Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-08-02 / 31. szám
VII. évfolyam. 31. szám. Vácz, augusztus 2. 1885. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. KIöíi/.etéNi árak : Évnegyedre....................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel Egyes szám ára : IO kr Kapható: MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Cűllag-ntcza). Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..................... ö() kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál ŐO kr. A szerkesztőség cztmzete: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmen teilen leveleket nem fogadunk el. A kiadóhivatal czimzete : hová a lap anyagi részét illető minden küldemény czimzendö : Vácz, Usillag-utcza 1428. szám. ___ Még egyszer a nógrádmegyei vasútról. Lapunk foly évi 28. számában nem késtünk a nógrádmegyei vasúti érdekeltségi bizottságot — leálczáz íi azért, mert, midőn egy vicinális vasútépítését elhatározta, — mely hivatva lett volna Balassa-Gyarmatot, Nógrádmegye eddigi székvárosát közvetlenül Váczczal, közvetve pedig hazánk székvárosával, Budapesttel, s ennek közvetítése mellett az egész európai continenssel összekötni, — ezen határozatát később indokolatlanul megváltoztatta, s Vácz mellőztével a vasutat oly irányba czélozza felépittetni melyről még maga sincs tisztában magával aziránt, hogy miért lenne előnyösebb az a más irányú összeköttetés — Vácznál. Felemlítettük azt is, hogy az érdekeltségi bizottság múlt julius hó 13-ikára ► egy közös értekezletre hívta össze az összes részvényeseket és nem részvényeseket, kiknek feladata lett volna a vasút irányát és összeköttetési végpontját megállapítani s legalább tájékozást adni nekünk is arra nézve, hogy Nógrádmegye tulajdonképen mit akar. Most közölhetjük, hogy az a julius hó 13-iki értekezlet megtartatott, s ennek eredménye gyanánt konstatálhatjuk, hogy Nógrádmegye vasúti érdekeltségi bizottsága, mint azelőtt úgy most sem volt őszinte Váczhoz; de nemcsak Váczhoz, hanem Gödöllő és más községekhez sem — melyeknek kecsegtető ígéreteket tett, de a melyekről most már egy község sem lehet bizonyos, hogy melyiket fogja beváltani. És erről tanúskodik a „Nógrádmegyei Lapok“ f. évi 29. száma, mely a julius 13 -iki értekezlet eredményét egész terjedelmében közli, s a mely közleményből fenti meggyőződésünket meriteni kénytelenek vagyunk; de merítettük továbbá azon meggyőződésünket is, hogy a mennyiben Nógrádmegyének minden áron vasút kell, — ezt a czélját is ugyancsak minden áron a jóhiszemű érdekeltség sakkban, világosabban bizonytalanságban való tartásával kívánja elérni. Azt megengedjük, hogy nem tetszetős szavak ezek, azoknak a kiket illet, de mi nem szoktunk zsákban macskát árulni, s követeljük, hogy mikép mi, úgy a szomszéd — nógrádmegyei vasúti érdekeltség is tiszta vizet adjon a pohárba, s ne játszók se velünk se egész Pestmegyével bujdosóit. — Követeljük ezt annyival is inkább, mert azon vádunkkal szemben melysze- rint — Nógrádmegye székvárosát „önös“ eljárással vádoltuk, sem B.-Gyarmat — sem a nógrádmegyei vasúti érdekeltségi bizottság — magukat nem igazolták, mert miután felteszszük, hogy a „Nógrádi Lapok“ a nógrádmegyei vasúti érdekeltségi bizottság gondolkozásának a tolmácsa, s miután laptársunk fenti vádunkkal szemben csak azt állitja, hogy ő arról, hogy cserbenhagyattunk, nem tehet, mivel állitása szerint, mi is cserbe hagytuk volna őket, s „jó formán másfél esztendőt“ vettünk volna el „kulturális“ életükből (?) mint semmivel sem igazolt állítást figyelembe nem vehetjük. r Es épen azért, mert a nógrádmegyei vasúti érdekeltség minket ezúttal is cserbenhagy, s cserbenhagyatásunkat még egy, nagyméltóságú tekintélyek befolyásával kieszközölt miniszteri rendelettel is igazolja, noha ezen miniszteri rendelet olyan, hogy az nem annyira Nógrádmegye székvárosa — mint inkább Vácz érdekeit látszik pártolni, amennyiben Nógrádmegye kérelmének elbírálása alkalmából nagyon is tartózkodó értelemben értesíti az érdekeltséget, azonkivül arról, hogy Pestmegye alispánját mily értelmében hívja fel az ügy felkarolására, még tartózkodóbban hallgat, — ismételten is óva intjük polgártársainkat, de az egész pest- megyei érdekeltséget is, hogy miután Nógrádmegye különben is egész önhittséggel kijelentette, hogy ha máskép nem sikerül, hát önerejéből is felépitendi a tervezett vasutat, — érdekeink megvédése tekintetéből résen álljanak. Felhívjuk erre figyelmét különösen Vácz város érdekeltségének, mert B.-Gyarmatnak ép úgy áll érdekében, hogy Váczczal, vasúttal ösz- szeköttessék, mint városunknak; továbbá mert Nógrádmegye legparányibb elfogadható indokot sem hoz fel arra nézve, hogy miért lenne előnyösebb, Vácz mellőztével, a vasutat közvetlen kapcsolatba hozni esetleg Budapesttel, miután azon mivel sem igazolt körülmény, hogy az osztrák-államvasut-társulattal — nem tudjuk miféle megállapodásokra — eddigelé jutni nem lehetett, még nem zárja ki, annak lehetőségét, hogy ezen megállapodások — egy újabb tárgyalás folytán ne létesülhessenek. De felhívjuk erre figyelmét Pestmegye alispánjának is ; a ki városunk érdekeit mindég felkarolta, s a ki az e tekintetben, hozzá intézett, miniszteri rendeletből is, úgy hisszük kellő tájékozást szerezhetett magának arról, hogy Nógrádmegye saját érdekei ellen cselekedne akkor, A „VÁCZ1 KÖZLÖNY' TÁRCZAJA. Balgatag, ki . . . Irta: Inczédy Ulászló. Balgatag, ki csalódástól félve Nem mer hinni és remélleni. Mint ki, mert főfájás jő az élvre, A bor gyönyöreit megveti. Itt is, ott is, ha a szenvedélynek Fékét biztos karral megfogod, Nincs mit akkor a jövőtől félned, Nem lesz bánni a gyönyört, okod. S ha valóvá még se lesz reményed És hitedben megcsalatkozol ügy sem vagy vesztesse a cserének, Hisz könyftd gyönyör fejébe foly. Mert nem csupán fogható valóság A mi az embernek élvet ád, Bárha le nem törheted a rózsát Beszivhatod mégis illatát. Azt az álmot, melyet csöndes éjen Üdvről, boldogságról álmodol Azt a reményt, mely a küzködésben Fentart, biztat, hogy nem bukhatol, Legyen bár mind csillogó igézet, Mit a szellő elfőj szerte szét, — A valónál mért kevésbre nézned, Ha valóul érzéd gyönyörét. A magas Tátrában. Irta : "Virter lE^ázroly. I. Tátrafiired. Láttam hazámat széltében-hosszában. Leereszkedtem völgyeibe s felmentem magaslataira. Megnéztem gyönyörű tóvidékeit ,s bebarangoltam kiválóbb szépségű hegyvidékeit. Életem szebb részét, ifjúságomat, az aranykalászos rónaságon töltöttem. Gyönyörködtem itt, gyönyörködtem amott, de lelkem legjobban örült mégis akkor, mikor a magas Tátra ezüstfényű erei s fenyőkoszoruzta bérczei között jártam. Mondják s a tapasztalásból is kifolyó igaz marad, hogy oda, hol jól éreztük magunkat, ismételve is vissza vágyunk. Az ó-kor szülötte, kit sebes szárnyú vonat nem röpített országok határain túl, messze szép vidékekre, hol a természet pompájában ünnepet ül, csak Pindus, Parnassus hegyeit bámulta folyton, egyedül Helikon forrásainak vizénél keresett üdülést s állandóan csak Thesszália virányain legeltette szemeit. Otthonában érezte magát jól s otthonában nem vágyott sehova. S ha mi, kiket gőzerő visz s könnyű módon bekalandozhatjuk ezt a szép földet, melyet Isten megteremtett, ha mégis visszavágyunk e helyre: jele s bizonyítéka ez annak, hogy ott kiválóan jól is éreztük j magunkat. Én is visszavágytam a szép Tátrához. Ez a j magyar Rigi. Akkor láttam először, mikor a szív még jobban i tudott örülni, a szem szebbnek látott mindent s ruganyosabbak voltak a léptek. I Igaz, hogy az első látás s a viszontlátás közé esett a glarni, urai, berni Alpok hajnal aranyozta jégcsucsainak: a Hochglärnisch, Oberalpstock, Uri- Rothstock, Finsteraarhorn, Schreck hörner, Mönch, Eiger, Jungfrau, Blümlisalp stb. megtekintése, mégis az első látás érdekéből keveset vont le a viszontlátás. Az utazó, ki a Huszparkból vagy Poprád-Fel- káról nézi a hatalmas hegylánczolatot, mely szeme előtt elterül, habár tovább is nyugtatja tekintetét a széles és domború Krivánon, Szalyiszkó, Bástya, Tupa, Koncsista csipkézett havasok ormain, a 2659 méter magas gerlachfalvi csúcson, Lengyelnyergen, Bibircz, Szekrényes, szalóki csúcsokon, Királyorron, Hegyes és Vörös-tornyon, jégvölgyi, zödtavi-bérczen, a 2628 méter magas lomniczi, késmárki, hunfalvi gránit csúcsokon, Nagymorgáson vagy Homlokhegyen, az csak egy nagyszerű panorámát lát maga előtt, mely kevés átmenete s hirtelen előbukkanásával ritkítja ugyan párját, de a magas Tátrát még nem ismeri. A fürdővendég, ha a három Tátrafüredet összevissza is járja, el megy reggelizni a Rózsamenházhoz, ozsonnázni a Szép kilátáshoz, a Tátra vidék szépségeiről még ne beszéljen. A külső mezt látta ez csak s nem ismeri azokat a belső szépségeket, melyeket az előszámlált sziklafogak féltékenyen látszanak őrizni. A sokfejii sárkányt látta ez csak, de nem a kincseket, melyeket rejt. Igaz, hogy Tátrafüred a Tátra gyöngye s elsőrangú gyógyhelye. Benne az élet oly vig s Örömtelt, hogy a ki a betegek és egészségesek eme fürdőhelyén, kényelmet nyújtó házaiban már egyszer letelepedett, a Rigi, Vadászkürt, Tengerszem, Tündérlak vagy Gondüzőben elhelyezkedett, az egy ideig nem vágyik innét el.
