Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-01-18 / 3. szám

Egyszersmind tervbe vétetett, hogy idővel e telep működési köre a csemege szőlőfajok nagyban való tenyésztésére is kiterjesztessék.

Ez fontos Váczra nézve, mert vasúti és hajózási összeköttetéseinél fogva a nagy marosiak által már oly szép lendületnek' indított csemege szőlő-kereskedés leghivatottabb közép pontját képezheti.

Ugyanezen telepen mintegy 3 holdnyi területen az amerikai anyaszőlöben nyert sima vesszők gyökereztetésére, majd beoltására szolgáló szőlőiskola is nyer elhelyezést.

Az amerikai anyaszőlőnek berendezendő 3 holdnyi terület már a tavasz kezdetén meg fog forgattatni és 12000 darab riparia sauvage gyö keres vesszővel beültettetni.

És minthogy az amerikai alanyokba ojtott európai vesszők beszerzése iránt már most is s sokan kérdezősködnek sőt magukat előj egyeztetni óhajtják az országos borászati kormány biztos jónak látta min/egy 100.000 darab ily vesszőnek még a folyó év tavaszán iskolába ültetését is javaslatba hozni, hogy ezen vesszők a kellő meg- gyökeresedés után beoltva, vagy megbízható termelőknek pedig a nélkül mint gyökeres vesszők anyaszőlő telepek létesítése czéljából minél előbb kioszthatók, s esetleg uj minta-szőlő telepek alakítására kiszolgáltathatók legyenek.

Az igy berendezendő telep az igazságügyi s a földmivelés- ipar s kereskedelemügyi minisztériumok védnöksége alatt fog állni és a telep vezetése egy állandóan itt lakó s rendes fizetést húzó szakértő közeg vezetése alatt fog állani, a ki e czélra a földmivelés ipar- s kereskedelmi minisztérium által fog kineveztetni.

A telepen nyerendő s eladásra bocsátható vesszők eladási árát a két minisztérium közösen fogja megállapítani, s ugyan csak ily megállapodás tárgyát képezi, a csekélyebb vagyonnal bíróknak egészen ingyen, vagy kedvezményes árakon kiszolgáltatandó vesszők minőségének s mennyiségének meghatározása is.

Városi és vidéki hírek.

— Szentkirályi Albert kerületünk országgyűlési képviselője a képviselő ház folyó hó 13-iki ülésében a költségvetés tárgyalása alkalmával nagy szabású beszédet tartott, mely általános feltűnést keltett. Múlt évi beszédében a kiegyezés alapján az önálló magyar hadsereget követelte, most

Szerelmetes kérdésemre, hogy hát csakugyan O-Budára megyünk-é, átellenes úti társunktól igenlő felvilágosítást nyervén, teljes lelki nyugalommal engedtem magam át az — emésztésnek és elmélkedésnek.

Különféleképen okadatolható halgatagságunk mellett bizony hosszú is lett volna az az unalmas út, ha közbe-közbe az ellenőrök meg nem jelennek, egy-egy harapással fogyasztván azt a kis, — nem annyira élelmi, mint élelmességi — czikket, a melyért ugyan nem ők fizetnek akcist. de annál jobban pusztítják, minél hosszabb az út.

Egyik megállónál leszáll a mi vörös harmadikunk, s élénken tüzet kér egy ott ácsorgó Mihasznától, hangosan beszélve az időről, rósz közigazgatásról, hanyag kezelésről, és súgván valami nevezetes dolgot az ipsze fülébe.

Az „óbuda-lánczhidfő“ lóvonat hivatalos lassúsággal suhant el a mi álló bárkánk mellett, mire az ellenőr úr oda fölugrott, a mienkre a 123-ik számú utcza-csősz méltózkodott föl. — Állást foglalt az e közben helyére tért vörös utitárs mellett. Egyik vidám enyelgéssel akart velünk bizalmaskodni, a másik hallgatag méltósággal rágta „kurtá“-ja végét, laposakat pislantván felénk. — Lángtalan, mécses fényű szemei nagyon emlékeztetének az Augias istállójára.

Mindkét utitársunk jelenlétéért különösen az orrunk bosszankodott. Irgalmatlan illatú szivart szívtak.

— „Tehát a posta-főnök urat tetszik keresni az uraságoknak? A tavalyit kérem, vagy az ideit?“

— „A manóba, mi közünk a tavalyihoz ! . .

— „Mert — folytatja a vörös orr boldog tulajdonosa — azt én szerencsés vagyok ismerni. Igen jó ember, soha sem történt a keze alatt postdiebstal.

— Hohó! — rival! rá kedvtelen barátom, —tán csak nem gondolja az úr . <, .

— Kérem szépen, az újról sem mondhatjuk még addig, hanem tetszik tudni, mióta az a 30000 frt. . .

Egyszerre fordítottunk hátat annak a bolond svábnak, és mérsékelt hangon, majdnem súgva beszélgettünk az idei előléptetésekről, a praeliminaré- ról, és a 24000 írtról, melyet a pénzügynél a kataszteri tételnél töröltek.

— „Hát hiszen, kitudja, — vigasztal barátom, — a mi késik, nem múlik . . .

Elnevettem magamat.

Hogy is ne! Mikor eltelve egy tévesztett pálya érhetetlen gyümölcseinek keserűségével, reményeim elszáradt leveleinek zizegését hallom minden zörejé ben a visszaemlékezésnek, egész könnyedén oda

pedig a külön vámterület mellett tört lándzsát, nagy szabású gazdasági politikát kért a kormánytól és a dohány monopólium megszüntetését sürgette, mitói különösen nagy hatást látszik várni. — Miután a fővárosi napi lapok csak rövid kivonatban közölték a beszédet, megszereztük az országgyűlési hivatalos tudósítást, s azt hisszük szívesen veszik olvasóink, hogy azt egész terjedelmében közölve mai számunk mellékletén közzé teszsziik.

= A vacz-liartyáni rablógyilkossá^ ügyében a megmenekült gyilkosokról a váczi járásbíróság a következő személyleirást adta ki: A tettesek egyike magas termetű, körülbelül 28 — 30 éves, szőke, beretvált képű, kis szőke bajuszu, ruházata hosszú fekete kabát, sötét pantallón és czipő, kezén fekete bőrkesztyűt viselt, ezüst óra volt nála, s ujjam arany gyűrűk. A másik tettes közép termetű, 25—28 éves barna hajú és bajuszu volt, hosszú sötét felső kabát, pantallón volt rajta, zsebében ezüst óra, kezén fekete glacé keztyü. Mind a ketten kalap nélkül menekültek. A hátrahagyott kalapok bélésé ben „Cohn Ede kalapgyáros Budapest, sugárút 12. olvasható. Hátrahagytak ezenkívül egy nikl-csüvü 9 mméteres kaliberű revolvert, s egy nádnyelü görbe fogantyus esernyőt.

= A váczi izr. status quo hitközség f.

hó 11-én tartá évi közgyűlését. Ez alkalommal a számvizsgálók által megvizsgált, és tökéletes rendben talált évi zárszámlák a közgyűlés elé terjesztettek, mi élénk helyesléssel tudomásul vétetett. Ezután a közgyűlés a napirendre kitűzött választást ejté meg, melynek eredménye lett hogy ismét egyhangúlag Steiner Ignácz választatott hitközségi elnöknek, ki már eddig is három éven át, nem kímélve sem fárad ságot, sem időt, a község jólétét szivén hordva, ve zette önzetlenül a hitközség ügyét. Ugyanez alkalommal választatott meg Reiser László ismét további három évre iskolaszéki elnöknek, kinek eddigi sikeres működése szintén biztos garanczia a jövőre és hihető hogy elnöksége alatt az iskola épületnek a kornak megfelelőleg újjá alakítása nem fog sokáig elodáztatni Dr. Steiner Márton, ki több éven át volt a váczi izr. iskolának elnöke, Reiser László iskolaszéki elnök indítványa folytán az iskolaszékbe tiszteletbeli taggá választatott. A választási bizottság elnökének Goldberg Guttmannak a tapintatos eljárásáért Reiser Ede indítványára jegyzőkönyvi köszönet szavaz tatván a közgyűlés feloszlott.

= Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Wi rn hardt Gusztáv gödöllei kir. járásbirósági írnokot, a váczi kir. járásbírósághoz a helyezte ugyanily minőségben.

= Gyászhfr. Üzv. Lévav Jánosné szül. Po- lonkay Angela, szerkesztőnk rokona f. hó 10-én Egerben szivszélhiidésben hirtelen elhunyt. A boldogult, ki egykor Eger szépei között a legkiválóbb helyet foglalta el, Lévay János ügyvédnek, az országszerte ismert néhai Lévay Sándor püspök öcscsé- nek özvegye volt s Eger müveit köreinek egyik legkedveltebb alakja volt. Temetése nagy részvét meldobva hallok kimondani egy rengeteg összeget, a mi ugyan igen jól esnék, de birhatásának valószínűsége ily hirtelen a szembe csillogtatva, legalább is káp . ráztatólag — nevetséges.

— „Csak legalább az a postás otthon legyen — biztatom magamat, — a többi aztán magától megy.

A társalgásnak igy akartam más irányt adni.

— „A 24000 forint is? kotnyeleskedik bele a mi tűrhetlen, de nélkülözhetlen Pry Pálunk. — Nélkü lözhetlen pedig azért, mert ő egészen a posta mellet lakik, és megígérte, hogy czélunkhoz vezet.

— No hallja barátom — vetem oda kelletlen udvariassággal, ha ma este 'úgy valahogy ilyen ösz- szegre tehetnénk szert, magáról sem feledkezném meg.

(Hálából vennék 1000 drb. „draga-déroszt!“)

— Köszönöm, szól kezet fogva a 123-as cons- tablerrel, nem kérek belőle . . .

E perezben megéllapodánk.

Az udvarias cívis aquincualis elvezetett a posta épülethez, és ezer hajlongások között biztosított tán- torithatlan rokonszenvéről.

Gyanútlanul kopogtatok a volt főnök úr ajtaján ki is szives készséggel mutatta meg utódjának pár házzal távolabb eső lakosztályát.

Az előszoba, azaz konyha ajtó nyitva volt. — A hogy beléptem, szeliden adta tudtomra egy dézsadáma, hogy a tekintetes ur már lenyugodott, mert hát tegnap „muri“ volt a szomszédban. — Ö nagy sága meg beteg. — Alszik az egész ház.

— „Hát ez a világosság itt ebben a szobában kié itten ?

— „Az kérem az F ... né nagyságáé . . .

— „Ne mondja, lelkem,! No akkor oda me gyek be ... _

— „Jaj ! ide ugyan ne jöjjön, míg fel nem veszem a schlafrokkomat . . . hangzék egy kétségbeesett kiáltás az üveg ablakon át.

— „No, akkor csak siessen, édes ténsasszony, mert én addig innen el nem mozdulok, inig el nem mondom jövetelem ókát . . .

—- „De hát, kérem szépen, már 9 óra mindjárt j Ilyen találó megjegyzéssel iparkodott zsirdus-keblü sparhert-amazonom, a várakozás kínos perczeit kitölteni. Udvarias viszon válaszomnak elejét vette a konyha ajtó nyikorgása, melyen a körülményekkel azonnal ismerőssé lett, irigylendő tájékozottságú barátom eleve a szabad légre menekült. — Emlitett ajtó felnyílott egy fakanálnyél vastagságnyira, s azon át villant felém egy pár üszkös mécsbél: de azonnal elmúlott onnan, mintha a „czúg“ oltotta volna el.

lett f hó 12-én ment végbe. Legyen neki könnyű a föld!

— A kiüli, legényegylet dalestélye ma este tartatik meg a „Cáriában“. Az estély műsorát lapunk múlt számában közöltük már, jelenleg csak közönségünk figyelmét hívjuk fel újólag e jótékony ez élű estélyre, melynek tiszta jövedelme az egylet saját ház alapjának javára lesz fordítva.

— választás l*ns|)ök-Hatvamán. A községi biró s elöljáróság mandátuma e hó 13-án letelvén P-Hatvanán az új válaszjás megejtése végett Kováts Ferencz járási s.szolgabiró kiment a községbe. A községi képviselő testület összeült erre a kijelölést megejtendő, ami azonban könnyen komolyabb veszélyt okozhatott volna a községi lakosságra. Az eset története röviden a következő. A községi lakosság nem lévén teljesen megelégedve az eddigi elöljáróság működésével, uj, tehetősebb elemet akart az elöljáróság fejévé, bíróvá megválasztani valamint az elöljáróság tagjaiul is ilyeket akart megtenni. Azonban a községi képviselő testület nem igy gondolkozott. Az makacsul megakart maradni a régi küzs. tisztviselők mellett s a jelölést is ezek javára tette meg. Midőn a választásnál elnöklő segéd-szol gabiró a jelölés eredményét kihirdeté a népnek, roppant nagy nyugtalanság és zaj támadt, s a részint boros, részűit pedig ingerült nép annyira ment, hogy a künn volt 6 csendőr már lövésre irányzá fegyverét s csakis Kováts s.szolgabiró felette tapintatos eljárásának s magaviseletének lehet köszönni, hogy vér nem ontatott. így állván a dolgok, a s.szolgabiró elhalasztotta délután a választást bizonytalan időre, azonban másnap reggel küldöttség jelent meg nála, amely kérte a választás megejtését, biztosítván őt a nép kedélyének nyugodtságáról, mire a választás megkezdetett s bíróvá a nép jelöltje Keres- kényi József egyhangúlag megválasztatott, valamint az elöljáróság összes tagjaiul uj, tehetős, sok reményekkel kecsegtető községi lakosok tétettek meg.

= Uj háziúr. Reiser Henrik derék helybeli kereskedőnk, Alberty Ferencz emeletes házát a sáros- utczában megvásárolta. Gratulálunk az uj háziúrnak!

= holdon bírónak választották C s i k á n Sámuelt. — Ugyanott családi bajok miatt akasztotta fel magát Tóth József nevezetű gazdaember.

— Betörés és lopás Aáczoii. Koroni János első ízben emberölés miatt másodízben betörés és lopás miatt büntetve lett kőmives f. é. január 16 án estalkonyatkor Bolgár Imréné volt házában az ott lakó mérnöknél a lakház hátsó tető részében rést csinálva a padlásba hatolt az ott felaggatott fehérnemű ruhákból több darab összeszedésén az egyik lakó által meglepetett. Nevezett egyén menekülni akart, ugyanazon háztetőn egy másik rést is csinált és igy a szomszédos Steiner Ignácz háza tetején szintén két rést csinált, s annak padlásán akart tovább menekülni, de itt a háznép által észrevétetett és a helyszínén megjelent rendőrség közbejöttével elfogatott. Megjegyzendő, hogy az elfogatás előtt Steiner Moriczot megtámadta kinek a lámpást hogy söBizonyosan a szerető, — gondolám — mert kint silbakoló barátom teljes életében nem leselkedett.

— „Ah ! csókolom kezeit édes nagysád! ... és meg is teszem a kilépő schlafrokk béllésének, lehelvén egy bensőségteljes puszit rózsás őt körme he gyére a kilépő hölgynek. — Jó estét kívánok! Tiz év, és még fiatalabbá lenni: ez valóban az özvegyek biivészete! Bocsánat, hogy igy rajok ijjesztettem. De a Gyula az oka, hogy ily hamar lefekszik, meg a vacsora, hogy olyan későn ettem meg.

— (Nem akartam megsérteni az alkotmányos ló-vonatú intézményt !)

— „Maga már kamasz korában nagy czigány volt, édes mérnök úr! — szóla illemteljes pukedli- vel, már a mennyire azt a piros csokrokkal felismer hetienné tett nő kényelem-köntös engedé — látom, nem javult, csak egy kissé kalaványabb lett . . .

Valóban, nagyon elhalaványodtam, a mint a konyha ablakon át egy villanást láttam. Mintha fehér galamb suhant volna ott keresztül.

— „No azért ne érzékenyedjék el mindjárt, — szóla biztatólag hölgyem. Lássa, ki gondolta volna ezt 10 év előtt, hogy esti 9 órakor, a konyha közepén . . . Emlékszik-e még a jó Bertuskára. Hogy is

I elmúlik az idő ! . . .

. . . Tyhű! el biz a, — ragaszkodom az eszméhez. El bizony, kivált ha az ember kint a hidegben vár a másikra, — szólok jelentőséggel. — Ugyan azért bocsánat ... és ... és .. . tisztelem a Gyulát . . . magának tulajdonítsa . . .

Hogy mit tulajdonítson magának, azt hallatlanná tette az a hatalmas kézcsok, melylyel kifejezvén örömömet, sajnálatomat és kétségbeesésemet, kiviil termettem.

Ott kint nyakába esem egy házfedél borogaió sóhajjal a sötétben reám váró alaknak.

— „Ez is megtörtént . . . Ugye nem haragszol . . . Csak hogy túl vagyok ezen is . . .

Olyan különös érzés fogott el, a mint az alatt néma hidegséggel fordult el tőlem.

Újra láttam azt a fehér galamb jelenséget . . . És világosság támadt agyamban.

— „Kérem, én a 123. vagyok. Barátja ott kint várja Önt . . . Jó éjt! . . .

Kissé bosszúsan ugrottunk a Károly-köruti közlekedés kocsijába.

Az a 123. épen annyit rontott a kedvemen, mint a mennyit a 123-nál is több csokra piros schláfrokk által felköltött emlékek mindinkább fölelevenedő bor zalmai és kellemeinek hömpölygő egyvelege.