Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-11-15 / 46. szám
Mintegy 30-an jelentek meg az értekezleten, melyet Krenedics Ferencz nyitott meg, vázolván a színi bizottság működését, s a szinügy állását. Elmondta bogy a színi bizottság múlt év telén hasonló czélból hívott össze értekezletet, mely alkalommal a Szarvas vendéglő termének tervszerű színházzá átalakítása volt czélul kitűzve. A terv azonban csak terv maradt, részint az uradalom által gördített akadályok, részint a pénzhiánya miatt. Jelenleg azonban P i u f s i c h Lajos és B e n k á r Dénes urak 10000 frtos ajánlata folytán újra felelevenittetvén az állandó színház ügye, a régi terv mellőztével más irányú mozgalom indult meg, melynek megbeszélése végett hívta össze az értekezletet. Ezek után az értekezlet ifj. Varázséji Gusztáv városi tanácsnokot a jegyzőkönyv vezetésére felkérvén, Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, mint ki a színház ügyben legtöbb buzgalmat fejtett ki, kéretett fel a terv előterjesztésére. Dr. Freysinger előadta hogy az országos kiállítás területén levő zenepavilont megnézték, de annak megvétele, sem a nagy arányok, sem a költséges fenntartás miatt nem ajánlatos s igy annak mellőztével minden igyekezetünket arra kell fordítanunk, hogy egy kisebb mérvű, s a mi helyi igényeinknek megfelelő színház építtessék. Ez pedig úgy volna elérhető, ha 25 frtos részvények bocsáttatnak ki, s miután Piufsich és Benkár Dénes urak már 200—200 drb részvényt mi 10000 írtnak felel meg — aláirtak, a még szükséglendő másik 10000 frt megszerzéséről kellene első sorban gondoskodnunk, s ha a pénz alá van írva akkor a terv megvalósításához foghatunk; s miután Piufsich és Benkár urak ajánlatukat csak azon esetre tartják fenn, ha a másik hiányzó 10000 frt uj év napjáig alájegyeztetik, ez ügyben a részvények aláíratását azonnal megkezdetni óhajtja. Leiser Béla előbb a kész tervezettel való fellépést ajáü]ja s csak azután óhajtaná a gyűjtés megindítását; s kívánatosnak tartja hogy a színház a kaszinóval együtt építtetnék fel. W i 11 Manó, Dr. C s á n y i, Reiser Henrik, Csávolszky J ózsef, L é t y Ignácz, Weis z- b art h János, ellenzik L e i s e r Béla indítványát s fődolognak tartják, hogy előbb a pénz legyen együtt aztán könnyű lesz a részletes terveket megkészittet- ni. A vita után Kren edits elnök ki mondja határozatiig hogy az értekezlet: 1. elfogadja az állandó színház építését, 25 frtos részvények alapján. 2. kiküldetik egy Krenedics Ferencz, Dr. Freysinger Lajos, Piufsich Lajos, B e n- k ár Dénes, Dr. L á k o s y Béla, Pécs Ferencz, Dr. C s á n y i János, Reiser Béla, Csávolszky József, s ifj. V a r á z s é j i Gusztáv urakból álló végrehajtó bizottság, ki a részvény aláíratásokat eszközölje s a részletes terveket kidolgozza. Az értekezlet, Piufsich és Benkár uraknak nemeskeblü kezdeményes ajánlatukért jegyzőkönyvi köszönetét szavazván, feloszlott. Közönségünkön a sor most hogy az eszme megvalósítását elősegítse, s bizton hiszszük is, hogy a hiányzó 10000 frt uj évig teljesen együtt lesz s Thalia templomát a tavaszra felépíthetjük. Adja Isten ! Városi közgyűlés. Városi képviselő testületünk múlt vasárnapi közgyűlése a mily fádnak és meddőnek ígérkezett a tárgysorozat után Ítélve, ép annyira elevenülni kezdett a tárgysorozatnak alig fél óra alatt történt le- tárgyalása után. És ezen a közgyűlést felvillanyozó körülmény — örvendetesen constatáljuk — nem volt más, mint a közszemérem, a közerkölcsiségnek, de magának a tak folyton a rózsaszín szallagokon haragos szivecs- kéje fölött. Fel is kelt azért a karszékből s egy darabig haragosan járkált fel és alá a szobában. Majd íróasztalához lépett. Hanem itt is csak újabb bosszúság várt reá. Szemei egy arczképre estek, mely ott egy kis rézállványon a zöld posztón állott. Ez az ispán arczképe volt. Izgatottan dobta le az állványról. „Minek is fogadtam el tőle ?u — kérdé magától. Majd újra kezébe vette. Pfui, milyen csúf, milyen közönséges arcz, szeretné a nyelvét kiölteni reája, No, az igaz, hogy a szemei szépek, de ez is ám az egyetlen szépség rajta, legfeljebb- talán még a haja, az ér valamit. Hanem azt sem tudja szépen, divatosan elválasztani; felfelé fésüli, mint a tüskét. Talán bizony magas homlokát akarja mutogatni, persze az nagy észnek a jele, — no de nem mindenkinél ám ; ő nála bizo nyára nem. Letette az arczképet s tovább ment varróasztalkájához. Megtekinté az ott félig készen heverő kézimunkát, de csak ekkor lett igazán bosszússá. Hisz ez a szivartárcza a „P. E.“ monogrammal, melyen most éppen a rózsás bordűrt hímezi, éppen az ő számára készül viszonzásul azért a szép albumért, a melyet nevenapján kapott tőle. Most már bizony nem fogja megcsinálni. Hiszen úgy is csak a mama kényszeri tette reá. Igazán ma, úgy látszik, minden összeesküdött ellene, hogy őt bosszantsa. Még a sárga fejű zöld pa- pagály is folyton rikácsol kalitkájában. Éhes talán. közrendnek megbántott érzete, mely Dr. Freysinger [ Lajos városi képviselő felszólalása folytán a képvi- j selő testületben általános felháborodást szült, s mint I egy ember követelte s elrendelte a képviselő testület, hogy az ügyben szigorú vizsgálat tartassák; s ha csak fele igaz is annak a mi a városnak szélti- ben — hosszában szájról-szájra kering, vagyis hogy városunkba egy uj erkölcsrontó, s az amugyis—fájdalom — satnyuló fiatalságot már zsenge korában és alapjában demoralizáló : még egy bordélyházi üzlettulajdonos fészkelte volna be magát, a ki a hatóság tudta nélkül már üzérkedik is véráldozataival, hát tétessék a közgyűlésnek kimerítő jelentés, melynek alapján a további érdemleges elhatározásokat az ügy fontosságának megfelelően megtehesse. De ne előzzük meg a tárgysorozat rendjét. Tudósítónk a közgyűlés lefolyásáról következőkben értesít: Elnök polgármester a gyűlést megnyitván tárgyalás alá vétettek a napirendre kitűzött tárgyak s ezek közt első volt az Endl Adolf műépítész által gyárába s gőzfürdőjébe állítandó vízvezetékhez szükségelt köztérség átengedését kimondó városi közgyűlési végzést helybenhagyó megyei határozat. A közgyűlés ezen megyei határozatot tudomásul vette — s igy remény mutatkozik, hogy lesz már vízvezetékünk. Havas Mária szegényházi ápolt ügyében hozott megyei végzést a közgyűlés felebbezni határozta; intézkedés történt azonban az iránt, hogy azon nem várt esetre, ha valahogy a belügyminiszter is elmarasztalná a várost a majdnem 600 írtra menő ápolási dijak megfizetésébe, ezen dijak a jövő évi költségvetésbe felvétessenek. A Tarcsay János, dunamenti köztérség átengedés iránti kérelmi ügyében hozott, s a kérelemnek helyt adó városi képviselő testületi közgyűlési határozatot helybenhagyó megyei végzés tudomásul vétetett. Egész terjedelmében elfogadtatott továbbá a tanácsnak az alvárosi tűzkárosultak ügyében tett előterjesztése s a további intézkedések megtételével nevezetesen a kisajátítás keresztül vitelével, a megállapítandó kisajátítási összegeknek az 188ö-ik évi városi költségvetés előirányzása és kifizetésével valamint a már befolyt könyöradományoknak a károsultak közt leendő kiosztásával a tanács utólagos jelentés kötelezettségével teljhatalommal megbizatott. A gabna mázsálás bérbeadása helybenhagyatott. A költségvetésileg megállapított de kimerített fedezeti tételeknek —a rendkívüli kiadásokra megszavazott, de még ki nem merített alapból leendő kifizetése átruházás czimén megengedtetett. Weidler Ferencz helybeli — kereskedőnek — a ki a magyar állampolgárságot megszerezni óhajtja — kilátásba helyeztetett, hogy Vácz város kötelékébe fel fog vétetni. Ézzel a tárgysorozat kimerittetvén : Dr. Freysinger Lajos városi képviselő interpellálja a polgármestert, van-e tudomása arról, hogy a külsősoron a legjártabb helyen, egy a közbátorságot és közerkölcsiséget egyaránt veszélyeztető intézet nyittatott? S ha van, mivel indokolja ezen üzlet felállításának megengedését? Ha pedig nincs, szándékozik-e e tekintetben tudomást szerezni s az ügyben a közigényeknek megfelelően eljárni s erről a közgyűlésnek megnyugtató jelentést tenni ? annyival is inkább, mert hallomása szerint az illető tulajdonos ezen üzletét teljesen berendezte s illetőleg már saját házán oly építkezéseket tett, a melyek arra vallanak, hogy ott mást, mint nyilvános bordélyházi üzletet képzelni sem lehet. Elnök polgármester ezen interpelláczióra azt válaszolja, hogy az ügyet meg fogja vizsgálni s annak idején — miután most nincs a helyzetben alaAzért sem kap enni, várakozzék egy kicsit. Minek is tudja már az is azt a csúf nevet: „Elek.“ Még az ebédnél is folyton duzzogott, rá sem nézett az ispánra. Mikor a poharába vizett öntött, meg sem köszönte, mikor pedig egészségére kívánta az ebédet, oda sem figyelt, úgy, hogy a szegény fiú fel nem tudta fogni, mit véthetett ő olyan nagyot. Ebéd után visszavonult szobájába, felnyitá ruha szekrényét s kivette a lila perkál ruhát. Erre azt mondta egyszer Parlagi, hogy nem áll jó neki. Csak azért is felveszi . . . Majd könyvtárához lépett s kivette abból Geotbe : „Verther keservei“-! Erre ő azt mondotta, hogy ne olvassa; csak azért is olvasni fogja. Azután elővette a sarokból napernyőjét, feltette fejére a buzavirágos szalmakalapot s elindult egy kis sétára a közeli erdőbe. Talán igy majd lehűti kissé bosszúságát. Tikkadt, fulasztó hőség volt oda künn ; még a napsugarak is bágyadtaknak látszottak, de azért erősen égettek. A vadszőlő indák fonyadtan csüngtek alá a rostélyról, a pázsit egészen meg volt perzselve, a narancspiros csengetyükék, szennyessárga pimpók, czirmos pipacsfejek szomorúan hajták le szomjas kely- höket a földre. A ház előtt álló sárgarózsa bokron minden bimbó össze volt aszva, a jázmin virágainak nem volt semmi illata. Lankadt, tikkadt volt minden. Még a különben oly fürge Bátor is álmos szemekkel, nyelvét lomhán lógatva hevert odújában. Hanem a galambok, fecskék csoportosan fürödtek a homokban j a közelgő eső jeléül. A láthatár szélén csakugyan pos választ adhatni — a közgyűlésnek kimerítő je leütést fog tenni. Hozzá szóltak még e tárgyhoz Dr. Miltényi Gyula és Witt Manó képviselők, kik közül előbbi a ^ polgármesteri választ ezúttal tudomásul vétetni kéri, utóbbi megnevezvén az állítólagos bordélyház tulajdonosát: Szabó József személyében, a ki állítása szerint Budapest- és Újpestről hason üzelmek és más büntetésre méltó cselekmények miatt kiuta- sittatott, egyszersmind kérte, hogy ezen ember a városban meg ne türessék. — Kanda István városi képviselő pedig tiltakozik az ellen, hogy a városban még egy második hasonló erkölcsellenes üzlet felállítása is megengedtessék, ülgyay János képviselő a már létezőt is, mint valóságos fertőt és rondasági fészket, ha már mint szükséges rosszat fen kellene tartani, a városon kívül kéri áthelyeztetni. — Végre Dr. Csányi János képviselő felszólalására utasittatni rendelte a közgyűlés a polgármestert, hogy a felvetett kérdésben tartson szigorú vizsgálatot s erről a képviselő testületnek tegyen kimerítő véleményes jelentést. Valóban ideje volt már, hogy a képviselő testület vegye kezébe ezen ügyet, mert úgy látszik, hogy városi rendőrségünknek erre sincs semmi gondja. — A mint ennek szomorúan kifejezést is adott a képviselő testület. — De hát jó, hogy ennyire is vagyunk már, majd elválik: nem-e lesz ebből is csak szalmatűz. Ezzel a közgyűlés feloszlott. Levél a Szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő ur! Alulírott uradalmi igazgatóság tisztelettel kéri tekintetes uraságodat, méltóztatnék az alábbi nehány sornak becses lapjában helyt adni; mert az erény és érdem iránt tartozó tisztelet ellen vétenénk, ha tartózkodnánk legőszintébb elismerésünkkel nyíltan is adózni jeles tűzoltó testületünknek azon önfeláldozó erély és megfeszített munkáért, mit a püspök uradalmi takar mányos pajta égése alkalmával kifejtett. A testület minden egyes jelenvolt tagja s azon kivül is több más tisztelt polgártársunk, a legelsők közt megjelenve, oly tevékenységet és emberbaráti buzgalmat tanúsított a lehető mentés és oltás körül, hogy a baleset sújtó hatása alatt sem zárhattuk el szivünket a teljes elismerés érzetétől. Nem mulaszthatjuk el köszönetünket nyilvánítani a fegyház tisztelt igazgatójának is, ki az intézetből elégséges egyént bocsátott rendelkezésre. De minden kivánhatáson felül kitartók voltak a tűzoltó testületből: Prohászka Manó, Szabó Gusztáv, Kreszta Vilmos és Molnár József urak, kik több napon és éjjelen át lankadatlanul fáradoztak az iszonyú tüzhalom és fenyegető vész tovaterjedésének leküzdésében. Legyen jutalmuk a jól teljesített nemes feladat felemelő érzete és a kiérdemelt köz- tisztelet; mindenek felett pedig az Ég áldása! Teljes tisztelettel Vácz, 1885. november 14-én. A vúczi püspök-uradalom igazgatósága. CSARNOK. Árva vagyok ... — Rajz. — Irta: Droppa lE^árol^Midőn már az édes anyját is elvitték a csúnya fekete emberek oda az édes apa mellé, ahol többé meg se lehet őket látogatni, akkor az „emberséges“ szomszédok, — kik „úgy szerették“ a kis Lajoskát setét felhők mutatkoztak, de Bertácska nem törődött mindezzel. Elsietett kedvencz helyére: egy tisztásra a bükk- erdőségben, a hol atyja számára pázsitos földből kényelmes kerevetet készített. Itt ledőlt, elővette a könyvet, hogy olvasgasson belőle, hanem a bosszúság, séta és hőség csakhamar elnyomta őt s csendesen elaludt. Hanem még álmában is baja lehetett az ispánnal, mert minduntalan az ő nevét suttogta, habár nem éppen haragosan. Jó sokáig pihenhetett itt midőn egyszerre valami zaj felverte őt álmából. Felnyitotta szemeit s ugyancsak elcsodálkozott, midőn ugyanazt az arezot pillantotta meg, a mely álmában is folyton előtte lebegett— „Elek . . . ispán ur !“ — hebegé zavarodottan. — „Siessünk kérem, kisasszony“ — szólt az ispán hozzá. — „A vihar mindjánt itt lesz, gyorsan kell menekülnünk.“ Bertácska csak most tekintett figyelmesebben körül. Egészen Összeborzadt. Az erdőség teljesen sötét volt, a falevél meg se mozdult, kínos csend uralkodott az egész természetben. Az eget sőt (’ 1 zivatar- felhők borították, melyekből időnkint vakító villámok czikáztak s tompa dörgés hallatszott. Ijedten követte az ispán, a ki a tisztás túlsó részén álló káré jához vezette őt, a melyen a gazdaságot bejárni szokta. Igaz, csak egy ember számára volt kényelmes, de most nem lehetett ilyesmivel törődni. Remegve ült fel a járműre, mialatt a félelem
