 1 frt 50 kr. Az előfizetéseket a helybeliek a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig legczélszerübben posta utalványon eszközölhetik. A Váczi Közlöny“ kiadó-hivatala. Egy komoly szó. Mindig igazságnak marad az, hogy két éles kard egy tokban meg nem fér; és két egyenetlen- kedő, s egymás alárendeltjének lenni nem akaró hadvezér a harcz eredményét nem csak kocz- káztatja, de nem ritkán mindkettőnek vereségét szokta előidézni; mi által nem annyira ők, de egyenetlenkedéseiknek szomorú következményeit milliók kénytelenek szenvedni. Majd nem igy történt ez a tegnapi napon d. e. 10 órakor Városunkban a Schwarcz Mátyás-féle házban kiütött tűz eset alkalmával, midőn a helyszínére megjelent városi önkéntes tűzoltók parancsnokának a helyszínére szintén megjelent Saxlehner András-féle magán tűzoltók magukat alája rendelni vonakodtak. Nem akarjuk mi ez által Saxlehner tűzoltóinak jóakaratát kétségbe vonni, nem azoknak a városunkban előforduló tüzeseteknél tanúsított, majdnem önfeláldozó működésük érdemeit el nem ismerni; de minden körülmények közt azt megkívánjuk, hogy miután városunkban van rendes tűzoltóság — mihelyt ez a helyszínére megjelent, bár honnan oda érkezett akár tűzoltó akár nem tűzoltó annak felettes hatóságát elismerje, annak magát alávesse és rendelkezéseinek szó szerint engedelmeskedjék — Követeljük ezt mi, de megköveteli ezt a tűzoltók szabályzata. Hát mi történt volna tegnap, ha esetleg a jó isten előre nem látta volna, hogy a városi önkéntes tűzoltók és Saxlehner tűzoltói között viszály támad, s ezeknek első dolgok nem az, hogy a pusztító elemet megkorbácsolják és megfékezzék, hanem mindenek előtt kanapé ügyöket elintézzék : s szél uramnak meg nem parancsolja, hogy sziesztát tartson? — Legégett volna egy negyed város rész. Ezren siratnák ma vagyonukat, egy pár ezerrel több hajléktalan koldusa lenne a városnak ! Uraim ez nem tréfa dolog ! Az ily eljárásban nem lehet köszönet. Városunk és városi tűzoltóink szívesen veszik és köszönettel fogadják, ha Saxlehner ur tűzoltói tüzeseteknél megjelennek és közreműködnek, de kívánjuk és óhajtjuk, hogy a tegnapihoz hasonló esetek előidézésétől tartózkodjanak. Ez komoly szó, jó urak! s különösen Saxlehner úrhoz intézzük szavunkat, hogy nem fog ártani, ha jövőre nézve tűzoltóinak a szükséges utasításokat megadja. Városi hatóságunk minden alkalommal méltányos volt, s adott alkalomból különösen a Saxlehner ur által és költségén tartott tűzoltóságának a város rendelkezése alá bocsájtása alkalmából kifolyólag e nemes tettéért elis mérésének kifejezést is sietett adni, s minden egyes esetben hálásan veszi közreműködésüket úgy hatóságunk mint veszélyben forgó lakosságunk, de minden körülmények között szükséges hogy a városi és önkéntes tűzoltókkal egyetér- tőleg működjenek közre a tüzeseteknél, mert különben úgy járunk mint egyik szomszédos városban, hol a városi és megyei tűzoltóság folyton harczban állott és a tüzkárosultak adták meg a viszály árát. Tüzeseteknél a legfőbb dolog hogy egy parancsoló legyen, a kinek rendeletéit minden egyes ott levő tartozik foganatosítani, mert különben a fejetlenség és viszály a közveszélyt a helyett hogy eloszlatná csak növelni fogja. Közös veszélyben, mindnyájan tartozunk közreműködni s vállvetve annak eltávolításán fáradni. Komoly szó ez, melyet azoknak a kiket illet, megszivlelésül ajánlunk. CSARNOK. A virág kedvelő nők, mint okszerű méhészek. (Folytatása és vége.) Dzirzon és br. Berlepsch az okszerű méhészet nagy mesterei rendszere után készült ingó kaptáraiba 25 mm. szélességű kiemelhető fakeretek helyeztetnek két három sorban, minden sorba 10—10 keret egymástól 10 mm. távolságra, hogy a méhecskék a lépek között járhassanak ; tehát az egyes keretek egymás után kivetők és betolhatok, e keretekbe építik aztán a méhek a lépet, melynek sejtjei bölcsőjét képezi a méhnek, és rakhelyét a méznek; az ily módon konstruált kaptár minden pillanatban méhestől mindenestől szétszedhető és összerakható úgy mézes A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Közön y.*) Oh drága lény, mit bánom én, Hogy nem szeretsz te engemet! — Halott szivemben a remény, Föltámadása nem lehet. Szivemre bár süt napsugár, Vagy rá borul a szemfedő : Vágy láza nem zaklatja már Oly csöndes, mint a temető. Varsányi Gyula. Partos Dezső úr apró üzletei.**) — Rajz. — Irta : TolrLai ZELia-jos. Az egész város területén nem volt olyan szép pont meg egészséges hely, mint a Lóher utczában ; az oláh templom mellett. Itt is a kéményseprő háza előtti széles szögletet tartom a legkiválóbbnak. Kertek, gyümölcsösök, nem messze a szőlőhegy s tetejében igazi koronául a lombos, sötét, kékes erdő. Hogy lehetett itt játszani a sok szegény csizmadia, asztalos, varga, szabó és hivatalszolga fiúknak, leányoknak, reggeltől estig! A Holló mészáros vén darabontja ott őrizte kora tavasztól késő őszig a juhokat, berbécseket a kaszárnya oldalában, a gyepes partokon, a vágott orrú flaszterező bolond kótya unoka-öcscse (de tán fia Mutatványul költőnek sajté alatt lövő költemény füzetéből. **) Jogositatlan utánnyomás tilos. volt, csak nem merte a katonás feleségének bevallani,) itt sipolt, dudorászott örökké a malaczok és baromfiak mellett; a szenes székelyek itt állottak meg jó vásár után a ezéhmester úr korcsmájában, hol mindent ami rósz, tisztességes áron lehetett kapni deáknak, professzornak, ügyvédnek, kis hivatalnoknak, — s ezekkel egy társaságban a kerti bódé alatt a polgárság haladóbb részének is. A szomszéd kis falvak papjai is sűrűn belátogattak a komához, városi képviselő úrhoz, egyházi tanácsos- és számos egyletek vezér-tagjához. Igen, mert egy érdekeit jól felfogni tudó modern korcsmárosnak, főkép ilyen kisebb fészkekben, aminő Várdomb városa is — minden közéleti tisztesség csak úgy hull az ölébe. E mai reális kor meglelte embereit ! Itt ezen a pompás réten játszanak mai nap is az utcza gyermekei, fiai és leányai és korhely mester-legényei, kiknek balzsam és gyógyszer ezer gondjaik közt a gyermekekkel való ártatlan játszás. Segiteni kell az ifjaknak, mutatni a jobb fogásokat lapdában, bakfittyben, és más hasznos népszerű játékokban, — hogy legyen belőlük ember, s ha úgy hozza a jó szerencse : országos képviselő, s a körülményekhez képest hol az egyik, hol a másik oldalon. Ott ahol a gyümölcs előbb zsendül, s jó korább érik. Sokan vannak a gyerekek, bizony sokan. Az iskolák nem olyanok, hogy mindenkit befogadhassanak. Talán nem is szabad. Ez a templomok joga csak. Mint a magas politikában hogy vannak kiválóbb vezér egyéniségek, úgy itt is. Kakas Adolf ezukrász gyermekei a zászlóvivők: JDolfi, ki egy piros pozsgás eleven, szilaj, tiz éves ficzkó, mezítláb, rongyos nadrágban, — melyet egy szál posztószél köt össze a felső testtel, és Lenczi, ki ha valamivel kisebb is és barnább testvérénél, de rongyosabb és erőszakosabb is. Meglehet, mert neki már térdig atlasz selyem (valamikor uj volt valakin) mellénye van, két gombbal és egy uj hasadással. Ez a két Kakas-testvér uralja a tért, tartja a sárkány madzagját, üti legtöbbször a fej nagyságú lapdát és ugrik legtöbbször a bak füttyösben. ők kergetik meg legtöbbször a juhokat és malaczokat is, és ülnek legtöbbször a szenes emberek sovány elfáradt gebéire, mig a góbék egy kis bizonytalan to- kány mellett a ezéhmester ur bódéjában vendégeskednek. A hatalmat, a vezérszerepet czukorral, torta-mor- zsalékkal és sütemény-darabkákkal nyerték meg. Övék a világ, a széles hosszú utcza, nekik lehet legnagyobbat kurjantani — mivel a ezukor a gyerekek közt is hatalom. Lehet látja, lehet nem látja őket Kakas Adolf ur a ezéhmester ur korcsmájából, a hol Partos Dezső nyugalmazott törvényszéki írnokkal, a hires pohárköszöntő Dezsővel iddogál, a teljes költséget természetesen a ezukrász ur hordozván. — Lajos bácsi, int hosszú fehér ujjával a ezukrász, ki egy világos szőke, negyven felé járó, elso- ványodott, köhögős ember, csontos orczáján két nagy piros rózsával; redős, magas homlokkal és göndör, ritkás szőke hamvas hajjal, még egy litert. Épen benne vagyunk a beszédben, egy kicsit ülünk fiát még, Úgy, úgy. Szeretem ezt a fülközi bort, nagyon vág a kedélyemhez, savanyu is erős is, keserű is. A bort oda teszik. S a két ember — suttogva, összébb hajol. — Nem ér az élet semmit. — Rég mondom ezt, Dezső barátom. A torta készítést be is fejezem. — Ha gyerekeim volnának, de elhaltak s szerencsétlenségemre természetes utón — most megölném magamat, — mormogja búsan, de vigyázó tekintettel a nyugalmazott írnok ur, ki a legtisztességesebb sze-
