Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-11-15 / 46. szám

— azt mondták neki, hogy menjen el a bácsikához, mert külömben meghal éhen. S Lajoska szót fogadott nekik, mert ő mindig engedelmes gyermek vala és elment a bácsikához.

Messze lakott a bácsi, a város közepén nagy s fényes palotában, gazdagság, fény s pompa küzepett, melyről Lajoskának fogalma se volt. 0 csak annyit tudott, hogy van neki egy bácsija, a ki igen gazdag ember, mert mindennap jól lakik a legjobb ételekből ; a ki soh’se jár gyalog, hanem szép kocsiban, gyors paripákon. De erről a bácsikáról azt is tudta, hogy az szívtelen rossz ember, a ki nem szereti a szegény embert, annál kevésblbé a szegény árva gyermekeket; a ki senkit se szeret, még a jó Istenkét sem, egyedül a pénzt. A mama is mindig azt mondta, hogy a bácsi kának a pénz az Istene.

Midőn a kapuhoz ért, kis szivecskéje hevesebben kezdett dobogni. Eszébe jutott ama durva bánásmód, j melyben jó anyját részesité a bácsi ; ama szívtelenség hogy nyomorban hagyta őket tengődni, holott

neki sok, sok pénze van

...........s mindezen emlékek

oly élénk színben tűntek most föl előtte, hogy íélt bemenni abba a pompás jmlotába. Meghúzta magát egy oszlop sarok mellett, nehogy az utczán járó-kelőknek alkalmatlankodjék s várt, várt ... de maga se tudta, hogy mire.

A csípős őszi szél bekalandozta a nagy város utczáit is, emlékeztetve mindenkit a téli kabát mielőbbi beszerzésére. Lajoska, hogy a kíméletlen szél ingerkedéseit kikerülje, jól összehúzta magát az oszlop mögött s kis kezecskéit összedörzsölte, amint azt a mamától tanulta. A járó-kelők szánakozva néztek a kis nyilt tekintetű gyermekre és hangos megjegyzésekben fejezték ki résztvétüket, a mely körülmény Lajoskára oly mélyen hatott, hogy megeredtek kö- nyei s keservesen sirt, úgy hogy még a bácsi portásának is megesett rajta a szive s állásához mért gyöngédséggel rivalt rá:

— Te gyerek, miért sírsz itt az ablakom alatt, mért nem nézesz a dolgod után.“ — De látva a kis gyermeknek mély keservet és bánatot kifejező arczát szelidebben szólt hozzá :

— Tudom no, fázol, gyere hát be a szobába, s melegedjél föl egy kissé.

Lajoska, habár a gyöngédtelen megszólítás még inkább elbátortalanitá őt, azért bement vele a szobába, mivel a hideg és éhség már teljesen elvevék erejét. A szobában azután a meglágyult kapus növekvő gyengédséggel bánt Lajoskával. Oda íilteté őt a meleg kályha mellé, „fiacskám“-nak szólitotta, sőt midőn megtudta, hogy ura Lajoskának a bácsija, akkor még kenyeret is adott neki. Biztatta őt, hogy mindjárt haza jön a bácsi s majd aztán ő elé adja Lajoskának minden búját-baját.

De Lajoska sehogysem birt fölmelegedni; folytonosan remegtek tagjai úgy, hogy még a kenyér is kiesett kezéből. Szemei a sírástól vörösek voltak, ajkai pedig a belső izgatottság következtében görcsösen rángatózdtak s a szegény kis gyermeknek oly szánalomra méltó kinézése volt, hogy a portás, daczára hogy csak állásához mért érzékenységgel birt, nagyon megsajnálta őt s nála szokatlan nyájassággal kérdé :

— Egy kis meleg leveskét ugy-e bár megennél fiacskám ?

De már nem volt ideje megvárni a feleletet, mert azon pillanatban állt meg a bácsi fényes fogata a ház előtt s a kapus rohant ki, nehogy az uraságot pillanatig is várakoztassa. Lajoska fölkelt a kályha mellől s remegő szívvel várta az eredményt, midőn egyszerre durván kiejtett szavak ütik meg füleit:

— Mit akar itt az a gyerek ? . . . Nem tűröm meg házamban . . . semmi érzékenység, tüstént zavard ki őt; szép is volna, ha minden rokonom a nyakamra jönne s nekem kellene őket eltartani . . .

elfelejtetett vele minden haragot, bosszúságot. Az ispán is elhelyezkedett az ülésen és a jármű lassan megindult.

— „Mennyire meghűlt a levegő!“ — szólalt

meg Parlagi kis idő múlva. — „Nem fázik, kisasz- szony ? Talán jó volna ezt a szőrgubát lábaira tenni.“

Bertácska nem mondhatta, hogy nem fázik, hisz egész testében remegett; hálásan fogadta az indítványt. Csak később vette észre, hogy most már az ispánnak nincsen semmi meleg ruhája ; hát ő nem fog megfázni ebben a könnyű vitorlavászon kabátban ? . . .

Az eső e közben nagy cseppekkel hullani kezdett, mire Elek fölnyitá esernyőjét s azt egyik kezével Bertácska fölé, mig a másikkal a gyeplőt tartotta.

— „Igazán végtelenül örülök,“ — szólt — «hogy a véletlen erre vezette utamat. Istenem, hogy átfáz- hatott volna, kisasszony, ha gyalog kellett volna haza mennie ! Ezt a napot a szerencsés napok közé fogom följegyezni.“

Olyan melegen, olyan nyájas hangon ejté ki az ispán e szavakat, hogy Bertácska önkéntelenül is rajta feledte tekintetét. Igazán szépnek tűnt fel előtte e perczben annak izgalomtól kipirult, napbar- nitott arcza. Azon az arczképen rosszul lehet eltalálva, — gondola magában . . .

Az eső pedig egyre jobban zuhogott, valóságos záporrá vált s még az esernyő alá is becsapdosott.

— „Megázik a szép lila ruha, oda lesz!“ aggó- dék az ispán, látva, hogy a lenge öltöny már egészen átnedvesedett.

menjen s tanuljon mesterséget, de itt egy perczig se tűröm.

S ezután megnyílt az ajtó s a kapus szomorúan, lecsüggesztett fővel lépett a szobába. Feleségének hiteles állítása szerint, még ily levert ily bús soh’se volt.

— Fiam — mondá a kis gyermeknek — menj ki e házból, mert külömben engem is elzavarnak s akkor mindketten koldusok leszünk.

S Lajoska kiment, még a kenyeret sem ette meg. Ennyi szeretetlenséget, ily nagy mérvű hidegséget az ő szerető szive nem vala képes átérteni. Kiment az utczára s azután meg sem állt, hanem igyekezett kijutni a városból, az önző, kegyetlen emberek közöl, ki, abba a csendes városba, a hol megszűnik az irigység, harag s az önzés, s a hová az élőket csak a tiszta, önzetlen szeretet vezeti ki.

u *

Hűs őszi alkony volt, az eget sűrű nehéz felhők boiiták, s e körülmény a természet pusztulását még komorabb színben tünteté fok Minden, mi szembe tűnt, a múlandóság zord eszméjét keltette föl s ez oly leverő hatással van a kedélyre, hogy az ember sovárogva kívánja vissza az elmúlt tavasz balzsamos levegőjét, virágos mezőit, csicsergő madarait. A temető kornyékén mély halotti csend honolt, csak a fák lehulló száraz levelei és az olykor-olykor átvonuló varjak bús károgásai zavarták meg pillanatra. A sírokat befödte a lehullott levelek özöne, de Lajoska azért megtalálta szerettei sirhalmát. Ráborult a drága hantokra s a fájdalom, a szenvedés és az emberek szívtelensége ily szavakat adott a kis gyermek ajkaira :

— Anyám ! miért hagytál itt az önző, rossz emberek között? . . .

A jelenet tanúja, az öreg sirásó megütődve kérdező a kis gyermektől ?

— Ugyan, hogy tudod ily keményen elitélni az embereket kis fiam, hisz talán még nem is ösmered őket ? . . .

— Árva vagyok

.................rebegé Lajoska s e

két szóban ki, volt fejezve rövid éltének összes keserve, fajdalma, s a sok kin által szerzett tapasztalata.

— És a kinek sem az „emberséges“ szomszédok, sem a bácsika nem akart menhelyet adni, azt magához vette az öreg sirásó, csinálván neki puha ágyat közös anyánk, a föld gyomrában.

Városi és vidéki hirek.

= Slketucma taiiíirvi/.sga. F. hó 14-én városunkban időzött Kárffy Titusz miniszteri tanácsos, s az országos siketnéma intézetben ez alkalommal tartott tanárvizsgálaton elnökölt. A vizsgázó Bérén ez Mihály ujfuttaki néptanító volt, ki minthogy félévig tanulmányozta városunkban a siketnéma ügyet.

= Tiizolt« egyletünk a legutóbb tartott tiszti ülésen kiegészítő tiszti karát a következő tagokkal : Pénztárnoknak választatott: M i 1 m a n n Géza, szivattyú mesternek Prohászka Manó.

= Mysnen. Dr. Rónay Hugó uradalmi és körorvos Fóthon, jegyet váltott Budapesten özv. Császár Gyuláné szül. Birkl Karolina urhölgygyel. — Ábelesz Mór helybeli kereskedő fia Jenő jegyet váltott Schreiber Mór radosnai birtokos leányával Leonora kisasszonynyal.

= Közgyűlés. A váczi alvárosi gazdaság f. hó 18-án d. e. 10 órakor a városház irodai helyiségében rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : 1. Az 1884—85. évi számadások beterjesztése és megvizsgálása. 2. Az 1880—86. évi favágás iránti intézkedés. 3. Esetleges indítványok.

= C*yászhir. F. hó 13-án délután kisértük ki

Bertácska elpirult.

Minek is vette ezt föl mikor ő nem szereti, — gondolá magában.

— „Nem kár érte“ — szólt izgatott hangon. — „Úgy sem akartam többé felvenni.“

Most egyszerre a könyvre estek Parlagi szemei.

— „Nini, a könyv is megázott! Az aranyos betűk egészen szétfolytak a zöld vászon táblán. Igazán kár érte.“

— „Dehogy kár,“ — vágott közbe Bertácska — „kiállhatatlan könyv“ — s kidobta a kocsiból a könyvet. Persze nem is lehetett gongolni a felvevésre. Hazajutni volt most az első s a legsürgetőbb kérdés, mert a vihar egyre hevesebbé vált. Az ispán folyton aggodalmaskodott, hogy a kisasszony megtalál hülni. Bertácska szótlanul hallgatta aggodalmait. Olyan furcsán érezte ma magát Parlagi közelében. Azon gondolkozott, hogy mégis csak illendő volna talán a sok gondoskodást megköszönni.

— „Igazán, ispán ur, nagyon figyelmes irántam“

— szólt végre hozzá akadozva. — „Csak velem gondol, magáról meg egészen megfeledkezik. Miért teszi ezt ?“

Az ispán elmosolyodott.

— „Miért teszem ezt? Szabad megmondanom?“

— kérdé reszkető halk hangon. — „Mert .... mert . . . Berta kisasszonyt nagyon szeretem.“

Bertácska dobogó szívvel hallgatta e szavakat. Olyan kedves, olyan szép volt e pillanatban az ispán ! . . De erre már nem is lehetett mást felelni,

a középvárosi sirkertbe egy fiatal reményteljes ifjúnak Regele Zoltánnak Regele Károly városi jegyzőnk fiának hült tetemeit. 19 évvel ragadta őt el a halál szerettei köréből. Közönségünk élénk részvéte enyhítse a szülők fájdalmát, s leljenek vigaszt még élő gyermekeikben.

= l J tekeasztalokat hozatott özv. N eu- m anné kávéházába, melyek forgatható szerkezettel lévén ellátva két féle játszmára használhatók. Ajánljuk a jó tekeasztalokat szerető tekézők figyelmébe.

— Xőegjleíiiiik ma d. u. 3 órakor a kisdedóvó helyiségében több rendbeli fontos ügyben választmányi ülést tart.

==: BHöleges jelentés. Re mm ért Mártha

kisasszony a weimari nagyherczeg kamarai zongora művésznő nagy hangversenyéről.. Pregramm : I. Polonaise „e dur“ C. M. Weber. II. a) Nocturno Chopin, b) Nászmenet elvonulásában. Grieg. Ill: Vándor ábránd. Schubert. IV. Soirée de Vienne. Schubert Liszt. V. a) Marcia a la Turka. Beethoven, b) Pastorale. Scaríati. VI a) Serenata. Moscovsky. b) Rákóczy induló. Liszt Ferencztől. A zongora Blüthner szász királyi udvari szállító gyárából. Említésre méltó, hogy Remmert kisasszony ezen rendkívül érdekes műsort, a berlini udvari hangverseny alkalmával a német császár, császárné, koronaherczegi pár és az egész magas udvar jelenlétében nagy kitüntetés mellett játszotta.

= A mnzeum egylet részéire újabban ajándékoztak : Rozgonyi Béla ur egy 10 kros bank- jegyet 1849-ből, és Bucskó Lajos ur egy német- országi ezüst 5 fillérest 1876-ból és egy réz 2 fillérest 1875-ből.

= INküvő. Dr. Isaák István bndapesti orvos f. hó 10-én reggel 7 órakor a felső városi plébánia templomban oltárhoz vezette a kedves Orosz Bella kisasszonyt, özv. Roskoványi úrnő unokáját. Násznagyok voltak : a menyasszony részéről K o- v á c h Ernő országos fegyintézeti igazgató, a vőlegény részéről A c z é 1 Béla fegyintézeti irodavezető s lapunk belső dolgozó társa. A fiatal pár az esküvő után nászutra kelt. Hosrzu boldogságot kívánunk.

= Egyleteinkről. Nem lesz egészen érdektelen ha egyleteinkről egy rövid statisztikát közlünk a múltból. 1874. évben ugyanis a következő egyletek álltak fenn városunkban. 1. Nőegylet, alakult 1867-ben, hatósági engedélyt nyert 1868. május 9-én ; tagjainak száma 210. 2. Lőegylet, alakult 1793. s újabban 1869-ben, engedélyt nyert 1870. junius 8. tagjainak száma 179. 3. Kaszinó, alakult 1876-ban, engedélyt nyert 1876. október 7. tagjainak száma 131. 4. Tűzoltó egylet, alakult 1872-ben, engedélyt nyert 1872. február 18. tagjainak száma 40. 5. Polgári kör, alakult 1867-ben, engedélyt nyert 1867. május 29. tagjainak száma 150. 6. Merkur kereskedelmi kör, alakult 1871-ben, engedélyt nyert 1873. január 4. tagjainak száma 94. 7. Takarékpénztár, alakult 1864-ben, engedélyt nyert 1864. április 21. tagjainak száma 95. 8. Ipar és kereskedelmi hitelintézet, alakult 1870 ben, engedélyt nyert 1870. julius 31. tagjainak száma 257. 9. Kölcsönös segélyző egylet, alakult 1871-ben, engedélyt nyert 1871. augusztus 6. tagjainak száma 195. 10. Iparos egylet, alakult 1870-ben, engedélyt nyert 1870. tagjainak száma 93. 11. A vácz és vidéke néptanítók egylete, alakult 1869-ben, engedélyt nyert 1870. augusztus 28. tagjainak száma 28. 12. Dalkör, alakult 1871-ben. engedélyt nyert 1871. augusztus 27. tagjainak száma 25. 13. Katholikus legényegylet,

alakult 1863-ban, tagjainak száma 43. 14. Vácz vidéki népbank, alakult 1874-ben, engedélyt nyert 1874. julius 8. tagjainak száma 92 ; (ebbe beleolvadt a kölcsönös segélyző egyesület.)

— liűzliajjó Bsíesietresfiíl, F. hó 1-től további intézkedésig a Dunán a következő személyszállitó hajó menetek közlekednek. Ujszőnyhől reggel 4 órakor

mint elpirulni szépen s oda hajtani fürtös fejét Elek ölébe, a mire azután egyszerre elmúlt minden félelem szivében.

E közben bedöczögött a káré a tiszttartói udvarra s ők lucskosan, sárosán kiszálltak belőle. Azután először is a mama szobájába siettek, a ki bizonyára már nyugtalan várta őket. Az éppen a pompásan sikerült rétes feldarabolásával volt elfoglalva.

— „No hát végre itt vannak a csavargók“ — fogadá őket tréfás szemrehányással. — „Mennyit aggódtam már miattok. Csak jöjjenek, majd kikapnak tőlem. Ugy-e, bocsánatot jönnek kérni ?“

A boldog pár összepillantott.

— „Oh, nem azt!“ — jegyzék meg hamiskás

mosolylyal.

— „Nem azt? Ej, ej. Hát ugyan mit? Talán egy darabka rétest ?“

— „Még azt sem; sokkal fontosabb dolgot. Édes mama áldását“ — felelt pirulva Bertácska s szép gyöngéden az ispán vállára hajtá fürtös fejecskéjét.

A mama egyszerre megértett mindent, de nem látszatt haragudni a felfedezésen.

— „Hát a mit reggel mondtál, leányom ?“ kérdé jóságos arczával boldogan mosolyogva.

— „Most is csak azt mondom, édes mama. Én ezt az embert szeretni fogom örökké!“