Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-07-19 / 29. szám
VII. évfolyam. 29. szám. Vácz, julius 19.1885. Klöfixetcsi árak : évnegyedre ................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr Kapható : MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Csillag-utcza). Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..............: . . . 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség czímzete: hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utczu 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A kiadóhivatal czimzete : hová a lap anyagi részét illető minden küldemény czimzendö : Vácz, Csillag-utcza 142S. szám. És még sem mozog. Nem egyszer, de számtalanszor hívtuk fel j polgárságunk figyelmét arra, hogy soha se sza- J bad — mindig a hatóság erélye vagy közönyétől tenni függővé egészségügyi állapotainkat, hanem polgárságunk legyen az, a mely e tekintetben a saját érdekében önmaga teszi meg azt, mit, hogy meg tegyen, rendőrségünk legyen kénytelen drasztikusabb eszközöket alkalmazni. — És szavunknak úgy tetszik — legtöbb polgártársunkra — tisztelet a kivételnek — csak annyi hatása volt, mint a falra hányt borsónak: még sem mozog legnagyobb része. Es kik azok a kik mozogni nem akarnak ? Kik azok, a kik minden jó akaratú figyelmeztetésünknek hátat fordítanak? Sajnos nem mások, mint városunk leghatalmasabb urai. És kik ezek ? fogják önök kérdezni. Nem mondjuk meg, nem nevezzük meg név szerint, mert attól tartunk, hogy az illető urak halálra szégyenlenék magukat és talán-túl restelnék a dolgot. Hanem hát úgy hisszük, bogy kötelességünknek akkor is eleget teszünk és tettünk, ha ujjal mutatunk azon bajokra melyeknek orvoslását, még pedig gyökeres orvoslását követeljük. Követeljük ezt első sorban azoktól a polgártársaktól a kik azokat orvosolni legelsőbben is lennének hivatva; de követeljük ezt másodszor rendőrségünktől — melynek szemet hunyni ■— és netáni tekintetek kedvéért, a közegészségügy rovására közönynyel és tétlenül eltűrni továbbra nem szabad, hacsak önön tekintélyét a zérus pontra sülyeszteni — nem akarja. Nem nevezzük meg tehát közegészség- ügyünk és közegészségügyi állapotaink veszélyeztetőit, hanem megelégszünk azzal, hogy rá utalunk a „Curia“ czimű vendéglőre, mely ösz- szes piszkát, szennyét év tizedek óta a Káptalan utczára ereszti gyalázatára és szégyenére városunknak; hogy rá utalunk a püspök uradalmi kulcsárság helyiségére — melynek egészség rontó piszkait ugyan csak közlekedési utczáinkon vezeti a sokat eltűrő Dunába; hogy felhozzuk a bérbeadott, városi nagysörház csatornáját mely a pöczegödör tartalmát ugyancsak — nagyobb dicsőségére városunknak — egy látogatott utcza kövezetén vezeti el, hogy felemlítjük végre miként igen is nagy számot képviselnének azon lakházak és vendéglők, — ha valamennyit felakarnánk sorolni, — melyek — többé-kevésbbé levegőnk elrontására és egészségügyi állapotaink veszélyeztésére csatornáikat nyilvános köztereink és közlekedési utczáinkra vezetik ki; de csupa kíméletből s azon reményben, hogy fel szólalásunk legalább az egyszer komolyabban fog figyelembe vétetni máskorra halászijuk. — Kijelentjük és nyilvánosságra hozzuk azonban ez alkalommal is azt, hogy ha e tekintetben gyökeres orvoslást nem fogunk tapasztalni, miután valamennyi érdekelt polgártársunk névsorát egybeállitottuk, nem késendünk azt nyilvánosságra hozni. Hadd tudja meg hatóságunk is ha másként nem akar erről tudomást keresni — hogy kik veszélyeztetik és szántszándékosan rövidítik megélésünket. Hadd tudja meg széles magyar hazánk, hogy van egy város a hazában, melynek polgársága mindennel inkább, csak egészségügyi állapotaival nem törődik és önönmaga akar finom öngyilkosa lenni maga magának. És ezt megfogjuk tenni, mert sajnos, hogy szennyes ruhákat nyilványosan mosni nagy szégyen, nemcsak egyesekre, de az összeségre nézve is; de úgy vagyunk meggyőződve, hogy nagyobb bűnt követnénk el, ha hirlapirói kötelességünknek részrehajlatlanul eleget nem tennénk és a kinövésekre azok megszüntetése végett — ujjal rá mutatni elmulasztanánk. Jobb szeretnek azonban, hogy ha azok, a kiket érdekel, szivökre vennék felszólalásunkat — s nem kényszerítenének —- minket meztelen leleplezésekre, a helyett, hogy inkább dicséretest mondani legyen alkalmunk. Vederemo! A váczi szerelmi dráma. Érdekes végtárgyalás volt julius 14-én a pestvidéki kir. törvényszéknél. A vádlottak padján HelA „VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A boldogság. De hát mi is az a „boldogság“, — Mit szerelem adhat csapán, A mivel föl nem érhet semmi, Mert semmi más nem édes igazán ? Mondd, kínzó angyalom te, mondd csak Keservet szerző édesem: Tudod-e — s ha tudod : taníts meg : Mi a valódi boldogság szerelem ? Az-e, ha te is csak azt érzed És azt gondolod, á mit én ? Ha egymást oly forrón szeretjük, Mint senkit e föld kerekén ? Ha megteszünk egymásnak mindent, Mit senki másnak nem soha ; S ha senki másra, csak egymásra Derül ajakunk mosolya? Az-e a boldog szerelem, ha Enyém minden pillanatod Egész lényed, s én tudhatom, hogy Mindig mi a gondolatod ? Vagy az, ha kézen fogva, együtt Futjuk be vándor életünk, S elvál hatatlanul, kéz kézben, Ajk ajkon, mézet szedhetünk? Az-e a boldog szerelem, ha Lemondunk önként, szabadon »S örömmel — az egész világról : Maradjon kincs, fény, vigalom, A hiúságnak minden álma S a színlelő, s romlott emberek — Csak mi legyünk egymás eszménye, S felejtsünk minden egyebet!.. . Mondd ! . . . Szállj magadba, s úgy felelj, de Szivedből s őszintén nekem : Hiszed-e azt, hogy ez a boldog: Viszonzott, igaz szerelem ? S ha igen : kínzó daemonom te, Miért nem szeretsz igaz á n ? Mert nem vagy áldó angyalom, te Kaczér, könnyelmű, csalfa lány 1 ? .. . Kercnzly Inlván. Az elnök ur! — Karczolat. — Irta : lEZa-cziáttn/y- G-éza. Budapest főváros lakóinak egyik legkellemesebb foglalkozása a negyedévenkint megejthető hurczolko- dás. Kevés dolog van, mely a megalvásnak induló polgári vért oly fiatal pezsgésbe juttatná, mely a megromlott egésséget oly hamar helyreállítaná, mint egy becsületes hurczolkodás. Először is az alkudozás a hordárokkal, kiknek erre nincs külön dijszabályza- tuk, hanem minden negyed év elejéu nagyúri megvetéssel nézik le a hozzájuk folyamodókat s hosszas alkudozás után kegyeskednek hajlandóságot mutatni a leereszkedésre; aztán jön az elhagyandó lakás házmesterével a kellemes összeütközés, a kiköltözés idejét és mikéntjét illetőleg ; természetesen a házmester úr többnyire azon iparkodik, hogy a gorombaságoknak ez alkalomra válogatott szótárából javított és bővített kiadású emlék-mondatokat véssen a távozó régi lakónak gyarló emlékezetébe, — ezzel párhuzamosan megkeznődnek a súrlódások az uj lakást elhagyandó családdal, mely természetesen a mellett harczol, hogy az első három nap alatt még békén hagyassák, a mig a költözés oly igen drága, az uj lakó addig állítsa be a bútorait valami raktárba s maga menjen vendéglőbe lakni, a mi igen jószivü tanács, mert legalább ott' kipihenheti magát s ment a kellemetlenségtől, végre aztán jön a tényleges hurczolkodás, mely alatt bútor törik, tükör pattan, kosár pottyan, szövet szakad, s az egészet bezárja a hordárokkal való veszekedés fináléja, melyben olykor Mihaszna ^András viszi a primo violinót. Ah! falusi és vidéki ember nem tudja, mily édes élvezet Budapesten hurczolkodni! Ismerek házi urakat, kik mindig a mások házában laknak s a magukéba sohase költöznek be, csak azért,, hogy e gyönyörűségtől és egésséges sport gyakorlattól magukat valahogy meg ne fosszák. Őszintén bevallom azon gyarlóságomat, hogy a sport-gyakorlatoknak nem vagyok le kés bámulója s 1 igy költözködni sem szeretek. A budapesti házi urak azonban ismervén az athletika jótékony hatását, folytonos lakbéremeléssel kényszerítik lakóikat arra, hogy legalább a hurczolkodási sportot pártolják : ily módon magam is kénytelen voltam néhányszor terpedés- nek indult véremet egészséges költözködési műveletekkel pezsgésre bírni s akaratlanul részt venni e szokatlan gyönyörűségekben. Különösen azóta jár ez nagyobb élvezettel rám nézve, mióta festői műtermemet berendeztem, a falakat képekkel, rajzokkal, színvázlatokkal tele aggattam, zeget-zugot szobács- kákkal s egyéb műtárgyakkal megtöltöttem, nehány valódi chinai porczellán-vázát s edény Pompéjiban talált urnát beszereztem, ócska, de valódi perzsa szőnyeget vásároltam, miket egy valódi műterem berendezéséhez mind elengedhetlen kellékeknek szokás tekinteni. Ezóta minden költözködés már hetekkel előbb gyönyörrel tölt el, mert bő alkalmam van találgatni, hogy mely drága tárgyamat mily állapotban fogom viszonlátni az uj lakásban s a leendő átváltozásban az újdonság ingere már ekkor idegessé tesz. Tavaly történt, hogy újból költöznöm kellett: hiszen a vándor madarak is kétszer költöznek éven- kint, hát a művész, a madarak pajtása mért legyen kényelem szeretőbb ? Több jóképűnek látszó hordár közbejöttével árlejtést tartottam áthürczolkodtatá- somra s a legtöbbet Ígérőnek átengedtem a költöztetési jogot, ftoppant gonddal magam csomagoltam el drága műtárgyaimat s ládákba szegezve, átadtam a kézi kocsival és nehány ló erejű tóttal megjelenő hordárnak a féltő kincseket tömérdek utasítással egyetemben. S ezzel magam az uj lakásra vonultam előre, hogy a barátságos súrlódásokon a régi lakóval mielőbb áttessem s mikorra holmim érkezik, már tiszta legyen a levegő s a lakás. Miután a régi lakónak a nyájas eszmecsere alatt kétszer ígértem meg, hogy megbotozom, s ő mindannyiszor a járásbíróságra hivatkozott, végre azon megállapodásra jutottunk, hogy kihurczolkodása lakásomból estére kilátásba helyeztetett, a mi viszont hordáromat birta azon elhatározásra, hogy délben megérkezvén az első szállítmányommal, azt a kapu alatt a mindenható gondviselésére bizta s maga tót
