Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-02-17 / 7. szám
demlőleg működtette, — jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. A megyei törvényhatóságnak abbeli értesítése, hogy a laktanya építési gondolatával felhagyott — tudomásul vétetett. Nagy Dobrony tüzkárosultjai részére 10 frt szavaztatott meg. — A tanácsnak az állami adóvégrehajtók működéséről és az összes adóügy tárgyában tett jelentése, — miután különösen az is meg volt említve, hogy az állami adóvégrehajtók városunkból elme- nesztettek, — tudomásul vétetett ; egyúttal azonban a m. kir. pénzügyminiszterhez a kincstári be nem hajtható hátrálékok törlése iránti intézkedés kieszközlése végett teendő felterjesztés összeállítása — és szerkesztésével a pénzügyi bizottság megbizatott. A folyó évben működendő adókivető bizottsághoz a város részéről rendes tagokul Haffner Fe- rencz és I n t z é d y Soma, — póttagokul pedig C s e k ó Pál, és W i t t Manó választattak meg, kiknek lelkűkre köttetett, hogy szigorúan felügyeljenek arra, miszerint minden egyes adózó lelkiismeretes(l) adóval rovassák meg, és az adó alóli kibúvásoknak elejét vegyék. A váczi püspöki uradalomnak a bormérő sátorok és italmérési regále jog gyakorlása tárgyában a városhoz intézett válaszára, — a tanács által kemény, de megérdemlett viszonválasz tervezete egész terjedelmében elfogadtatott — s az uradalomnak megküldetni határoztatott. Ebből megértheti az uradalom azt, hogy hangzatos szavak még nem elégségesek arra, hogy a város sértett jogaira fátyolt vetni lehessen ; és a megtámadott törvényes állapotok elsimittathassanak, hanem igen is, hogy ismerje el az uradalom, hogy a rendetlenségek megteremtése nem a város, hanem az uradalom eljárásának a szüleménye, s ugyanazért az azok megszüntetése iránti kezdeményezés is nem a városnak, hanem az uradalomnak áll kötelességében. Deutsch és Rosenthal Jakab volt ut- czai éji világítási számláinak kifizetése a tanácsi előterjesztés értelmében fogadtatott el. A községi pótadó hátrálékok tárgyában beérkezett bizottsági jelentés alapján, 1505U frt 4a/a kr. be nem hajtható pótadó törlését rendelte el a közgyűlés, — B e n k ár Dénesi pedig 283 frt 24 krnyi, állítólag illetéktelenül fizetett községi pótadó megtérítése iránti kérelmével — az 1876. évi XV. t. ez. 71. §-a alapján elutasította. — A mi igen is helyesen történt, mert ha nem ekként határoz a közgyűlés, megérhette volna azt, hogy ma holnap az egész város lakossága ostromolta volna a képviselő testületet hasonló kérelmekkel, 8 a 60000 frtos kölcsön aligha lenne elégséges az ily czimeken támasztható követelések kiegyenlítésére, — Benkár úr követelése ugyanis a tagosítás foganatosítása és az uj adókataszter életbe lépte közti adóból származik ; midőn ugyanis a földadó nem a ta- gositási, hanem a tagosítás előtti állapot szerint vette- : tett ki és szedetett be. Ha már most úgy vesszük a dolgot, hogy minden egyes földtulajdonos ezen miseria szerint fizette adóját — a mi másként nem is lehetett — hát könnyen felfogható, hogy nem csak Benkár úr, henem bizony más is e szerint törlesztette adóját, s így akkor minden földtulajdonos jogosultnak érezhet- i né magát hason követeléseket támasztani a város el- i len. Hová vezetne ez ? Méltóztassék Benkár urnák az A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Farsangi történetek. Irta: Itácz István. (Folytatás.) III. Az első négyes. III. Ünnepélyes fényben úszott Sárfészek főtere ; lévén a „kék macskához“ czimzett „hotel“ mind a tizenhat ablaka kétszer annyi stearinnal kivilágítva. A város baktere kettős segédlettel vigyázott az utczán, hogy a fogatokat figyelmeztesse a feneketlen kátyúk Scylla és Cbarybdisére. De annál fénytelenebb sártengerben úszott az a merész lovag, a ki hatalmas mecklenburgiján törtet a hegyen fölfelé. Benő barátunk — mert ő az — el van ragadtatva, nem a lova által, óh nem! hanem a hívogató fényű tánezterem sokat Ígérő bűvkörétől. Észre sem veszi a sarkokon meredező baktereket, s a mint egyszerre hárman ordítják feléje a „vi- gyázzt,“ ijedtében olyant ránt a kantáron, hogy a paripa talán a kimerüléstől inkább, mint a rántás erejétől stoicus nyugalommal ereszkedik a hatulsó felére. Sőt még azt sem lehet rósz néven venni egy hajdani fiakkeres gebétől, ha e fény láttára, vissza gondol Bécs boulevardjára, a hol büszkén hordozta vasárnap délutánonként a vasalt fejű „commis“ urakat! Költői rezignáczióhoz illő poziczió! De Benő nem tudja méltányolni, sem a ló soci- alÍ8 érzelmeit, sem a költői helyzetet, s türelmetlenségében mérgesen ismétli az előbbeni kantár-manővert, mire a felriadt nemesvér méltó elkeseredésében úgy ki szaladt alóla, hogy egy perez alatt eltűnik a éji homályban, ott hagyván hálátlan lovagját az ünnepi fényben — nyakig a sár szószban. Ilyenkor tanulja csak meg az ember, mire jó a bakter. Oda nyújtja hozzá rengeteg dárdáját és kimenti a dísztelen halálból! idézett törvényszakasz alapján — ha azt hiszi, hogy I mások helyett adóztatott meg — viszszkereseti jogát | azok ellen érvényesíteni, a kik az adó tárgyát képezett föld tényleges birtokában voltak, de ne a város ; ellen, a mely a törvényesség terén áll. A bor-, hús-, ezukor- és söradó megváltása tárgyában beadott tanácsi jelentés, melyből kitűnik, hogy ezen adó czimen a város 25524 frtot fizet a magas államnak, tudomásul vétetett. Végül a helybeli róm. kath., református és evangélikus lelkészeknek, a felvárosi három temetőhöz vezető utaknak rendezése iránt beadott kérelmüknek helyt adott s a szükséges intézkedések megtételével a tanácsot bízta meg a közgyűlés, s miután ezzel a napirendre kitűzött összes tárgyakat elintézte, feloszlott. Egy kis faluzás. / A mulatni vágyó fiatalságnak kevés a saját városa, s megyéje, elmegy az mulatni még a szomszéd megyébe is, ha nyájas meghívás meg szép lány mosolya hívja oda, s kivált még ha oly kedélyes mulatságra van kilátás mint múlt vasárnap volt Rúdon Hufnagel József úr vendég szerető házánál. Bizony akárhány kirakatos bálnál kedvesebb volt az a nap, a mit abban a nyájas kis faluban töltöttünk. Ködös hideg este volt, mikor a három kocsi jókedvű tánezos fiatalsággal megérkeztünk a rádi pik- I nik színhelyére. Tárt karokkal fogadtak s mikor egy tuczat boros fiaskó mellett rendbehoztuk a döczögős ut által megviselt toiletteünket azonnal sarokba szoritottuk 1 a csővári „vályogvetőket“ s hozzá fogtunk ahhoz a munkához, a mit a török ember odalíszkjaival szokott végeztetni, de a miben mi gyönyörünket leljük: a tánezhoz. Nyiszálták is a hegedűt Pharaó csővári utódjai s Pupák barátunk—argamentum ad hominem — biztatásaira húzták szakadatlanul reggelig. De hát jó kedvvel mulató fiatalság jobban eltánezol fütty mellett, mint a blazirtságot aft'ectálók Rácz Pali zenéje mellett. Bizony mi egy csöppet se törődtünk azzal ha a négyes mindenik figurájára ugyanazt a nótát húzták, . mert mikor ezt már meguntuk, rágyujtattunk egy-egy csárdásra, azt pedig az ország minden czigánya talp 1 alá tudja csinálni. A tánezosnők voltak a szeretetre méltó háziasz- szony Hufnagel Józsefné és leányai, Plauka Vilma, Luiza, Margiton kívül. Ádámné. Ádám Miczike, Velzer Janka, Hufnagel Imrédé (Váczról) özv. Sziládyné, Bu- rián Benőné, Burián Etelka (Rádról) Droppa Mihályné Hajdú Károlyné (Penczről). Világos reggel volt mikor nagy nehezen megtudtunk válni a szeretetre méltó háztól, melyben egy kedélyes éjjelt töltöttünk s melynek emléke sokáig megmarad mindnyájunknál. Figaró. A fiatalok bálja. Az idei farsang legsikerültebb bálját tegnap éjjel álmodtuk át. Hol vagy te megsértett jó barát, óh hosszúlábú Myron ? Vezeklése ellensúlyozza kétségbeesését, és — szobát vált a „kék macska“ emeletén. óh Adalgiza, Arabella es Petronella ! Szánlak bennetek az első négyesben ! A Marczi félországra szóló csárdása megzendült. A rendezőség nagy buzgalmában a mamák helyett a kisasszonyoknak ajánlgatja karjait. Egy két ifjoncz zavarában a papának csókol kezet. Sőt láttam egyet, a ki erővel a kocsist akarta leemelni. Nyilván szerelmes volt a kisasszonyba! C/.enczi néni ellenmondást nem tűrő hanghordozással tiltakozik az ellen, hogy őt más segítse le üléséből, mint a kedves Myron, a ki időközben édes kéjjel szedegette le két kedves úti társnőjét a csézából. Átadta őket a bálbizottságnak, és ő maga keservesen nézve végig tätovirozott kimondhatatlanján, az el nem hagyott tarisznyával két lépéssel az emeleten terem. „Hausknecht! kefét. Pinczér 1 vizet, szappant. Hová szállott a mérnök úr? „Ide ide várva várt barátom !“ S egy nyitott ajtajú szobából frissen jjidomitott szoborminta meredez eléje — lecsepegő sárból! Lehetetlen! te és ily állapotban ! ? Rágondolva, hogy egy garasa sincs, lázas sietséggel tépi le Benőről a sáros habitust, s dobálja ki a „tarisznya“ tartalmát! „íme, siess, vedd föl, a nadrág, a frakk, a le- hér mellény és a vasait ing !“ — s ő maga önkívületébe beleharap a füstölt sódarba; s kiáltozván a hausknechtet, csudálkozva hallja barátját kitörni: „Óh te hálátlan nyakigláb ! Ezt az inget vegyem én fői bálra, melyet a te sódaroddal leheteti enné vettél? Ez ezt a frakkot? E fehérmellényt! . . . Óh! ennyi pech és annyi első négyes !“ Ez a gondolat visszaadta önmagának. Tárczájá- hoz nyúl, majd vesz másikat. Még van félóra addig De óh fájdalom ! a tárcza nincs. Az biz ott maradt — az öltözőben -- otthon. A falatozó Myron ravaszul mosolygott. Nellára gondolt — és eszébe jutott a levelek sora ! — „Ha te most elmégy öltözködni, lekésel az első négyesről!“ — igy gondol, és vigasztalóig szoligen, átálmodtuk, mert úgy gondolhatunk rá mint egy eltűnt fényes álomra. Hja hiába! mégis csak legvonzóbb mulatság az olyan, melyet házasulandó fiatalok rendeznek. Csak aztán eszökbe jutnának úgy a hajadanok- nak, mint az arany ifjúságnak egyik szellemes fővárosi tárczairónk eme arany sorai, melyet a farsang kezdetekor irt: „Kerek hét hét a farsang. Hétszer hét alkalmu szerető szivek egyesülésére. Ifjú hajado- nok. Jézus öt sebére, melynek napja a február 29-ike, mert az idén szökő év lévén annyi napja van, tehát Jézus őt sebére kérlek benneteket, ne legyetek nagyon rátartóak. És gondoljátok meg, hogy a ki ilyenkor csak a tánezra gondol, az ugyan könnyen megjárja, de nem ám a tánezot. És ifjú legények nektek is szól a muzsika ! Ne akarjatok nagyon okosak — okosabbak és megfontoltabbak lenni, mint apáitok voltak. Higyjétek el az én tapasztalt fejemnek, hogy nem észszel házasodik az ember. Nincs az a bölcseség, a mely csak megköze- lithetőleg is ki tudná számítani a házasság eshetőségeit. Hiába áltatod magad azzal, hogy kitanuljd a leányt. Nem azért mert a nóta csalfának mondja. Hanem azért mert a házasság maga egy oly változás az ő életében, a mely ő neki is teljes megváltozását már magában megokolja. Eszetek csak épen annyi legyen hozzá, hogy el ne felejtsétek, hogy nem tán- ezosnét, nem szeretőt, hanem feleséget választ az ember, a mikor megházasodik.“ Vájjon a tegnapi bált rendező gavallérok glédá- jából hány fogadta meg ez arany tanácsokat, s hány választott magának nem csak tánezosnőt, hanem . . . E kérdésre a feleletet majd csak a hymen rovat fog adni, s hiszszük, hogy bőven. * * ♦ A tegnapi fényes bál sikeréért megérdemli a derék rendezőség, hogy fáradalmas buzgósága és egyetértő áldozatkészségéért az egész közönség nevében méltó köszönetét szavazzunk. Meg is látszott a jelen voltakon, hogy arany ifjúságunk e báljára mindig kellemesen fognak vissza gondolni. Volt is ott jó kedv, szikrás vér, tüzes nóta, gyújtó táncz, mámorositó világ. Igazi tündér éjszaka volt, melyre a legszebb hajnal hasadása, s a legvidámabb reggel ébredése következett. Ahoz igen is rövid volt, hogy meg ne sajnáljuk. Ahoz pedig nagyon is hosszú, hogy eltűnődjünk rajta sokáig. * * * Aranyos verőfényü nap ragyogott egész nap az égen. mintha az is örült volna, hogy fiataljaink megmozdultak s a közönségnek bált rendeztek. Közönségünk is hálás volt s már 8 óra után fogat fogatot ért, s a lőház bejáratánál a vöröskék szalagos (Vacz város színe) rendezők alig győzték bevezetni a szebbnél szebb hölgyeket. A csinos női tánezrend meglepte hölgyeinket, úgyszintén a füzértáncz, is melyet ifjú Varázséji Gusztáv és Feicser János rendeztek. * * * A névsor ? Fatális egy állapot. Épen a souper csárdást járod egy bájos kis angyallal a kinek kezét fogod, de„Ne haragudjál édes pajtás! Képzeld minő sze : rencse, a leveleket elfeledtem föladni !“ „Ah ! sóhajt föl Benő ! Drága jó barát! Te feledé- kenységből származott gondviselés ! Had ölellek meg.“ Minő ölelkezés. — Mint pl. a férj és a házi - í baráté ! „Ide, ide, a pénzes levéllel!“ S a feléje- nyujtot- ! tat elkapva, rohan, harmadfél taktusban — a szabóhoz. A jó barát nyugodtan kefélted magát, — mos- dik, fésülködik: örömében egy üveg pezsgőt rendel íöl magának ; s hatalmas önelégültséggel s a kielégített bosszú kéjérzetóvel szorongatja „a szabóhoz“ czimzet levelet' „Édes Koponya Benő úr! a maga koponyája még nincs anyira benőve, hogy Nellát elüsse a kezemről! — A princzipalishoz írott levélre aligha kontóznak a városban !“ És fekete hálátlansággal bélelt kebele — röhögésben tört ki. IV. Az első csárdás elhangzott. Csak egy pár tán- czolta. — Jó nevelésű hölgyek — nem szoktak elsők lenni — a megjelenésben. A keringő alatt már Adalgiza, Bella és Nella is sovárogva lesték a kis mérnököt, a ki még mindig késik. És a négyest azonnal kezdik ! A kikefélt Myron, — a ki elvből nem tánczol toúr tánezokat, — Czenczi mama oldala mellett fog- dosta föl a lesi pillantásokat, és lelkében kárörvendve ujjongott: „Hiszen várhatjátok ! A négyesre beharangoztak. — A párok sorakoznak. Adalgiza bosszúsan egy kis monoclis hadnagy- gyal kárpótolja magát. B 11a egy, a legközelebb megbukott törvény javaslatra sejtető nyalka zsidó gyerek fölhívását fogadja el. Csak, Nella vár még. Hiúban rimánkodik Myron úr, tapintatosan emlegetvén: .hogy az Isten is úgy akarja, hogy hű szive jutalmát megtalálja. Ki tudja hol maradt el a szegény Benő 1 ?“ Sorakoznak. Nella titkon egy piczike gyöngyöt morzsolt szét éjsötét szempillái silatt.
