Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-03-01 / 9. szám
értekezhessünk, mert a játék terem zajos, az olvasó szobának pedig csendesnek kell lenni. Várjuk a választmánytól, hogy e tekintetben intézkedni fog. — r. — ii. A vasárnapi munka szünet. (Folytatása és vége.) A tisztelt olvasó joggal kérdezhetné mért épen a vasárnap a 7-ik legalkalmasabb a mun- ka,szünetelésre ? Erre sokféle a válasz. Már Mózes is az Ur istent állitá fel mintaképül ki hat nap alatt teremté a világot, a hetedikén nyugodott. — Hogy azonban a hetes szám nem csak erkölcsi, hanem értelmi jelentőséggel is bir tanítja az ókor nagy bölcse Pythagoras ki a testi dolgokban nagy és kritikus jelentőséget tulajdonított a hetes számnak. — Sokkal fontosabb az orvosi tudomány azon vívmánya mely alapos kutatás után kimutatta, hogy az emberi testben a hóváltozások hét napi cyclusban következnek be. Az emberi erő rugékonysága 6 nap alatt kimerül, és ha a 7-ik nap is ugyan azon munkával töltetik el, túlfeszültség s lassankint az erő hanyatlása áll be. — Ha ellenben a 7-ik nap a pihenésnek van szánva sokkal nagyobb lesz az erő és munkakedv, — egy szóval ha a vallás a vasárnapot az Ur napjának nevezi, ugyan oly joggal nevezheti az egészségtan a vasárnapot az ember napjának. Miután a vasárnapi munkaszünet szükséges ségét kimutatjuk, az a kérdés merül fel, mivel töltsük az időt? Bizonyára nem fog hasznunkra válni ha a vasárnapi munkaszünet idejét puszta semmittevéssel töltjük el, hanem azáltal fogjuk legjobban eltölthetni, ha először magát a munkát megváltoztatjuk, a változás által lesz a vasárnapi munka szórakozássá. — így pl. a lakatos, szabó, asztalos s a rendesen ülő vagy álló élet módot folytatóra a vasárnapi fél mértföld- nyi séta nem muzsika, hanem szórakozás, — egy jó és hasznos könyv olvasása vagy számadások készítése mindenesetre munka; de részint a változás részint a kellemesebb foglalkozás pihenés gyanánt szolgál. A gyermeki lárma és játék arra, ki azt naponkint hallja, fárasztólag és zavarólag hat, mig a munkás családapának, ha egész héten a műhely dörömbölését kénytelen hallgatni, a gyermeki lárma, édes zene gyanánt cseng fülébe. — Ebből tehát az következik, hogy a vasárnapi üdülés munkája a különféle foglalkozás szerint különféle. — Kellemesen és hasznosan töltjük el a vasárnapi munkaszünetet és akkor forditjuk leginkább üdülésünkre, fogyatékos erőink megújítására, ha arra törekszünk, hogy a folytonos zárt levegő által elernyedt tüdőnket, friss levegő be- szivása által felüditjük. vagyis ha kimegyünk a szabadba, az erdőbe, a mezőre, e kirándulások mindenesetre sokkal üdítőbbek lesznek, mintha a vasárnapot a korcsmák bűzös levegőjében töltjük el. El nem mulaszthatjuk hogy ez alkalommal fel ne említsük, mily visszaélések fordulnak elő a szeszes italok élvezetével, különösen azok közt, kik a vasárnapi munkaszünetet meg nem tartják. A bor mérsékelt élvezete a munkaidő alkalmával, éleszti, erősiti a munkakedvet és fokozza az erőt; de a pálinka mértéktelen fogyasztása nagyon szomorú következményeket von maga után. A kik ezen szenvedélynek hódolnak, másként nem is képesek dolgozni, — s nem is csoda, ha a munkás vasárnap is dolgozik, ereje túl feszül s hogy a munkát elbirja, pálinkával erősíti magát, fűti a gépezetet hogy működjék, — a pillanatnyi hatás meg lesz ugyan, de később annál nagyobb mértékben lankad az erő, — menynyivel nagyobb mérvben áll mindez be, ha a vásárnapi munka után az illetők egy részét a rá következő éjjel a korcsmában töltik el, — a szeszes italok utáni vágy majdnem kielégithetlen s az illető munkaadó az esetek többségében tapasztalhatja, hogy azon munkás, ki vasárnap nem dolgozik Blau-Montagot, sőt Dienstagot is tart. — mig ellenben azon munkás ki vasárnap nem dolgozik, a csapszék helyett a templomot felkeresi, a friss levegőt élvezi, le nem részegszik, a reá következő héten könnyedén fogja munkáját végezhetni. Harmadszor felhasználhatná e az iparos jobban és nemesebben vasárnapi szabadság- idejét, mintha annak egy részét az Isten házában tölti, a templomban, hol az ájtatóskodó nagy tömeg az orgona szivet emelő hangja, a prédiká- czió, mind oda vannak irányítva, hogy bennünk a legnemesebb érzéseket keltsék fel. Tölthetnők-e méltóbban szabad időnket, mintha akkor, midőn a test kipihenésére van szánva az idő, lelkünket foglalkoztatjuk, még pedig a legfönségesb eszmékkel, az Isten végtelen jó- 1 sága és bölcsességével. Tehetünk-e jobbat, minthogy felemeljük szivünket ahhoz, kinek mindenünket köszönjük Számosán vannak kik azt állítják, hogy a természettudományok, a vallás tételeivel ellen tétben vannak, de ez nem áll, sőt ellenkezőleg a természettudomány hatalmas támasza és oszlopa j a vallásosságnak, mivel a természettudomány száraz tételei dicsőítik a világ teremtőjét a társadalmi rendet, a család szentélyét és az egyéni élet tisztaságát. Az említetteken kívül még a családi kör is méltó hely, hol a vasárnapot megünnepelhetjük, a hétköznapok foglalatosságaiban kevés idő marad a munkás embernek családjával foglalkoznia, szentelje tehát a munkás családapa vagy fiú a vasárnap egy részét a családi körnek, ilyenkor van leginkább ideje a munkás embernek, hog magát igazán apának, fiúnak vagy testvérne érezze, a családi élet örömei minden jóra és n< mesre fogják buzdítani. Mindezekhez mintegy tervszerüleg csalatkc zik s előmozdítja a szellemi tisztulást, a vasá: napi iskolák áldásos működése a tanonczo < számára. Mig egy részről örülünk ha iskolás gyernu keink, kik egész héten iskolában vannak, vasá nap kevés leczkét kapnak, másrészt az iparc tanonezra,ki egész héten apuiihelyben dolgozot i a vasárnapi iskola kellemes munkaváltozáss« szórakozássá válik. A felnőtteknél e czél eléreti az önképző egyesületekben, hol nemes mulatsz ; gok, a könyvtárban hasznos könyvek olvasás < időnként egyes munka erőket, érdeklő felolvass; sok meghallgatása, eleg nemes szórakozás nyújtanak. He nem csak a családi élet nyer a vasárnapj megünneplése által ünnepélyes külsőt, Ilibe mi az egész község, sőt jótékony hatása kiterjed a £ egész nemzetre. Nagyon kívánatos volna, ha : törvényhozás erre kiterjesztené figyelmét és kö telezőleg mindenkire elrendelné a vasárnap munkaszünetet, az eddig említett jó hatásain ki ;; vül még hatásos ellenszere volna a fővárosokba) mindinkább terjedő socialismusnak. Rendesen ellenérvül azt hozzák fel, hogy st vasárnapi munkaszünet által sok tőke veszik e 3 s igy a jelen pillanat csekély hasznát a jövő nag' i előnyének áldozzák fel. Igaz ugyan, hogy munkás, ki vasárnap is dolgozik, néhány kraj ezárral többet keres, mi a munkaadóra forintok á ban számlál, de ha az állna, hogy a vasárira] fi dolgozók többet keresnek, akkor azoknak gaz-;.< dagabbaknak is kellene lenniök, mint olyanok á( nak, kik a vasárnapot meg tartják, de tényleg megfordítva áll a dolog. Anglia és Amerikában, hol a vasárnapot a legszigorúbban megtartják, úgy ■§ a munkaadó, mint a munkás sokkal nagyobb jólétnek örvend, mint pl. Németországban vágj ^ nálunk. Igaz ugyan, hogy a touristák pl. Lón- n< dönt vasárnap nagyon unalmasnak tartják, deb más árnyoldalt említeni nem tudnak, másrészt í t hires angol történész Maculay mondja; „Ha nálunk 300-év óta nem tartották volna meg a va- sárnapot, ha itt is dolgoztak volna, népünk sze- s gényebb és kevésbbé czivilizált volna.“ Nemcsak hogy anyagi kárt nem okoz a va- sárnapi munkaszünet, hanem nemzetgazdaság gl szempontból is hasznot hajt, ezen haszon a mun- m kaerő meggazdagodásában s igy az élet meg- hosszabitásában rejlik. Flovercus, a híres élet ta tantudós kimutatja, hogy oly ember a ki idejét a munka és üdülésre egyenlően osztja meg ren- ne des körülmények közt 100 éves életkort is érhet 3d el s erre van példa, különösen Amerika és Ang- yn fiában. Az európai kontinensen, hol a munkás w osztály az összes népek 80 százalékát képezi, az . (logságot azért szereti is, miután felocsúdott a Pénz változékoy érzelmén, csapodárságán, de annak csá- bitgatása, még mindig kisértetbe hozza, bár tudja, hogy a gonosz vonzalma nem állandó. Ezért van, hogy oly ritkán láthatni őket mostanáig is együtt, azért lön ingatagság a nő sorsa. S a Pénz csábos alakjával pedig még folyton hódit és kezében tartja a világ kormányzat gyeplőjét. A négy órai hajó. — Elbeszélés. — írta : 3HÜ111 m. a, József. Egy szép őszi nap délutánján volt, a fák sűrűn hullatták sárguló leveleiket, a természet felvette őszies ; színezetét; a fecskék és éneklő madarak kik eddig ! kedves énekeikkel vidámiták föl kedélyeinket és az elröpült szép időre emlékeztettek, már rég elhagyták a tájt és kerestek maguknak egy szebb hazát. Csendeség honolt mindenütt. Márius barátommal, ki alig pár napja volt e város falai közt, a szőke Duna felé vettük sétánkat. Alig pillantá meg barátom a Duna aláhömpölygő hullámait, leírhatatlan változást észlelők arczán, s szemében két köny csepp tűnt fel. Nem tudva mily emlékeket idézett fel barátom lelkében a Duna megpillantása, nem háboritám lelke gondolatait. »Szótlanul mentünk tovább. A csendet végre barátom szakitá félbe. Két éve annak — igy kezdé beszédét — midőn egy dunamelléki kis városban voltam állomáson. Napi sétám a Duna partja volt hol a hajóval érkező közönség megtekintése volt legkedvesebb szórakozásom. Egy alkalommal midőn ismét az érkező hajót vártam, figyelmemet leköté egy csinos hölgy ki az állomás felé igyekezett. Megkettőztettem lépteimet és követőm a bájos ismeretlent. Utolérve őt, jobban szemügyre vehettem. Szebb teremtést nem láttam az életben, gyönyörű szabású üde arcz, két fekete szemmel piros kis ajakkal. Elég arra hogy bárkit elbűvöljön. Kis idő múlva megérkezett a várt négy órai hajó. Bájos ismeretlenem, érkező atyjával indult haza j félé. Kellő távolból követém őket. De nem sokáig g}di 1 nyörködhettem a szép teremtésben mert csak hamar I lakásukra értek. E naptól kezdve érezém, hogy gondolataim szüntelen ama ház felé vonzanak, melyben bájos ismeretlenem lakott. Éreztem, hogy meg vagyok igézve. Gyakran elmentem ablakjuk alatt és boldog voltam, ha tekinteteink az ablakon át találkoztak. Elmúlt az ősz, megjött a tél s vele a farsang, az áldott farsang, mely alkalmat nyújt a szerető sziveknek a találkozásra. Mohó örömmel üdvözöltem én is a farsangot s az első bált, mert reményem volt szép ismeretlenemmel ott megismerkedni. S nem is csalódtam. A terembe léptemkor az első, kit megpillanték, j ő volt. Az első táncznál siettem megragadni az alkalmat, hogy megismerjem őt. Egjüitt tánczoltuk a csárdást. Egy csárdás elég arra, hogy a szivek megértsék egymást. És mi együtt mulattunk az egész estén. A mulatság végén a hajfürtjeit diszitő csokorból egy szál jázmin lön biztatóm. Nem volt boldogabb nálamnál. Ezután az ismeretség könnyen ment. Az első látogatás után következett a többi. S én csak akkor éreztem magam boldognak, ha nála voltam. Egy alkalommal egyedül voltunk. Némán néztünk egymás szemébe. Nem bírtam tovább a szivemmel. Reszketve nyúltam keze után, s ajkamhoz eme lém azt. „Kedves Irén“ sokáig zártam magamba az érzést, de tovább nem birom; érzem, hogy szivem szeret forrón, rajongólag, érzem, hogy kegyeden kívül üres számomra a világ; tegyen boldoggá egy szavával, hogy számithatok-e viszont szerelmére ? Felém hajolt, alig hallhatókig sugá fülembe: „Igen én önt szeretem, szeretem ama percztől fogva midőn először láttam, s boldognak érzem magamat, hogy szerelmét birom.“ Boldogságom teljes volt. Szerettem és szerettettem. Születése napján kértem meg kezét. A szülék előtt feltártam sziveink titkát hogy a család egyetlen leányától Iréntől várom minden bol doa; lód'; <íea * Í81í í eaii I ű-fiN j ;9d 1 .Im lo á
