Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-02-22 / 8. szám
ÉKIÉRDÉK 0 HETILAP. Váoz, február 2 HELYI S Filőfizcfési árak : Évnegyedre . .............................................................1 írt 50 kr • házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : IO kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyiit-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzetc: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Vasárnapi munkaszünet. (Folytatás). A haszonlesőknek, kik a jelen pillanat kiaknázását mindennek elébe teszik, kik azt tekintik, hogy a vasárnapi munkaszünet által üzletük vészit, azok előtt nehéz bebizonyítani, hogy a vasárnapi munka ép oly káros, mint a fertőtelenités elhanyagolása a járvány idején, sőt még kérdés, hogy az ilyenek okulnának- e azon, ha valaki épen a vasárnapi munka következtében rögtön meghalna. De önöket szives olvasóim csak azon nem ritka halálesetekre akarjuk figyelmeztetni, midőn látszólag ép, egészséges munkás emberek, életük legszebb korában valamely heveny betegség áldozatává lesznek — melyet más kevésbbé erős ember kiáll, ezen előbbi munkás embereket épen akkor ragadja el a halál midőn évről évre napról napra szünet és pihenés nélkül dolgozva kényelmesebb életmódot akarnak kezdeni, továbbá hogy a statistikai adatok nyomán a halálozási esetek száma a munkásoknál aránylag a legnagyobb és a gyári munkások közt folyton növekszik, — s ezzel ép oly kevéssé törődünk mint midőn azt állítjuk, hogy a helytelen életmód ide tar- j tozik, a vasárnapi munkaszünet meg nem tartása által szerzett különféle idült bajok ép annyi áldozatot követelnek mint pl. a kolera vagy más egyéb járvány csakhogy itt a hatás sokkal feltűnőbb. A következő valóban megtörtént eseménynyel akarjuk gyakorlatilag bebizonyítani, hogy az ki a vasárnapi munkaszünetet megtartja több és jobb munkát képes szolgáltatni mint az ki szünet nélkül dolgozik. Azon időben midőn még vasutak nem voltak és fuvarosok több száz mértfoldnyire vitték az árukat kocsikon, következő fogadás történt a vasánapi szünetet pártolók és ellenzők közt: két fuvaros egyenlő kocsi és lovakkal ellátva, egyenlően megterhelve hétfőn reggel útnak indul, az egyik vasárnapon pihen, mig a másik útját folytatja a kitűzött czél felé, kérdés ki ért hamarább oda ? Lássuk az eredményt. Miután ilyen fuvarosok naponkint csak néhány mértfoldnyire mentek, az első vasárnap a nem pihenő 4—5 mértfölddel megelőzte a másodikat és igy tovább, de a 6-ik hétben utol érte ez utóbbi jól kipihent lovaival a másikát és a kitűzött czélt hamarább elérte, mig a másik lovai elsatnyulva és sokkal később érkeztek meg. — A mit ezen gyakorlati példa bizonyít, azt Fáró orvos, a britt parlamentben már évtized előtt kifejtette, midőn a gyári munka idő korlátozását követelte, mondván : „jün a vasárnapot nélkülözhetlen ünnepnapnak tartom, mely által a testi erő megújul és kiegészül. Ha ezen testi erő meggyengül, nem állítja azt helyre semmiféle orvosság. Az éjjeli nyugalom az erőt megújítja ugyan részben, de ez nem elegendő. Azért rendel az isteni gondviselés egy napot a nyugalomnak és az éjjeli nyugalom kiegészítéséül, hogy a testi erő teljesen megújuljon. A folytonos szünet nélküli munka káros hatása nem vehető oly gyorsan észre az embernél mint az állatnál, de ha az embernél egyszer a bajok beállanak akkor rohamosan következnek egymásután, — hat munkanap után egy pihenő természeti szükség, nem pedig önkénytes rendelkezés. Az emberi szervezet már úgy van alkotva, hogy hat napi munka után egy napi szellemi, és testi pihenőre van szüksége.“ Egy másik orvos következőkép nyilatkozik : „Azt tapasztaltam, hogy a vasárnapot megünneplő munkások, hét közben a legfontosabb munkások és azon meggyőződésre jutottam, hogy ezek hat nap alatt többet és jobban dolgoznak, mintha hét napig dolgoznának.“ AJÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Irmának. A kit az élet s sors csapása Hitében meg nem ingatott S a csüggedtnek szívsebére Vigasztalón öntsz balzsamot, Kit még nem élt a föld salakból Egyetlen porszemecske sem, Szeretni angyaltiszta szivvel Te tudsz csak édes kedvesem ! Kit még nem ért kínos csalódás S beteljesült a mit remélt: — Zord tél után tavaszra kelve — Bús hervadásra zöld levélt, Ki ab, miként az ég derűje Mosolygsz a szenvedéseken : Szeretni angyaltiszta szivvel Te tudsz csak édes kedvesem ! Tanits meg oh, taníts meg engem Szeretni igy, kicsiny bohóm ! És én szeretni foglak téged Örökre híven, lángolón. Hogy úgy, miként mi ketten lányka, Ne tudjon senki, senki sem , f . Szeretni angyaltiszta szivvel Szeressünk édes kedvesem ! Borongó. A mennyország kapujánál. __ Rajz. — Irta: Hevesi Tózaeí. Erdő mélyén, patak partján, madárdal és virágillat között, szellő suttogásnál, tavaszi zsongásnál vallotta be Székes Gyula hét vármegye legszebb szőke leányának szive legszentebb érzelmét. Fenn az égen arany fényben ragyogott a nap s játszi sugarai átszürődtek a sűrű lombokon és a zöld pázsitra éles körvonalakkal rajzolták le a szerelmes párt, mely átölelve tartá egymást. A leányka szivét teljesen betölté ama nagy, hatalmas érzelem, mely hasonlít a természet ama titkos nagy erejéhez, mely tavaszszal a földben zsong, rügyet bont a fákon s fakadásra serkenti a virágokat; bensőségteljes, meleg, rokonszenves pillantást vetett az előtte esdeklő ifjúra, aztán odahajolt hozzá és kedves szőke fejecskéjét az ifjú hőn dobogó keblére temeté. Azur színben mosolygott le rájok az égbolt, boldogságról csevegett nekik a kis patak és fejük fölött édes dallal üdvözlé őket a pacsirta és az a Jangy szellő, mely a legközelebbi cserjéből föl kerekedett lombtól lombhoz, madártól, madárhoz szőkéivé hirdette két tiszta szív végtelen boldogságát. A papa világfi volt és okos ember. Székes Gyulában fölismerte a derék jóravaló ifjút, kire rábízhatta gyermeke sorsát, és egy szava sem volt leánya választása ellen. Teljesen jóvá hagyta és örült leánya boldogságának. A mamánál már kissé nehezebben ment a dolog. Fejébe vette, hogy leánya nagy parthiet fog csinálni s miután Székes Gyula czimerében még csak hétágú korona sem ékeskedett, eleinte bizony idegenkedett e házasságtól. De szerette egyetlen gyermekét s volt annyi önuralma, hogy ennek boldogságáért saját terveiről — ha fájdalmas szivvel is — lemondjon. És igy a fiatal szerelmesek boldogságának semmisem állta többé útját. Pár nap múlva szűk családi körben ülték meg a kézfogét s mit az isten szabad természete alatt már rég megfogadtak egymásnak, azt itt újból megerősítették az emberek által megalkotott törvények szerint: Szeretni fogják egymást, hőn, igazán, önzetlenül, önfeláldozással, a sírig, örökre! És mikor vége volt a sok czeremóniának, a jegyesek visszavonultak egy erkélyre, mely a kertbe tekintett alá s egymást átölelve ábrándoztak, szőttek szivápVányos reményeket és közölték egymással a jelen részegítő üdvét . . . * * * Mi szebb: a hajnal-e vagy a napfény? a bimbó-e vagy a kifesiett rózsa? a remény-e vagy a teljesedés ? Azt hiszem könnyű erre a választ megadni. S valamint szebb a hajnal pirkadó sugara a meleg napfénynél: a feslő bimbó a kifejlett rózsánál: ép úgy szebbek, boldogitóbbak reményeink addig, mig remények, ábrándok és a rideg való s a mindennapi megszokás letörölte azt a himport, melylyel reményeinket a merész és mégis rezgő képzelet körülfogja. Mily boldogok vagyunk, mig remélünk! És vájjon, ki remél többet, ki festi ki magának szebben a bizonytalan jövőt, ki épit több légvárat, ki sző több ábrándképet... mint egy mennyasszony. Oh legszebb kora az életnek, mikor a leány remegve lesi a pillanatot, melyben egy ismeretlen boldogság révébe fog jutni, midőn ott áll a mennyország kapujánál és nincs csak egy kulcslyuk, melyen át táplálékot adhatna emésztő kíváncsiságának! Miért is nem állíthatja itt meg a napot, mint egykor Józsué tévé, hogy ez a boldog nap soha, soha el nem múlnék fölötte! 3 rO, Vilson angol jogtudós halálos ágyán igy szólt barátjához: „Minden kezdő ügyvédnek mondd meg, hogy ha sikert akar elérni, vasárnap ne dolgozzék, — a vasárnapi munka nem hoz áldást, — csodálatos, vasárnapi munkáim mindig roszul sikerültek.“ A Themse folyón egy gőzhajó kazánja szétrobbant, a felelőségre vont gépészek a bíróság előtt azzal védekeztek, hogy a folytonos munka, eltompul takká és roszkedvüekké tette őket. Hasonló eset fordult elő 2000 angol munkásnál, kiknek ügyét 1848-ban tárgyalta a bíróság. — E munkásokat ugyanis több éven át arra kényszeritették, hogy vasárnap is dolgozzanak s e napokon kettős bort kaptak, de a folytonos munka folytán elharapódzott általános erkölcstelenség, iszákosság és erőtlenségnek az lett az eredménye, hogy a munka min dig roszabbul folyt, — a hatóságok aztán a munka időt hat napra szorították s nem sokára meggyőződtek, hogy 6 nap alatt több és jobb munka készült mint azelőtt hét nap alatt. — Még számos ily gyakorlati példát sorolhatnánk fel, de hiszszük az eddigiek is elegendők arra, hogy a tisztelt olvasó belássa, miszerint a vasárnapi munkaszünet kérdése már nem lehet vélemény tárgya, sőt az orvosi tudomány által elfogadott tétel ez. Túlhaladná egy hírlapi czikk szűk keretét ha bővebben bele bocsátkoznánk azon károk orvosi fejtegetéseibe, melyek a szünet nélküli munka folytán keletkeznek s igy csak röviden fogjuk elősorolni a tudományos tapasztalatok s a statistikának e téren nyert eredményeit. A szünet nélküli munka következtében a vérve- gyülés hiányossá válik u. n. vizvérüség áll be, melynek látszó hatása a test halvány színében beesett szemek stb. nyilatkozik. — De sokkal veszélyesebb következménye a száraz köhögés, — a tüdő nem tait elég éleny tartalmú levegőt, a vérnyomás fokozódik s ez a test többi szerveit lassankint megtámadja. —
