Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-06-21 / 25. szám

A vidéki magyar lapszerkesztők országos congressusa Budapesten.

Az ország vidéki magyar lapszerkesztőinek még nem volt alkalmuk, hogy találkozva, egymással kezet szorítva megbeszélhették volna azon fontos okokat, melyek bénitólag, sőt anyagi tekintetben nyomasztólag hatnak a vidéki lapirodalom vezetőire.

Az országnak számos testületé, egylete, intézete talál alkalmat, hogy megbeszélje mindazon tényezőket, orvosolja azon bajokat, melyek erkölcsi s anyagi fejlődése, haladására irányadók; csak a vidéki jour- nalistika élén állóknak nem jutott még eszökbe: hogy sebjeiket gyógyítsák, nyűgeiktől szabaduljanak s lerázzák magokról azon kényszer helyzetet, mellyel nyerészkedő vállalkozók hátráltatják anyagi erősbii- lésük s hatalmi állásuk megizmosodását.

Ha többet nem említenénk, maga elég volna azon elszomorító tény: hogy a hirdetési irodák hirdető házak és magánosoktól összehalásszák, kunyorálják jó árért a hirdetéseket s odadobják — mint kegyelem kenyeret — a szerkesztői irodákba, melyek csak lehulló morzsák a gazdagon terített, halmozott asztalokról. Pedig ha egy lap magából hirdetéseiből nem fedezi legalább is nyomdai, papír, bélyeg kiadásait,

— ez már intőjel annak anyagi hanyatlása s rövid életére !!

Ezért buknak halomra a vidéki lapok, melyekben — ha jól vannak vezetve — a közmivelődésnek egy-egy oszlopa dől romba; mindig a haza kárára.

Sem tehetség, sem irodalmi készültséggel nem bírók tanyát ütnek a parnassuson, felcsapnak szerkesztőknek és sárral dobálják az ünnepeiteket ; czé- gért tűznek ember szobásból; a közügyeket deresre fektetik, s ilyenekre — fájdalom mindig akad olvasó, aztán rövid idő alatt irodalmi csődöt mondanak a többi lapok tekintélyének rovására!

Több lap pedig magas politikát űz, s elhanyagolja miatta a társadalom, közgazdaság és művelődés terén szükséges teendőket. Magas politikát üz biztosíték nélkül, mint nem politikai lap.

íme a vérző sebek, a sok közti! csak néhány, melyeket leginkább az össze nem tartás, az egymást megnem értés ütnek rajtunk !

A vidéki lapirodalomnak majd minden hóban van halottja; a temetés folyvást tart, s nincs rájok feltámadás?! Ma már a vidéki lapirodalom fontos tényező a nemzet életében.

Mi fogjuk fel — különösen a határszéli pontokon

— a nemzetiségek első támadásait. Mi vagyunk az őrszemek, kik jelt adunk a központra, hogy az ellenfél szellemi fegyverekkel támadóban ? Hogy hol van a bajok forrása ? hol az öröm és megelégedés tanyája? Hogy állnak a cultura, a mezőgazdaság? az intézetek, az iskolák ? Mint a vihar és jó időre egyformán kitett hőmérő jelezzük a hideg közönyt a lelkesedés és tettek hőfokát, a vihar és szélcsendet ; folytonos izgalomban, mozgás és harczokban ott állunk az események közt, hogy igaz és szorgalmas munkásokat lásson bennünk a központi sajtó s meghúzza a nagy harangot, ha baj van figyelmeztetni, tanácsolni orvosolni fel és lefelé.

Lapjaink kis folyók bár a vidéken, de híreik, eseményeik forrásával mind beleömlenek a nagy tengerbe, a központi sajtóba, hogy az erős, hatalmas legyen s elbirja a nemzet nagy gályáit: a közvélemény és ítéletét.

A vidéki sajtó utat egyenget; éleszti a lelkesedést ; apostala a könyvek, lapok, folyóiratoknak, hogy

A.VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZAJA.

Vagy-vagy.

— Vig beszélyke. —

Irta : Ozoray -A-rpácl.

(Folytatás és vége).

— Még mindig az a szó, — duzzogott Anna, kinek esze nem érte föl a költőnek finom megkülönböztetését; — de elég erről; csak azt akarom megjegyezni, hogy ha ön tartozását nekem pontosan megfizeti, nem tettem volna ki magamat a gonosz nyelvek suttogásának. Tehát fizesse meg tartozását, hogy ne legyek kénytelen többé ebbe a nyomorult szobába jönni.

— Ah, asszonyom, ez az a magyar szivesség. melynek dicséretét zengik mindenütt? Koromban természetesen tudnom kellett volna, hogy a háziasszonynak nincs hazája, pedig sok ilyennel találkoztam kalandos utazásaimban, Oláh-, Szerb-, Törökországban, Bulgáriában, Kelet-Kaméliában; de azok soha sem voltak oly részvétlenek a vándor-bölcsész irányában, bár egyikük sem volt annyira értesülve mint ön s nem bírt oly kiváló tulajdonságokkal, melyeket önben van szerencsém tisztelni.

— Ismétlem, utószói ismétlem, fizessen — vagy konstáblert hivatok.

E szavakra Szépvölgyi Tihamér felugrott; nem attól félt, hogy szemtől-szembe fog kerülni egy konstáb- lerrel ; istenem, nem csak egyszer volt alkalma személyes ismeretségbe lépni a közbintönság eme derék ótalmazóival; de a szégyen, melyet ezzel a félreismert költőn elkövetni akartak, mélyen sértette őt.

— Minthogy ezen a ponton vagyunk', kiáltott föl, — he fogom, önnek bizony tani, hogy még vannak helyek, hol Tihamér aláírása ér annyit, mint egy háziúré, kereskedőé vagy gazdag uzsorásé. Szólítsa be emberei egyikét, asszonyom, valakihez fogom küldeni, ki Tihamér levelét szívesebben fogadja mint

a nap után a legnagyobb fény, a betűk világossága behasson még a szegény viskók küszöbén is. Előfizetőket gyűjt a becses irodalmi termékekre ; jótékony czélok oltárán meggyujtja az áldozatok tömjénét; a művészet előharczosa, az intézetek támogatója, a nagy eszméknek talajt készít, hogy magjai dús kalászokat hajtsanak ; hű tükör, melyben a fővárosi sajtó az ország képét nézi.

Szóval: hivatásunk nagy, ha be akarjuk tölteni.

Epen ezért gyengék nem lehetünk s csak az egyesülésben van erőnk.

Eontos tehát a vidéki magyar lapszerkesztők országos congressusa : megbeszélni bajainkat, sérelmeinket. Megmutatni a sokféle országos tanácskozás közt, hogy mi is élünk.

A congressust Koboz István a „Somogy“ politikai lap szerkesztője, mint a magyar hírlapirodalomnak legrégibb szerkesztője hívta össze s jövő hóban a kiállítási időszaka alatt Budapesten fog megtartatni.

Vajha sikerülne e rég óhajtott és nélkülözött congressusnak a vidéki sajtó helyzetén javítani s a bajokat orvosolni.

Városi és vidéki hírek.

= Tillúmliíiriló. A székes egyház kupolájára s a tornyokra dr. Kovách Pál pápai praelatus s székesegyházi kanonok, kinek nemes érzelmeit s áldó zatkészségét már számos szép tett hirdeti, villámhárítót állíttat fel saját költségén. A tény Önmagát dicséri !

= Mii’áii<liilás. A budapesti férfi dalos egyesület julius hó 5-én Visegrádra, Verőczére és Migazzyra kirándulást rendez, külön hajóval, mely alkalommal, Váczon is ki fog kötni a hajó ha a kirándulásban való részvételre tagok jelentkeznek. A vácziak részére személyjegy ára 2 frt, családjegy 4 frt. A kik a kirándulásban résztenni óhajtanak, szíveskedjenek akár szerkesztőségünkben, akár Eortuner Elek urnái jelentkezni. A hajó Váczon 3/29 órakor érkezik meg, vissza- indulás éjjeli 10 órakor lesz. Table d’hote jegy ára

1 frt 20 kr.

= A helybeli takarékpénztár valamint a megelőző években, ug}7 az idén is a gymn. szegény sorsú tanulók által az egész évad alatt használandó

2 dunafürdői jegyet bocsátott a főgymn. igazgatóság rendelkezésére, mely nemes keblű adományozásért fogadja az intézet ez utón is az igazgatóság hálás köszönetét.

= Székesegyházi ere-e vagy legelő? Sokszor felszóllaltunk már az ellen, hogy a székesegyház terén kiválólag annak paradicsom utcza felőli részén sertések, bárányok, libák és csirkék tálkái legelnek kényük-kedvük szerint, s hogy jó lenne, ha egyszer rendőrségünk közéjük recscsentene ezeknek a tilos le- geltetőknek, de hát a székesegyházkörüli lakók oly ne nyúlj hozzámok, hogy rendőrségünk sem igen akar hozójuk nyúlni ; most tehát ismételen felhívjuk rendőrségünk figyelmét s a köztisztaság szempontjából megköveteljük, hogy ezen tilos legeltetők ellen szigorúan járjon el — legyen az bárki — s bírságolja meg őket, akkor bizonyára elmegy a kedvük csirkéi- ( két. libáikat, sertéseiket, a térre kibocsájtani. Csak példát kell mutatni, a példa meghozza eredményét.

= Az ipariskolai vizsgálatok már e hó 17. 18. és 20-án tartattak meg, s csupán a vallástanból lesz ma d. u. 2 órakor a vizsga megtartva. Ugyanez alkalommal lesznek kiállítva a tanulók rajzai és kézi

pápa ő szentségének brevejét az igazhitüek gyülekezete.

így szólva, Szépvölgyi, barátjainak pénzügyi viszonyait hirtelen átgondolva, elhatározta, hogy Szi- vessyhez ir levelet.

Szeretetreméltó háziasszonya a költőnek biztonságát látva; mindjárt megszelídült és adósának hize- legni kezdett.

— Én istenem, kedves doktor, nem mondom, hogy a dolog részlet fizetéssel ne lenne ismét rendbe hozható. Nem sok lakó van, ki az ön érzékenységével, gyöngéd érzésével bírna; kis nyereség, a fenyegetések, állásunkkal járó szükségességek. Mindig udvarias embernek ismertem önt, tudom, mily nehézségek köt- vék össze az ön érdemeivel biró férfiúnak első föllé pésével, de miért is adja ön mindig működésének eredményét a szegényeknek, mihelyt pénze foly be? Nem jobb volna-e az ön nagylelkű hajlamai mellett önre nézve, ha egybekelne egy magyar nővel, kinek saját háza és szép üzlete van ? . . . A házasság, doktor, kétszeresen előnyös a költőre, orvosra és szónokra nézve, ki a világban ragyogni, ismereteket gyűjteni akar és maga körül szereti a nagy számú és válogatott társaságot és szerez, hogy mindenkit, ki kéréssel járul önhöz, megajándékozhasson.

— A házasságnak megvannak a maga kellemes ségei, — viszonzá Tihamér, kissé nyugtalankodva levelének sikere fölött és folytonos félelemben, hogy dr. Szivessy pénztára is aszályban szenvedhet—bár ki kell jelentenem, hogy valamely fiatal kisasszony semmi sem volna reám nézve. Nem. nekem okos asz- szony kell, ki gazdaságát kezelni képes s örömest teljesíti kötelességeit, ki túl van a határtalan szenvedélyeken és csak' a szerelemre s az ifjúsággal vál- hatatlanul összetört csalódásokra gondol. Igen asszonyom, oly nő, kit bármely magyar vágy szász, szoin- szédnői és barátai előtt mintaként állíthat föl.

E beszélgetés alatt a küldött visszatért; diadalmas arczczal jött s a háziasszony szeme rendkívül barátságosan ténylett. A levélben bankjegy volt — öt forint. Tihamér ezt látva, csaknem ájulásba esett. Szerencsére, háziasszonyának kémlő tekintetét kikerülte.

munkái, melyeket saját kezűleg készítettek, Felhívjuk közönségünk figyelmét, hogy tekintsék meg az iparos tanulók által kiállított tárgyakat, melyek azoknak saját szakukban való előrehaladásukról tesznek tanúságot.

= A tiszti lovagló tanfolyamra e hó 15 én

a következő honvéd tisztek érkeztek városunkba : Polonyi Géza főhadnagy a 60. honvéd zászlóaljtól, Hoffmann Győző hadnagy az 58-ik , Gebora István hadnagy az 53 ik-, Gieszvein Jakab a 6 )-ik zászlóaljtól, továbbá a következő hadnagyok, mint zászlóalj segédtisztek: Daubner Samu az 57-ik-, Balás Gyula az 59-ik-, Schön Sándor az 54-ik-, Hulyák Lajos az 56-ik, Gulassa János az 51-ik-, Purjesz Ignácz az 52-ik zászlóaljtól. — Hiszszük, hogy a fiatal tiszt urak azon 2 hó alatt, melyet városunk falai közt töltenek, jól fogják magukat érezni s résztvesznek társadalmi életünkben.

= Esküvő. H a i d f e 1 d Gyula fiatal vaskereskedőnk tegnap d. u. 6 órakor tartá esküvőjét a székesegyházban özv. Prokop Ferenczné kedves és szép leányával Ida kisasszonynyal. Az esketést Tanács János kanonok-plébános végezte. Esküvő után a násznép a lőházban gyűlt össze vacsorára, mely Stefan vendéglősnek dicséretére vált, a csinos ét lap, mely Mayer nyomdájában készült,következő volt: Hideg felvágott. Vesepecsenye pástétommal. Borju- vesés. Rántott csirke. Sült liba. Fejes saláta. Ugorka saláta. Befőttek. Zsemle buting bor- és chokoládé- öütöttél. Jardinetto. Gyümölcs. — Vacsora után a fiatalság tánczra perdült s vigau mulatott a késő éjjeli órákig. Fogadja az uj pár szerencsekivánatinkat.

= A hírhedt akrobata. Pospichal Antal a hírhedt betörő és akrobata jelenleg a váczi fegyintézetben élvezi kalandos életének utóizét, mint biztos kutforrásból értesülünk, csakugyan közel áll a meg- őriiléshez, s igy valószínűleg beteljesedik rajta azon hir, melyet néhány hó előtt némely pesti lap közölt róla, mely szerint a nevezett már rég átszállíthatott volna a Lipótmezőre. Ez ügyben lapunkat következőleg tudósítják : Pospichal és nem Pospichil még akrobata korában 1872. Kalocsán mintegy 6—7 méter magasból kötéltáncz alkalmával lezuhant, s bár alája tartották a felíogó hálót, oly iszonyú erővel esett a roppant test, hogy a hálót átszakítva, a kövezetre zuhant, mely alkalommal koponyáját bezúzta. — Később vérmérgezés következtében e zuzódás miatt — saját állítása szerint — a szabad életben is sokat szenvedett, s elfogatása óta többször önkívületi álla pótba esett. Legközelebb f. hó 15-én oly mérvben ütött ki rajta a roham, hogy a fegyházi orvos élete valóban veszélyben forgott. — Ugyanis nevezett napon, épen orvosi látogatás idejében, némi műtét alkalmával, az óriási erejű ember oly deliriumba esett, hogy vadállatként minden körűié Jlevő tárgyat gyufaszálként porrá zúzott; s daczára annak, hogy mintegy 6 hónapja fekvőbeteg, erejének nem csekély jelét adta. — A zajra rá zárták ugyan az ajtót, de vele bennmaradt az orvos és egy fegyőr — betegek, s ápolók kiosontak — nagy szerencse, hogy személyeket nem bántott, s mire az őrség felrohant, akkorra már lecsillapult. — Egész delirium tartama alatt folyvást a fölött dühöngött, hogy őt biztosok üldözik, elfogni akarják. — Mire a roham elmúlt, kimerülve dőlt le ágyára, s panaszkodott, hogy nagyon kimerült, mert egész éjjel nasivasizott, s fekete kávét kér. — Minden esetre Pospichal nem csekély gondot okoz őrzőinek, mert benne rendkívüli erő s roppant ravaszság rejlik s ki nem zárható az is, hogy bizonyos

Ebből csak nem fizethet ki harmincz forintot,.a mennyit e hölgy követel rajta, részletfizetésnek is igen csekély összeg; itt nincs más mód, mint valami módon lekenyerezni háziasszonyát, hogy a „nesze semmi“-vel is megelégedjék. A tartozás „prolongá- sára“ tán legalkalmasabb lesz — egy üveg pezsgő, a mit Anna asszony alig ihatott életében valami bőven. Ha kissé fejébe száll a „veuve Cliquot“, elfelejt papot-csapot és — hátralékos házbért.

Ezt hirtelen átgondolva mintha Dárius kincsét kapta volna meg, gazdasszonyához fordult:

— Bizonyára asszonyom, miután látogatásával megtisztelt, azt sem fogja tőlem megtagadni, hogy velem egy pohárka pezsgőt igyék. — íme, szólt aztán a cselédhez, az ötöst átadva neki, — hozz egy üveg pezsgőt, de francziát s a mi visszajár, azt tartsd meg.

Majd sietve vette föl a társalgás folyamát, ott. a hol elhagyta.

— Egészen máskép áll a dolog némely asszonynyal : az asszonyság oda át, hol veszi a selyem ruhákat, melyeket oly kaczérul hord ? Váljon meg is fizeti-e azoknak árát? . . . Fogadok, nem, vagy más fizet helyette.

— Doktor úr, ha ön mindent tudna ; az az asz- szony adós a korcsmárosnak, adós a szabónak, adós a fakereskedőnek, annak a rőt hajú embernek, hiszen ön ismeri.

Szépvölgyi által a társalgás fonala erre fordit- tatván, Anna embertársainak jó tulajdonságait a legjobb világításba helyezhette s igy biztos volt, hogy az nem egy könnyen fog fennakadni.

Szépvölgyi helyzete azonban mind bonyolultabbá vált; háziasszonya határozott nyilatkozatot látszott előidézni akarni és mennél elnézőbbé vált a hitele zőnő, annál gyöngédebb és sürgetőbb volt ,a negyven éves asszony. A pezsgő megjött, ittak; Anna asszony mindinkább belekapaszkodott a doktorba, hogy azt önkénytelen szerelmi vallomásra bírja.

Tihamér azonban ép oly mértékben vált tartózkodóvá, amint Anna asszony elhalmozá gyöngédségével.

— Mondja csak doktor úr, — szólt az „érdekes“ özvegy — miért nem nősül ön meg?