Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-07-12 / 28. szám
28. szám. VII. évfolyam. Vácz, julius 12.1885. Klőiixetéíii áruk : Évnegyedre . . . .....................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr Kapható : MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Csillag-utcza). Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora ........................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség ezimzete: hova a lap szellemi részét illető , közlemények küldendők : Vácz, Gaspavik-utcsa 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérment etlen leveleket nem fogadunk el. A kiadóhivatal ezimzete: hová a lap anyagi részét illető minden küldemény czimzendő : Vácz, Csillag-utcza 1428. szám. HELYI S VIDÉKI ERDEKU HETILAP. A váczi csatákban elvérzett hon- védeink lelki nyugalmáért a főtisztelendő káptalan által alapított gyászistentisztelet f. julius 17-én reggel 7 órakor tartatik meg a hét kápolnánál; a kegyeletes ünnepélyhez a tekintetes hatóságok-, testületek-, egyletek-, és a t. ez. közönség tisztelettel meghivatik. Vácz, 1885. julius 12. Az 1848/40-iki honvédek. Felhívás előfizetésre. A „Váczi Közlöny“ kiadói j ogát mai naptól kezdve három évre V a r á z s é j i Gusztáv laptulajdonos és szerkesztő úr re ám ruházván át, bátorkodoma n. érdemű közönség becses figyelmét felhívni, miszerint pártolásukban részesíteni s az előfizéseket megújítani szíveskedjenek. * * A „Váczi Közlöny“ előfizetésre ára a julius—szeptemberi évnegyedre 1 frt 50 kr, a julius - deczemberi fél évre . . 3 „ — „ Az előfizetéseket a helybeliek a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig legczélszerübben posta utalványon eszközölhetik. Mayer Sándor a „Váczi Közlöny“ kiadója. Vácz-e vagy Gödöllő? Ez év elején mozgalom indult, egy, Balassa- Gyarmat-váczi vicinialis vasút vonal létrehozása •zéljából. Ezen eszmét, mint életre való eszmét csak hamar, nem vélt dicséretes pártolás karolta fel, s felkarolta és örömmel üdvözölte azt különösen városunk, s rövid nehány nap alatt oly nagy összeg Íratott alá városunk polgársága részéről, minőre még a legvérmesebb remények sem kecsegtethettek volna. Tette pedig polgárságunk ezt kizárólag azon hiszemben, hogy ezen vicinális vasút Váczot lesz hivatva összekötni B.- Gyarmattal. És mi történik? A következmények igazolták, hogy a nógrádmegyei vasúti érdekeltségi bizottság csak bujdosdit akart játszani városunk jóhiszemű polgárságával. Megmutatták a következmények azt, hogy B.-Gyarmat nem volt őszinte hozzánk, s azzal, hogy ország-világgá hirdette Váczczal való vasúti összeköttetését, nem akart egyebet elérni annál, mint hogy városunk jóakaratát és pénzét egy oly czélra felhasználja, mely Vác.znak mindent inkább, csak előnyöket nem biztosit; de annál több hasznot hajtana Nógrádmegye székvárosának. Meggyőzött erről minket Nógrádmegye alispánja, mint ezen megye első tisztviselője, meggyőzött azon indítványával, melyet a megyének f. évi juuius hó 3-án tartott bizottsági közgyűlésén tett s a mely indítvány alapján őtet a „Nógrádi Lapok“ f. évi 23. száma nem átalja Krisztus urunkkal egy színvonalra helyezni. Ri- sum teneatis . . . Meggyőz minket ezen indítvány azért, mert nyíltan kimondja, hogy Vácz nem kell, hanem Gödöllő ! S Nógrádmegye közgyűlése megyei alispánjának ezen indítványát egyhangúlag s közhelyesléssel elfogadta. Elát jól van! Ela B.-Gyarmatnak nem kell Vácz, Vácznak sem kell Nógrádmegye székvárosa, főleg a városunkkal szemben követett eljárása után. És mit hoz az alispáni indítvány legfőbb indokul arra nézve, hogy Gödöllő előnyösebb ösz- szeköttetési pont Nógrádmegye székvárosa B - Gyarmatra nézve mint Vácz? Es mivel akarja igazolni Nógrádmegye első tisztviselője a megye székvárosának, s illetve a vasúti érdekeltségi bizottságnak azon eljárását, melynél fogva most mikor tudva van, hogy városunk minő magas anyagi áldozatot lenne hajlandó hozni a czélnak, városunknak hátat fordít? Hát sem többet sem kevesebbet mint azzal, hogy noha elismeri indítványában azt, hogy „a vasúti mozgalom helyes alapon indult meg, mert azt a közérdekeltség várakozáson felüli mértékben karolta volt fel“, de azért arczához vágja a vasúti érdekeltségnek (bizottságnak! ?) azt a vádat, hogy első tervének megállapitásánál kellő higgadtsággal nem bírhatott, s korábbi tervét „a vasút építés első mámorában s talán ezélzatosan“ (ipsissi- ma verba szerk.) állította össze. Jól van tehát. Mi megengedjük, hogy talán a nógrádmegyei érdekeltség — nem mondjuk bizottság — mámorosán járt, de városunk polgársága teljes higgadtsággal járt el, s törzsrész- vényeit a legkomolyabb szándékkal, de mindenesetre azon kikötéssel, jegyezte alá, hogy az építendő vasútnak csak az esetben tényleges részvényese, ha az Váczczal lesz összeköttetésbe hozva; s mert ez nem úgy lesz, hét bizony polgárságunk egy fillért sem fog — önön magára nézve inproductiv czélokba fektetni; mert engedjenek meg, de azon körülmény, hogy a megyei alispáni indítvány a vasúti irányváltoztatást még azzal is kívánja és igyekszik indokolni, A .VÁCZI KÖZLÖNY" TARCZAJA. A váczi honvéd-síremléknél. Elhullott liősök hamvának sirjele! téged Üdvözöl im ajakam, mig szivem elkomorul. Árnyaitok nagy szellemi hatnak rám leveröleg, Yagy felnyúlt múltúnk rémei járnak-e itt ? Lelkem előtt látom daliáknak hősi csatáját, Mint foly az ifjuivér s annyi remény tünedez. A haza ágainak szép bimbai igy letörettek S a viruló fából igy leve egy letarolt. Ifjú oroszlánként küzdének szent jogokért ők I)e ama túlhatalom vaskarukat leveré. Szent haza! érted aludt ki az élettüz kebelükből, Kedveseiknél is többre becsültének ők. Elfeledék, hogy az aggódó atya, kedves avagy nő Oly dobogó szívvel otthoni körbe remeg. Várják félve, remélve, talán föltűnik alakja De ölelésre kitárt karjuk a légbe merül . . . Elmarad a hőn várt. nem jő meg a messze vidékről, Bús lengéssel a szél zúgva jön onnan elő. Benne vegyülve vagyon sóhajtás bús epedéssel, A tört szív jajai s a diadalmi moraj. Kezdik már a szörnyű valót sejditni s szivükbe Á kétségbeesés vad keze fúrja nyilát, így vesz a nemzet legjava többség fegyvere által S a kiveszett támaszt sínyli az árva család . . . így pusztul ki e nép s majd más foglalja helyét el S Árpád honja felé idegenek keze nyúl — — Ali ! de ne aggódjunk, tova innen lélekölő bú, Oly haza, melynek ilyen bajnoki vannak, erős. Bús arczunk ott lenn fájdalmat okozna nekik tán, Kik jólétünkért küzdve ősének el itt. Kelvirul újra hazánk, a Szűzanya karjai védik Komi magyar a magyar és ő lesz az úr e hazán. És te magasló jel ! még intsd sok századon által E haza gyermekeit, hogy kik alusznak alant, S majd az utókor tőlök honszeretetre gyulád fel A legszebb jutalom s hála leszen nekik ez. I s ti elesteknek nagy szellemi, bék’ s, nyugalomban Födjön ezen szeretett szép haza föld titeket 1 Nagy nevetek nem fogja feledni magyar soha, míg a Hon neve szent leszen és nemzete érzeni tud ! Víz Zoltiin. Szent-lván estéjén. Visegrádi tárcza. Irta : IE2. ácz Istvá n.. Ne tessék megijedni, hogy már megint Vise- grádról szól az ének. — A ki türelemmel olvassa végig ezt a tárczát, talán még megütközéssel fogja kérdezni hol van hát Visegrád. — Pedig Visegrád a bünszerző ebben a mesében, a mit csak azért nevezek mesének, mert bizony sokan vannak, a kikre jobban rá férne ez a példa minden Phoedrnsi fabulánál. Visegrádon tudvalevőleg Szt.-Iván napja „kis búcsú.“ — Hogy miért van kicsi és nagy, annak csak is az uj Visegrád a megmondhatója. — Az mulat, a kinek teli k. Itt pedig s okna k telik nehánynak az uzsorájából. — Hanem azért mulatni kell, mert búcsú van. — így kívánja ezt a „k i r v á j! “ — Ez a k i r v áj pedig olyan ősmagyar szokás, hogy az ember nolens volens őseire gondol, a mikor a dreis rittet látja lejteni Mátyás vára közvetlen tövében. — — — — — — — — — — Azt mondják rajongó poéta emberek, hogy ezen az estén száz pásztortüz gyűl ki külömböző helyen, erdők gyepes szélén, falu közelében, dombok oldalában ; jövő-sovár lányok, csintalan legények a felcsapó lángok lobogó gúláin ugrálnak keresztül. A kinek sikerül sértetlen átjutni: legszebb álmainak betel jesedését biztosra veheti. :----------Este, mikor a nap megunta már nézni, hogy hol lát valami nevezetes dolgot, s végső sugarait derékban tördeli a Marosi bérczen, hogy fényesre fesse a hullámzó Dunát: én is fölkerestem azt az ősi helyet, hol egykor egy fényes udvari társaság talán ép’ Szt. Iván estéjén merengett lelkesitő kobzok s tárogatók mellett egy aranykor felől, a melyben a földet vassal forgatók fel, s úgy vetették bele az aranynak magvát. A szendergő gyermek, pallosról álmodik, szerető leányka véres ütközetről, hol az ő kedvese babérokat arat; s babéros daliák, harczedzett vitézek, szende hölgy szeméről álmodnak édeset. Gyöngék vágy világa: oroszlán haragja. Erősek ábrándja: szelid kis bogárka. * * * Ott, a hol egykor Róbert Károly díszes palotái emelkedtek, ma már csaknem ódon-füstös fal áll. — Azok aljában is istállók és pinezék nyomják, takargatják a múltak emlékét. — Alig van valaki a ki lelkesülve keresné a romot, s ha — mint én — egy- kettő mégis ellátogat a történelemnek eme romladozó, törött tábláihoz, betűt nem lel rajtok, csak borongó homályt, melyet kivételkép a Szt. Iván estéjén röpkedő szikrafény meg-meg világitgat. Láttam és — nem tudom számát e csillogó apró bogárkáknak, s akaratlanul is azokra gondoltam, a kiknek ábrándja, szelid kis bogárka. Bár volna erősebb az a kis bogárka, hogy ne csak éjente, fényes nappalon is járna világítva, a tespedő önzés sötétlő ködének szétoszlatására. A múltban ábránd volt : ma már csak bogárka. Az ő tüze kevés, máglyákat kell rakni, hogy fölmelegedjék nála amaz ábránd, melynek oszlásakor ismét ember legyen az álmodó férfi. Az alsó fogadóban szól a zene, s verejték hull a jelen ifjainak valczertől szédülő homlokáról; az öreg várfok sötét odújából csak félve sandít lefelé a bagoly. A ki múltban keresi a jelent, menjen aludni ; s a ki a jelenből a múltba vágyik: tegyen hasonlóan.
