Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-01-18 / 3. szám
HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. lülöíizetési árak : Évnegyedre ................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések; a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Vácz, január 18. 1885 VII. évfolyam. 3. szám. Amerikai szőlőtelep Váczon. Ha végig tekintünk városunk csak néhány év előtt is még virágzó szőlőin, azt látjuk, hogy ott csak a kihalt tőkék kopár maradványai jelölik a hajdan gazdag termésű és egy-egy dűlőben mesés árú szőlőket. Voltak szőlők, melyek nek kát. holdja akkoriban 6000 irtot ért, ma annyira el van pusztítva a phylloxera által, hogy 200 frtot sem adnak érte. Mintegy 1000 kát. hold területű szőlőt pusztított el, részben és egészen a phylloxera e vidéken. Mintegy 4000 lakosa e vidéknek szőlőműveléssel foglalkozik, ezeknek egy része olyan, akik egy kis házzal és szőlővel maguk is bírnak, de emellett kényszeritve vannak a szőlőkben napszámos munkát is végezni, a másik része asszonyokból áll, akik pusztán a szőlőkben nyerhető napszámból élnek. Ezen sanyarú körülmények azon tervet érlelték meg Varga János helybeli fegyintézeti igazgatóban, hogy egy hozzáférhető mód létesittessék arra nézve, miszerint Váczon a kipusztult szőlők helyébe a phylloxerának ellentállni képes amerikai szőlő- faj könnyen meghonosítható legyen. E czélba vett tervnek létesiilését megkönnyítette azon körülmény, hogy legújabban a helybeli országos fegyintézettel kapcsolatban egy közvetítő. A .VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Szlatényi Etelka halálára. t 1885. január 13. Nem láttalak, ok nem ismertelek, Más ajkáról hallottam csak neved. Még is úgy sir a húr kis lantomon, Még is gyászdalt zeng az fájón neked. Nem láttalak, de láttam ibolyát, Azt mondják az valál te, oly szerény Nem láttalak, de láttam csillagot, Te az valál szülőid szép egén; De jött a tél ... . annak nem kell virág. Reád tévé kön} örtelen kezét; Felhő takarta el szép csillagod, Csak bú honol körötted szerte szét, Kihűlt a szív, mely oly hőn érezett! A sok remény mind, óh mind megtörött. Kihűlt az ajk, mely oly sokat dalolt, Nem zeng az már kies berek között. Ha majd eljön ismét a szép tavasz, A csalogány majd ismét visszaszáll, Tán megreped kis szive, ha keres S reád többé itt lenn már nem talál. Sírodra száll, hisz téged úgy szeret, Elzengi tán ajkadnak szép dalát, A mit egykor együtt daloltatok Elzengi a „Sulmore Luciát.“ Talán csillagnak szállt fel két szemed ? Talán mennyboltnak tiszta homlokod? Vagy a napnak kellett-e hő szived ? Megirigyelte, hogy forrón dobog. Nem . . . Angyalok vittek az égbe fel, Hogy zengj velők Istennek glóriát, Melyért neked hervadhatlan babért, A Végtelennek nagy kegyelme ád. Nem láttalak, óh nem ismertelek, Más ajkáról hallottam csak neved, Még is úgy sir a húr kis lantomon, Még is gyászdalt zeng az fájón neked. Egy éve zengtem ilyen hangokon,*) S te azt mondtad.**) hogy szivedig hatott, Oh hasson ez hozzád az égbe fel S értem csak egy imácskát mondj el ott! R. I. *) Egy barátom halálára. **) A szerkesztő ur által. Ezeket vélte Varga János, orsz. fegyintézeti igazgató a szőlészetben s egyszersmind e vidék szőlészetének ujjáalkotását czélzó amerikai szőlőtelep alakításában, illetve berendezésében alkalmazhatni. Varga János igazgató aki már több ízben bebizonyította, hogy a város érdekeit szivén hordja, ez alkalommal is városunk szőlő- termelésének újból felvirágoztatása lebegett szemei előtt, a midőn a földmivelés- ipar és kereskedelmi minisztériumhoz javaslatot tett Váczon egy amerikai szőlővesszőtelepnek létesítése iránt. Eleinte eme terve nehézségekbe látszott ütközni, de erélyes utánjárás folytán végre sikerült mégis neki a földm. ipar- s kereskedelmi minisztériumtól kieszközölni, hogy a múlt héten megjelent itt Miklós Gyula országos borászati kormánybiztos Tus Antal borászati és szőlészeti vándortanitóval együtt s megszemlélték a tervbe vett szőlőtelepre Varga igazgató által kijelölt területet, a mely a váczi alsóvárosi plébánia javadalmát képező, a vasút mentén lévő szántóföldekből, — a melyek a fegyintézet által- haszonbérbe vétettek, — mintegy 8 kát. holdnyi területet tesz ki, A területet a kiküldött bízott ság a szőlőtelepre alkalmasnak találta és ez értelemben Miklós Gyula országos borászati korA titokzatos 123. Irta : IE2. ácz: Istvázi. — Vizkereszti kaland. — Épen 7 óra volt, a mint a „Pilzeni sörcsarnokba“ beléptünk. Első dolgunk volt a téli felső ledobása, szegre akasztása, és kalapjaink elmozdítása izzadt homlokunkról, a mi már magában elég ok arra, hogy a pinczér urak megbámulják, már t. i. az izzadt hóm lokot. — A fővárosban tudvalevőleg kevesen izzadnak vízkeresztkor. — Ezek bizton nagyon siettek. Váljon kik lehetnek ? Kaptak rá választ — Hozzon, de gyorsan, két nyúlderekat, és mindenek előtt söröket. — Píuh ! . . . Újabb homlok-törlés. — No ezek csakugyan sietnek. Váljon hová? — „Mit gondolsz — szól hozzám barátom — nem hagyhatnák ezt a dolgot holnapra, vagy más korra? Veszett messze van az. Ilyen étvágy mellett és nyúlderék után, én lemondok.“ — „Am tedd. De nekem okvetlen ott kell lennem. Ki tudja, akad-e még mostanában kedvezőbb alkalom ? Tudod te azt nagyon jól, nem mindig ura az ember önmagának.“ Egy szék csuszamlott meg a szomszéd asztalnál, s három milliméterrel közelebb hozta hozzánk a gazdája füleit. Ezzel akkor keveset törődtem. — Ez a ser valóban jót tesz fáradt tagjaimnak, s ha a nyúlderék hatással működik, úgy félek, kevesebb tűzzel fogok merész vállalatunkra gondolni. A megérkezett nyállal egy új vendég telepedett asztalunkhoz. Eecske-farku rengeteg szakáiéból valami „bocsánat féle“ dörmögött felénk. — Ülhetsz, atyámfia, én felőlem, gondolám, jelentős kacsintással barátomra, a ki komoran fixirozta a jövevényt. — Egy adag szószt törülve le bajuszáról. odaveti: — Vannak pofák, melyek az első találkozásra émelyitenek. Mint például ez érdemes . . . nyúlé . . . — Melyet ime oly antropophag kegyetlenséggel küldünk a másvilágra . . . egészitém ki mondatát. — No hát! . . . Az érdemes jövevény zöld szemüvegei csillagokat szórtak, a mint felveté bozontos fejét, s úgy gusztált felénk. ' Mintha csak eltalálta volna, hogy nem mindég mánybiztös a szőlőtelepnek Váczon berendezése intézet is állíttatott fel, amelyben azon fegyen- czek vannak elhelyezve, akik legalább 3 évre vannak elitélve és büntetésüknek 2/3-rész ideje alatt szorgalmuk és jó magaviseletük által a javulásra alapos reményt nyújtottak. Ezen közvetítő intézetben elhelyezett fegyenczeket sikeresen iránt a javaslatot a földm. ipar- s kereskedelmi minisztériumhoz már meg is tette. Ezen javaslat szerint a tavaszszal Váczon berendezendő amerikai szőlőtelepen, annak legfelső és legdombosabb részén 3 holdnyi területnek amerikai riparia souvage anyaszőlővé leendő alakítása terveztetik. Ennek aljában a dombos lejtőn mintegy három holdon a Vácz-Nógrád borvidéke részére megállapított szőlőfajok fen- tartásának s a kiültetendő amerikai tőkék beoltására szükséges oltó eszközöknek biztosítására szolgáló amerikai alanyokra oltott európai anyaszőlő berendezése czéloztatik oly módon, hogy a termelésre legalkalmasabbnak talált 5 fehér és 5 veres bort termő szőlő fajokból, és pedig a fehérbor fajokból 1000—1000 tőke: ezerjó, olasz rizling, sauvignon, semillon, sasszőlő; a veres borfajokból szintén 1000—1000 tőke: oportó, nagy burgundi, szt.-lőrinczi, carbenet és nemes kadarka. az a nyúl, a melyik a mezőről a tálba fut, hanem lenni is lehet. — Nem szólt, csak figyelemmel kisérte, milyen ét- és it-vágygyal elégítjük ki benső forradalmaink békekötési hajlamait az anarchikus (fejetlen) áldozattal. — Consummation est, — fizetek ! Ez a szó elővarázsolta a fizető-pincért, a kinek a közönség szokott fizetni. A financiális kényszermüvelet alatt még egyszer koczkáztatá barátom jobb útra terelni kétes kimenetelű elhatározásomat. — Nos, meggondoltad-é, hogy az az O-budai posta messze van ide. — Hideg is van, sötét is, késő is van. — Annál jobb reánk nézve, s annál rosszabb reájuk nézve — szóltam zordonan, és elindulánk. A lóvonatú-állomás közel volt. Egy perez alatt ott és bent valánk, azaz hogy künn maradtunk a felhágón. A vezető nem volt sehol. — Csak két uraság közelgő árnya biztatott, hogy majd csak elindulunk valahára. A két árnyék kezet fogott. — „Remélem, ez egyszer sikerül . . .“ — „Oh ! meghiszem azt. Több mint bizonyos 1. .. — „Gratulálok. Tisztelem a Pepit . . .“ Ezzel az egyik elvész az éji homályban, s a má sik felkölti az alvó vezért. — íme — biztatom barátomat Önérzetes büszkeséggel — ez is O-Budára megy, s még viszontlátásról is van bátorsága beszélni, — és mi retirál- junk? Olyan nincs. Vastag füstöt fújtam a sötétbe, melynek eloszlásával egy vörös orr körül vigyorgó még vörösebb pofa kelletlenkedik előttünk, „ó is szivarozik — úgymond, — az pedig odabent nem szabad“ — s azzal meggörbített hüvelyk ujjúval, a vállán keresztül a kocsiba mutatott. — Annál jobb, hárman leszünk ! Barátom valamit, motyogott a „szép társaság“- ról — Szellemes megjegyzésének élét vette a neki zúdult szónoki verseny, melyet az érkező és induló vezérek, kötelesség ismeretüknek érzékenységével támasztának, ékes budai stylusban dicsőítvén egymás „lustaságát“. Negynehezen indulásnak eredt az alkotmányos cséza, túldübörögvén az indulatba jött vezetők eléggé alapos, de túlságosan hangos kifakadásait a szolgálati pragmatika fölött . . .
