Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-07-19 / 29. szám
m i c li Ferencz, egy csinos szőke fiatal ember tilt, akit a kedvese ellen elkövetett gyilkossági kísérletért helyeztek vád alá. A tárgyalást Mendelényi Izidor törvény- széki biró vezette; bírák voltak: Pécby Aurél és Debreczenyi Miklós. A tárgyalás d. e. 9 órakor kezdetét vevén, bevezették a vádlottat, aki az elnök felszólítására bátor és nyugodt hangon beszéli el a bűnös cselekmény részleteit. 0, úgymond, ezelőtt 5 évvel szerelmi viszonyt kötött Jakabovics Ilkával, ki szerelmét viszonozta is. Elhatározta tehát, hogy a leányt elveszi feleségűi s meg is kérte a kezét. Már ki volt tűzve az egybekelési idő, de a leány anyja ellenezte a házasságot s megtiltotta Ilkának, hogy a vádlottal beszéljen. A vádlott, miután az egybekelési idő már igen közel volt s látta, hogy a házasságra semmi előkészület nem történik, felszólította Ilka anyját, hogy magyarázza meg neki jegyesének idegenkedését. Jakabovics- n é azonban magyarázat helyett kijelentette, hogy leányát feleségül nem kapja meg. H e 1 m i c h ez által sértve érezte magát, mert — úgymond — bolonddá tették. Egynéhány napra rá, miután kedvese Pestre utazott, megkérette Quell Paulina kezét, kivel az eljegyzést meg is tartotta s a pap kétszer ki is hirdette őket. U azonban uj jegyesét nem szerette s leült asztalához, hogy levelet intézzen Quell Paulinának, melyben ki akarta jelenteni, hogy nem szereti, bontsa fel tehát vele viszonyát. Amint a levélírásba fogott, a levélhordó Jakabovics Ilkától, Budapestről keltezve, levelet hozott, melyben az volt írva, hogy mondjon le arájáról, ő ki fogja engesztelni szüleit s aztán hozzá megy nőül. Vádlott eme levél következtében most már határozott lemondást küldött Quell Paulinának. Jakabovics Ilka a levél után nemsokára Váezra jött s vádlottal titkon találkozott. Jakabo- vicsné a szerelmes párt egy ily találka alkalmával rajta érte, s megtiltotta leányának, hogy He Imi eh Ferenczczel még csak egy utón is haladjon. He 1- mich mindent elkövetett, hogy újból elhidegült kedvesének kegyeit ismét megnyerje. Az utczán megszólította, utána járt stb., de sikertelenül. Április 7-én vádlott egy forgópisztolylyal a zsebében, a váczi hajóállomáshoz ment, hogy ott 11- kával, miután értesült, hogy ott van, találkozzon. A leány a hajó elindulása után nővérével Bertával hazafelé indult. A vádlott utánuk ment, s a kapunál megszólította kedvesét, de az nem felelt neki. Ekkor elővette a forgópisztolyt s Ilkára lőtt. A golyó a leánynak jobb vállába fúródott. Másnap reggel elfogták a vádlottat. — Ezután Jakabovics Ilkát hallgatták ki. Péchy biró: Őszinte vonzalommal viseltetik a vádlotthoz ? Ilka: Igen. Péchy biró : Mi adott okot arra, hogy Budapestről levelet írjon a vádlottnak ? Ilka: Azért írtam, mert szerettem.. Péchy biró : És mi indította önt arra, hogy vádlottnak egy másik levelet írjon, melyben tudatja vele, hogy a házasságból nem lesz semmi ? Ilka: Azért Írtam azt a levelet, mert anyám mindig ingerelt, mondván hogy csak nem fogok egy olyan emberrel házasságra lépni, ki mással már jegyben járt. Péchy biró: Tehát az anya által felébresztett gyűlölet s a sértett hiúság működött közre, nemde ? Ilka: Igen. jaival együtt elvonult a legközelebbi pálinka csarnokba. Este aztán derült hangulatban fogtak hozzá a fölszállitáshoz. A második emelet lépcsőjének tetején azonban az erős ingadozás között fölszállitott ládák egyikét elejtették, az aztán legurult az emelet aljába, zörömpölve hirdetvén útközben minden nemű törékeny dolgoknak gyászos halálát. Mikor aztán újra felhozták a makacs ládát s én kinyitottam, siralmas látvány tárult elém. Miloi vénusomnak gyönyörű alabástrom feje letört és darabokra vált. Pompéjiból szerzett hamuvedrem hamuvá lön, chinai porczellá- naimból csak a cserepeket szedhettem össze. Amíg mint Marius Carthago romjain, busán tűnődtem e láda tartalmán, az egyik tót vigyorogva lépett elém s megelégedetten mutogatta, hogy egy gyönyörű Rembrandt-másolaton keresztül ment a kefeseprő rudja s a vásznat épen az alak szeménél döfte keresztül. Kezdettem érezni, hogy elhágy a birkák erénye, a dicső türelem, midőn végre a földre lehajigált holmik között megpillantom legnagyobbik perzsa szőnyegemet a legsiralmasabb állapotban. — Mi történt ezzel ? — kérdém a hordártól haraggal. — Hát a kötél kidörzsölte, válaszolt hideg vérrel a lóerejü tótok vezére. — De hogy jut a kötél ehhez, hisz ez az ágynemű közé volt bekötözve ? kérdém újra. — Hát kellett valamit a kötél alá tenni, hogy a bútort ne karczolja össze, — szólt ismét hordárom, — aztán kihúztam azt az ócska szőnyeget az ágynemű közül, ezért legkisebb kár, mondok. — Tudja maga, hogy ennek az ára 84 frt volt ? — kiáltám elkeseredve. — Hm ! — szólt amaz újra — azt tetszik hinni, hogy részeg vagyok s elhiszem, hogy az ilyen ócska rongy annyit ér ? S azzal tót segédmunkásához fordulva, hirtelen megmagyarázta nekik a vita tárgyát édes anyanyelvükön. Szvatopluk népe buta khorusban röhögött. — Hallja, szólottám a hordárhoz, — maga tökrésze,g, magával beszélni se lehet. Maga nekem ötször annyi kárt tett, mint a mennyit a tótjaival együtt Péchy biró: Tehát a levél, melyben az eljegyzés ; felbontásáról van szó, miután vádlotthoz vonzódott, nem volt őszinte ? Ilka: Nem volt őszinte! igaz, hogy akkor is szerettem. Néha találkozott velem, de kikerült, azt hittem, hogy már elfelejtett. Ha elmentem mellette, meg akartam szólítani, de eszembe jutott levelem, s szótlanul haladtam el mellette. Felolvasták ezután a szerelmes leveleket. Péchy biró: Kívánja a vádlott megbüntetését? Ilka: Nem, — inkább kegyelmet kérek a számára. A tanuk közül J akabovics Berta, Klapka József és neje, Koncz Istvánné azt vallják, hogy H e 1 m i c h bűnös tettét elkeseredésében követhette el. A bizonyító eljárás befejezése előtt Debreczenyi biró kérdi a vádlottat, hogy szereti-e Jakabovics Ilkát? Vádlott: Szeretem. Biró: Elvenné-e nőül? Vádlott: Igen. Biró: (Ilkához fordulva) És ön szereti-e még a vádlottat ? Ilka: Igen. Biró: Elmenne hozzá feleségül? Ilka: Igen. Péchy biró (vádlotthoz): Vallomásában azt mondta, hogy a lövés előtt higgadt, nyugodt vérli volt, holott a tanuk és a sértett fél az ellenkezőt vallják. Eme vallomásának nem-e az a rugója, hogy egykedvűséget mutasson az előtt, kit szeretett? Vádlott: (egynéhány perczig habozva) Most már megvallom, fel voltam ingerelve és bevallom, hogy rá akartam lőni. Ügyész: (Jakabovics Ilkához). Hitte, hogy Hel- mich meg fogja önt ölni? Ilka: Nem vettem fenyegetéseit komolyan és nem gondoltam arra, hogy meg akar lőni. A bizonyítási eljárás befejezése után a kir. ügyész gyilkosság kísérletéért kérte a vádlottat elitélni. A törvényszék azonban csak szándékos emberölés kísérletének bűntettében találta bűnösnek s ezért egy évi börtönre Ítélte. Az elitéit fellebbezett az ítélet ellen. CSARNOK. Egy Oáz a sivatagban. Valóban ezt a nevet érdemli a rátóti park, azért: mert a környéke terméketlen, puszta legelőből és ho- mokbuczkákból áll. A park területe körülbelül 56 k. holdat foglal magában, ezen terület még nemrég részint hozzáfér- hetlen posvány, részint pedig futó homok volt. Jelenlegi tulajdonosa azonban Vigyázó Sándor (kit jogosan neveznek a nemes és szép műkertészet első pártfogójának az országban) nem ismert akadályt, nem rettent vissza semminemű pénzbeli áldozatoktól, hogy e jelentékeny és mondhatni nagyszerű müvet, minden részleteiben a legnagyobb buzgalommal létre hozhassa. A tervet Jámbor Vilmos készítette (annak idejében főherczegi kertfelügyelő Alcsúton) a technikai munka vezetésével pedig Band Henrik főkertész lett megbízva, a ki mint szakember, e nagyszerű vállalatot, a legnagyobb szorgalommal és kitartással nem csak szerencsésen befejezte, hanem az egészet mai napig is szakadatlanul igazgatja, és vezeti. Az első ásó 1873-ik évben szúratott le a mosér. A kezességi bárezája itt van nálam, lesz gondom reá, hogy az egyesülete megfizesse a káromat. — Hát miféle kárról beszél az ur ? kiáltott Szva- toplukék vezére, annak a szobornak a két karja sohasem volt meg, hogy a feje is betört az már nem határoz; azért az ócska cserépért ilyen nagyságos urnák szólni sem érdemes egy mázos kancsó többet ért mint az az ócska cserép. Ilyen rongyért pedig a mivel a kötéltől védtem meg az úr bútorát, a zsidó ötven krajczárt se adna. Ha már valaki nagyságos ur akar lenni, az vegyen egy tisztességes uj szőnyeget, olyan nagyot kaphat a kigyó-utczában 20 írtért hogy három ekkora kitelik belőle. Ha engem megtetszik bízni vele, 18-ért megveszem azt a húsz forintra tartott szőnyeget s nekem is lesz mellette egy forint hasznom. A sokféle kellemetlenséget elkerülendő, kijelentettem jeles üzleti szellemei dicsekedhető hordáromnak, hogy kezességi bárczáját visszatartom s panaszt teszek ellene egylete elnökségénél. A költözési dijat azonban kifizettem. — Hát a borravaló ? — kérdé a művelet végén a derék hordár. Ez már kihozott a sodromból. — Eltakarodjék azonnal, szemtelen, még borravalót követel, amért tönkre tette minden holmimat. Lóduljon kifelé ! Szvatopluk nemzetsége újra röhögni kezdett haragomon. Végre egyenkint kitaszigáltam őket a lakásból, miközben az egyik konstatálta, hogy bizonyosan zsidó vagyok, mert annyi ócska rongyot és cserepet szedtem össze, amennyit az ő öreg apja se látott soha, pedig az drótos tót volt s elég háznál, megfordult, elég cserepet összedrótozott. Végre tiszta lön a lakás s én nyugodtan kezdtem rendezgetni. Félóra múlva heves csengetés szólít a külső ajtóhoz. Kinyitom és hordárom dől be rajta, még elázot- tabb állapotban. — Mit akar? kiáltám haraggal. — Csak azt, dadogta, hogy ha az elnökséget tetszik keresni, most már nem a pipautczában van, hanem a külső dob-utcza 115. szám alatt. A czédulátoha földbe s 1880-ban már tökéletesen készen volt a nagy mű. Hogy e mű mennyire sikerült, azt leginkább bizonyítják azon fényképek, melyeket a múlt nyáron Klösz budapesti fényképész készített, és a melyek jelenleg az országos kiállításnak mezőgazdasági csarnokában láthatók. Ezek mutatják a park legszebb 13 pontját, de lehetne ott száznál több ily pontot felvenni, mert minden lépten-nyomon uj kép és uj jelenség lepi meg az embert. Lehet itt (aránylag kis területen) látni a legkisebb völgyeket, kiterjedt és dús zöldgyepet, melyen keresztül üdülő csermely siet és a képzeletet felülmúló szinvegyes gazdag facsoportokat jobbra-balra. Lehet itt továbbá látni sziklákat és azokban barlangokat, mély utakat, fenyveseket, tavakat, meglepő szép és furcsa vízeséseket és számtalan nyugalmas és kényelmes pihenő helyet. De nemcsak a kertész, hanem a füvész és a természetkedvelő is meglepőleg sok tudnivalót talál iíL így a többi közt lehet látni mindennemű fakorcsokat, szépen virágzó bokorfákat, egy és két éves növényeket a legszebb egyhangzásban egyesítve. Az üvegházak és meglegágyak a világ minden részeiből gyűjtött, növény világnak a legritkább kincseit bírják oly dús és buja állapotban, a minőt ritkán, vagy éppen nem lehet találni sehol. A park, faiskola és a konyha kert terve szintén az országos kiállításban, és pedig a mezőgazda- sági csarnokban van megtekintés végett kiállítva, ezen terv kizárólag e czélra Band Henrik főkertész által lett újonnan felvéve és rajzolva; ugyan ő általa lett kiállítva egy 10 kötetből álló Herbarium, a mely 2000 növénynemet tartalmaz, melyekből 600 Rátót környékén lett szedve, a többi Előalpesi növény. E gyűjteményben minden egyes növénynél, annak botanikai vagy tehnikai megnevezése, mely a növénynek sajátságos tulajdonságára vonatkozik, magyar német és latin nyelven van feljegyezve, továbbá ugyan e három nyelven a növénynek és a felfedezőjének a neve, a virágzás és élet ideje, a származás helye és hazája, és végre a növénynek természetes családja van leírva. Ezen mű első sorban a gyógyszerészeknek, növény gyűjtőknek, botanikusoknak és a magasabb iskolák halgatóinak majdnem nélkiilözhetlen. Az országos kiállításnak mezőgazdasági csarnokában kiállított 13 fénykép következő tájképeket ábrázol. 1. A „barlan g“, ennek közelében van egy másik nagyobb barlang, mind kettő egy mesterségesen csinált dombon van, mely különféle fenyő fákkal van beültetve, ezen barlangnak kettős czélja van, első sorban diszül szolgálnak, másodszor pedig mint jégvermek használtatnak. 2. „A kerti ház“ ez a nagy tó közelében egy mesterségesen felhalmozott hegyen fekszik és különféle fenyőfákkal van kői kiültetve nyers ákáczfából van építve és a rácsozata felfutó rózsával és szalaggal van befonva, belsejéhez díszes virágtartók a legszebb virágokkal vannak alkalmazva ezen pont a legszebb kilátást nyújtja a parkcsoportokra. 3. „Kilátás a tóra és ennek környékére“, ha az ember a kastély déli oldalára megy innét a legnagyobbszerü kilátást nyeri a tóra, a sziget csoportra, mig a távlatot sötét fényes csoportok' zárják, melyek közt a nyírfa az ő ezüstös lomboza mon még a régi lakás van, de onnan már elhordo- zóskodtunk. ... Nagy erőfeszítéssel újra kitaszigáltam az ajtón s kicsuktam. Még odakünn hosszasan monologizált s aztán lebotorkált a lépcsőn. Másnap fölkészültem s elbotorkáltam a külső- dobutczába. A jelzett ház egy nyomorúságos földszinti épület, girbe-görbe udvarán egy sereg piszkos ajtó egy végtében. A legutolsó legpiszkosabbon olvashatatlanságig kopott tábla adja tudtul a németül értőknek, hogy a „kézi furmányos egyesület elnöksége“ itt van. Az ajtó zárva volt, elkezdtem dörömbölni, — semmi válasz. Végre az ajtón kidugja fejét egy vén ember, ki a kezében levő rósz czipőről és eszközökről ítélve, czipőfoltozással foglalkozott, habár rajta veterán egyenruha volt s fején ezüst zsinóros veterán-kalap kérdezvén: — Mit tetszik ? — A hordár — elnökséget keresem. — Az itt van, de már egy hónapja nem jött ide senki. — Hát akkor az elnök úr hol található ? — kérdém újra. — Az elnök úr? A bornyútér sarkán áll, ő az 527. számú „kézi furmányos,“ tetszik tudni sárga hajtókája van. — Nagyon köszönöm, ajánlom magamat, ő r- n agy úr. A veteránnak hizelgett szándékos tudatlanságom, hogy őt őrnagynak czimeztem ezüst gallérja után. Roppant nyájasan adta tudtomra, hogy máskor is szívesen szolgál felvilágosításokkal. Nem egészen negyedórái kellemes gyalogolás után a borjú-téren állottam, szanaszét tekintgetve az 527. számú, sárga hajtókás kézi furmányos után, kit szerencsére csakugyan felis fedezhettem lézengő bá mészkodásba mélyen elmerülve. Már-már inteni vagy füttyenteni akartam neki, midőn eszembe jutott, hogy most hivatalos tekintélyét akarom igénybe venni, tehát illő lesz, ha az egyenlőség színvonalára szállók le. Eléje járultam tehát, az „elnök úr“ azonban lát
