Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-06-15 / 24. szám
VI. évfolyam. 24. szám. Váoz, junl HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési árak : Évnegyedre .................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora.......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szericesztőség és kiadó hivatal czirnzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Junius 15. Vácz város, kerületével egyetértve a mai napon az alkotmányos szabadság egyik feltétele, a polgári jogok legszebb gyakorlata, a szabad választás alkalmával legszebb tanujelt adott józan felfogásáról és komoly gondolkodásmódjáról. Igen, az alkotmányos szabadság, testvériség és a béke volt jelszava a lelkesedésében túláradóit keblű népnek, mely a párt fegyelem s rendszeretet védpaizsa alatt a polgári erények legszebbikét, a békét vallotta sajátjának. Azon szomorú eseményekkel szemben, melyek hazánkban több helyen véresekké tették a választási mozgalmak napjait, a váczi mozgalmak csupán elröppenő, mulékony tünemények gyanánt szerepeltek. Mi a választásokból az 5—6 heti folytonos izgalom után nem véresen, nem ellenségeskedéssel, hanem a higgadtság védelme alatt szep- lőtlenül vittük haza lobogónkat. Egyik fél a győzedelmeset, ép oly büszke önérzettel adta át a megválasztott követnek, mint a milyen békés megnyugvással hagyta oda a másik fél a pártok megmérkőzésének színhelyét. Valóban a legtisztább és a legnagyobb önérzet tölti el keblünket midőn tapasztaljuk, hogy népünket elveinek czélra jutása alkalmával az elkeseredett küzdelemben is a békeszeretet vezérli, mely számára az erkölcsi diadalt biztosítja. Megmutatta kerületünk, hogy alkotmányos nép lakja, mert habár kellő erélylyel és hévvel küzdött a két ellenpárt elveinek diadalra jutásánál, a higgadtság és tapintatosság tekintetében érettségének adá tanujelét. Ma midőn már letettük a küzdelem nemes fegyverét, s választási jogaink gyakorlásával eleget tettünk polgári kötelességünknek, rábizzuk megválasztott képviselőnkre kerületünk ügyeit, hogy a haza és nemzet jólétének előmozdítására küzdjön tovább elveinkért oly híven, a milyen híven védték az ö diadalra jutását választói. Azon zászló alatt, — mely elvet képvisel, — s melyet képviselőnk kezében tart, a politikai érdekek mellett városunk és kerülete jólétének előmozdításáért is fog és kell küzdenie és fáradoznia képviselőnknek. Tegye ezt képviselőnk azon odaadással, mely a benne helyezett s oly fényesen nyilatkozó rokonszenvnek és bizalomnak megfelel; mely a képviselt város és kerület jelenét és jövőjét érdeklöleg szeretetének azon neméről tanúskodik, mely odaadó és nem kiméi fáradságot, melynek még a siker hiányában is megnyugtató önérzetteljes diadala van. Képviselőnk, Szentkirályi Albertnek országos neve, általánosan ismert alapos tanulmányai, tapasztalatai, jelleme, jószívűsége, kétségbevon- hatlan hazaszeretete, s előttünk kedvessé vált népszerűsége biztosit minket arról, hogy nem csak a haza érdekében fog mindent elkövetni, hanem városunknak és a kerületnek is valóságos atyja lesz. Ezen reményben és biztos hitben kívánjuk tehát városunk és a kerület összes polgárai nevében hogy: Éljen Szentkirályi Albert a haza, városunk és kerületünk javára! A képviselő választás. Fényes derült ég mosolygott alá városunkra vasárnap a képviselő választás napján. A Szentkirályi párt már a hajnali órákban sorakoztatta a községből jövő kocsikat a hartyáni utón, s teljes erővel készült a küzdelemre Prónay ellen, mert nem hitte, hogy Prónay párthiveit csakugyan cserben hagyja s csak akkor győződött meg ennek igazságáról, midőn a bevonulásnál a püspöki palota előtt összetömörült mintegy két száz polgár Prónay neve helyett Hajnik Bélát élteté. B. Prónay Gábor érezvén hogy itteni pozicziója ingatag, Körmenden és Debreczenben is fellépett; az előbbeni jelöltséget csakhamar visszavonta, Debreczenben pedig megbukott. A Szentkirályi párt szervezke- kedése derekasan előhaladt s már napokkal előbb biztos volt a többsége. A Prónay párt is szervezkedett s a választók türelmetlenül várták a választás rosba lakni. Több pénzzel, többet lehet a városban szerezni gondolta ő. Ország világ mondja, és ő elhitte. Hiszen régi jó közmondás az : „hogy nem zörög a haraszt, ha szél nem fújja!“ Aztán meg szemmel látható dolog, hogy a városban több a nép, és a hol töhb a nép, ott nagyobb forgalma van a pénznek. Azután meg a gyermekek! Azok is olyan gyorsan nőnek. A nevelésre meg sok pénz kell. „És bizon — gondolkozók a jó Pista bácsi, — ha nem szerzünk ehhez a kis pénzhez még egy pár száz forintocskát, akkor hamar a nyakára hágunk a mi kis gazdaságunknak !“ Hát édes jó Pista bácsi kelmed is csak jobban boldogult volna, ha megmarad városkájában „jómódú“ bérlőnek, minthogy itt lassan-lassan tönkre menjen. Pedig úgy is volt az, egészen úgy. Még itt is sokat tesz a sejtelem. Zsófi néni, mintha érezte volna, hogy baj lesz a dologból, nem akarta ott hagyni azt a kies fekvésű kis várost, a melynek ő jó módját és vagyonkáját köszönheté. De Pista bácsi volt az úr a háznál, már pedig ő nem szerette, ha a, „szoknya is szavaz.“ És a szegény jó Zsófi néni hiába „irtózott.“ Pista bácsi belefogott a lókupeczkedésbe. Ebből még nem láttam embert meggazdagodni. Azután meg borral is kezdett üzérkedni. Itt még jobban megjárta. Ott csak a lovakon veszített, itt meg a hordót borral adta ki hitelbe a bécsieknek és azok nem elégedtek meg a borral, még a hordást sem fizették meg. Erre már aztán igazán fölösleges a mi jó közmondásunkat czitálnom, hogy: „mégis... izé.... a német J“ De Pista bácsi még sem hitte. Ennyi rosz- lelkűséget ő nem képzelt az embereknél 1 Csak egy pár esztendő kellett még szegénynek, A „VÁCZI KOZLÖMf TÄRGZÄJA. Mikor a .. .. Mikor a madarak Tavaszi dalt zengtek, Akkor vallottunk mi Egymásnak szerelmet. S mikor a madarak Elköltöznek ősszel, Akkor esküdtél meg Egy más szeretőddel. Szép holdvilágos .... Szép holdvilágos este volt, Hogy tőled válnom kellett, Ott ültünk némán, szótlanul A kertben egymás mellett. Keblemre hajtva fejedet Patakként hullt a könyed, Szeretni nem, — csak sírni tudsz — No mert az sokkal könyebb. Lányi Adolár. Angyal Katioza. Irta: Boross Samu. Olyan igézőén szép volt lánykorában. A napnak visszfénye az ő szemében tükröződött, a csalogány dala az ő hangja volt és az ő lelkét az úristen csak azért ültette porhüvelybe, hogy az embereknek mintát küldjön az égbeli angyalokról . . . Nem olyan történetet mondok most eí, a milyet a képzelet szül. Nem a fantazia kél szárnyára, hogy az olvasót szórakoztassa ; az iró gondolatait nem azért mondja el, hogy azoknak szabad folyást engedjen a fantáziának örökké kifogyhatlan aranyaknájában, hanem elmondja azt, a mit mindenki tud, a ki csak azt az aranyos kis Katiczát ismerte. Pedig abban a városban a hol az ő szülei laktak és ő felnövekedett, mindenki ösmerte őt. Hiszen oly remek egy teremtése volt az Istennek, hogy talán ő maga is örült a művének ! Az apja kertjében a legszebb, a legillatosabb virág volt. El is mondogatta azt a szegény öreg, mikor ezt a gyöngyét a koporsóba zárták. Hát még mikor eltemették? Mit mondott az akkor! . . . Annyi szava nincs a fájdalomnak, hogy azt mind leírhassam. Csak mikor az ember közel van az őrüléshez és az Istent hívja ki kétségbeesésében, beszélhet olyanokat, milyeket a szegény öreg — legkedvesebb gyermekét vesztett — atya mondott. De nem csoda. Valaha jómódú ember volt az öreg. Csakhogy az már régen volt. Ólyan régen, hogy még maga Pista bácsi is csak akkor mutatott hajlandóságot, hogy elhigye a dolgot, mikor az ő hitestársa a jó Zsófi néne emlegette. Sok hosszú esztendőn keresztül kapargálta össze azt a pár száz forintocskát a mije volt. Az úristen meg is jutalmazta szorgalmát és gazdagsága mellett szép gyermekekkel áldá meg. Három fiúval meg egy lánynyal. Mind a négy gyönyörű gyermek. De az utolsó volt mindenök. Ez volt a Ka- ticza. Az ő szemök fénye. Mikor már Pista bácsi jól megszedte magát, kezdte a pénz fúrni az oldalát. Ott hagyta a kies fekvésű városkát, zöldelő virányaival és eljött a főváÉLJEN í SZENTKIRÁLYI ALBERT I Vácz kerület mérsékelt ellenzéki or- A szággyülési képviselője. ..................................LrfptMßr
