Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-10-25 / 43. szám
VII. évfolyam. 43. szám, Vácz, október 25.1885. Előfizetési íirak : Évnegyedre ................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Csillag-utcza). Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség czirnzete : hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmen teilen leveleket nem fogadunk el. A kiadóhivatal czirnzete : hová a lap anyagi részét illető minden küldemény czimzendö : Vácz, Csillag-utcza 1428. szám. Bagolyvilág — Váczon. Mi nálunk valóságos bagolyvilág uralkodik nép-, társulati-, egyleti- és egyébb városi közgyűléseink tekintetében. A baglyok tudvalevőleg éjjeli madarak ; éjjel hagyják oda fészküket; éjjel keresik élelmüket; éjjel gyűlés- és üléseznek stb. stb. S történik mindez azért, mert a világosságtól — félnek. — S nincs-e ez igy városunk nép-, társulati-, egyleti- s egyéb értekezleteink és nyilvános jellegű gyűléseink, sót képviselő testületi közgyűléseink tekintetében is? Nem szoktak-e ezek is sötétben turbékolni, határozni s tudj' Isten élet és halál fölött dönteni ? Városunkban a nyilvános lapok egy pár év-tized óta jelentékeny szerepet játszanak, s nyíltan, őszintén kérdezzük, volt-e rá eset, hogy ■csak egyszer is e lapok képviselőjét a közvélemény, a sajtó, a hatodik hatalom ezen orgánumát csak egyszer is meghívták volna az illető gyülésező testületek gyűléseikbe? Nem volt rá eset. S miért nem volt rá eset? Erre könnyen felelhetnénk, de nem teszszük; hadd találják ki maguk, azok t. i. a kiket illet; mert mi erre csak azt felelhetnők, hogy azért nem teszik, mivel félnek a világosságtól — mint a baglyok a nap világától; mivel félnek attól, hogy netán nyilvánosságra hozandó s a közvélemény rostáján átrostálandó jó és bal véleményünket, másnap azok is olvashatnák, kiknek a hozott — akár esetlen — határozatokhoz nagyobb és több közük lehet, mint a határozóknak. No köszönjük alássan! De ez nem eljárás. Ez még Kínában sem történik meg. Annál ke- vésbbé várnók ezt tehát alkotmányos magyar hazánkban, a hol a sajtó szabadság oly széles alapokon mozoghat, hogy nincs annak párja széles e nagy világon; s a mely földön ugyan azért a nyilvánosságnak is a legszélesebb világnézetből kellene kiindulnia s ugyan azért nem szabadna véka alá rejtőznie. Igaz, hogy ha aztán másnap nem emlékszik meg a lap az ily véka alá rejtőzködő nyilvános gyülekezetekről, hát megint a szerkesztő vagy akár reporter a bamba, hogy miért is nem mert, ha mindjárt a kulcs lyukon át is a gyülekezetbe betolakodni s az eszmék hordozóinak egyszabásu mondókáit kilesni s a nyilvánosságnak átadni. — Valóban nevetséges. Ez talán csak minálunk történik. — Lapunk múlt számában tűzoltóságunk érdekében egy nem csekély fontosságú indítványt tettünk. Úgy halljuk, hogy ezen indítványunk tűzoltóságunkat arra bírta rá, hogy annak komoly oldalát fontolóra vegye s e végből gyülésezzék. Meg is tette. S a gyűlést a tegnapelőtti nap estéjén meg is tartotta; hogy aztán mit határozott, mit végzett az, az ő titka. Lapunk képviselőit erről nem is bátorkodott értesíteni, még kevésbbé a gyűlésbe meghívni; pedig hát mint tűzoltók is bizonyára hozzákonyithattunk volna a nagy szabású határozatok meghozatalához. No de se baj. Ez minálunk mint fentebb is kénytelenek voltunk ezt registrálni, napi renden van. Szabad-e azonban ennek igy lenni továbbra is ? Mi azon nézetben vagyunk, hogy nem. S ugyan azért azon reményünknek adunk kifejezést, hogy jövőre nézve ilyesmi titokzatos állapotokkal nem is leszünk kénytelenek találkozni. Vegyünk példát az országgyűléstől; ez nem csak hogy el nem rejtőzik a nyilvánosság elől, de sőt gyorsírókat tart, a kik nem csak az elmondott, sokszor badar eszméket adják vissza, de kilesik és szószerint papirosra teszik az illető képviselő egész mondokáját is. És ki meri azt mondani, hogy ez sok embernek nem szolgál épülésére ? No lássák uraim! Nem a magunk érdeke, de a közvélemény, a nyilvánosság érdeke az, mely minket ezen felszólalásunkra buzdított; mert alig van városunkban is ember, a ki ne érdeklődnék társadalmi életünk minden mozzanata iránt. Hozzanak tehát minket az illető testületek, társulatok és egyletek is azon helyzetbe, hogy polgártársaink és t. olvasó közönségünknek mindenkor tudtára adhassuk, hogy léteznek és tesznek is, s miként tesznek valamit. Ne adjanak önök nekünk alkalmat többé arra, hogy vezérA „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Idához. Ülök szobámban szótalan — Minden setét, éj csendje van, — Egy fénysugárka rezeg — Künn is setét az éjjel, Felhők borítják az eget — Vonulva szerte-széjjel; — Minden sivár, minden kihalt, Csak ajkam zeng szerelmi dalt. Komor, setét-bús éjjelen — Szép lányka képed megjelen. Előttem áll egy szép alak — Tíiz ég mindkét szemében------Hej, a mióta láttalak — Velem vagy alva — ébren ! — Nem látok mást — csak tégedet — Feledni téged — nem lehet. — Csak egyszer láttalak leány, — Csak egyszer néztél én reám, Csak egyszer kértél: játszam el Kedves dalát szivednek — Egyszer szoritád meg kezem — S örökre már — szeretlek — Hová a napsugara hat;------Ott pusztán semmi sem marad ! — Oly édes emlékezni itt, Idézni fel — múlt perczeit------E négy fal itt nem nyújt nekem — Vidámabb perczeket — — S ha képed nékem megjelen — Epedve élvezek — S legyen bár minden bús, kihalt Az ajkam zeng — szerelmi dalt! — Bellaagh László. Talált rózsa.*) Virága édes szerelemnek, Az út porából fölemellek. Rideg kedély volt, fogadok, Ki téged igy eldobhatott. Ki rád tekint, forróban érez, Eldobni téged, lehet-é ez ? der hát ide, szivemre, jer! Ne a hideg földön heverj. Pompája teljes még a nyárnak S téged már haldokolni látlak. Ki se lehelted illatod’ S leveleid’ már hullatod. Szegény virág, jer én megértlek Az én szivem rokon tévéied A sors könyörtelen keze Virágkorában tépte le. Eljátszani legkedvesb dalod, Hisz — gondolám — te akarod, — A kis tilinkó Csenge, szólt, Mint madár a ligetben ; — Hisz boldogságom pereze volt; Kiöntém hő szerelmem, — Te megköszönted — óh mi kincs 1 — A melynél drágább semmi sincs ! Most hervad, mint te eltiporva, Ifjan, részvétlenül a porba’. S nem akad senki, senki sem, Ki föl emelné szelíden! Reviczky Gyula. *) Mutatványul szerzőnek „A magányból“ czimü legközelebb megjelenő verskötetéből Ára 2 frt. Megrendelhető Kassán a szerzőnél. Árpád és Morawcsek. — Egy kis korrajz. — Irta : Rácz István.. Hogy illik ez össze? ! * * * Minden múlandó a nap alatt. Az őskor óriásainak csak a lábnyomát mutogatják a kiállításon, a hőskor maradványa egy-egy törökvágó szablya törpe roncsa : a bélyegkerülő dohányvágó, no meg itt ott a fel-duna mentén egy két mohos omladék, harcz edzett vitézek vihar látta fészke, végtelen időkre épült erődöknek ormótlan romjai. Sasok tanyájából bagoly odút teremt a romboló idő. A seregély ellen roppant kerepelünk a szőlő hegyeken ; s mig röptiiköt nézzük, a lábaink körül már mérgesen pusztít az uj fiilokszera. — A hol eddig csak bajjal védtiik meg gabna termésünket a mezei egér falánk seregétől: ma már a lisztünket féltjük a lisztmolytól. Nagyok múltával csak a szám szaporodik, s a név enyészik. Őskori legendák Istenekről szóltak. Ma már minden falu legendára vágyik. Szomjazik erősen : hírnév italára, s az egyszerű forrás hűsítő cseppjeit fogva- ezogva iszsza. Hajdan apostolok, a hit vértanúi jelentek meg itt ott az igaz igének hirdetgetésére : ma már kevés hijja, hogy magát az Istent nem szerepelteti a modern . szédelgés. — És mig amazoknak alig volt hivőjök a nagy igazsághoz, ez uj áramlattal ezer világtalan nyüzsög, tör, küszködik szemüveget venni lehetetlenségek megtekintéséhez. Alig hogy elmúlott Budakeszi baja a vak rajongással: im Dömös községé mutogat egy csodát; békés nyájak és csodák csendes legelőjén egy repedt derekú szilfa lombja közt. Nem írom ki hogy mit. — Sértés az már maga a szent eszme ellen, hogy ilyet elhisznek. De, hogy még terjesztik s legendává fújják: ez mai korunknak, a felvilágosultság villanyfényes századának arezuí csapkodása.
