Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-02-17 / 7. szám

rekát, átkarolod, melyre a zene ütemei felhatalmaz­nak s akkor szélit félre a teremér, hogy a nyomda koboldjai ott lesnek, várnak rád, hogy a névsort ne­kik elkészítsd mert azzal fenyegetődzuek, bogy akkor 9 órára nem lesz lap. Meg kell tehát hajolnod parancsuk előtt s ott hagyva szép kis hamis táncsosnődet s irod-irod a mint előtted a párok elvonulnak : A négyeseket 86 pár tánczolta. A tánezosnők közt voltak : Sárközy Zsiyáné, Almási Albertné, Dr. Pauer Béláné, Gyürky Károlyné, Mihalik Jánosné, (Imreháza) Serédy Ilka, Meiszner Ferdinandné, br. Dewitz Ottóné (Göd), Tasyné báró Pongrácz Klára és leánya Etelka (Somogy megyéből), Pnifsich Lajosné, Lieszkovszky Gu-'zravné, Marossy Károlyné, (V.-Hár­tyán), Hufnagel Józsefné (Rád), Pécs Sándorné, Huf nagel Imréné, Palkovics őrnagyné, Reitter Istvánná, özv. Schetzné, özv. Prokopné, Pesko Medárdné, Vad- kerty Lajosné, Alberty F>renczné, özv. Mészárosné (Dunakesz), Torday Józsefné, Krenedics Fereüczné, Aczél Béláné, Ernyey Jánosné. Zalánfiné, Zsidek Ig- náczné, Racsek Jánosné, Sziatényiné (Vácz-Hartyán), Heger Gyuláné, Tápay Jánosné, Fabricziné, Ádámné, Hocbreitterné, Vácziné, Csillonné, Török Edéné, Ha- yekné, Roller Árminné, Beniczkyné, Gablenczné, Hol- manné, Hollené, Fedőmé, Gablencz Mariska, No- gellné, Krakkerné, Lukácsyné. továbbá: Velzer Janka, Mészáros Gizi (Dunakesz) Schätz Margit, Alberty Ilka, Pi'okop Ida, Mihalik Iza és Etel, L uba Alexáidra (Imreháza) Plauka Luiza (Rád) Be- niczky Matild, Csillon Olga, Reitter Panka, Krene­dics Erzsi, Hochreitter Irma, Szalay Irma, Pesko Ida (Budapest.) Váczi Hermin, Varjú Gizi, Török Rózsa és Bella, Balogh Ida, Filzer Etel, Petter nővérek, Bohar- csik Karolin, Krakker Rózsa, Holmann Anikó, Marossy Etel, és Szlatényi Etel (V.-Hartyán) Fabriczy Malvin, Heger Rózsa, Ádám Miczike, Hutiray Lukácsy Róza, Fedor Juliska, Torday Ilka, Jámbor Vilma, stb. stb. Vasárnap reggel 6 óra volt mikor az utolsó csár­dás véget ért. A nagy terem megüresedett, a szép kis tánezos­nők mint valami visió eltűntek. A kis terem meg akkor megnépesedett, a bál sikere fölött örvendő fiatalsággal. Olyan furcsán is érzi magát a rendező, mikor a legutolsó jó reggeltet is elkívánta, s az utolso mamát is kocsira pakkolta. Mintha valami pótolhatlan veszteség sújtotta volna, elmélyed s szomjúság kezdi gyötörni, melyet borral nem lehet eloltani. Ilyenkor alakulnak a vig kompániák, összeül a rendezőség s a jó kedv utolsó kitörései pezsgő és Marczi bús nótái közt lobbannak el. Folyik a toaszt élteiik a derék bál gazdát és bál elnököt. Mig végre bevilágít a kelő nap s rá süt a letaposott virágok és ruha foszlányokra s a rendezők azon boldog öntudattal térnek haza, hogy a tegnapi éj a mulatók történeté­ben emlékezetes marad, s nem sok szívben fog nyom nélkül eltűnni. Figaró. Helyi hírek. = Kasziuó estély. Az egyesült Kaszinó kör választmánya elhatározta, hogy f. hó 25-én héttőn saját helyiségében az egyesület tagjai részére zártkörű tánczestélyt rendez melyre a meghívók egyelőre csu­pán a tagok részére fognak szétküldetni, szívesen lát­tatnak azonban a tagoknak rokonai, s ismerősei is, kiknek részére meghívók lesznek fönntartva, s bár­mely tag kívánatéra kiszolgáltattatnak. Belépő személy- jegy 1 írt, családjegy 2 személyre 1 frt 50 kr., több személyre 2 frt. Örömmel tudatjuk e hirt olvasóink­kal, hogy a kaszinó választmánya a tagok családjai részére elhatározta e táncz estély tartását, s hisszük, hogy nagy számú megjelenésükkel fogják a választ­mány e tevékenységet megjutalmazni. E farsangban ez lesz az utolsó tánczmulatság s igy hihetőleg jól fog sikerülni, csak hölgyeinket kérjük, hogy ez estélyre, a költséges fényűzés mellőzésével minél egyszerűbb ru­hában jelenjenek meg. = Iparosból. A váczi csizmadia ipar­társulat febr. 24-én a „Curia“ vendéglő dísztermé­ben zártkörű tánczvigalmat rendez: Belépti dij : Csa- ladjegy 1 személytől 1 frt. — 2 személytől 1 frt 80 kr. — 3 személytől 2 frt 40 kr. Feltilfizetések köszö­nettel fogadtatnak. A tiszta jövedelem a társulati könyvtár javára fordittatik. = A vörös kereszt egylet közgyűlése. A magyar szent korona országainak vörös-kereszt va- c/.i fiók-egylete ma február hó 17-ik napján délután 3 órakor közgyűlést tart a kisdedóvó helyiségében. Tárgy: 1. Elnöki előterjesztés. — 2. 1883-ik évi számadások iránti felmentés. — 3. A választmány 1/3 részének uj választása. — 4. Pénztárnok választása. — 5. Indítványok. = „A váczi egyesült Casino kör“ f. é. márczius 2-án d. u. 2 órakor közgyűlést tart, követ­kező tárgysorozattal. I. Az igazgató évi jelentése. 2‘ A számvizsgálók jelentése. 3. A f. é. költségvetés. 4. Indítványok. 5. Tisztujitás. — Jegyzet. A közgyü lésen tanácskozási és szavazati joggal csak azok bír­nak, kik tagdijukat 1883-ra befizették. — A f. hó 9-én meg tartatott az iparos bálon mely a zászló javára volt rendezve szép számú közönség jelent meg, melyért az ipar társulat nem mulaszthatja el hála köszönetét nyilvánítani mindazon vendégeknek kik az iparos osztály e szent törekvését felkarolni méltóztattak. Bevétel volt belépti dijjakbol 159 frt 10 kr. — Felülfizetésekből 15 frt 6 kr. összesen 174 írt 16 kr. Kiadás volt összegen 102 frt 16 kr. tiszta maradvány 72 frt. — Ehhez járult B író P róna y Gábor országgyűlési képviselőnk adománya 100 frt melyet az első általános ipartársulat örökös albumába sajátkezűleg bejegyzett és jegyzőkönyvileg felvétetett. = Hymen. Csányi István fiatal gépé­szünk eljegyezte özv. Pokorny Vmczéné kedves leányát Erzsikét s e hó 23-áp vezeti oltárhoz sok szerencsét az uj házas párnak. = Helyreigazítás. Lapunk múlt számában a hirtelenül elhunyt Lukács Ilkáról szóló hírünkben tévesen volt említve, hogy tánczközben hi r- télén halt meg, mert ő már a szobbi fiatalság febr. 2-iki bálja előtt fájlalta torkát, azonban annak daczára is elment a bálba, a hol azután még jobban A rendező elkiáltja magát Mintha egy váratlan viszhang felelne rá, egy­szerre fordítja fejét mindenki a terem ajtaja felé, ke­resve a csöndzavarót: „Vis-á-vis kerestetik!“ hangzik erősebben az élőb­béin mondat. Látszik, azaz hallszik a kiejtésen, hogy nagyon siethetett az illető. Egy tetőtől talpig comme il faut gavallér, fel* * sütött hajjal, kifogástalan fejér kesztyűvel, klakkal a kezében. Diadalmas mosolylyal hordja végig tekinte­tét a meglepett úri társaságon. Szőke bajuszán uj öröm és szokatlan büszkeség játszik — csábos tán­cz ok at. A fölrezzent Nella elé lejtve, bocsánat kérés he­lyet harsányan ismétli: „Vis-á-vis kerestetik!“ A fekete gyémánt szemű gyermek öröme elárulja előttünk a regénybeli nevét: Koppánfalvi Koppán Benő! Adalgiza és Arabella — titkos bünbánattal gon­doltak hűtlenségükre, és rendezik hálójukat a máso­dik négyesre — hiszen az a szerelem négyese! És Myron? Elképedve és megszégyenülve nyújtja karját Czenczi néninek, a ki, ha már lenni kell, hát szívesen kisegíti a rendezőséget a zavarából. Az első négyes vidéken rendesen csupa confuzió ! De ez a mai roppant sikereit, eltekintve Myron úr nehány viszás fordulataitól. Annál boldogabb Nella és Benő barátunk, a ki kellemes tánezosnője oldalán feledni kezdi elhirtelen- kedett ígéreteinek akaratlan megszegését, s örülvén a keserves kezdet ily kecsegtető folytatásának a jö­vőre gondol, és . . . egy kis fekete szemű menyecs­kére, a kit ő igen igen fog szeretni, s a kinek a ke­zét — szintén titokban — egy előre, hogy a mama ne sejtsen semmit, — ajkaihoz vonja a hatodik fi­gurában ! Tapasztalatlan szerelmetes ifjú ! A mama mindent jól látott. És roppant haragra lobbant — ügyetlen tán- ezosára. — Alig várta hogy leülhessen, és elmond hassa a főjegyzőnének, hogy az öreg úr, a Benő tisz­teletre méltó papája, legújabb keletű rendelettel — ősi keletű érdemeiért a nevét Koppánra változtathassa, s a kopánfalvi első nevet nemessége megtartásával felvehesse és viselhesse. —- Sőt azt sem’átalotta meg­kérdezni Pávayné nagyságától, hogy főjegyzőné létére csak tud róla valamit, hogy a kis Koppanfalvi — a hivatalos lap szerint királyi segéd mérnökké lett ki­nevezve, s hogy behivatott a minisztériumhoz, hihető­leg állandóan fővárosi lakos lesz, hogy nagy jövője van, — hogy valószínűleg nősülni fog, és hogy a kis Nella . . . „Gratulálunk 1“ szólt Pávayné és — hátat for­dított. Az a boldogtalan, hogy ne mondjam, élhetetlen Benő mindezt csak a szabójánál, meg a fodrásznál, közvetlen az első négyes előtt tudhatta meg! — In­nen az a biztosság és elegánczia, melyet olyan vonzó­nak találnak a mamák és szabad szárnyra vágyó le­ánykáik. Csak mosolygott, és boldog volt. Pedig oka lett volna a m. kir. posta ólomlábai ellen panaszra fakadni. Mennyi kellemetlenség elma­radt volna, ha a falusi posta meg nem reked a sár­ban. — Ennek persze megint a vármegye az oka, mert olyan jó karban tartja az országutakat. Hanem hát Benő roppant jó fiú, és még rop­pantabb szerelmes. De most az egyszer — egyetlen egy fekete gyémántszemű Nellájába, és senki másba. „Velem tánczolja a másodikat, nemde? — . . . A többit egy kölcsönös kézszoritás, és kölcsönös elpi­rulás fejezte ki . . . Myron alig várta a négyes végét. Rohant az ét­terembe. Ha azon időben ismerték volna az „ispinyé- rit,“ abból itta volna le magát. — Ennek hiányában „szomorodni!“ ivott, hisz az oly jól izlet szomorú tor­kának. — Keserves humorral mesélgeti a jó Náczi bácsinak, a ki végre nagy veszedelmek után megérke­zett, s kedély hangulata szintén összeillett az övével. Hogyne?! mikor a tajték pipája ott veszett az utcza sarában. És ol t üldögéltek egymást vigasztalva; sóhaj­tozva hosszúkat, és kortvintván még hosszabbakat egész a szüuóráig. Ekkor belép az irigyelt szerencsefi; a kicserélt Benő, három czigánynyal a háta mögött. S a mint a czigányok rázendítik azt a szép nó­tát hogy: „fekete szem éjszakája!“ Széles jó kedvében megöleli a Náczi bácsi tisz­tes koponyáját, s odasug : „Ne búsuljon, édes urambátyám, majd küldök meghütve magát a diphteritis áldozata lett, mely febr. 6-ikán elragadta, őt szerettei köréből daczára a több­oldalú orvosi kezelésnek. = A m u zen ni egylet részére Bezdek Rózsa k. a. ajándékozott egy Lipót féle ezüst 15-öst, 1664- ből egy M. Terézia féle ezüst 10-est 1744-ből és egy Ferencz féle ezüst 5-öst 1820-ból. Szerkesztői üzenetek. — A harasztosi búcsú majd sorra kerül. Türelem: *=“_ l>r. Szeiíl Szerváez úrnak. Az uj évi uj czim­szalagozásbaa volt a hiba. most már intézkedtünk bogy rendesen menjen a lap. Nyilt-tér. Nyilvános köszönet. A „Vácz vidéki népbank“ febr. 3-án tartott köz­gyűlésén a váczi első általános ipartársulat beteg ápoló osztálya részére 15 frtot kegyeskedvén megsza­vazni, fogadja e nemeslelkü tettéért ez utón is az egylet köszönntét. Vácz, 1884. febr. 15. A választmány megbízásából. Pototzky Soma egyleti eluök. Nyilvános köszönet. A váczi kath. iskolaszék e tanévben 113 szegény tanulónak 82 frt 99 kr. értékben ingyen utalványoz­ván tankönyvet, e czélra tek. Sipos István iskola­széki világi elnök úr 25 frtot, a helybeli takarékpénz­tár 30 frtot, és tek. Meiszner Ede ur mint egy nála eszközölt gyűjtés eredményét, 8 frtot voltak szívesek adományozni. Fogadják a nagylelkű adakozók a tan­ügy érdekében tanúsított keresztényi jószivüségökért az iskolaszék hálás köszönetét. Vácz, 1884. febr. 15. A váczi kath. iskolaszék. Köszörűt az érdemnek! Ezt tartja a nép szava, s ez a jogos óhajtás már eléggé találóan be is teljesült a Brandt R. gyógy­szerész svájezi labdacsainál, midőn az orvosi kar leg­kitűnőbbjei bizonyítványt állítottak ki arról, hogy e labdacsok altesti zavarokban, vértolulásban, székreke­désben, aranyeres bántalmakban, stb. biztos és kelle­mes gyógyszerül használhatók. Miután ily jeles szak­férfiak kimondták e véleményüket, e labdacsok további ajánlata fölösleges. Egy doboz árai a gyógyszertárak­ban 70 kr. Nyersselyem Bastruhák (tiszta selyem) egy teljes ruha 9 frt 30 kr. úgyszintén finomabb minő­ségű, legalább két ruhára való mennyiségben vámmen­tesen házhoz szállítva kapható Henneberg G. (kir. udvari szállító) selyemgyári raktárában Zürich­ben. Minta kívánatra ingyen. Levelek bérmentesítése Schweiczba 10 krba kerül. Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos: Ifj. VABAZSÉJI GUSZTÁV. én Pestről olyan táji ék pipát, hogy a lelke is nevetni fog reá! Myron pedig, mintha ö érezné annak az édes lapdacsnak a keserűségét, a mely oly egyszerre ró­zsákat kergetett a bácsi arczára, — az orrán már úgy is volt elég. — Myron, mondom, nem akarva észrevétetni vesztesége fölötti keservét, őszintének látszó jóindulattal, és pironkodással, — nem tudni a bünbánattól és szomorúságtól avagy a szomorodnitól — az öt pecsétes, „szabómnak“ czimzett levelet átadja Benőnek: „Bocsáss meg, nem visz rá a lelkiismeretem, hogy folytassam rut csalásomat. íme a pénz! A czi- gánynak az kell ! És Benő ? Nevetve bontja föl előtte a borítékot Kihull belőle a princzipális-levél. Biz az el volt cserélve még pecsételés előtt. „Eszem azt a hosszúlábú kurta lelkedet, de csak jót tett velem a te — politikád!“ Ezzel átölelve a mellény zsebe környékét, ketté repeszti, már nem őt, hanem a levelet, s mindenik felébe egy-egy tizest téve, már t. i. a zsebeinek, oda kiált a Marczinak: Itt húzzátok az én pajtásomnak : „Foszlik a fa, hervad a lombja !“ * * Ő maga pedig rohan vissza a tánezterembe egy —• porczió fagylalttal—Nellája számára, s mert épen „dámenwáhl“ következvén, a boldog leányka az első tourral jutalmazza figyelmes gavallérját, a kinek nagy szerelme daczára is volt annyi esze, hogy az első tourt — nagy hosszúságára az illemtudó és holmi jegyesek­ről sugdosó hölgy koszorúnak — az utolsóig kitartsa. A ravasz Carneval roppantul megörült ezen szép sikernek, s hogy a neki szomorodott Myront en­nek látásától megkímélni segítsen, az asztal alatt szép csöndesen megfogta a lábait, és húzta lefelé. Náczi bácsi rövid időn roppant csodálkozással észleli, hogy hórihorgas kurtája egyre kurtább leszen. Végre már csak a kétfüle látszik, meg a feje búbja. Marczi pedig csak huzza, huzza. „Gombház!

Next

/
Thumbnails
Contents