Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-06-15 / 24. szám

napját. Ekkor történt egy nappal a választás előtt, hogy Prónay Dezső báró a gyöngyös patai kerületben lemondott s választóit átadta öcscsének Prónay Gábornak. Hogy az ily eljárásról mint itél a közvélemény'alább közöljük a „Függetlenség“ hétfői számának erre vonatkozó közleményét. — A váczi Prónay párt csak szombaton vette e liirt azzal egyetemben, hogy B. Prónai Gábor a váczi jelöltségről lemond. E lemondás tehát akkor esett a választók tudomására, mikor azt várták, hogy jelöltjük őket a választás színhelyére befogja szállítani s igy a vidékieknek egyátalában ideje nem volt uj jelöltet felléptetni. Elképzelhetni hogy mily rosszul esett ez a függetlenségi választóknak. Összetörték sokan a Prónay zászlókat s igen furcsán áldották b. Prónay Gábort ki különben Váczon sohasem volt népszerű. — A vá- cziak hirtelenében felléptették Hajnik Béla fővárosi fiatal tehetséges ügyvédet, miután bíztak benne, hogy ha nem győznek is, de Prónay behozván falusi szavazóit tisztességes bukással fog végződni a választás. Prónay azonban a vácziakkal mitsem törődött már, s megadta híveinek az utolsó kegyelem döfést azzal, hogy még a falusiakat sem hozta be s igy a váczi törpe minoritás volt kénytelen Hajnikra szavazni. A választási mozgalmak kezdetekor épen mi ajánlottuk, Hajnik Bélát a függetlenségi választók figyelmébe, és Prónay meg is Ígérte neki támogatását de a mint látjuk elfogadta a jelöltséget s felültette választóit. Hogy az ily eljárás felöl mint vélekednek választó hívei, fölöslegesnek tartjuk felemlíteni, mert utón útfélen halljuk a közvéleménynek Prónayt épen nem dicsőítő nyilatkozatait. Csak egyszerűen figyelmeztetjük lapunk t. olvasóit azokra, miket lapunk Prónay viselt dolgairól irt. Ellehettek arra készülve hogy a ki velők három évig mit sem törődött, az még arra is képes hogy ott hagyja őket a faképnél. A történtek uíán el lehetünk készülve arra, hogy még közmondássá válik, miszerint „Otthagyta, mint a két Prónay a választóit.“ — De elég erről ennyi.

Szentkirályi vidéki hívei 400 kocsival jöttek be városunkba; a vámnál a váczi választók nagy tömege zenével várta őket, s igy indult meg a menet a városba. A bevonulás mintegy más fél órát vett igénybe s az ellenpárt hívei kik mindig kicsinylöleg nyilatkoztak a Szentkirályi pártról, elámultak a vidéki nagy többséget látva, egy ideig csak éltették jelöltjüket, de azután elvonultak a Székesegyház teréről a választás színhelyére s törpe minoritásuk daczára szavazást kértek. A választást d. u. fél négy órakor rekesztette be az elnök, miután már látta a nagy többséget, pedig még Váczról igen sokan voltak kik Szentkirályira adták volna szavazatukat.

A választás eredményét Rudnay József elnök hirdeté ki, ebből tudtuk meg hogy Szentkirályi Albert 1032 szavazatot nyert Hajnik Béla 18© szavazata ellenében s igy Szenkirályi Albert 840 szavazat többséggel Yáez kerület mérsékelt ellenzéki országgyűlési képviselőjévé megválasztatott.

Leírhatatlan az öröm és lelkesedés melylyel a választás ez eredménye fogadtatott.

A legmelegebben üdvözölték a megválasztott képviselőt és a Szentkirályi párt vidéki vezérét Iványos Kálmánt, úgy szintén a váczi lelkes vezetőket, lak ily fényes eredményre juttatták a párt ügyét. A választás eredményének kihirdetése után Szentkirályi Albert országgyűlési képviselőnk óriási lelkesült néptömeg kíséretében a városháza elé vonult, a hol lelkes beszédben köszönte meg választóinak a beléje helyezett bizalmat. Itt adták át neki a váczi hölgyek

hogy annyija maradjon, a mennyi épen kifutja az j ebédre valót — a száraz kenyérből.

Lám, pedig megjósolta azt Zsófi néni, mikor búcsút vett a kapú félfájától.

— Hallja kend, gondolja meg jól kend, hogy | mit tesz. Ne menjünk el innen, a hol bennünket úgy j szeretnek !

Ez volt az utolsó tromf, a mit szegény jó Zsófi néne magánál rejtegetett. Nehezen rukkolt elő vele, mert tudta, hogy a férje urának is fiíj arra gondolni, hogy ők most a régi jó szomszédokat mind ott hagyják és kicserélik őket idegenekkel, újakkal; aztán meg Zsófi néni olyan egy áldott jó asszony volt, a ki nem igen szerette keseríteni a férjét. Szerették egymást igazán ; mint hű férj és hű feleség.

És azután mikor Pista bácsi azt válaszolta rá, hogy az asszony ne rezonérozzék mert az nem neki való! . . . csak elfordult, hogy Pista bácsi ne lássa, mint peregnek végig könnyei orczáján, melyeket a bánat sajtolt ki a búval telt és túláradt szívből.

Pedig ez egyszer jobb lett volna néki rezoné- rozni. No de hát igy volt az megírva a sors könyvében. Vigasztalja Zsófi néne Pista bácsit mikor már egészen oda van a nagy búsulástól.

Be sokszor is esett meg az rajta! Mindig azon tűnődött, mindig azon járt az esze. És ez a „mindig“ soká tartott! Évek; jöttek, évek múltak és ő még mindig nem tudta kieszelni, miként tegyen szert egy kis vagyonkára.

Nagy dolog ám az, mikor az embernek az aranymadár röpült el a markából. Sót hinthet már annak a farkára !

A milyen arányban fogyott a vagyon, azon aránya gyönyörű arany himzésü selyem zászlót és óriási j koszorút, melynek szalagján e felírás van: „Alko- tásidért áldani fogunk.“ — A koszorút a hölgyek nevében Pen ez Laura, Inczédy Irma, Meiszner Hermin és Erzsiké nyújtották át. A váczi választók nagy rózsa koszorút nyújtottak át, melyen e szavak voltak olvashatók: „Tartson meg n ekünk soká az é g.“ A választás után a választók zene karokkal s fennen lengő zászlókkal járták be a várost éltetve az uj képviselőt. Este 9 órakor a kőkaputól indulva, a Fő-utczán végig, a kórház ut- czán keresztül, a Gasparik és Káptalan utczákon átvonult a fáklyás menet a Curia elé, a hol Dr. B o 1- g á r üdvözlé az uj képviselőt, mire a megtisztelt megkatottan válaszolt s megköszönve a bizalmat, biz- tositá választóit, hogy Vácznak és vidékének érdekeit mindig szivén fogja viselni. A nagy tömeg Szent- királyit éltetve oszo't szét. A párt bizottság és számos hölgy előbb a váczi párt elnök Meiszner János ur vendégszerető házánál, majd később a Curia egyik szobájában gyűlt össze, hol zene mellett késő éjig folyt a választási áldomás, melyre refrainül mi is azt kiálthatjuk: Éljen Szentkirályi Albert megválasztott képviselőnk!

Hogyan ítél a közvélemény a Prónay-ak eljárása felett?

A képviselő választásról szóló fentebbi czikkünk- ben megemlítettük hogy a „Függetlenség“ hétfői számának a gyöngyös patai kerületi választásról szóló czikkét egész terjedelmében közzé teszzük.

íme olvassák el, és ítéljenek önök is t. olvasóink a két Prónay eljárása felett :

„A gyöngyös-patai kerületben ma Prónay Gábor báró függetlenségi párti képviselővé megválasztatott.

Soha oly gálád játék a választók bizalmával még nem űzetett, mint e választás alkalmával. (Épen mint

Váczon),

A választókerület jelöltje ugyanis Prónay Dezső báró, az eddigi képviselő volt.

Semmi sem lett volna könnyebb, mint ezen kerületben egy függetlenségi jelölt megválasztása, azon- l ban a báró össszes képviselői fizetését az iskolák és község jegyzői nyugdíjra ajánlva fel. (Épen mint Prónay Gábor Váczon 3 év előtt) a jótékonyczél iránti tekintetből érzelmeinket elnémítottuk. De mily keserű volt a mai nap eredménye, midőn reggel 3/4 9 órakor Prónay Dezső b. a szószékre lép s egy negyed órai beszéd után kijelenti, hogy a jelöltséget nem fogadja el s arról öcscse, Prónay Gábor b. javára visszalép.

Az egybegyült választóközönség hangos tiltakozásban adta jelét Prónay Gábor br. iránti ellenszenvének. (Épen igy Váczon.) A választási elnök sietett kijelenteni, hogy a törvényben kitűzött ] óra letelt s a választást berekesztettnek, minthogy pedig br. Prónay Dezső visszalép, más ajánlat nem tétetett, b. Prónay Gábort megválasztott képviselőnek nyilványitja.

Hiába volt a választó közönség minden tiltakozása, a beavatott 20 egyénnek sikerült br. Prónay Gábort képviselővé megválasztatni.

Ilyen madátummal önérzetes ember kerületet nem képviselhet, mivel ez nem a bizalom hanem a cselvény müve ; s ha van bátorsága meggyőződni róla, kisértse meg a báró egy újabb választás esélyét, s meg fog győződni, hogy itt az ő számára mandátum bizony nem szerezhető.

Ha ilyen utón szerzett mandátummal is akai'ja

ban lelte vigaszát a gyermekeiben. Azok egyre nőttek. Mind a három fiúból derék ember lett. Ha már isten elvette a vagyonát, legalább azt az örömét hagyta meg néki, hogy a gyermekeiben gyönyörködhessék. Pedig ez a gyönyör felért minden pénzbeli boldogsággal 1

Mindegyiknek jól ment sora. Szüleiket pedig szerették egész az imádásig. Versenyeztek abban, ki mennyivel többet küld haza a szülőknek.

Az is egy kemény próbája a sorsnak, mikor a szülők kénytelenek a gyermekektől segélyt elfogadni, hát még mikor azoknak kérniök kell?!

No ettől már megőrizte a jó úr isten Pista bá- csiékat. A háztartás tehát még mindig a régi maradt.

Ez egyszer az is megtörtént, hogy a gyermekek viselték gondját szüleiknek. És azt milyen gyengéd modorban ? Mintha attól tartottak volna, hogy sértésnek vennék ők a gyermeki segélyt.

Azalatt a Katicza szépen fejlődött. A milyen szép volt ő kis bimbónak, ezerszer szebb volt mint fejlődő rózsa. Lassan-lassan váltak el a levelei felülről, és mégis elég gyorsan vették őt észre a rózsákra leselkedők. Az arany ifjúság. Jártak oda fényes nevű nagy urak sarjai, a kik a bálokban egy tánezért esedeztek. Jártak, oda elegáns gavallérok, a kik szépségét jöttek dicsérni. És jártak oda derék jónevű polgárok gyermekei, a kik nemcsak egy tánezért esd ekeitek, nemcsak azért jöttek, hogy egy mosolyt csalhassanak a rózsás ajkakról, hanem jártak a házhoz azért, hogy Katiczának a szivét nyerjék meg. Hogy a szivét a kezével egyetemben megkaphassák és

ezek után br. Prónay Gábor e kerületet képviselni, teheti; de arról biztosítjuk már előre, hogy nincs annyi vagyona, melylyel e kerület képviseletét a maga számára jövőre is biztosíthatná.

A mai választás a gyöngyös-patai választókerületben a függetlenségi párt temetése volt.“ (Épen igy Váczon).

Az ipartársulat zászló szentelési ünnepélye.

Múlt vasárnap f. hó 8-ikán tartá a helybeli első általános ipartársulat zászló szentelési ünnepélyét. 10 órakor indult a menet a társulat csillag utczai helyiségéből a felszentelendő zászlóval a székes egyházhoz, hol a társulatok zászlóikkal várták a menetet, s azt a templomba bevezették.

A zászló vörös selyemből készült gazdag arany- himzéssel, egyik oldalán Szt, István, a másik oldalán a hit-remény-szeretet jelképeivel. A széles fehér selyem zászló szalagon e felirat volt „Reitter Istvánná — Isten álld meg a tisztes ipart.“ — A díszes zászló dicséretére vált készítőjének Ober baue r Alajos budapesti iparosnak.

Az isteni tisztelet után Tanács János kanonok s alvárosi plébános tartott egy emelkedett szellemű beszédet a jelenvolt nagy számú s a templomot teljesen betöltő közönséghez a zászlók eredetéről s azok jelentőségéről, mely után a zászlót megszentelő.

Ezen tény után következett az ünnepélyes szög- beverés. Az első szöget, a felszentelt véré be a Szt. háromság nevében, utánna a következő sorrendben történtek a szögbeverések. Csávolszky József, megyés püspökünk- ésNeszveda István felszentelt püspök helyett; Reitter Istvánná, mint zászlóanya, P a- nek Ödön gymnásiumi igazgató, a kegyes rend nevében ; az igalmasok, — Fekete Károly a siketnéma intézet és a casinó-kör nevében, Dr. Freysinger a lőegylet nevében, Meiszner Ede a tűzoltók nevében; W eiszbartb János a takarék pénztár nevében, — Udvardy János, a vácz-vidéki népbank nevében; —Dobó István gr. Zichy Hvppolit — és a gőzhajó társulat nevében ; — A 1 b e r t y Ferencz, Prónay Dezső báró nevében ; M a j t h é n y i Péter Prónay Gábor báró nevében; — Szentkirályi Albert kerületünk országgyűlési képviselője; — Csiszár János; Reitter István a saját és Havas Sándor nevében; Oberbauer Lajos mint zászló készítő, ifj. Varázs éji Gusztáv mint szerkesztő; Potoczky Soma mint a társulat elnöke; Benovics János stb.

A szögbeverés után a már felszentelt zászlóval ünnepélyes körmenet tartatott a főutezán a városházáig s a káptalan utczán vissza az egylet helyiségébe. A menet ünepélyességét Marczi zenéje s taraczk durrogások emelek.

Délben mintegy 150 terítékű bankett volt a csillag szállóban, melyet számos toaszt fűszerezett.

Nevezetesen: Reitter István felköszönté Potoczky Somát az egylet buzgó elnökét, s az öt tagú

hogy jÖYŐjöket áldozhassák annak a boldogságnak, hogy róla feleségként gondoskodhassanak.

És mikor a Pista bácsi néha-néha elgondolkozott ezen, akkor érezte kétszeresen, mennyire boldogtalan, hogy pénze nincs. Milyen férjet választhatott volna ő ennek az aranyos Kis Katiczának ? . . .

De nem úgy gondolt a lány. A milyen szép volt ö szemre, olyan jó, olyan igaz volt a lelke.

Egy hivatalnok, a ki édes apját valami bajból kisegítette és a ki rendelkezett is egy kis vagyonkával szintén megismerkedett Katiczával. Meglátta és megszerette. És ez olyan nagyon is természetes dolog volt, hogy azon nem is lehet csodálkozni. Ő nem járt oda tetszelegni. Nem mondott ficsuras bókokat a lánynak mikor egyedül volt véle. Hanem megfogta azt a két hófehér kis kezecskéjét, belenézett abba a tengerkék szempárba a miknek feneke nincsen mikor azok a földre szegzik a tekintetüket és megkérdezte tőle őszintén és igaz lélekkel:

— Tudna e szeretni engem?

Katicza nem szólt semmit, csak elpirult. És ez a kis pir a mi kiütődött a két orczáján, olyan jól illett néki 1

Pedig be sokat árult az el 1 Elárulta, hogy tudná szeretni őt, elárulta még azt is, hogy még a neje is tudna lenni annak a derék férfiúnak, a ki szüleivel valamikor jót tett. És mikor ezt Vecsés Sándor — igy hívták a hivatalnokot — megtudta, elment Pista bácsihoz és megkérdezte tőle, vájjon oda adja-e néki a Katicza kezét.

Pista bácsi ismerte Sándort, igazán megörült a jövendőbeli vőnek. Csak azt nem hitte, hogy Katicza beleegyezzék. De mikor maga a leány mondotta el, hogy